Minden az Északi Áramlat 2 megnyitása mellett szól, de Putyin az orosz-ukrán konfliktussal most ezt is kockáztatja

2022. január 23. – 23:34

Minden az Északi Áramlat 2 megnyitása mellett szól, de Putyin az orosz-ukrán konfliktussal most ezt is kockáztatja
Karbantartó az Északi Áramlat 2 gázvezeték oroszországi kiindulópontján a Szlavjanszkaja kompresszorállomáson – Fotó: Peter Kovalev / TASS / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A szénhidrogénekben gazdag államok helyzete a lassan 100 dolláros olajár, illetve a súlyos gázhiány időszakában nagyon sokat javult. Ám Oroszország ahelyett, hogy megpróbálná kihasználni ezt az időszakot, súlyos politikai, szinte már katonai konfliktusba sodródik. Ki nyerhet ebben a szituációban?

A pénzügyi szakemberek szerint 2022-ben jó eséllyel továbbra is nagyon magasak maradnak az energiaárak. Az olaj könnyen elérheti a 100 dolláros hordónkénti árszintet, míg a földgáz a mai magas, 70-80 eurós jegyzéseknél stabilizálódhat. Írásunk alapvetően arról szól, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök miért nem használja ki az előtte álló magas árakkal jellemezhető időszakot egy stabil orosz–nyugati kereskedelem révén a bevételei növelésére. Mire játszik most, még jobb pozíciót szeretne fogni, vagy éppen rosszul sakkozik, és az orosz büdzsé alapját jelentő szénhidrogénexportot kockáztatja?

Az olajpiac

Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője szerint

a szénhidrogének kereslete továbbra is magas, a kínálat pedig elégtelen. Az omikronjárvány ellenére is nő az olajfogyasztás, az előrejelzések szerint az év végére a kereslet már akár átlépheti a bűvös, napi 100 millió hordós szintet is.

Eközben a kínálat a korábbi évek alacsony beruházási szintje miatt eléggé rugalmatlan. Az OPEC-kínálatból elfogytak a szabad kapacitások, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emirátusok kitermelési lehetőségei még napi 2 millió hordóval talán növelhetők, illetve ha a szankciók enyhülnének, még Irán termelése is kijuthatna a piacra, de például az amerikai palaolaj-termelők már ilyen árszint mellett sem képesek felfuttatni a termelésüket.

Ennek több oka is lehet, de a pénzügyi helyzetük tűnik meghatározónak, korábban annyi adósságot halmoztak fel a cégek, hogy most ezeket próbálják visszafizetni, és nem szívesen vállalnak a beruházások miatt újabb eladósodást.

Közel a 100 dolláros olaj

Hasonlóképpen látja a kérdést Blahó Levente, a Raiffeisen Bank elemzője is, aki szerint a globális inflációban is nagyon fontos lett a magas energiaár. Ha ennek megfékezése miatt hűteni kell a gazdaságot, például kamatemeléssel, az esetleg visszafoghatja a nagy energiakeresletet.

Addig azonban csak az OPEC próbál stabilizálni, folyamatosan 400 ezer hordós kvótaemeléseket jelent be, de a tényleges termelés megemelése már több fontos olajtermelő országban, így például Nigériában vagy Líbiában sem sikerült, és Kuvait és Oroszország lehetőségei is korlátozottak.

Természetesen a mostani magas árban azért lehetnek egyszeri hatások is, az amerikai hideg, elfagyott vezetékek, a tengeri szállítás drágulása, terrorcselekmény, de ha a trend fennmarad, könnyen elérheti a világ a 100 dollár feletti olajárat. Ez egyébként egyrészt nem célja az OPEC-nek sem, másrészt mivel a dollár most sokkal erősebb, mint amikor 2010 és 2014 között 100 dollár körül volt az ár, valójában már ma is rekordmagas szintet jelent a legtöbb vevőnek.

Fotó: Mario Tama / Getty Images
Fotó: Mario Tama / Getty Images

A földgáz még hektikusabb

A földgázár eközben még nagyobb rekordokat döntött, talán a 100 eurós árat most már sikerült letörni, de az európai gázár egyelőre egy szűk, 70-80 eurós, a korábbi évekhez képest nagyon magas árszint körül állt meg.

A piac szélsőségesen egyenetlen, a kereslet még mindig növekvő, az energia-átmenet miatt több gázra lesz szükség, mert amikor Európa hadat üzent a szénnek, illetve részben az atomnak akkor nagyon sok rugalmasan elégethető gáz kell.

Csak éppen a cseppfolyós földgázra (LNG) óriási az ázsiai kereslet, az alig jut el a mi földrészünkre, az orosz-ukrán viszony és az Északi Áramlat 2 engedélyeztetésének akadályozása miatt borzasztó magasan maradt az ár.

Öröm az ürömben, hogy az idei tél kegyes volt hozzánk, úgy tűnik, hogy megint megúsztunk egy telet, de a nyári betárolási időszakban így ismét nagy maradhat a kereslet, vagyis az ár sem fog tudni nagyon lejönni.

Mit akar Oroszország?

És itt jön el a történet legfurcsább, leginkább önsorsrontó eleme, Oroszország, az Európai Unió és az Északi Áramlat 2.

Ahogy Pletser Tamás fogalmaz,

  • adott egy eladó, Oroszország, aki mindennél jobban szeretne gázt értékesíteni, hiszen a szénhidrogének exportjából él,
  • adott egy vevő, Európa, amelyik mindennél jobban szeretne gázt venni, mert a legolcsóbb gázforrása Oroszország, 40 százalékban innen vásárol,
  • és adott egy kész infrastruktúra, az Északi Áramlat 2, amelyik szabályozási, politikai okokból egyelőre mégsem működik.

Joggal merül fel a kérdés, akkor a felek miért nem tárgyalnak, miért nem közelednek, miért feszítik a húrt, mint az oroszok az ukrán határnál összevont csapataikkal.

Miért vonulnának be?

Radnóti András, a londoni Millenium Emerging Europe partnere szerint

az oroszok számára racionálisan nem látható semmilyen előny abból, ha hadi lépéseket tennének Kelet-Ukrajnában.

Az biztos, hogy az orosz vezetésnek van egy fontos célja, az, hogy Ukrajna ne közeledjen nagyon a Nyugathoz, a NATO-hoz, maradjon semleges, legyen amolyan pufferzóna, ne pedig a Nyugat szövetségese.

De ha Oroszország katonai lépéseket tenne, akkor annak minden politikai, gazdasági (szankciós), reputációbeli vesztesége mellett még ezt a semlegességet sem segítené Oroszország. Sőt, még a nagy stratégiai célt is veszélyeztetné, vagyis azt, hogy Oroszország Ukrajna kikerülésével, az Északi Áramlat 2-n keresztül szolgálhassa ki gázzal a Nyugatot.

Azért furcsa ez a képlet, mert a német szociáldemokraták mintha amúgy is szeretnének megegyezni, igaz, a németeknek talán fel kellene fognia, hogy az lenne a racionális, ha más államokat is jobban érdekeltté tennének az Északi Áramlat 2 sikerében.

De vajon az oroszok miért dolgoznak azon, hogy a folyamat befagyjon, vagyis miért építik vissza a saját függésüket az ukrán tranzittól?

Vlagyimir Putyin egy hadgyakorlaton 2021. szeptemberében – Fotó: Sergei Savostyanov / TASS / Getty Images
Vlagyimir Putyin egy hadgyakorlaton 2021. szeptemberében – Fotó: Sergei Savostyanov / TASS / Getty Images

A magas ár jó lobbista

Mindenesetre a Nyugat elemi érdeke, hogy ilyen magas energiaárak idején megegyezzen, vagyis az Északi Áramlat 2 megnyitásával letörje az árakat. Ez az oroszok célja is. Csakhogy orosz oldalról ennek neki lehet úgy futni, hogy Putyin keménykedve hangsúlyozza a jó tárgyalási pozícióját, vagy úgyis, hogy gesztuspolitizál, nyitott, tárgyal.

Oroszország mintha úgy próbálna egy jobb pozíciót fogni a vezetéknél, hogy előtte fenntart egy ukrán konfliktust. Jó esetben ennek nem katonai lépései lesznek, az ugyanis kinyírja a megegyezést, hanem valami más. Azok sem szimpatikusak, hiszen ahogy Radnóti András felsorolja, olyanokra lehet gondolni, hogy

  • orosz hekkertámadás Kijev ellen, aminek az a szűk keresztmetszete az, hogy az ukrán állam digitalizációs szintje alacsony,
  • az ukrán tengeri kikötők blokádja, amely még több gondot okozna az ukrán költségvetés szempontjából meghatározó gabonaexport és a fémexport szempontjából,
  • a fenyegető katonai összevonások további fokozása,
  • vagy akár a donyecki, vagy a luhanszki szakadár területek függetlenségének politikai elismerése.

Két évtized

Ahogy Pletser Tamás mondja, a következő két évtizedben a szénhidrogének még biztosan nagyon meghatározóak maradnak. 2035-ig még nő az olajkereslet, 2040-ig nő a gázkereslet, ehhez több beruházás és jobb diplomáciai eredményesség is kell.

Egyszer talán eljutunk valami értelmesebb együttműködés irányába, hiszen voltaképpen még az Egyesült Államoknak is jobb lenne egy békésebb orosz-nyugati viszony, mert neki a Kína elleni harc mellett nincs szüksége egy kétfrontos háborúra.

Ugyanakkor azt is joggal el lehet mondani, hogy Vlagyimir Putyinnal most tényleg nem könnyű békülni, ő tud olyan helyzetet teremteni, amelyben csak a további távolodás maradhat a megoldás, még ha az mindenkinek rossz is lenne.

Kövess minket Facebookon is!