Gőzerővel vásárolnak külföldön a magyar cégek, de Orbán Viktor álma még nagyon messze van

Kifektetés. Bár a kifejezés akár egy mexikói drogbandákról szóló filmsorozatban is lehetne az egyik epizód címe, alapvetően sokkal békésebb folyamatra utal: a hazai cégek külföldi befektetéseire. Többször írtunk már Orbán Viktor miniszterelnök régi álmáról, hogy a magyar cégek ugyanannyi osztalékot hozzanak haza külföldről, mint amennyit a külföldiek kivisznek innen.

Ez persze ma még nem reális: ha valóban mindkét irány azonos súllyal lenne látható az új tranzakciókban, akkor is sokáig érdemben magasabb lenne a Magyarországon külföldi tulajdonú cégek által termelt osztalék, mint az, amit magyar cégekből lehet kivenni külföldön, hiszen nálunk már három és fél évtizede fektetnek be külföldiek. Emellett persze arra sincs garancia, hogy az osztalékot a külföldi tőketulajdonosok mind kiviszik (nem pedig újra befektetik nálunk), a magyarok viszont feltétlenül itt tartják, ha külföldön keletkezett, akkor pedig hazahozzák.

Orbán Viktor ennek ellenére rendszeresen beszél a kifektetés fontosságáról, a kifejezés pedig előkerült a Direkt36 tényfeltáró műhely február elején megjelent, az Orbán család gazdasági birodalmát bemutató dokumentumfilmjében, A dinasztiában is. Ennek apropóján megnéztük, mennyire szerepeltek jól tavaly a magyar cégek külföldön, mennyire a kormányközeli cégek sajátossága a külföldön való befektetés, és mi a helyzet az állami cégek kifektetéseivel.

Tavaly nem voltak túl lelkesek a magyar cégek

A kifektetés nem csak a magyaroknak nehéz műfaj, a nemzetközi tapasztalatok egyszerű matekja szerint általában csak egyik felük hoz sikert, vagyis növel értéket, másik felük nem váltja be a reményeket, sőt, előfordulhat, hogy akár kifejezetten értékrombolók is lehetnek.

Szendrői Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) elnökségi tagja évek óta összegzi a hazai kifektetéseket, a magyar cégek külföldi tranzakcióit. (Egy ilyen gyűjtés persze kicsit mindig vitatható, hiszen megkérdőjelezhető például, hogy egy éveken átívelő ügylet melyik évhez sorolható, kifektetés-e az, amikor egy nemzetközi befektetői konzorciumban nem mindenki magyar, hogyan kell értékelni, ha egy nemzetközi tulajdonban levő, de magyar bejegyzésű cég vásárol a szomszédban, esetleg fordítva, illetve kifektetés-e az, ha magyar vesz magyartól külföldön céget.) Szendrői Gábor és a Concorde MB Partners gyűjtése alapján az elmúlt években így alakult a tranzakciók száma:

Vagyis továbbra is vannak ilyen tranzakciók szép számmal, de tavaly az európai tranzakciószám visszaesésével párhuzamosan a magyar kifektetők is visszavettek az aktivitásukból. A szakember szerint a jó hír az, hogy egyelőre nagy kudarcokat, olyanokat, amelyekbe a kifektető belerokkant volna, nem ismerünk, de azért szétválik a mezőny. Lássunk kategóriákat!

A legnagyobb tőzsdei cégek: Üzbegisztán, Lengyelország, Szlovénia

Van egy nagyon professzionális magyar blue chip kör (vagyis a legnagyobb, legsikeresebb magyar tőzsdei cégek, az OTP, a Mol és a Richter Gedeon), amelyik sokat vásárol, megfontoltan, a legjobb ügyvédekkel, tranzakciós szakemberekkel. Az OTP még az elmúlt években is rengeteg bankot vásárolt a környéken, fontos ügyletet zárt például Szlovéniában, de sok másikat is például Üzbegisztánban, Moldovában, Albániában. Mostanra éppen kifulladt ez a lendülete, a legutóbbi terv, egy baltikumi vásárlás, úgy tűnik, végül nem valósul meg.

A Mol elsősorban óriási vásárlásai miatt emlékezetes. A szlovák Slovnaft és a horvát INA megvétele, illetve a lengyel Orlennel kötött legutóbbi megállapodások elképesztő méretű, nemzeti olajtársaságokat érintő üzletek voltak. A szlovák ma már egyértelműen sikertörténet, a horvát ügylet pedig egy perekkel, büntetőügyekkel, veszekedésekkel kikövezett nehezebb út. A legutóbbi nagy deal során a Mol 417 töltőállomást vásárolt Lengyelországban, míg átadott 185-öt különböző országokban, a legtöbbet Magyarországon, jóval kevesebbet Szlovákiában. De ezek mellett kisebb kifektetések is történtek, például a hulladékgazdálkodásban.

A döntően exportpiacra termelő, igazi világpiaci játékos gyógyszercég, a Richter Gedeon Nyrt., eddig sokkal óvatosabb volt, hiszen akadt rossz tapasztalata is, például egy lengyel eladóval, amelyik megpróbálta átverni. 2024-ben aztán a társaság váratlanul nagyon aktív kifektető lett, csak úgy záporoztak a bejelentései a belga BCI Pharma SA, a szintén belga Estetra SA, a német Formycon AG, illetve a francia Mithra Pharmaceuticals SA társaságokkal kapcsolatban. Az ügyletek sokfélék voltak, szerepelt köztük megvétel, kisebbségi részesedés, partnerség, de a Richter egyértelműen aktív volt. A stratégia középpontjában nemzetközi kutatócégek álltak, elsősorban nőgyógyászati fókusszal.

Boszniai cementgyár

A fenti éllovas csapat mellett volt egy erős kifektetési hulláma korábban a 4iG-nak is, emlékezetes lehet az erős belépés néhány éve az albán piacra, vagy egy izraeli invesztíció. Az infokommunikációs csoport 2024-ben inkább a hazai dealjeire és ügyeire fókuszált, bár év végén Jászai Gellért, a 4iG elnöke reflektorfénybe került, miután ő is részt vett az Orbán–Szijjártó–Musk-találkozón a floridai Mar-a-Lagóban. A kapcsolatfelvételt inkább a politikai igény mozgathatta, mint a gazdasági kíváncsiság, Muskról a legtöbben úgy vélik, csupán gesztusból nem lesz nála üzlet, írtuk decemberben. Arról, hogy hogy lett a 4iG az Orbán-rendszer csúcsvállalata, a Direkt36 korábbi cikkében olvashatnak részletesen.

A 4iG mellett a kormány- és Orbán-közeli cégeket nézve a friss hír az, hogy Mészáros Lőrinc és Szíjj László, a Duna Aszfalt tulajdonosa is elindult világot látni. A Talentis-csoport (Mészáros Lőrinc) nagy tranzakciója volt a boszniai Fabrika Cementa Lukavac dd. Ezt a piac úgy magyarázta, hogy inkább szerzett magának egy külföldi céget a milliárdos, mert a hazai cementgyárak nem eladók, de hamarosan gigantikus mennyiségű betonra lesz szükség a Paks II.-építkezésen. A Duna Aszfalt a lengyel Mota-Engil Central Europe SA-ban látott fantáziát, ez Lengyelország építőipari és ingatlanfejlesztési piacának jelentős szereplője. A kifektetési vágyat jelzi az is, hogy a cégcsoportnak már nemzetközi neve is használatos, ez a Duna Group.

Ismét vásárolt a közbeszerzéseken taroló, létesítménygazdálkodással, üzemeltetéssel és takarítással foglalkozó B+N Referencia Nyrt., ami tavaly a német Koeberl Groupot szerezte meg.

A Waberer’s szintén regionális stratégiával építene többféle szállításra (közúti, vasúti, vízi, légi) fókuszáló vállalatot, ennek jegyében egy szerb céget szerzett meg tavaly (MD International Beograd doo). Tiborcz István logisztikai, szállítmányozási cégcsoportja mindenesetre elindult újra külföldre, ami azért is érdekes, mert ez a cég volt korábban, a tőzsdére lépésekor az egyik legkellemetlenebb kifektetési sztori áldozata, miután a lengyel Link nevű cég nem azt hozta, mint amit ígért (ebből jogi ügy is kerekedett annak idején). Szintén nagy regionális terjeszkedő az AutoWallis Nyrt., amely tavaly a cseh terjeszkedésről adott híreket. A társaság döntően kereskedőcég ugyan, ami jól mutatja, hogy nemcsak a gyártás, de akár a kereskedelmi szakértelem is lehet olyan tudás, amivel lehet terjeszkedni.

Népszerűek a lengyel plázák

A kifektetésekben külön kategóriát alkotnak az ingatlanos ügyletek. Ezeknek is nemzetközi befektetés a profiljuk, de azért sokszor inkább csak amolyan vagyondiverzifikációs lépések. Az ismert körök, Tiborcz István BDPST-je, Jellinek Dániel Indotekje, az MNB-alapítványok pénzét kezelő Optima, a Wing és a Futureal, illetve újabban a Gestor látványosan figyelnek a nemzetközi piacokra, de tavaly azért nem vásároltak olyan mértékben, mint korábban.

Külön érdekes az, amikor ezek a körök egymás között vásárolnak külföldön. Ezt talán túlzás kifektetésnek hívni, de tavaly például az Indotek Befektetési Zrt. eladott 11 szerbiai épületet a Diófa Alapkezelő Zrt.-nek, azaz egy Jellinek Dániel és egy Tiborcz István érdekeltségei közötti tranzakció született. Ez a portfólió tényleg körbejár a magyar üzleti körök között, mert a jegybanki alapítványi vagyon segítségével magyar irányítás alá került lengyel GTC-csoport is volt korábban itt tulajdonos.

Tapasztalatunk szerint a különféle magyar ingatlanos csoportok kifejezetten kedvelik a lengyel plázákat, az említett belgrádi irodákat, de vannak, akik még Spanyolországban vagy Nagy-Britanniában is elindultak, például szállodával, bevásárlóközponttal, lakóparkkal. Tavaly mintha kevesebb ilyen ügylet lett volna, az Indotek Spanyolországban vásárolta be magát az Espacio Leon SL-be, egy nagy bevásárlóközpontba. A Gestor Befektetési Zrt. is vásárolt Spanyolországban és Portugáliában, de épp az Indotektől, azaz kivásárolta egykori üzlettársát.

Vegyes a kép

Olykor előfordulnak olyan vásárlások, amikor egy cég valamit megvesz, de még nem kapott rá trendszerűen a kifektetések ízére. Van néhány befektetési alap, amelyik gyakrabban nézelődik külföldön, ilyen például a Lead Ventures. Akadhat olyan deal, amikor magyar cég a vásárló, de valójában a magyar társaság külföldi tulajdonban van. Erre példa a PCE Paragon Solutions Kft., amely a Foxconn-csoport tagja, közvetve az amerikai FOXTEQ Integration Inc. tulajdonában áll, mégis magyar cégként vásárolt külföldön.

Vannak olyan összetett ügyletek, amelyben van magyar befektető és külföldi vevő is. A KymiRing Oy Finnországban egy autó-motorsport versenypálya, amit egy vegyes befektetői konzorcium vett meg. (Ha a KymiRing ismerősen cseng, az nem a korábbi Forma–1-es világbajnok Kimi Räikkönen miatt van.) Az Oriens befektetői csoport is folytatta nemzetközi terjeszkedését, a cseh Znojemske Strojirny s.r.o. mérnöki cégbe szállt be.

Tavaly összességében kevesebb volt az ingatlanos üzlet, a korábbi évek nagy terjeszkedői közül az OTP, a 4iG, a Masterplast, a Szállás.hu most nem volt aktív. A Magyarországról indított tranzakciókban tehát volt egy hullámzás, 2021 és 2023 nagyon erős volt, 2022 és 2024 viszont nem voltak csúcsévek. Ha ez a ritmus megmarad, idén erős évre számíthatunk.

A magyar államnak is vannak nagy kifektetései. Az állami kifektetéseknél természetesen mi a valós tranzakciókra gondoltunk. Noha fel lehet sorolni több olyan esetet, amikor Magyarország politikai rezsimeket támogat hitelekkel, kedvező konstrukciókkal, és sok olyan hírt is olvashattunk, amikor szélsőséges politikai pártokat vagy politikusokat, esetleg boszniai szerb gazdákat vagy észak-macedón fejlesztéseket támogatott Magyarország – ez azonban hangsúlyozottan nem a kifektetések témaköre.

Az viszont már inkább, hogy az MVM állami cégként tavaly vásárolta be magát egy óriási azerbajdzsáni gázmezőbe, de az E.ON egyes romániai érdekeltségeinek megvétele is folyamatban van. Az EMIS például a 2024-es kiadványában már fel is tüntette ezt a tranzakciót. A tanulmány minden országban a legnagyobb öt bevásárlást sorolja fel, magyar vevő külföldi piacon most csak ezzel a deallel került be, noha korábban volt olyan év, hogy öt-hat piacon is lehetett magyar vásárlásról olvasni.

Kockázatot is jelenthet az állam

Az MVM romániai ügyének zárásáról azért biztosat még nem lehet mondani, mert Magyarországot újabban olykor elhessegetik bizonyos üzletek mellől. Erre volt példa a spanyol Talgo vasúti cég felvásárlására tett kísérlet, amit a spanyol kormány nemzetbiztonsági okokból vétózott meg, és ilyen kockázat akár Romániában is lehet.

Ha pedig energia: az egyik legsikeresebb magyar vonatkozású kifektető a MET-csoport, amely szinte hetente jelenti be, hogy milyen céget, megújuló energiás erőművi kapacitást vett, milyen új piacokra lépett be. A csoportnak nagyon erős a magyar háttere, indulása, tulajdonosai, de mivel a különféle eszköz- és cégvásárlások ma már egy svájci székhelyű entitástól indulnak, nem kezeltük magyar kifektetésnek az ő vásárlásaikat.

Végül kérdés az is, hogy mennyire marad erős a kifektetések állami támogatása – ez létező trend, és a kifektetést természetesen nagyban segíti, ha van támogatás, beszáll egy állami alap, hitelt nyújt az Eximbank. Mi is hallottuk, hogy van, akit tényleg az állam maga keresett meg azzal, hogy beszélgessenek arról, merre nézelődnek, miben tud segíteni.

Szendrői Gábor szerint ugyanakkor a piac ilyen vagy olyan változásait, a trendek alakulását egyáltalán nem feltétlenül csak az állami elkötelezettséggel lehet magyarázni. A külföldi terjeszkedés mindig nagy döntés és komoly kockázat egy cég életében, ami nagyon sok energiát és pénzt, nem utolsósorban külföldi menedzsermunkát követel meg a társaságtól.