Szüljenek és dolgozzanak a magyar nők, de az nem kiemelt cél, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak

A rendszerváltás óta nincs a hazai politika fókuszában a férfiak és a nők közötti egyenlőség ügye, sőt az elmúlt 15 évben a Fidesz-kormányok kifejezetten el is fordultak tőle.

Az adatok azt az ellentmondásos kormányzati megközelítést tükrözik, hogy

dolgozzanak a nők, közben lássák el az otthoni feladataikat is, az viszont nem szempont, hogy ugyanannyit keressenek, mint a férfiak. Az meg pláne nem, hogy vezető szerepet vállaljanak, az elmúlt 10 évben szinte eltűntek a női vezetők, és azzal, hogy a kormányban nincs nő, az utolsó helyre csúsztunk az Unióban.

A Nemek közötti egyenlőség Magyarországon európai összehasonlításban, 2015–2022 című tanulmányból, ami a Tárki Társadalomkutatási Intézet 2024-es Társadalmi Riportjában jelent meg, kiderül, hogy:

• a gyermektelen nőket még mindig szívesebben alkalmazzák, mint az anyákat, tehát az ún. motherhood penalty továbbra is létezik,
• egyedülálló anyának lenni nálunk a legrosszabb a visegrádi országok között, és az EU-ban is.

Mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió egyik alapértéke, alapvető jog, 1975 óta szerepel az uniós szerződésekben az az elv, hogy a férfiaknak és a nőknek egyenlő munkáért egyenlő díjazást kell kapniuk, a tagállamoknak pedig jogszabályokat kell hozniuk, hogy ez érvényesüljön. Az EU szerződéses és előírásos formában is kötelezi a tagországokat a célok megvalósítására, ezért Herke Boglárka és Szikra Dorottya két ciklusban, hét témakörre bontva hasonlította össze a nők és a férfiak közötti egyenlőség helyzetét Magyarországon, az Európai Unióban, és a visegrádi országokban.

Az első ciklus a 2015 és 2019, a második 2020 és 2025 között vizsgálta, elsősorban az Eurostat és az European Institute for Gender Equality (EIGE) adatai alapján a

• a foglalkoztatás,
• a nemek közötti bérszakadék,
• a nyugdíjszakadék,
• a szegénység,
• az egyszülős háztartások,
• a gyerekfelügyelet,
• és a vezetői szerep területein.

A kutatás két uniós esélyegyenlőségi célkitűzés, a boldogulás és a vezetés (döntéshozás) területeit vizsgálta, előbbit a nők és férfiak foglalkoztatási rátájának, bér- és nyugdíjkülönbségeinek, szegénységi arányának a változásaival, utóbbit pedig a parlamentben, az egyes országok kormányaiban, állami intézményeiben, és a gazdasági szektorban, a tőzsdén jegyzett cégek vezető pozícióiban résztvevő nők arányainak alakulásával.

2015 volt a fordulat éve, a nagy áttörés mégis elmaradt

A Tárki-riport munkaerőpiaccal foglalkozó részéből kiderül, hogy a 2008-as gazdasági válságból való kilábalás után folyamatosan nőtt a nők és a férfiak foglalkoztatása, de az Orbán-kormány egészen 2015-ig szinte kizárólag arra koncentrált, hogy szüljenek a nők minél több gyereket.

Tíz éve viszont határozottan elkezdték támogatni a nők, köztük is az anyák munkavállalását azzal, hogy bevezették a gyed extrát, a nagyszülői gyedet, a 30 év alatti anyák adóalap-kedvezményét, és a négy- vagy többgyerekes anyák adómentességét, növelték a bölcsődei helyek számát, ezek azonban mégsem hoztak egyértelmű pozitív változást a népességszámot tekintve. Hiába nőtt például a bölcsődei férőhelyek száma, a beíratott gyerekek aránya mégis csökkent, a 2015-ös 15,3 százalékról 2022-re 12,9 százalékra.

Közben az adatok azt is tükrözik, hogy a kormány nem támogatja különösebben azt, hogy az apák maradjanak otthon a gyerekkel, erre jó példa a tanulmány szerint az, hogy három éve megduplázták ugyan az apaszabadságot, de a pótlólagos napok anyagi terheit az állam nem téríti, a kormány azt ténylegesen a munkáltatóra hárította. Így míg az első öt napban a távolléti díj egészére, addig a második tíz napban annak csak 40%-ára jogosult a munkavállaló.

Ez pedig nem kínál vonzó alternatívát az apáknak.

Összességében a nők enyhébb ütemben jelentek meg a munkaerőpiacon 2016 és 2020 között mint a férfiak, tehát az olló tovább nyílt a két nem között, 13,7 százalékpontos különbségről 16,1-re, majd 2020 és 2022 között 9,8 százalékpontos különbségre csökkent.

Maradt tehát a hagyományos férfi-női munkamegosztás, a nők alacsonyabb foglalkoztatási rátája mögött a rájuk háruló gondoskodó munka áll, és megmaradt az őket sújtó munkaerőpiaci hátrány, az ún. motherhood penalty is, ami azt jelenti, hogy a gyermektelen nőket még mindig inkább felveszik a munkáltatók, mint a többgyerekes anyákat. Ezt mutatja, hogy míg 2022-ben a gyermektelen nők 74,6 százaléka volt foglalkoztatott, addig a három vagy több gyereket nevelőknek csak a 47,2 százaléka.

Van, amiben élen járunk

A kutatásból kiderül az is, hogy a teljes munkaidőben dolgozó nők arányában egyes nyugati országoknál is előrébb járunk, de a nyolcórás foglalkoztatás egyébként is a volt szocialista országok jellemzője. Az adatok ugyanakkor azt is mutatják, hogy az Európai Unióban és a visegrádi országokban is csökkent a részmunkaidő jelentősége, és leginkább az idősebb, gyakran nyugdíj mellett munkát vállalók, illetve a tanulmányaik mellett dolgozó fiatalok választják.

A részmunkaidő megkönnyíti ugyan a munka és a család közötti egyensúly elérését – tipikusan a nőknek –, de az alacsonyabb fizetés és a későbbi nyugdíj miatt növeli a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket.

Érdekesség, hogy Magyarországon a nyugdíjas nők férfiakéhoz viszonyított helyzete jobb, mint az EU-országok átlagában és a legtöbb visegrádi országban.

És van, amiben nagyon nem

A Telexen is rendszeresen foglalkozunk a nemek közötti bérszakadékkal, ami 2020 óta folyamatosan nő, jelenleg hozzávetőleg akkora, mint 15 éve. Ahogy azt a bérszakadékokról szóló gyorstalpaló cikkünkben írtuk, a bérkülönbségeket különféle módszerekkel számolják. Az Eurostat az órabért veszi alapul, a férfiaknak és a nőknek átlagosan kifizetett bruttó órabér különbségét vetíti a férfiak átlagos órabérére, az így kapott százalék mutatja a nők és a férfiak fizetési különbségének mértékét.

Magyarországon csak 2015-ben és 2016-ban volt alacsonyabb a bérszakadék az uniós átlagénál, három év után, 2018-ban megegyezett azzal (14,2%), majd 2019-re Csehország és Szlovákia mutatóit utolérve 18,4 százalékra emelkedett, vagyis a nők és a férfiak bérei között kinyílt az olló, majd a koronavírus-járvány éveire, 2020 és 2022 között 17 százalék körüli értékre állt vissza, olvasható a kutatásban.

Ennek nagyrészt az az oka, hogy az utóbbi öt évben jóval nagyobb mértékben emelkedtek a bérek a férfiak által dominált szektorokban (például honvédelemben és a rendvédelemben), mint a „női”, jellemzően gondoskodó munkát végző területeken (szociális szférában, pedagógusi pályán). A kormány hagyományos családmodell-felfogása tehát megjelenik a döntéshozatalban és az adatokban is, az eredmény pedig az, hogy az elmúlt tíz évben több nő állt ugyan munkába, de a férfiak és a nők közötti bérszakadék csökkentése nem volt szempont, a női vezetők aránya pedig visszaesett.

Eltűntek a nők

A nők és férfiak közötti egyenlőtlenségek egyik legfontosabb területe az, hogy hol helyezkednek el a hatalmi struktúrákban, ehhez állami és piaci tényezőket vesznek alapul, vagyis azt nézik, hogy

• hány nő ül az egyes országok parlamentjeiben és kormányaiban,
• és hány nő van a legnagyobb, tőzsdén is jegyzett vállalatok igazgatósági tagjai és felsővezetői között.

A tanulmány kiemeli, hogy 2015 és 2017 között nem volt női tagja a magyar kormánynak, és 2018 és 2020 között 7,1 százalékról 20 százalékra emelkedett ugyan az arányuk, de ez két év múlva, 2022-re 6,7 százalékra csökkent,

így az állami vonalon a legutolsó helyre csúsztunk az uniós országok között.

A kutatók megjegyzik, hogy bár a 2022 utáni időszakot már nem vizsgálták, 2023. óta nincs női tagja a magyar kormánynak. Itt nyilvánvalóan Varga Judit lemondására utalnak, aki két éve távozott az igazságügyi miniszteri posztról. (Akkor még arra készült, hogy ő fogja vezetni a Fidesz–KDNP európai parlamenti listáját 2024-ben, de aztán a kegyelmi ügy miatt visszavonult a közéleti szerepléstől.)

Az adatokból kiderül az is, hogy az elmúlt tíz évben szinte eltűntek a nők a tőzsdei cégek igazgatóságaiból, a számuk messze elmarad az uniós átlagtól és a visegrádi országok arányaitól is. A legnagyobb tőzsdei cégek felsővezetői között azért ott ülnek a nők, de az uniós átlagnál kevesebben vannak, és a számuk 2020 és '22 között nem változott.

A gyereküket egyedül nevelő anyák helyzete nálunk a legrosszabb az EU-ban

Pozitív változás ugyan, hogy a 2008-as gazdasági válság utáni makrogazdasági változások miatt csökkent a szegénységben élők aránya, Magyarországon mégis nagyobb mértékű a szegénység és a nemek közötti különbség az EU-átlaghoz, és a többi visegrádi országhoz képest is.

A kutatás megállapítása szerint ennek az az oka, hogy a gyerekeiket egyedül nevelő szülők között a nők vannak többségben, tehát a gyereküket egyedül nevelő anyák helyzete nálunk a legrosszabb, a javuló tendencia ellenére a súlyos anyagi deprivációban érintett egyszülős háztartások aránya és a nemek közötti különbség Magyarországon a legmagasabb a visegrádi országok között, és ezek a mutatók jelentősen meghaladják az EU-átlagot is.

A tanulmány szerzői kitérnek arra, hogy bár a 2020-2025 közötti időszakra az Európai Unió stratégiai céljai közé tartozott a nemi alapú erőszak elleni fellépés, az áldozatok védelme mellett a nemi sztereotípiák visszaszorítása is, ezért az EIGE nagymintás, kérdőíves kutatást is végzett. Az adatbázis 2024 késő őszén, a Tárki kutatásának lezárásakor jelent meg, ezért a szerzők nem tudták részletesen elemezni, de azt kiemelik, hogy az EU országai közül Magyarországon a legnagyobb az érintett nők aránya akár a partner által elkövetett fizikai vagy szexuális erőszak, akár a partner által elkövetett pszichológiai bántalmazás terén. Azt írják, hogy

a magyar nők 41,1 százaléka számolt be arról, hogy életében érte olyan fizikai vagy szexuális erőszak, amit a partnere követett el, ez a szám több mint kétszerese az 17,7 százalékos uniós átlagnak. Partner által elkövetett pszichológiai bántalmazásról a magyar nők 52,1 százaléka számolt be, szemben a 29,9 százalékos EU-átlaggal.

A párkapcsolati erőszak témájával a Telexen is rendszeresen foglalkozunk, legutóbb ebben a cikkben.