A fehér Chevrolet-k ázsiai hazájában szakítana nagyot az OTP

Nagyjából másfél éve írtunk arról először, hogy a magyar OTP megvesz egy üzbég bankot, az Ipotekát. Az előkészítés sem volt rövid, a tranzakció lezárása sem, közel háromnegyed éve azonban már tényleg a magyar bankcsoport menedzseli az intézményt. Rendkívül érdekes országról, nagyon izgalmas kihívásról van szó.

Taskent, a főváros, Budapesttől jó messze van, és sok szempontból nagyon egzotikus is a magyar utazónak. Részben azért, mert váratlanul nagy, de azért is, mert a lakosság nagyon fiatal, az üzbégek 60 százaléka 30 év alatti, és emiatt, illetve egy 2017-ben megkezdett nagy „nyitás” miatt itt minden tele van dinamikus változással, fejlődéssel.

Az OTP, mint az üzbég bankprivatizáció első külföldi fecskéje, izgalmas kísérletbe fogott: ha esetleg meg tudja ismételni egy 37 milliós országgal azt, amit 1990 után egy 10 millióssal megtudott, vagyis tartósan lakossági piacvezető szerepet ér el, majd együtt növekszik a gyorsan bankosodó társadalommal, az nagy siker lehet. De ahhoz, hogy egy magyar bank jól teljesítsen Üzbegisztánban, jó sok problémát is meg kell oldani. Itt ugyanis minden nagyon más, márpedig egy ennyire eltérő kultúrában semmi sem lesz bejáratott, semmi sem lesz pusztán séma és automatizmus.

Az OTP meghívására és finanszírozásában egy magyar újságírócsoporttal a helyszínen jártunk és Taskentben tekinthettük meg a nagyon dinamikusan fejlődő, rendkívül fiatal Üzbegisztánt, illetve a helyi bankot.

Fehér Chevik és lópörköltek országa

Kezdjünk pár érdekes tapasztalattal! Üzbegisztán nagyon szárazföldi állam, a világ mindössze két olyan országának az egyike (a másik az Ausztria és Svájc közé ékelődő Liechtenstein), amelynek nemcsak hogy nincs saját tengerpartja, de még a szomszédai között sincs senkinek. Érdekes böngészni a térképet, tényleg csak két ilyen ország van a világon. Ennek vannak éghajlati hatásai (nagyon hideg tél, nagyon meleg nyár), és kulturális öröksége is. Ha például a gasztronómiát tekintjük, egy ilyen nagyon szárazföldi, ráadásul muszlim országban sem halak, sem tengeri herkentyűk, sem disznó nem kerül a tányérokra, birka és ló annál inkább.

Ahogy már említettük, Üzbegisztán elképesztően fiatal. Pontosan nem is igazán érteni a demográfiai robbanás okát, nincsenek ezt segítő állami programok, de rengeteg a gyerek. Az is mindenhol átjön, hogy nagy tisztelete van az iskolának, a tudásnak, mindenki büszke a csökkenő írástudatlanságra és állítólag generációról generációra érezni, hogy az erősen muszlim, illetve sokáig kifejezetten zárt társadalomból (2019-ig kiutazási engedély kellett, ha valaki elhagyni kívánta az országot) pillanatok alatt nyitna az állam és a lakosság is a piac, a fogyasztás, a kereskedelem irányába.

Végül még egy első benyomásos meglepetés. Taskentben, a modern fővárosban, vagy Szamarkandban az egykori Selyemúton fekvő, hatalmas múlttal büszkélkedő régi központban eléggé egységes a járműpark, kis túlzással minden autó fehér Chevrolet. Igaz, azt hallottuk, hogy korábban 90 százalék volt az arányuk, de ma már csak 70 százalék. Ilyen egymárkás utcaképet régen talán Albániában lehetett látni a kiszolgált Mercedesekkel. Itt mindenesetre van egy teljesen racionális, gazdasági magyarázat. Ez pedig az UZ Autó, az egykori üzbég General Motors gyár, amely ma is 15 ezer főt foglalkoztat, de immár az üzbég kormány tulajdonában van, és egyfajta franchise-ban gyártja a Chevrolet-kat. Aki más autót szeretne venni, mint a „hazait”, elég kemény büntetővámra számíthat, nagyjából kifizetheti még egyszer a kiszemelt autó árának felét, így nem is jut eszébe sokaknak ez az opció.

Az OTP jó sok bankot vett az elmúlt évtizedekben, illetve, ha kicsit lassuló ütemben, de az elmúlt években is terjeszkedett, e lépésekkel jelentős tapasztalatra tehetett szert, de az biztos, hogy a még az Európán belül egzotikusabbnak számító vételekhez (Albánia, Montenegró, Moldova) képest is egészen más egy ázsiai bank, hiszen Üzbegisztán ízig-vérig Ázsia.

Távolról könnyen keverednek az exszovjet tagköztársaságok, az „isztánok”. Focinyelven szólva vannak amolyan Európa és Ázsia között „billegő országok”, legyen szó Törökországról, Kazahsztánról, ha engedik focizni, Oroszországról, vagy éppen Izraelről, amelyek szívesen indulnak az európai tornákon, noha félig vagy egészen Ázsiához soroljuk őket.

Üzbegisztánban ilyen szempontból nem billeg semmi, az üzbég csapatoknál fel sem merült a fenti dilemma, ők tényleg ázsiaiak. Üzbegisztán ugyanakkor azon túl azon, hogy ázsiai, nem döntötte el, hogy kihez igazodik, Kínához, Oroszországhoz, Törökországhoz, a Nyugathoz, vagy lehet olyat, hogy nem kell választani és mindegyikhez?

Bankot venni itt

De miért érdemes itt egy magyar banknak helyi intézményt vennie? A piacon egészen biztosan van fejlődési potenciál,

ma még csak nagyjából 7 millió szom a havi átlagjövedelem, és mivel a szomot 35-tel kell osztani ahhoz, hogy forintot kapjunk, ez olyan 200 ezer forintnak feleltethető meg, ami nem is annyira kevés, de azért nagyon alulbankosított a lakosság

– meséli Elyor Inomjonov, az Ipoteka Bank vezérigazgatója. A lehetőségeket ugyanakkor jól jelzi, hogy pár évtized alatt 6 millióról 37 millióra nőtt a népesség (legalábbis lelkes idegenvezetőnk szerint állítólag éppen ottjártunkkor, május elején érte el az állam a 37 milliós új álomhatárt). Abban minden bankár egyetértett, hogy bármennyire nehéz is egy ilyen állapotban levő piacra belépni, minél hamarabb kell, annál több lesz ugyanis az esély az erős pozícióra.

Mindehhez hozzátehetjük, hogy mint beszélgetőpartnereinktől, így Ilkhom Norkulov pénzügyminiszter-helyettestől hallottuk,

Üzbegisztán egy 2017-ben megkezdett nagy reform közepén van.

Itt még nem szitokszó ez a kifejezés. És ahogy halljuk a folyamatokat, tényleg sokszor jut eszünkbe a kilencvenes évek Magyarországa. Az állam éppen most nyitotta az első plázát, már rengeteg tévécsatornát lehet elérni, Taskent és Szamarkand turistákat vonz (bár itt a turistacsoportok is egészen mások, sok az arab, török, indiai, exszovjet államokból érkező csapat).

És azért az országot áthatja valami keleties autoriterség is, sem a fiatal állam mostani vezetőit, sem a történelmi elődöket, legyen az Timur, a térség nagy hódítója, vagy akár a szovjet időszakban a bolsevikok, nem szidja itt senki, mintha mindenkit nagy tisztelet övezne, akinek valaha nagy volt itt a hatalma.

Timurt (1335–1405), aki Dzsingisz kán utódait legyőzve építette ki egykori birodalmát, különösen nagy tisztelet övezi itt, a legnagyobb sértés Timur Lenknek (Sánta Timurnak) nevezni, mert a mai üzbégek szerint nem is volt sánta, ez csak „propaganda”, ő csak egyszer, egy rövid ideig bicegett. Akire még nagyon büszkék, az Timur unokája, Ulugbek, aki hatalmas csillagvizsgálót épített Szamarkandban, és az üzbégek szerint sokkal korábban felfedezte mindazokat, amiért Kopernikuszt, Galileit, vagy éppen Giordano Brunót tiszteljük.

A nagy reform

A mostani üzbég reformban mindenesetre sok minden felbukkan, zöldenergia-programok (az elektromos autókra például nincs is büntetővám), új szomszédsági, kereskedelmi kapcsolatok, de hangsúlyos a pénzügyi szolgáltatások fejlesztése és a bankprivatizáció is.

Az OTP ebben volt első, ráadásul egyetlen nyugati (uniós) bankként van jelen az országban, így megkülönböztetett figyelem övezi. Azért vannak már további külföldi szereplők is, a Bank of Georgia is itt van egy kisbanki vásárlással, a legnagyobb üzbég nyersanyagcégeket pedig a globális nagybankok is megtalálták. A gazdasági reform jegyében Ilkhom Norkulov szerint

a ma 67 százalékban még állami üzbég bankszektorban a kormány 30-40 százalékra engedné apadni az állami tulajdont.

Ebben a folyamatban tőzsdei bevezetések, vagy direkt eladások is elképzelhetők. Az itthon is jól ismert Rothschild a tanácsadó, de a sokféle felmerülő gazdasági orientáció (orosz, kínai, török, nyugati) között tényleg nincs prioritás – hallottuk.

És közben Üzbegisztán valóban elképesztő ütemben fejlődik, az említett frissen nyitott óriási bevásárlóközpont olyan modern, hogy bárhol lehetne a világon. A lehetőségek már csak azért is biztosan nagyok, mert 2023–2025-ben évi 5-6 százalékos a már elért, vagy a következő évekre prognosztizált gazdasági növekedés, és a hagyományos erősségek (ásványkincsek, arany, gyapot) mellett például az informatikában és a turizmusban is nagyok a lehetőségek. Előbbiben fontos, hogy rengeteg a tanulni vágyó fiatal, utóbbiban pedig az, hogy az üzbégül, oroszul biztosan beszélő idősebbek mellett a fiatalok már angolul is egyre jobban tudnak. A munkaerő-migráció amúgy kétirányú, a háború elől nagyon sok kiváló orosz és ukrán informatikus érkezett Taskentbe. Ahogy a sok fiatalt kibocsátó üzbégek közül is nagyon sokan dolgoznak Oroszországban, az ő hazautalásaik jelentős forrást jelentenek az anyaországnak, és amennyire hallottuk, az olykor felerősödő orosz–vendégmunkás-konfliktusok ellenére az üzbégek sem indultak haza a háború miatt.

Ami azonban biztos, bankot vezetni sem ugyanúgy kell itt, mint az OTP olyan ismert piacain, amilyen a magyar, a szlovén, a bolgár, a szerb, a horvát, a montenegrói, vagy akár az orosz és az ukrán.

Az mindenesetre előny, hogy mivel az OTP az üzbég „mintaprojekt”, az üzbég állam semmiképpen sem hátráltatja a bankot

– meséli Vorobej Viktor, az Ipoteka Bank vezérigazgató-helyettese.

A „nem hátráltatás” érték, de azért a támogatás kifejezéssel óvatosan bánnánk, tapasztalatunk szerint egy üzbég hivatalban, vagy minisztériumban ugyanis semmi sem könnyű, a helyi hivatalok például elég szabadon bánnak az utolsó pillanatig a már leütött találkozók időpontjaival.

Magyar know-how

A bank magyar vezetői közül páran mindenesetre már kiköltöztek Taskentbe, olyan kulcspozíciókba, mint a pénzügyi vezető, a kockázatkezelési főnök, vagy a vezető digitalizációs szakember, mások pedig kijárnak ráncba szedni a folyamatokat. Az új magyar vezetőknek egyelőre az is kihívás, hogy legfeljebb 20 százalékban találkoznak angolul beszélő kollégákkal, és még nem annyira ismerik a munkaerőpiacot sem, hogy tudják, hol lehet, hol érdemes cserélni. Ugyanakkor azt mindenhol tapasztaltuk, hogy az üzbégek rendkívül kedves, szerény és barátságos emberek, akik valósággal körülrajongják a vendégeket, ráadásul tényleg lelkesen emlegetik a „türk politikánkban” megjelenő „hagyományos üzbég–magyar barátságot”. Bankárként persze az innováció, a rugalmasság, a gyors reakció is erény lenne a kedvességen túl, ebben az örökölt kollégák olykor gyengébben szerepelnek.

Emellett egy jelentős bankvásárlásnál mindig lehetnek csontvázak is a szekrényben. Az „x+5.” bankvásárlásnál aligha lepődnek meg bármin az OTP szakemberei, ugyanakkor azért olyan összehasonlítás mindig lehet házon belül, hogy a vártnál is több, vagy a vártnál kevesebb a negatív meglepetés.

Az például rendre kiderül, hogy a papíron szép hitelkönyvek mögött bőven vannak olyan vállalati ügyfelek, akik nem is annyira szeretnék, vagy tudják visszafizetni a hiteleket (az biztos, hogy az OTP Szerbiában és Montenegróban is találkozott ezzel a jelenséggel), de a legérdekesebbet az a kolléga mesélte erről, aki szerint Taskentben nem is annyira volt meg a kultúrája annak, hogy a bank határozottan kérje egyáltalán a jussát. Vagyis gyakorlatilag az Ipotekában korábban nem volt risk management. A ma több mint 4600 főt foglalkoztató üzbég bank mindenesetre működhetne racionálisabban is, de ez nem nagyszabású létszámleépítési terveket takar, hanem azt, hogy ennyi emberrel sokkal nagyobb volumenű üzlet is elvihető lenne.

Ezen mindenképpen változtatni kell, ahogy azon a kulturális beidegződésen is, hogy a vezetők sokszor szeretnék lenyomni egymást, vagyis az egymás elleni erőfitogtatáshoz, autoriter stílushoz vannak szokva, kevésbé a kollegiális együttműködéshez a szinteken belül, főleg nem a különböző szintek között.

Maga az Ipoteka a helyi bankpiac ötödik legnagyobb szereplője, korábban állami bank volt, ami nagyon más, mint egy magánbank – meséli Vorobej Viktor. Az üzbég állam a bank segítségével inkább ágazatokat szeretett volna finanszírozni, az ügyfelek ezzel a „segítőkészséggel” találkoztak, lazábban álltak az üzleti tervekhez, de most már az OTP szigorú piaci sztenderdjei szerint mennek a finanszírozások.

Az Ipoteka a korábbi állami banki munkamegosztás alapján nagyon erős a lakossági szegmensben (például a jelzáloghiteleknél piacvezető, az üzbég „ipoteka” szó azt is jelenti, hogy jelzálog), de a gazdasági ágazatok közül üvegházakat, halgazdaságokat és gyapottermesztést finanszírozott, és nagyon sok hitelhez kellett új konstrukciókat létrehozni (állítólag a gyapotágazatnak nagyon rosszul állt most a csillagzata), de szerencsére volt a bankvásárlás árának egy függő része is.

Mint hallottuk, az azért pozitívum, hogy amikor az OTP a negatív hatásokat bemutatta az üzbég államnak, az segítőkésznek bizonyult. A gondolkodás azonban nem változik meg azonnal, előbb-utóbb majd rájönnek a helyi stakeholderek, hogy az Ipoteka már nem állami bank, de az állam képviselői, így a regionális vezetők, a hakimok, ma még sokszor úgy viselkednek, mintha az Ipotekának „finanszírozási kötelezettsége” lenne.

Földrengés után

Ugyanakkor Üzbegisztán maga tényleg sok pozitív meglepetést tartogatott az egy-két napos tapasztalattal azonnal nagy összefüggéseket levonni kívánó megfigyelőnek. Egyrészt Taskent valóban meglepően nagy, tiszta, modern város, ami, ha esetleg „kirakat” is, hát jó nagy kirakat. Azt azért tényleg hallottuk, hogy amerre az üzbég elnök gyakrabban jár, ott tényleg kiemelten rendezett a környezet, naponta gondozzák a virágágyásokat.

Ráadásul az embereknek – legalábbis a belvárosban, ahol a főváros három része, a régi, a modern és az „orosz” városrész találkozik – kifejezetten jó a megjelenésük, a telefonjaik, öltözetük, az autóik menők. A 3 milliós fővárosban tényleg minden hatalmas, az orosz nagyvárosokat idéző sok sáv, a hektikus közlekedés, de nagyon meggyőző, akár a Taskent–Szamarkand gyorsvasút is, amihez fogható sebesség vagy minőség itthon még nincs a vasúti közlekedésben..

A modernizációs előny oka egy szomorú esemény. Taskent egy aktív tektonikus területen fekszik, és 1966-ban egy, a Richter-skála szerinti 7,5-ös erősségű földrengés hatalmas károkat okozott, így viszont mindent újra kellett építeni (ezt elmesélve idegenvezetőnk érezhetően őszinte elérzékenyüléssel beszél a Szovjetunió népeinek segítségéről), ami miatt minden jól megtervezett és modern.

Az ország amúgy döntően, de mérsékelten muszlim, a nők a városokban zömében nem rejtik el nagyon az arcukat, de azért a pillanatok alatt felépült hatalmas új nagymecsetben és több anekdotában, gesztusban is előjön a „nyugati szemmel” nézve azért erős nemi megkülönböztetés. A házaknak nincs igazán ablakuk az utca felé, ne lássák a járókelők az asszonyokat, a gyerekeknek tradicionálisan a nagyszülők választanak nevet (ami nem garancia a legtrendibb névválasztásra), miközben a szlogenek szerint természetesen a nőknek szóló külön mecsetbejárat, vagy a mindenféle takaró ruházat nem a nők megalázása miatt van, hanem azért, hogy a gyönyörű nők ne tereljék el a férfiak gondolatait Istenről.

Ugyanakkor azt is hallottuk, hogy a lakosság tényleg világias, a munkát például nem szakítják meg az üzbégek az imák miatt, sőt a kamat fogalmát is elfogadják. Mindez azért feszültséget is okoz, a vidék még mindig erősen vallásos, a város már tanul és egyre inkább fogyaszt.

Orosz–ukrán semlegesség

Üzbegisztánban mindenütt sok az orosz, eredetileg is sokan voltak, de mint említettük, voltak, akik a háború idején idemenekültek. A szankciók amúgy nem nagyon érintik az országot, amely maga nem alkalmaz szankciókat Oroszország ellen, de nem is oroszpárti, leginkább szeretne kívül maradni az egészen, az emberek mintha nem beszélnének semmit a háborúról.

Ráadásul Üzbegisztánban eleve egyáltalán nemcsak üzbégek élnek, hanem több mint száz náció (az orosz, a kazah és a tádzsik kiemelkedik közülük), maga az üzbég nyelv inkább a törökkel rokon (de nincs benne annyi „ü”, ami a törökben büyük, az itt buyuk). Ugyanakkor az országban mindenki beszél oroszul, itt a szállodai vendégnek is előbb dukál az orosz köszönés, mint az angol. Viszont, ha az utcán magyar szót hallanak az angolul kicsit is beszélő nagyon barátságos járókelők, iskolások, fiatalok és idősek, többen is érdeklődnek, hogy honnan érkeztünk, majd azzal köszönnek el, hogy érezzük jól magunkat Üzbegisztánban.

Az utcákon magyar szemmel rengeteg a rendőr, viszont mindenki azt meséli, hogy remek a közbiztonság, egyáltalán nem jellemzők az erőszakos bűncselekmények (akkor már inkább a „fehérgalléros”). Ugyanakkor a világon Delhi mellett Taskentben a legszennyezettebb a levegő, állítólag a főváros közeli hőerőművek és az üvegházak is felelősek ezért, mert például gumiabroncsokat is égetnek, ha úgy olcsó az energia.

Anno Csányi Sándor Timur Ishmetov üzbég pénzügyminiszterrel írta alá a megállapodást, de úgy tudjuk, hogy a fiatal ország második elnökével, Shavkat Mirziyoyevvel is jó személyes kapcsolata alakult ki.

Az üzbég elnök amúgy vegyes megítélésű figura,

nyugati szemmel olyan autoriter vezető, aki annyi más kollégájához, Vlagyimir Putyinhoz vagy Hszi Csin-pinghez hasonlóan szintén eltörölte a harmadszori újraválasztásának tilalmát, amikor közeledett volna az igazság órája. Ugyanakkor meg kell adni azt a pontot is, hogy az elnök mind elődjéhez, Islom Karimovhoz, az első üzbég elnökhöz, akinek amúgy a közvetlen kollégája volt, mind a közeli államok egyes vezetőihez, legalábbis a tádzsik és a türkmén államfőhöz képest, reformer és visszafogott államfő.

Tovább, tovább!

Az OTP szempontjából nagyon adódik a kérdés, hogy lesz-e tovább. Amennyiben a bank jól tudja integrálni a 37 milliós piacon ötödikként jelenlévő bankját, akkor alighanem vesz majd még hozzá, hiszen nem szeret többedik szereplő lenni sehol. Viszont szervesen azért nehéz olyan gyorsan fejlődni. A vásárlás pedig ugródeszka lehet más, térségbeli piacokhoz.

Mindenesetre, bár érdemes a további nagy tervekről beszélni, de azért az OTP-csoportnak először stabilizálnia kell a helyzetét az országban (amennyire tudjuk, a folyó működés már nyereséges), és a banknak azzal is meg kell birkóznia, hogy az országban, akár a metrójegyeknél, akár a taxifoglalásnál, akár a pénzváltásnál, érezhetően elterjedtek a jó digitális megoldások.

Vagyis Üzbegisztán arra is terepasztal lehet, hogy miképpen érdemes az olyan piacokat kezelni, ahol egy addig fejletlen bankrendszerben egyszerre jelennek meg a menő fintechek és a nyugati hagyományos bankok.