Orbán Viktor 2018-ban azt mondta, megállapodást szeretne kötni a magyar nőkkel arról, hogyan lehetne vonzóbb és egyszerűbb nekik a gyerekvállalás, ami szerinte a „legszemélyesebb közügy”. De valóban egyszerűbb lett nekik? Egyáltalán van nőpolitikája az Orbán-kormánynak – vagy csak az anyákig lát és „nőügyekkel” tényleg nem foglalkozik a miniszterelnök?
Cikksorozatunkban azt vizsgáljuk, hogyan hatott a NER elmúlt 16 éve a nőkre. A sorozat első részében azt néztük meg, hogy a Fidesz és holdudvara milyen nőképet épített fel és milyen cinikus, provokatív gondolatokat fogalmaztak meg regnálásuk alatt a nőkről.
Ebben a cikkünkben Fodor Éva szociológussal, genderkutatóval, és Kramarics Szandra szociálpolitikussal, az ELTE Társadalomtudományi Kar doktorjelöltjével vesszük végig tételesen a Fidesz-kormány 16 évének legfontosabb, nőkkel kapcsolatos intézkedéseit és azok hatásait.
Nagyüzemi családtámogatás
„Mindannyian tudjuk, hogy amikor családot mondunk, akkor elsősorban az édesanyákra gondolunk, mert a magyar életben a család az asszony körül rendeződik el. Tehát előbb-utóbb mindenki a konyhában köt ki, ha vacsorát készít az ember édesanyja vagy a felesége” – mondta Orbán Viktor egy 2021-es Kossuth rádiós interjújában.
A miniszterelnök ezzel is ráerősített arra, hogy a 2015 óta nagyüzemben hozott családtámogatási intézkedéseivel elsősorban a nőket, pontosabban az anyákat célozta. Pedig ennek nem feltétlenül kellene így lennie, hiszen egy család támogatásával a férfi is jól jár – Fodor Éva szerint azonban ez is megerősíti azt az irányvonalat, hogy a család és a gyerek a nő feladata.
És hogy mik is voltak ezek a családtámogatási intézkedések? Összeszedtük a legfontosabbakat:
- 2011-ben bevezették a családi adókedvezményt, ami a gyerekek számától függően csökkenti a személyi jövedelemadót, a szülők megosztva is igénybe vehetik.
- 2014-ben bevezették a gyed extrát. Ha az anya 6 hónapos gyereke mellett visszamenne a munkába, ezzel továbbra is kapja a gyedet. (Ezt az apák is igénybe vehetik, de a két szülő közül csak az egyik.)
- 2015-ben jött a csok, ami a már meglévő vagy vállalt gyerekek számától függően ad lakástámogatást – előbbinél nem, utóbbinál feltétel a házasság.
- 2017-től az anyák diákhitelének nagy részét elengedik a második gyerek után, a harmadik után pedig teljesen.
- 2019-ben vezették be a fiatal házasokat célzó babaváró hitelt, ami egy kamatmentes hitel, a törlesztést a gyerekek számától függően részben vagy teljesen elengedi az állam. Ugyanebben az évben bevezették a nagycsaládosok autóvásárlási támogatását is.
- 2020-ban jött a négygyerekes anyák szja-mentessége, ezt 2022-ben kiterjesztették a 25 év alattiakra, 2025-től pedig több lépcsőben kiterjesztik a három-, majd a tervek szerint a kétgyerekes anyákra is.
- 2024-ben bevezették a csok helyett a csok pluszt, egy maximum 3 százalékos fix kamatozású lakáshitelt. Ezt a legalább egy gyereket előre vállaló házaspárok vehetik igénybe, az pedig a gyerekek számától függ, hogy mennyi tartozást enged el az állam.
Fodor Éva szerint a legtöbb említett intézkedés kiemeli: az Orbán-kormánynak fontos, hogy az anyák szülés után visszamenjenek dolgozni. Azt azonban nem lehet kijelenteni, hogy ezekkel az intézkedésekkel minden anyának segítenek, hiszen ha valakinek van is munkahelye, egyáltalán nem biztos, hogy be is van jelentve. Sokan teljesen, vagy félig feketén dolgoznak – minimálbérre vannak bejelentve, a maradékot pedig készpénzben kapják meg –, így pedig már jóval kevesebb támogatással számolhatnak.
Bár a hosszú távú hatásait egyelőre nem lehet látni, Fodor Éva arra számít, hogy
a három- és kétgyerekes anyák szja-mentessége hatalmas feszültségekhez vezethet a munkahelyeken.
„Elsőre nyilván jól hangzik, hogy nem kell adót fizetni, de az már kevésbé, hogy csak az anyáknak nem kell adót fizetniük. Ez szerintem hosszú távon nem fog működni, kompenzálni fogják a cégek a nők fizetésében. Én sem gondolnám azt, hogy valakinek 15 százalékkal több adót kell fizetnie, ha nem szül gyereket” – mondja a szociológus.
Kramarics Szandra szerint a családtámogatásokat három nagyobb csoportba lehet sorolni, ezeket pedig egy piramis szintjeiként lehet elképzelni – így ábrázolva azt, hogy az adott támogatást a társadalom mekkora része tudja igénybe venni. A legalsó szinten vannak az univerzális, minden anyára és családra érvényes ellátások (mint a gyes vagy a családi pótlék), ezek után következnek a munkaviszony-alapú ellátások, mint a gyed vagy a gyed extra, illetve az adókedvezmények. A piramisnak pedig a csúcsán vannak a hitelalapú támogatások, mint a csok vagy a babaváró.
A legalul lévő, univerzális ellátások összegét 2008 óta nem emelték, és úgy tűnik, az Orbán-kormánynak nem is áll szándékában ezt megtenni. A munkaviszony-alapú ellátások követik az inflációt, a legnagyobb támogatást viszont a piramis tetején lévő babaváró és csok jelenti, ezekből egyértelműen a társadalom felső rétegei profitálnak.
„A babaváró hitel volt az első olyan támogatás, ami egyesíti magában a munkaalapú társadalmat és a hagyományos szerepeket, mivel házasságot is elvár a hitel felvételéhez”
– mondja a szakértő.
Az apákat ki támogatja?
Szerinte az is beszédes és valahol a nőknek szánt szerepről szól, hogy kifejezetten férfiakat célzó családtámogatási intézkedés nem igazán létezik: a nagyszülői gyedet is előbb dobták be, mint hogy kiterjesszék az apákra a családtámogatást. Az egyetlen az apaszabadság, amiben jelenleg az EU-s minimumot hozzuk: ez 10 munkanapot jelent de csak az első 5 napra jár a távolléti díj 100 százaléka.
„Ez is azt üzeni, hogy oké, egy kicsit lehet otthon az apuka is, de minél hamarabb menjen vissza dolgozni, ő legyen a kenyérkereső, a gondoskodás az anya feladata. Az apák is részt vehetnek a gyerek gondozásában, de motiválva nincsenek rá” – magyarázza a szakértő. Nem így az északi országokban, vagy akár Spanyolországban, ahol nem külön az anyáknak vagy apáknak van szabadság, hanem általános szülői szabadság van – ennek lényege, hogy a szabadság bizonyos részét az anyák és az apák is kivegyék, különben a fel nem használt rész elvész.
Kramarics szerint látszik, hogy a kormány retorikai szinten és az intézkedéseiben is támogatja és ajánlja mind a hagyományos családképet, mind a munkaalapú társadalmat, ez azonban a nők esetében sokszor egymásnak ütközik és kettős terhelés alakul ki. Az pedig, hogy hogyan birkóznak meg ezzel, már magánügy, a családra, leginkább a nőre van hagyva, hogy megoldja.
Szülés után irány vissza dolgozni, a többi magánügy
„A kormány intézkedéseivel gyakorlatilag kizárólag az anyaság felől közelíti meg a nőket. Amikor egyénként, vagy a férfi-női egyenlőség oldaláról van szó, ott felteszi a kezét, sőt: kigáncsol minden erre vonatkozó uniós irányelvet, mint az isztambuli egyezmény vagy az Egyenlő Bánásmód Hatóság” – vélekedik Fodor Éva. Szerinte ezt mutatja az is, hogy a kormány teljesen átpolitizálta a gender fogalmát, ami kétnaponta megjelenik a kormányközeli Magyar Nemzet hasábjain. Ennek a hadviselésnek szimbolikus lépése az is, hogy még a genderszakot is betiltották az országban.
A 2010-ben alakult Orbán-kormány már az első intézkedései között kivezette azt a 2009-es törvénymódosítást, aminek célja az volt, hogy oldják a nemi sztereotípiákat az óvodákban. Az akkori oktatási államtitkár, Hoffmann Rózsa indoklása szerint „a korábbi kormányrendelet vitatható irányba befolyásolhatta volna a gyermekek erkölcsi, szellemi fejlődését”.
Pedig nem mondható el, hogy minden egyes területen hatalmas egyenlőtlenségek lennének a magyar nők és férfiak között. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak esetében például kifejezetten jó, az uniós átlagnál is jobb a magyar nők helyzete. Ezt mutatja Herke Boglárka és Szikra Dorottya Nemek közötti egyenlőség Magyarországon európai összehasonlításban, 2015–2022 című tanulmánya, ami a Tárki Társadalomkutatási Intézet 2024-es Társadalmi Riportjában jelent meg és amiről korábban mi is beszámoltunk.
E szerint 2022-ben a gyermektelen nők 74,6 százaléka volt foglalkoztatott. A foglalkoztatási olló alapvetően az alsóbb társadalmi rétegekben nyílik ki, ez különösen a romáknál látványos: ugyanabban az évben a 15–64 éves roma férfiak foglalkoztatottsági aránya 59 százalék, a nők esetében viszont már csak 36 százalék. „A munkaerőpiaci diszkrimináció, a korai iskolaelhagyás és a korai gyerekszülés mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a roma nők ennyire hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon” – magyarázza Kramarics Szandra.
Ugyanakkor a nyugdíjas nők férfiakéhoz viszonyított helyzete is jobb, mint az EU-országok átlagában és a legtöbb visegrádi országban. Utóbbi részben annak köszönhető, hogy itthon a többi uniós országhoz képest még jóval kevésbé terjedt el a részmunkaidős foglalkoztatás, ami az alacsonyabb fizetés miatt alacsonyabb nyugdíjhoz vezetne, így kisebb a nyugdíjszakadék is Magyarországon a nők és férfiak között – jóllehet a bérszakadék nőtt az utóbbi 16 évben. Utóbbiban Kramarics Szandra szerint fontos tényező, hogy a hagyományosan nők által dominált, alacsonyabb bérezésű szektorokban – így az ápolásban, szociális szférában, közszférában és a gondoskodó munkákban – sokkal kevésbé történtek nagyobb bérfejlesztések, mint a hagyományosan férfiak dominálta területeken, például a rendőrségnél vagy a hadiiparban.
Miközben azonban a kormány arra ösztönzi a nőket, hogy szüljenek minél több gyereket és aztán lehetőleg menjenek vissza dolgozni, az ezt megkönnyítő feltételeket nem teremtik meg. Ráadásul azt sem támogatják, hogy a teljes munkaidős állás mellett az otthoni terhekben nagyobb legyen az egyenlőség férfiak és nők között. Fodor Éva szerint
„Magyarországon a nők munka–magánélet egyensúlya egy személyes diskurzus tárgya a főnökséggel, nem egy jog.”
Itt merül fel az úgynevezett mother penalty fogalma is, amikor egy nő azért kerül hátrányba a munkaerőpiacon, mert anya is, és kettős terhelésnek kell megfelelnie, hiszen jórészt az otthoni, gondoskodási munka is az ő vállát nyomja. Ez a „büntetés” a foglalkoztatási adatokban is tükröződik: míg 2022-ben a gyermektelen nők 75 százaléka volt foglalkoztatott, ez a három- vagy többgyerekes nőknél csak 47 százalék volt.
Kramarics Szandra szerint az Orbán-kormánynak az a hozzáállása, hogy az anyagi kereteket megadják, de a többi feltétel már magánügy – például az is, amikor az óvodában csúnyán néznek, ha az anyuka 16 órakor esik be a gyerekért. Szerinte a nemek közötti esélyegyenlőségben történtek előrelépések, de kizárólag a foglalkoztatottság és gazdasági növekedés jegyében. Ezt mutatja, hogy a foglalkoztatottságnál és nyugdíjnál nincs olyan nagy különbség a két nem között. „A béreknél már igen, de ez megint csak ilyen egyéni kategória: a te dolgod, hogy mennyi a fizetésed, a lényeg, hogy dolgozzál és a statisztikákban jól nézzél ki” – mondja Kramarics.
Szerinte ebben annak is szerepe lehet, hogy a női szempontok nem jutnak be a parlamentbe: nemcsak hogy jelenleg sincs női miniszter az Orbán-kormányban, de a parlamentben is alig van női képviselő. 2022-re 6,7 százalékra csökkent az arányuk, amivel a legutolsó helyre csúsztunk az uniós országok között. A Tárki felmérése szerint az elmúlt tíz évben a nők a tőzsdei cégek igazgatóságaiból is eltűntek, és a számuk messze elmarad az uniós átlagtól és a visegrádi országok arányaitól is.
Kramarics szerint az Orbán-kormány nőpolitikájában az látszik, hogy
amit rövid távon lehet kampányszerűen mutogatni, abban van fejlődés, de a komplexebb dolgokat tekintve, amikbe hosszú távon kellene befektetni és később lenne tartósabb eredménye, visszalépés történt.
A gondoskodás mint női privilégium
„Örüljünk, hogy nőnek születtünk! Örüljünk, hogy életet adhatunk, örüljünk, hogy megadatott számunkra a szeretet, és a másokról való gondoskodás szépsége” – mondta 2020-ban, akkor még családügyi miniszterként Novák Katalin, azt boncolgatva, mi kell egy nő kiteljesedéséhez.
Ahogy ebből az idézetből is látszik, a gondoskodást a Fidesz-kormány nem is ismeri el munkának, sokkal inkább a nők természetes adottságaként, princípiumaként vagy éppen megtiszteltetésként beszélnek róla. És itt nem csak a gyerekekről való gondoskodásról van szó: hatékony állami ellátórendszer híján jellemzően a nőkre marad az idős szülőkről való gondoskodás is.
Olyannyira, hogy mindez a jogrendbe is beépült. 2022-ben ugyanis a parlament fideszes többsége megszavazta a szociális törvény módosítását, ami szigorította a korábban bevezetett rokontartási kötelezettséget. A heves tiltakozást kiváltó törvénymódosítással alapjaiban írták át az 1993-ban elfogadott szociális törvényt, lefektetve, hogy „mindenki felelős önmagáért” és az állam ezentúl csak végső esetben segítene a rászorulókon, amikor már a család és az önkormányzat is megtett mindent.
Ebből is látszik, hogy a családcentrikus Orbán-kormány nem kíván szociálpolitikával foglalkozni, az idősek gondozásának felelősségét az egyénekre hárítja. Míg a korábbi szociális törvény csak általánosságban írt a család felelősségéről, a 2022-es módosítás kimondta, hogy a családoknak képességeik és lehetőségeik szerint kötelességük segíteni a hozzátartozójukon. Mivel pedig a gondoskodási munka elsősorban a nőkre hárul, a családok is elsősorban a női családtagokat jelentik. Különösen nagy a terhelés, ha az úgynevezett szendvicsgenerációra gondolunk: ezt a fogalmat azokra a jellemzően 40–50-es éveikben járó nőkre szokták használni, akiknek még a gyerekeikről, de már az idős szüleikről is gondoskodniuk kell, sokuknak ráadásul mindezt egy 40 órás munkahét mellett.
Bár a láthatatlan munkából – amibe beletartoznak a házimunkák is – nagyságrendekkel több jut a nőknek, társadalmi megbecsülést nem igazán kapnak érte, pont azért, mert természetesként kezelik azt. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) adatai alapján 2024-ben Magyarország az egyik legrosszabbul teljesítő ország volt a gyermekes férfiak és nők közötti háztartási munka megoszlásában: míg a nők 76, a férfiaknak csupán 19 százaléka végzett napi szinten háztartási munkát.
Csernus Fanni, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőség szakértője korábban a Telexnek azt mondta, a láthatatlanság nem is magára a munkára utal a kifejezésben, mivel ezeknek nagyon is látható eredményeik vannak, hanem arra, hogy „pénzzel és elismeréssel nem honorálja ezeket a tevékenységeket”.
Betiltott hálapénz, államosított lombikszektor
Idén már öt éve, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony átalakításával párhuzamosan hatályba lépett a hálapénzt ellehetetlenítő törvény. Ez alapján börtönbüntetést kaphat, aki adja és aki kapja a hálapénzt, ami főleg a szülészeti ellátásban hozott feszültségeket – ott ugyanis az orvosválasztás különösen erősen összekapcsolódott a paraszolvenciával.
A törvény szerint a magán- és az állami ellátást élesen el kell választani egymástól. Ez azt jelenti, hogy aki terhesgondozásra magánellátásba jár, nem szülhet állami kórházban a fogadott orvosánál. Tehát két választása van: vagy kifizeti a magánkórházban a szülést is, vagy elmegy a területileg illetékes állami kórházba, és az éppen ügyeletes orvosnál szül, ahogy az egyébként Nyugat-Európában is jellemző.
Addig a hálapénzt egyfajta készenléti díjként fogták fel: a magán- vagy állami ellátásban várandósgondozást végző orvos bement az állami kórházba a szülésnél akkor is, ha egyébként nem dolgozott. A hálapénz kivezetésekor a kormány azzal érvelt, nem akarják, hogy a hálapénztől függjön az, milyen szülészeti ellátást kapnak a kismamák. A hálapénzes rendszer ráadásul táptalaja volt a programozott szüléseknek, az Igyszültem.hu statisztikái alapján pedig választott orvosnál nagyobb arányban végződik császármetszéssel a szülés, mint ügyeletes doktornál – ez látszik a K-Monitor és a szülési jogokért küzdő EMMA Egyesület összesítésében is.
A paraszolvencia betiltása azonban nem jelenti azt, hogy öt év alatt sem javultak volna a császármetszési statisztikák, sőt. A szülészeti ellátás állapotával kapcsolatban megkerestük a Belügyminisztérium sajtóosztályát. Válaszukból az derült ki, hogy 2021 óta kismértékben, de folyamatosan növekedett a császármetszések aránya: 2021-ben még 40,63 százalék volt, 2025-ben már 42,55 százalék. Az pedig szintén látszik, hogy a hálapénz a kriminalizálásával nem tűnt el maradéktalanul a szülészeti ellátásból.
Sok nőnek mégis biztonságot, kapaszkodót jelentett az, hogy olyannál szülhet, akit ismer és akiben megbízik. Ettől pedig nem független a magyar egészségügy hanyatlása és az ebből eredő bizalomvesztés, amit a szülészeti erőszak is táplál. Utóbbi kategóriába tartozik minden olyan beavatkozás és bánásmód, amelyet a nő engedélye nélkül, akarata vagy tudta ellenére végeznek rajta vagy az újszülöttjén. Szülészeti erőszak áldozata volt Patrícia is, akinek történetét ebben a cikkünkben mutattuk be.
„Az emberek próbálják megvásárolni a biztonságukat: régebben ez sikerült a fogadott orvossal, most úgy, hogy magánba mennek szülni”
– mondja Kramarics Szandra. Szerinte önmagában a hálapénz kriminalizálása tekinthető egyfajta fejlődésnek, ha azonban azt nézzük, hogy csökkent a nők biztonságérzete és szakemberhiány miatt sorra zárnak be a szülészetek, egészen más a helyzet. Véleménye szerint, annyiban mindenképp van fejlődés, hogy több szó van erről és tudatosabb a társadalom, ez azonban szerinte nem a kormánynak, hanem az olyan civil kezdeményezéseknek köszönhető, mint a Másállapotot a szülészetben! mozgalom.
És mi a helyzet azokkal, akik nehezen esnek teherbe? Az Orbán-kormány még 2019 végén jelentette be, hogy állami kézbe vesz hat meddőségi magánklinikát, és ingyenessé teszi a szűrővizsgálatokat, a kezeléseket, illetve a hozzájuk kapcsolódó gyógyszereket. Másfél év sem kellett hozzá, hogy megjelenjen a törvény, amely szerint 2022. július 1-jétől csak az állami meddőségi centrumokban lehet mesterséges megtermékenyítést végezni az országban. Az ingyenes meddőségi kezelések ellenére a szektor államosítása után megsokszorozódott azoknak a száma, akik inkább külföldre, jórészt Csehországba, Szlovákiába utaznak lombikkezelésre, ahol pár éve már magyar nyelvű tájékoztatókkal is várják a meddő párokat.
A meddőségi központokat az Országos Kórházi Főigazgatóság (Okfő) alá tartozó Humánreprodukciós Igazgatóság (HRI) irányítja. Ennek élére Vesztergom Dóra nőgyógyász-endokrinológus, meddőségi specialista, Novák Katalin köztársasági elnök sógornője került, egészen a tavalyi távozásáig ő vezette az államosított lombikszektort. Az államosítást egyébként a hatékonyság növelésével és az állítólagos visszaélésekkel indokolta a kormány.
És ha már hatékonyság: a HRI az idén év elején osztott meg először adatokat arról, milyen sikerességi rátával működnek az államosított lombikklinikák. Hivatalos jelentésük szerint 2024-ben 26,4 százalékos sikerességi rátával dolgozott a 13 hazai intézmény, vagyis az elvégzett petefészek-stimulációkból ekkora arányban született gyerek. A sikerességi ráta először 2023-ban lépte át a 20 százalékot, 2017 és 2023 között 18-19 százalékon mozgott, ami európai összehasonlításban alacsonynak számít.
A meddőségi ellátás államosítása miatt kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen az Európai Bizottság. A Bizottság szerint ez a lépés sérti a letelepedés szabadságára vonatkozó uniós elvet, mivel az itt működő külföldi egészségügyi magánszereplőknek kiadott valamennyi engedély érvényét vesztette. Az eljárás jelenleg a második szakaszban tart, a következő lépés a per lesz. Ha ebben az ügyben elmarasztalják a magyar államot, akkor várhatóan elkerülhetetlen lesz a magánellátás újranyitása.
Nem mehetünk el szó nélkül a petesejt-donáció ügye mellett sem. A téma azután kapott nagyobb figyelmet, hogy Selmeczi Gabriella fideszes képviselő tavaly októberben benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, ami a jelenlegi szabályozásnál jóval szélesebb körben tenné lehetővé a petesejt- és spermadonációt Magyarországon.
A petesejt-donáció annak segít, akinek a saját sejtjeiből valamilyen egészségi okból nem fogan gyereke, de terhességre, szülésre testileg alkalmas. Magyarországon most csak szigorú feltételek mellett, önkéntesen lehet erre a célra petesejtet adományozni. Selmeczi javaslata ezen annyiban változtatna, hogy a petesejtért nem, de a donorok fáradozásáért, utazásáért, munkából való kieséséért, testi-lelki megterheléséért fizethetnének is a hazai meddőségi klinikák.
A javaslatról szóló szavazást már többször elhalasztották, így még mindig nem lehet tudni, lazítanak-e a szabályozáson. Az ügy egészen Orbán Viktorig elért: a miniszterelnök azt mondta a Parlamentben, óriási viták vannak ebben az ügyben a kormánytagok között. Takács Péter egészségügyi államtitkár a népjóléti bizottság decemberi ülésén azt mondta, egészen pontosan arról folyik a vita, hogy a donorok kapjanak-e térítést és ha igen, mekkorát.
Az időhúzásban szerepe lehet az egyháznak is. Bár Takács korábban arról beszélt, hogy megegyeztek az egyházakkal, a katolikus egyház kiadott egy ennek teljesen ellentmondó közleményt. Ebben azt írták, a petesejt-donáció „szélesre nyitja az utat a béranyaság, a gyermek »rendelésre« való megszerzése vagy az azonosnemű párok gyermekhez jutása előtt”. A petesejt-donáció jelentőségéről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
Az abortusztabletta eltüntetésétől a szívhangtörvényig
Lopakodó szigorítás – hangzik el gyakran szakértőktől, amikor arról van szó, mit tett a Fidesz-kormány a nők reprodukciós jogainak terén.
Az elmúlt 16 évben a kormány nem tiltotta be ugyan az abortuszt, de több olyan lépést is tett, amivel megnehezítette azoknak a dolgát, akik terhességmegszakítás mellett döntenének.
Ilyen lépés volt a gyógyszeres abortusz ellehetetlenítése is. Magyarországon 2010 óta egyetlen klinikán, a Rózsakert Medical Centerben alkalmaztak abortusztablettát, 2012 tavaszán pedig a készítmény megkapta a forgalomba hozatali engedélyt is. Ezután azonban hamar politikai síkra került az ügy. Szócska Miklós akkori egészségügyi államtitkár azzal érvelt, hogy akkora szakmai vita alakult ki a kérdésben, hogy az nem rendezhető, így végül mégsem kerülhet forgalomba – jóllehet jogi lehetőség nem volt a tabletta betiltására.
A Népszabadság akkoriban azt is megírta, hogy a kormány tervei szerint előbb-utóbb a klinikán is ellehetetlenítette volna a tabletta alkalmazását, ezt azonban a Rózsakert nem várta meg: végül maguktól beszüntették a tablettás abortuszt addig, amíg nem nyílik lehetőség „az egyébként szakmai egyetértésen alapuló, biztonságos eljárást nem csak a jogszabályoknak megfelelően, de minden szempontból zavartalanul alkalmazni”. Ez azóta sem történt meg, pedig a WHO szerint is az abortusztabletta a legkíméletesebb és legbiztonságosabb terhességmegszakítási módszer.
Így máig a 12. hétig, csak műtéttel lehet megszakítani a terhességet. Ráadásul a magzati élet védelméről szóló 1992-es törvény óta feltétel, hogy a nőnek két konzultáción meg kell jelennie a családvédelmi szolgálatnál, ahol megpróbálják meggyőzni, hogy tartsa meg a magzatot. A két alkalom között kötelezően el kell telnie három napnak, ezzel tovább húzva az amúgy is megterhelő időszakot.
A pszichológiai hadviselés aztán a 2022-es szívhangtörvényben csúcsosodott ki. A törvényt bármiféle társadalmi vita vagy szakmai egyeztetés nélkül, gyakorlatilag a semmiből fogadta el a parlament. Lényege, hogy a terhességmegszakítás előtt meg kell mutatni az abortuszra jelentkező nőknek a magzat szívhangját, ami még inkább megterheli érzelmileg a nőket. Ráadásul Takács Péter egészségügyi államtitkár állításával ellentétben az adatok azt mutatják, hogy az abortuszok száma nem csökkent érdemben, még évekkel a törvény hatálybalépése után sem. Szakértők szerint ráadásul az önvád és bűntudat ilyesfajta erősítése hosszú távon is ronthatja a mentális egészséget, ahogy a későbbi gyerekvállalási hajlandóságot is.
Mindezek mellett pedig – utolsó uniós tagállamként – Magyarországon még mindig vényköteles az esemény utáni tabletta, amelynek lényege, hogy az aktus után 72 órán belül alkalmazva megakadályozza a terhességet. Mindezt úgy, hogy még az abortuszt egyébként betiltó Lengyelországban sem kell recept a tablettához, sőt: a hazai szakkollégiumi álláspont szerint sem indokolt. A teljesen értelmetlen és sokszor megalázó procedúráról ebben a cikkünkben írtunk hosszabban.
A fentiek miatt aggodalmát fejezte ki az ENSZ nőjogi testülete is. 2023-as jelentésükben megállapították azt is: Magyarországon súlyos probléma, hogy a szexuális és reproduktív jogok és egészség témája nem szerepel kötelezően az iskolai tantervekben, és az ehhez szükséges képzési lehetőségek a tanároknak sem érhetők el.
Isztambuli egyezmény mint „politikai hiszti”
„Ha a nők visszatérnének a gyerekneveléshez és több gyereket szülnének, jobban megbecsülnénk egymást és fel sem merülne a családon belüli erőszak” – mondta Varga István fideszes országgyűlési képviselő 2012 őszén, a családon belüli erőszakról szóló parlamenti vitában. Ez a megszólalás gyakorlatilag leírja, hogy mennyire volt kiemelt téma a Fidesz 16 éves kormányzásában a nők elleni erőszak felszámolása. Kramarics Szandra szerint pozitívumként említhető ugyan, hogy a parlament nem sokkal később megszavazta, hogy a kapcsolati erőszak önálló büntetőjogi kategória legyen, de nagyjából ennyi eredményt tudott felmutatni ezen a téren.
Bár Magyarország 2014-ben aláírta a családon belüli és kapcsolati erőszak ellen létrejött isztambuli egyezményt, az azóta sem került be a hazai jogrendbe. Sőt, 2020 májusában a parlament megszavazta, hogy Magyarország utasítsa el a ratifikálását.
Az egyezmény egyik lényeges pontja megállapítja: a nők elleni erőszak az emberi jogok megsértése, és a diszkrimináció egyik formájának tekintendő, vagyis az államok felelőssé tehetők azért, ha nem adnak megfelelő választ erre a fajta erőszakra. Az elutasító határozatot kezdeményező KDNP-s politikusok azonban „romboló genderszemléletre” és a korlátozás nélküli vagy a társadalmi nemek alapján előnyöket biztosító bevándorlás elutasítására hivatkoztak. Azt mondták, felesleges az egyezményt ratifikálni, mert a magyar jogrendszer már így is eléggé szigorú, és mindent megtesz a nők védelméért. A később maga is kapcsolati erőszakról beszámoló, akkor még európai ügyekért felelős államtitkár, Varga Judit pedig egyenesen azt nyilatkozta: „az isztambuli egyezmény politikai hiszti”.
Mindeközben egy 2024-es uniós kutatás szerint a
18–74 éves magyar nők több mint felét, 54,6 százalékát érte már kapcsolati erőszak.
Ez az arány nemcsak a 31,8 százalékos uniós átlagnál, hanem az összes többi tagállaménál magasabb. Az EU tavalyi, nemi egyenlőségről szóló adatai szerint pedig ebben Magyarország stabilan az utolsó előtti helyen szerepel, csak Ciprus mutatója rosszabb.
Pedig Varga Judit – akkor már igazságügyi miniszterként – a győri kettős gyerekgyilkosság után bejelentette, hogy 2020 az áldozatsegítés éve lesz. Az volt a cél, hogy 2025-re minden megyeszékhelyen legyen áldozatsegítő központ (ÁSK). Ez az ÁSK honlapja szerint megtörtént, az azonban nem látszik, hogy ezek az intézmények mennyire működnek hatékonyan. Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza szerint az ÁSK nagyszerű kezdeményezés, de elsősorban nem a nők elleni erőszak áldozatainak a megsegítését szolgálja, hanem egy általános áldozatvédelmi intézmény, miközben ezekben az esetekben speciális jártasságra lenne szükség.
Az ÁSK népszerűsítése a fő célja a Vitályos Eszter- és Király Nóra-féle, tavaly alapított Nők a bántalmazás ellen DPK-nak is, legalábbis ez derül ki a Lakmusz cikkéből. A csoport manifesztója szerint kiáll mindenki mellett „akit bántottak, aki félt, aki hallgatott, aki nem merte elmondani, aki elmondta, de nem hitték el, aki túlélte, és aki még benne van”. A lap gyűjtése szerint azonban a kormányszóvivő – a kormányzati üzenetek mellett – főleg az ÁSK elérhetőségeit posztolja ki újra és újra, miközben kifejezetten bántalmazott nőkre specializálódott szervezet vagy szakértő sem a tagok között, sem ajánlásként nem tűnt fel. A Patent és a NANE szakértői a lapnak arról beszéltek: jó, hogy nagyobb teret kap a téma, a csoportot azonban inkább látszatintézkedésnek tartják, ahol a szakszerű moderálás hiánya akár veszélybe is sodorhatja az áldozatokat.
„Annyiban jól állunk, hogy több szó esik a nők elleni erőszakról, jobban benne van a közbeszédben, elkezdett a társadalom reagálni. Ez viszont szinte kizárólag a civil szférának köszönhető. Ha az állam nem áll be mögé, akkor nem lehet áttörést elérni” – mondja Kramarics Szandra.
