Ha szívhangot kell hallgatni abortusznál, csökken a későbbi gyerekvállalás esélye – egy nőjogi aktivista, egy jogász és egy pszichológus beszélgetett a szívhangrendeletről

A kormány szeptemberben egyik napról a másikra, bármiféle társadalmi vita vagy szakmai egyeztetés nélkül szigorított az abortusz hazai szabályozásán. Ennek értelmében ezentúl a terhességmegszakításra jelentkező nőknek igazolniuk kell, hogy „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta” nekik az orvosuk. Ez valószínűleg a magzat szívműködése, amit a szív pulzációja és a szívhang igazol, de nem egyértelmű, hogyan kell értelmezni a rendeletet.

Az ELSA Szeged csütörtökön kerekasztal-beszélgetést szervezett a szívhangrendeletről, az esemény itt nézhető és hallgatható meg teljes hosszában. Az ELSA az Európai Joghallgatók nemzetközi, nonprofit szervezete, több mint 30 ezer taggal rendelkezik 39 ország több mint 250 városában, így többek között Szegeden is. Jelenleg ez a világ legnagyobb olyan szervezete, amely joghallgatókat, fiatal jogászokat tömörít.

A csütörtöki beszélgetőpartnerek Antoni Rita, A Nőkért Egyesület elnöke; Dr. Lápossy Attila, az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszékének munkatársa; valamint Dr. Nagy Beáta Magda, klinikai szakpszichológus voltak.

Több megszólaló is azzal kezdte, hogy a hazai rendelet nem előzmény nélküli, hiszen például idén nyáron az amerikai legfelsőbb bíróság felülbírálta a „Roe v. Wade” néven elhíresült fél évszázados bírósági precedenst, a döntéssel megszüntetve az abortuszhoz való jog alkotmányos védelmét az Egyesült Államokban. Az amerikai tagállamok azóta saját hatáskörben dönthetnek arról, legális maradjon-e ott az abortusz, vagy inkább korlátozásokat vezetnek be. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy a demokrata (baloldali) többségű államokban nagyrészt továbbra is legális maradt a művi terhességmegszakítás, míg egyes republikánus (jobboldali) államok szigorítottak a szabályozáson.

A legtöbb elemző úgy látja, a pár héttel ezelőtti amerikai félidős választásokon a republikánusok vártnál jóval gyengébb szereplésének egyik oka az abortusz korlátozása lehetett. De nemcsak az óceán túlpartján, hanem a közeli Lengyelországban is szigorítottak az abortusztörvényen két évvel ezelőtt, a tilalomról szóló döntés után a rendszerváltás óta nem látott kulturális polgárháború alakult ki az országban.

A kormányzati kommunikáció azt a látszatot akarta kelteni, hogy nincs itt semmi látnivaló

Lápossy Attila szerint nagyon nehéz meghatározni, hogy ebben a kérdésben hol vannak a jog, az alkotmányjog határai. Egy nagyon megosztó és érzékeny kérdésről van szó. A megvitatásukhoz is empátia és nyitottság kell. Konkrétan a jogi konstrukció nagyon sajátos, és a jogi lépés előtt a szakmai, eljárásrendi szabályokat is módosították, látszólag egy technikai módosítás történt, és a hivatalos kommunikáció terén is a „nincs itt semmi látnivaló” narratíváját próbálta erősíteni a kormányzat.

Azt mi tesszük hozzá, hogy szeptember végén – tehát a szívhangrendelet megjelenése után – Orbán Viktor a Kossuth rádióban arról beszélt, hogy az abortusz ügyét törvény szabályozza Magyarországon, ezt elég régen alkotta meg a magyar parlament, de ez „az abortusz körüli mindig erőteljes vitákat nyugvópontra juttatta”. Nincs tökéletes abortusztörvény, de ez egy olyan szabály, amivel „a magyar társadalom együtt tud élni”, ezért „hiba lenne ezt a törvényt megváltoztatni”. „Mereven ellenzek mindenfajta abortusztörvény-módosítást, a mostani rendszer fenntartása mellett érvelek” – mondta a miniszterelnök, ráadásul most válság van, ilyen körülmények között nem ezzel a kérdéssel kell foglalkozni, de ha foglalkoznánk is vele, akkor is elképzelhetetlennek tartja az abortusztörvény módosítását – vezette le.

Ugyanakkor nagyjából egy hónappal később egy, a 90-es évek népszerű rockerével, az azóta nagy Trump-rajongóvá váló Kid Rockkal készült interjúból derült ki, hogy még nyáron járt nála az elmúlt időszakban a NER egyik legbefolyásosabb tagjává váló Orbán Balázs, aki – Kid Rock szerint – arról beszélt neki, hogy „mi engedjük az abortuszt, de most hoztunk egy törvényt, hogy az abortusz előtt az anyáknak meg kell hallgatniuk a magzat szívhangját”. Ez nem arra utal, hogy a kormány valójában csak pusztán egy technikai módosításnak tekinti a szívhangrendeletet, hanem inkább azt, hogy volt politikai motiváció a szigorítás mögött.

A csütörtöki kerekasztal-beszélgetésen Antoni Rita arról beszélt, hogy „lopakodó abortusz-szigorítás” jele lehet a rendelet, és bár ez nemzetközi kitekintésben egy trendbe illeszkedik, de összességében mégis az látszik, hogy az elmúlt években 50 ország könnyített az abortuszhoz való hozzáférésen, és csak négy szigorított rajta: Nicaragua, Salvador, Lengyelország és az USA.

De Antoni Rita szerint az abortuszjogok korlátozása esetén más országokban megfigyelhető, hogy a gyakorlati megvalósítás csorbul, például adott esetben hiába vonatkozik kivétel arra az esetre, ha nemi erőszak gyanúja áll fenn, annak eldöntése, hogy valóban nemi erőszak történt-e, hosszadalmas bírósági eljárásban dől el, ami alatt a nő kicsúszik a terhesség megszakíthatóságának időbeli korlátjából.

Nagy Beáta klinikai szakpszichológus úgy vélte, az első fontos kérdés a szívhangrendelettel kapcsolatban, hogy egy ilyen változás mekkora érzelmi megterhelést jelent. Nem kell hozzá komoly pszichológiai tudás, hogy az egy sokkal komolyabb érzelmi megterhelés, amikor egy nőnek meg kell hallgatnia a magzati szívhangot, ahhoz képest, amikor az orvos csak beszél neki a terhességről.

De kutatások alapján (más országokban) az abortuszkérelmeknél az érintett nők 40-50 százaléka szeretné csak meghallgatni a szívhangot, és átlagosan 100 nőből 3-4 nő gondolja csak meg magát, 96-97 nő kitart a döntése mellett. Egy ilyen döntés többnyire már azelőtt megszületik, hogy elmennének a vizsgálatra. Nagyon kevesen gondolják meg magukat – vezette le a szakértő.

Viszont a maradék 96-97 nő is elbizonytalanodik, nem tud rögtön határozni, húzza a döntést, amit valójában a várandósság 12. hetéig lehet csak halasztani, de minél későbbi egy abortusz, annál nagyobbak az egészségügyi kockázatok. Nagy Beáta kifejtette, hogy

egy abortusz mindig jár érzelmi megterheléssel: bűntudattal, önvádló gondolatokkal, szégyenérzettel. Ha ezt tovább erősítjük, akkor nagyobb lesz a mentális kockázatok esélye, depressziós és szorongásos tünetek jelennek meg – és ezek kifejezetten csökkentik a gyermekvállalási hajlandóságot a későbbiekben. Ilyen szempontból nem tűnik hatékonynak a rendelet.

Lápossy Attila szerint demokratikus jogállamokban úgy néz ki az abortusz szigorítása, hogy széles körű társadalmi vita előzi meg a döntést. Formai szempontból törvényi szinten kellene rendezni ezt a kérdést – amennyiben a jogalkotó ezt akarja –, nem rendeleti úton, már csak azért is, hogy lehessen erről parlamenti vita, legyen róla vita a szakbizottságokban, stb.

Nem egyik napról a másikra szoktak meghozni egy ilyen döntést, egy miniszteri rendelet átírásával, amiről az a hivatalos kommunikáció, hogy nincs itt semmi látnivaló. Tehát nem alapjogi, alkotmányjogi kérdésként jelenik meg, hanem egy technikai kérdésként. A jogi szövegben egyébként nincs szó arról, hogy itt bárkinek bármit meg kéne hallgatnia, hanem egy mellékletben van erre utalás, és ez így azért is problémás, mert hogyan lehet ezt jogi fórum elé vinni, hogyan lehet jogorvoslatot kérni, hogyan lehet adott esetben megtámadni az Alkotmánybíróságon.

Bizonyítottan csökkenti az abortuszok számát az iskolai szexedukáció

Antoni Rita szerint az első trimeszterben nem kellene semmilyen adminisztratív akadályt gördíteni az abortusz elé, mert ezzel csak az időt húzzák, és a nők el tudják dönteni, hogy akarják-e vállalni a várandósságot. Másrészt az ilyen döntések mindig felerősítik az erőszakosabb abortuszpárti tábort. Az USA-ban például egyértelműen látszott, hogy erőszakos cselekmények is megjelentek. A hazai szervezetekhez is érkeztek olyan megkeresések nőktől, hogy megalázták őket az abortusz elvégzésekor.

Lápossy szerint az állam semlegességének kérdése is fontos ügy. Az egy védhető álláspont, hogy az állam meg akarja győzni az anyát arról, hogy tartsa meg a gyerekét, de az nem jó, ha ez átcsap akadályozásba akkor, amikor a döntés már megszületett. Akadályozás lehet az is, ha bonyolult adminisztrációs körök sokaságát kényszerítik a nőkre. Bizonyítottan csökkenti az abortuszok számát az iskola szexedukáció, inkább ezen a téren kellene változtatnia az államnak – mondta Antoni Rita.

Nagy Beáta azt is hangsúlyozta, hogy nagyon nehéz az abortuszról általánosan beszélni, hiszen valójában az abortuszon gondolkodó nők sokszor teljesen eltérő élethelyzetekben vannak, nehéz egy általánosan érvényes álláspontot felvenni. És úgy véli, nem megfelelő úgy tematizálni az abortuszt, hogy az csak a nő ügye, kutatások bizonyítják, hogy az abortuszról szóló döntések 80 százalékát közös döntés előzi meg a férfi és a nő között. És nem csak a nőkben keletkezhet érzelmi megterhelés a döntés miatt, hanem a férfiban is. Beszélt arról is, hogy társadalmilag stigmatizáltnak számít az abortusz, és ez is hat a férfiakra, hiszen ha egy férfi úgy érzi, társadalmi megvetés övezi az abortuszt, akkor ő sem fog elmenni például pszichológushoz, hogy beszéljen arról, cefetül érzi magát.

Antoni Rita szerint ha egy párkapcsolatban merül fel az abortusz, akkor természetesen az a jó, ha a férfi és a nő megbeszélik a kialakult helyzetet, de a végső döntés, a „vétójog” a nőé, mert ő viseli a várandósság fizikai, egészségügyi következményeit. Ha a nő nem akarja a várandósságot, a férfi meg igen, akkor szülésre kényszerítés történik, ha a nőnek nem engedik az abortuszt. Ami minden szempontból elfogadhatatlan.

Lápossy szerint alkotmányjogi szempontból az is megkérdőjelezhető, ha a szabályozás nem tesz különbséget az abortusz okai tekintetében. Tehát ha valakit arra köteleznek, hogy meghallgassa a magzat szívhangját azután, hogy az apja vagy a bátyja megerőszakolta, az embertelen bánásmód és megalázás.

Nagy Beáta szerint egy ilyen, szívhangrendelethez hasonló döntés sajnos felerősíti az illegális abortuszok számát is,

másrészt az abortusz-turizmus is nőhet, a környező országokban elérhetőek például abortusz-tabletták is. Viszont arra nincs mindenkinek lehetősége, hogy elmenjen külföldre abortuszra, és azt is hangsúlyozni kell, hogy az abortusz sok esetben iskolázottsági és anyagi kérdés is, hiszen a diplomás nők körében 100 élveszülésre 6 abortusz jut, a 8 általánost végzett nőknél viszont 100 élveszülésre több mint 80.

Személyes történetek az abortuszról

Antoni Rita szerint a nem kívánt terhességek számának csökkentésében és a társadalmi edukációban fontos szerepe lehetne annak, ha ismert nők kiállnának, és beszélnének az abortuszélményükről, illetve az ahhoz vezető, és az azutáni útjukról.

Kriminalizál, tabusít vagy moralizál – ha az abortuszról van szó, halmozódnak az egyéni sorsokat elfedő nézőpontok. Pedig a nők tapasztalatai nem egyöntetűek: van, akinek óriási trauma a terhességmegszakítás, másoknak egy epizód az életében. Az okai is nagyon különbözőek lehetnek, de egy biztos: az abortusz nem politikai tett, hanem egyéni élethelyzetekből fakadó döntés. Ebben a cikkben hét nő mesélte el a történetét a Telexnek.

Az orvosi kamara pedig lemodellezte azt a társadalmi vitát, aminek meg kellett volna előznie az abortuszszabályok szigorítását. A szívhangrendelet megjelenése után tüntetés is volt Budapesten, erről „A nők nem szórakozásból mennek abortuszra” című videónkat itt lehet megnézni.