Fact-check: „Az abortuszok számának csökkenése a szívhangrendelet hatályba lépése után is folytatódott”

A magyar kormány 2022 szeptemberében, egyik napról a másikra, bármiféle társadalmi vita vagy szakmai egyeztetés nélkül szigorított az abortusz szabályozásán. A szívhangrendeletként elhíresült döntés szinte egyetlen lényegi változtatása az volt, hogy a terhességmegszakítás előtt meg kell mutatni az abortuszra jelentkező nőknek a magzat szívhangját.

„Nem kívánt terhesség esetén biztosítani kell, hogy a várandós nő a magzatot, annak az adott terhességi korra jellemző életfunkcióit, szívműködését észlelje (pl. a magzat ultrahangképét, a szív pulzációját, ha technikailag lehetséges, egyértelműen azonosítva meg kell részére mutatni, illetve a szívhangot meghallgattatni, amennyiben annak orvosi ellenjavallata nem áll fenn).”

A rendelet célja az volt, hogy csökkentse a terhességmegszakítások számát. Ehhez képest júniusban kiderült, hogy a rendelet bevezetése óta nemhogy nem csökkent, de arányaiban néha még nőtt is az abortuszok száma az egy évvel korábbiakhoz képest.

A Demokratikus Koalíció (DK) ki is adott egy közleményt, amiben azt írták, hogy a „megélhetési válság és az orbáni infláció miatt nőtt a terhességmegszakítások száma Magyarországon”.

Takács Péter egészségügyi államtitkár június elején a Facebookon reagált a közleményre. Azt írta, hogy a DK hamis dolgokat állít, ugyanis a terhességmegszakítások száma 2010 óta folyamatosan csökken:

Ezt a posztot aztán később a Magyar Nemzet is feldolgozta, méghozzá a rendkívül higgadt „Hazudik az abortuszokról a Gyurcsány-párt” címmel. A cikket megtoldották még annyival, hogy az infláció a háború és az „elhibázott szankciók” miatt van (ebbe ne is menjünk bele mélyebben, de Magyarország ebben magasan rekorder az EU-ban, még az Ukrajnával szintén határos Romániában és Lengyelországban is nagyjából majdnem feleakkora az infláció, mint nálunk). Emellett persze gyurcsányozás is akadt a cikkben bőven, de a lényeg, hogy kritika nélkül, szinte szó szerint átvettek mindent Takács posztjából.

Az mindig komplex döntés, hogy valaki bevállal-e egy gyereket, vagy sem, és nem valószínű, hogy egy rendelet önmagában jelentős befolyással bírna egy ilyen súlyos kérdésben. Még ha egy rendelet be is tiltaná az abortuszt, a tapasztalat azt mutatja, hogy a nők egy része akkor is alkalmaz terhességmegszakító módszereket, csak azok sokkal veszélyesebbek.

Takács reakciójának legérdekesebb részei azonban az adatok, ugyanis nem derül ki, honnan szedte őket. Az valószínű, hogy nem a Központi Statisztikai Hivataltól (KSH), ami az ilyesfajta hivatalos adatok első számú forrása kéne, hogy legyen. Azt, hogy honnan valók az államtitkár adatai, megkérdeztük a Belügyminisztériumtól, ha válaszolnak, frissítjük a cikket.

Megkerestük Ferenci Tamás biostatisztikust, hogy segítsen a számok értelmezésében. Ő azzal kezdte, hogy önmagukban ezekből a számokból, bármit is mutassanak, nem lehet ezt a kérdést bizonyosan eldönteni, se pró, se kontra. „Az a probléma, hogy a rendelet előtti és utáni időszak nem kizárólag a rendelet tényében tér el: ahogy telik az idő, ezernyi egyéb tényező is változik. Innentől kezdve, ha találunk is különbséget a rendelet előtti és utáni számokban, nem fogjuk tudni, hogy a különbség a rendelet miatt van, vagy az azzal egyidejűleg megváltozott ezer másik dolog valamelyike, esetleg ezek valamilyen keveréke miatt.

Elvileg még az is lehet, hogy az abortuszok száma nőtt, de a rendelet mégis jót tett – ha rendelet nélkül még többet nőtt volna! Vagy épp fordítva, csökkent, de a rendelet mégis ártott, mert nélküle még többet csökkent volna.

Pontosan ez a nehézségük az ilyen adatoknak, hogy ezt mi sem tudhatjuk. Erre mindig gondolni kell, és emiatt az ilyen számok értelmezésével mindig óvatosnak kell lenni. Ettől függetlenül persze fontos, hogy a számok pontosak legyenek, már csak azért is, mert a finomabb elemzéseknek is az alapját jelentik” – mutatott rá Ferenci.

A posztban szereplő számoknak azonban vagy semmi közük a valósághoz (azaz a KSH hivatalos adataihoz), vagy Takács nagyon furán keretezte őket. Azt hozzá kell tenni, hogy a 2022. január óta érkező adatok egyelőre csak előzetesek.

„A terhességmegszakítások 2010 óta tartó folyamatos csökkenése tavaly is folytatódott, míg 2021-ben 12 876 volt ez a szám, addig 2022-ben közel 500-zal kevesebb!!”

– írja Takács.

A mondat első fele igaz: 2010 óta valóban csökken az abortuszok száma. Azonban Ferenci szerint az állítás teljesen félrevezető. „A megfogalmazás azt sugallja, mintha a csökkenés 2010 óta tartana, holott valójában 1995 óta csökken az abortuszok lakosságarányos száma, sőt, ha a kisebb, átmeneti növekedésektől eltekintünk, akkor inkább 1969 óta.”

Az adatok ismerete nélkül az államtitkár szavaiból úgy tűnhet, hogy a jelenség mögött a Fidesz családpolitikája áll. Ez azonban – ahogy az adatokból látható – nem igaz. A KSH adatai szerint a kilencvenes évek közepén volt egy kisebb, és a nyolcvanas évek végén egy némileg nagyobb átmeneti növekedés, de összességében véve az abortuszok számának csökkenése valójában sok évtizede tart, nem 2010 óta. Igen, még a Gyurcsány-kormány idején is csökkent:

A mondat másik fele viszont egyszerűen nem igaz. A KSH szerint 2021-ben nem 12 876 abortusz volt, hanem majdnem a duplája, 21 907. 2022-ben pedig 21 800, ami valóban csökkenés, de nem 500-zal, hanem 107-tel. Viszont a rendelet szeptemberben született, tehát ha a hatását vizsgáljuk, statisztikai szempontból nem sok értelme van az egész éves adatokat nézni. Ha a rendelet utáni három hónapot összehasonlítjuk az előző év azonos hónapjaival, akkor látható, hogy 2021-ben 5 067, 2022-ben pedig 5 059 abortusz történt, ezrelékes nagyságrendű a különbség, tehát valójában semmilyen érdemleges változás nincsen.

„A rendelet megjelenése előtti 7 hónapban ez a szám 7 564 volt, az azt követő 7 hónapban pedig 7 336”

– írta Takács. Ez a mondat több sebből is vérzik. Az egyik probléma az, hogy a rendelet utáni hét hónapról még nincs is adat, csak hatról, mert 2023. márciusi az utolsó KSH-s adatközlés. Ráadásul a KSH adatai szerint a rendeletet megelőző hat hónapban önmagában sokkal több abortusz történt (11 486), mint Takács Péter szerint hét hónap alatt (a pontos szám a hét hónapra 13 347), a rendelet utáni hat hónapban pedig 10 660.

Látszólag tehát a csökkenés ténye a két hat hónapos időszak összevetésében fennáll, azonban Ferenci szerint problémás, hogy Takács pont ezeket a hónapokat hasonlította össze: „Az abortuszok éven belüli számában szezonalitás van, tehát nem egyenletes az eloszlás éven belül, hogy melyik hónapban mennyit végeznek. Egy korrekt összehasonlításnál ezt a szezonalitást szűrni kell, vagy ha ezt nem is végezzük el, legalább annyit meg kell tenni, hogy a különböző évek azonos időszakait hasonlítjuk össze, nem teljesen különböző időszakokat.”

Márpedig ha a rendelet bevezetését követő hat hónapot az előző év azonos időszakával hasonlítjuk össze, akkor az látható, hogy 2021-2022-ben 10 702 volt, 2022-2023-ban pedig a már említett 10 660. Tehát érdemi különbség valójában ebben sincsen.

„Ilyen rövid időszakoknál talán nem okoz nagy bajt, de általában véve az is eléggé megkérdőjelezhető, ha valaki az abortuszok abszolút számát használja. A probléma az, hogy változik a populáció létszáma, amiből kikerül az adott számú abortusz: az ország lélekszáma csökken, ezen belül a nők száma is csökken, ezen belül a reproduktív korban lévő nők száma is csökken. Emiatt egy később tapasztalt kisebb szám egyáltalán nem biztos, hogy jobb helyzetet jelez, épp ezért szokás a reproduktív korban lévő nők számára vetített számot használni inkább” – tette hozzá Ferenci.

Ha megnézzük a KSH adatait, azt látjuk, hogy bár az abortuszok száma a 2021-es 21 907-ről 2022-re 21 800-ra csökkent, közben az ezer reproduktív nőre jutó arány egyáltalán nem változott (maradt 10,0). Ezen kívül vizsgálni szokták a száz élve születésre vetített számot is, ami arról informál, hogy a fogantatások mekkora arányban végződtek abortusszal: ez még meg is nőtt 2022-re (24,7 a 2021-es 23,5-hez képest). A helyzet súlyosságát jellemzi, hogy ilyen nagyságú növekedés utoljára 1996-ban fordult elő Magyarországon.

Június elején a Válasz Online kutatásából derült ki, hogy a rendelet ellenére nem csökkent az abortuszok száma. A cikkben Ferencihez hasonlóan kiemelték, hogy nem elég annyit nézni, hogyan alakul a terhességmegszakítások száma, fontos, hogy száz megszületett gyerekhez viszonyítva milyen az arány. Az abortuszokéval együtt a születések száma is csökken.

„A száz élveszülésre jutó abortuszok száma erőteljesebben romlott: szeptemberben 18, októberben 15, novemberben pedig 9 százalékos volt az emelkedés”

– írták. A romlás az előző év megegyező hónapjaihoz képest figyelhető meg.