Egy bolti eladó és egy exrendőr országát ismerte el Putyin Kelet-Ukrajnában

2022. február 22. – 17:26

Egy bolti eladó és egy exrendőr országát ismerte el Putyin Kelet-Ukrajnában
Az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság (DNR) megbízott vezetője, Gyenyisz Pusilin (balra) kezet fog a Luhanszki Népköztársaság (LNR) megbízott vezetőjével, Leonyid Paszecsnyikkel találkozójukon Luhanszkban 2018. október 3-án – Fotó: Vitalij Romasz / Sputnik / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Nyolc év alatt hat elnöke volt a két kelet-ukrajnai szakadár területnek, ebből hárman már nem élnek. Az Oroszország által hétfőn egyoldalúan elismert kváziállamokban volt már államcsínnyel kapcsolatos vád, a szomszédos szakadár terület segítségével végrehajtott vezetőváltás, és már arra is volt idő, hogy rehabilitáljanak egy néhai elnököt.

Az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) egykori ezresede és az egyik legnagyobb oroszországi piramisjáték alacsony szinten belépett – akkor éppen munkanélküli – tagja a két vezetője az Oroszország által hétfőn függetlenként elismert kelet-ukrajnai Luhanszki Népköztársaságnak (LNR) és Donyecki Népköztársaságnak (DNR). Vlagyimir Putyin orosz elnök döntése után a helyzet megjósolhatatlan lett a térségben – sőt, a biztonság globálisan is meginoghat a NATO és Oroszország közötti feszültséggel –, a kialakult helyzetről itt írtunk részletesebben. Ennél már csak a szakadárállamok vezetőinek sorsa bizonytalanabb, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján.

Moszkva sokkal több kis népköztársaságban bízott

Kijevből az oroszbarát Viktor Janukovics ukrán elnök 2014 februárjában menekült el a Majdanon indult tüntetések nyomán. Janukovics előbb a kelet-ukrajnai Harkivba ment egy ellenmozgalom létrehozásának tervével, majd Moszkvába több ukrán politikussal együtt. Márciustól indultak meg az antimajdan tüntetések, amelyeket Oroszország is támogatott, miután az ukrán parlament az elsők között fogadta el a nyelvtörvényt, amely az ukrán nyelv dominanciáját célozta az orosszal szemben, ami ellen az orosz ajkú Kelet-Ukrajnában könnyebben lehetett tüntetőket az utcára vinni.

Harkivban, Luhanszkban, Donyeckben, de az ország délnyugati részén lévő Odesszában is voltak harcok – utóbbiban súlyosabb, 48 halott volt a 2014. május 14-i, máig nem tisztázott tűzben a szakszervezeti székháznál –, Harkiv egy időre szintén a szeparatisták kezére került.

Az egymilliós Donyeck – amely 1869-től fémipari gyártelepként a Juzovka nevet viselte az alapító John Hughes walesi vállalkozó nyomán, 1924-től Sztalino néven létezett 1961-ig – hagyományosan a munkásbetelepítések révén mindig inkább orosz nyelvű város volt. A bányaipari munkaerő is kéznél volt, ez a mozgatható erőforrás fontos szerepet játszott abban, hogy 2014-ben a várost megszerezték a Kijevvel szembeforduló szeparatisták. A kisebb Luhanszkban hasonló folyamat játszódott le – viszont az 1,8 milliós Harkivban, az 1-1 milliós Dnyipróban és Odesszában ilyen erők helyben nem voltak.

Ha minden a szakadárok terve szerint zajlott volna, akkor a 603 ezer négyzetkilométeres ország csaknem felét szerezték volna meg a kijevi kormányt elutasító kváziállamok, amelyek Novorosszija néven magukba foglalták volna Ukrajna teljes fekete-tengeri partvidékét, és a moldáviai szakadár Dnyesztermenti Köztársaságig értek volna.

Végül azonban csak Luhanszk megye déli felében jött létre az önhatalmúlag kikiáltott LNR, és tőle délre, Donyeck megye keleti felében a DNR, 1,45 és 2,25 millió lakossal, nagyjából egy-egy Somogy megyényi – 8300 és 8900 négyzetkilométeres – területen. A szakadárok által ellenőrzött részek és Ukrajna többi területe közötti demarkációs vonalnál a 2015-ben megkötött második minszki megállapodás után is rendszeresen megszegték a tűzszünetet, de a múlt héten megsokasodtak az esetek, amit Kijev provokációknak minősített.

Négy elnökből kettő már halott

A luhanszki szakadár terület élén most egy 52 éves exrendőr áll, aki épp a 2014-es tüntetések idején szerelt le ezredesként az SZBU luhanszki osztályától. Leonyid Paszecsnyik jól kalkulált, a szervezett bűnözés és a csempészet elleni szakmai múltja révén szinte azonnal a senki által el nem ismert – de hathatós orosz támogatást élvező – terület állambiztonsági minisztere lett. Bő három évvel később már LNR-elnök lett egy belső hatalmi harc lezárásaként: elődje összetűzésbe került egy házfoglalás miatt a védelmi miniszterrel, aki mellett viszont kiállt a szomszédos szakadár terület, a Donyecki Népköztársaság vezetése.

Az erőviszonyok alapján úgy alakult, hogy az előző elnök, Igor Plotnyickij egy időre inkább Moszkvába utazott, és onnan értesítette későbbi utódját, hogy lemond. Legalábbis erről számolt be a Paszecsnyik, akit 2018-ban a helyi törvényhozás emelt a posztjára.

Plotnyickij egyébként nem lett teljesen kegyvesztett, a minszki megállapodás felelőseként visszatérhetett az LNR-be. Így végülis jobban járt, mint két elődje, ugyanis a területet 2014-től rövid időn át irányítók egyike sem él már: a legelső elnök hivatalosan öngyilkos lett a cellájában, ahová azért került, mert a következő vezető szerint államcsínyt tervezett ellene. Gennagyij Cipkalov a gyanú szerint gyilkosság áldozata lehetett. A kétségeket – már az államcsíny vádját illetően – erősíti az is, hogy a jelenlegi elnök emléktáblát is avatott a 2016-ban meghalt politikus tiszteletére.

A terület második vezetője, Valerij Bolotov csak néhány hónapig volt elnök, 2014 augusztusában lemondott, és Moszkvából segítette az LNR-t. Többször kritizálta a vezetést – szerinte az Ukrajna nagy részét magába foglaló Novorossziját kellett volna megteremteni –, 2017-ben előjelek nélkül szívinfarktusban meghalt.

A 47 éves férfi annyit még el tudott mondani, hogy előtte az LNR két képviselőjével kávézott.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, a donyecki és a luganszki szakadár köztársaságok vezetői aláírják az ukrajnai régiók önálló entitásként való elismeréséről szóló rendeletet – Fotó: Aleksey Nikolsky / Sputnik / AFP
Vlagyimir Putyin orosz elnök, a donyecki és a luganszki szakadár köztársaságok vezetői aláírják az ukrajnai régiók önálló entitásként való elismeréséről szóló rendeletet – Fotó: Aleksey Nikolsky / Sputnik / AFP

A DNR erős embere sem él már

Gyenyisz Pusilin aligha sejtette 2011-ben, hogy egyszer egy olyan terület elnöke lesz, amelynek állami elismeréséről Putyinnal közösen írhatja alá a dokumentumot. Akkoriban Pusilin már nem boltban dolgozott, épp munkanélküli volt, és az Oroszországban széles körben ismert pénzügyi piramist építő Szergej Mavrodi hálózatába jelentkezett. Pedig az már 8 évvel azután volt, hogy Mavrodit elítélték, úgyhogy nagyjából lehetett sejteni, hogy a szabadulás utáni második projekt miről fog szólni. Ehhez képest még a piramishálózat révén összehozott pártba is jelentkezett. Kapott is 77 darab szavazatot Kijevben – emlékszik meg róla a Wikipédia Pusilinről szóló szócikke.

2014-ben mindez lényegtelenné vált, Donyeckben hamar az oroszpárti antimajdan tüntetések aktív szervezője, a kikiáltott kváziállam első kormányának pedig társvezetője, majd első formális vezetője lett.

Aztán jött a szokásos út Moszkvába, ahonnan tudatta az otthoniakkal, hogy lemond.

Magát az elnöki posztot ezután hozták létre, az első elnök így Alekszandr Zaharcsenko lett, aki a választáson 75 százalékot szerzett.

2015-ben Zaharcsenko a szakadárok körében abszolút tekintély volt, a kamerák előtt előszeretettel beszélt a hadifoglyokkal, és vonultatta őket végig a városon, vagy mutatta meg a halottakat. 2018-ban egy kávézóban felrobbantott pokolgép ölte meg, testőrével, egy kormánytaggal és egy ifjúsági szervezet elnöknőjével együtt. A donyecki nyomozás szerint ukrán diverziós akció volt, amelyben a 42 éves Zaharcsenko egy másik testőre is részt vett. Állítólag ez a csoport végzett 2016-ban a donyecki katonák körében népszerű Givivel és Motorolával.

Pusilin, aki Moszkvából visszatérve éveken át a kváziparlament vezetője volt, ideiglenes elnök lett, majd 2018. november 20-án, az elnökválasztáson 60 százalékos többséget szerzett, Moszkva nagyra értékelte, hogy a térség ezzel „megőrizte stabilitását, és elkerülte a káoszt.” Moszkva szerint ugyanezt a stabilitást biztosítja most ezeknek a kváziállamoknak az elismerése, bár a döntés alapján legalább ekkora esélye van a háborúnak is.