Több embernek mondta a hetedikes, hogy ölni akar, mégsem tett senki semmit – miért?

• Pénteken volt az első tárgyalása annak a most 15 éves fiúnak, aki 2022 decemberében előre kitervelten, baltával megölte az édesanyját Fülöpjakabon. A fiú az elfogása után beismerte tettét, és azzal magyarázta, hogy ki akarta próbálni, milyen lehet ölni.
• A most megismert vallomásokból az is kiderült, hogy a gyilkosság elkövetése előtt az iskolai szociálpedagógusnak és az iskolapszichológusnak is tett utalásokat korábban arra, hogy gyilkolni szeretne, egy családi barátnak pedig azt is elárulta, hogy van egy halállistája.
• Hogyan fordulhat elő, hogy az előre tett kijelentések ellenére sem lehetett megelőzni a gyilkosságot? Milyen protokollok működnek a hazai gyermekvédelmi jelzőrendszerben? Egyáltalán mennyire észlelhető egy iskolai közegben, ha egy gyereknek sötét, fenyegető gondolatai vannak?

„Ölni szeretne, embert ölni”, ezt mondta a hetedikes fiú az iskolai szociálpedagógusnak, aki a gyilkosság előtti hónapokban foglalkozott vele, míg az iskolapszichológusnak azt jelentette ki, hogy „száz ember megölése vezet a megüdvözüléshez”, de konkrétumokat nem árult el neki a tervéről. A fiú ekkor már sokat hiányzott az iskolából, egy decemberi reggelen mégis az anyjával együtt indult el oda kerékpárral. Aztán visszafordult, majd a házukban elbújva várt rá, és amikor az anyja hazaért, ököllel többször megütötte, és baltával kétszer fejbe vágta. A holttestet az ágyba fektette, a bűncselekmény nyomait gondosan feltakarította, és a nő pénztárcáját zsebre téve elmenekült a Borsodban élő apjához.

A fiú az elmeorvosi vizsgálat szerint beszámítható volt, és nincs olyan mentális betegsége, ami korlátozta volna abban, hogy felismerje a cselekménye súlyát és következményeit. Dr. Solt Ágnes, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa öt év szülőgyilkosságainak kutatása után azt mondja: ha valakiben az agresszió legszélsőségesebb esete, az ölés vágya jelenik meg, az végtelen elkeseredettséget, kiábrándultságot és dühöt feltételez. „Mindezek kiváltója gyermek- és kamaszkorban leggyakrabban a mérgező családi légkör, amelyben a gyerek nélkülözi a megfelelő szerető gondoskodást, támogatást, érzelmi stabilitást. Jellemzően, amikor egy kamasz az anyja vagy apja életére tör, a háttérben sok éven keresztül elszenvedett, mély érzelmi sérelmek húzódnak meg” – magyarázza a kriminológus.

Solt Ágnes szerint az, hogy egy gyerek ilyen esetben nem önmaga ellen fordul, hanem a sérelmet okozó személyen áll bosszút, sok más tényező mellett általában azzal van összefüggésben, hogy az erőszak, a brutalitás ismerős-e számára. „Ebben az esetben a düh és az agresszió kifelé, a környezet felé fordult, és a fiú, talán részben önmagát is büntetve, a saját anyja életét oltotta ki, hogy aztán apjához meneküljön. Ezekben a történetekben visszatérő motívum, hogy az apa ellenséges viszonyulása az anyával szemben mintaként szolgál a fiú számára is, és felerősíti az indulatait.”

A szülőgyilkosságok eseteinél tehát általában döntő szerepet játszik a családon belül, a gyerek sérelmére elkövetett erőszak, de érdekes módon úgy tűnik, inkább az érzelmi erőszak a hangsúlyos benne: a tiltások, megalázások, megszégyenítések, ignorálások egészen kis kortól kezdve, mondja a kriminológus. Szerinte feltételezhető, hogy a fülöpjakabi fiú is egy érzelmi bántalmazásos, mérgező családi közegben nőtt fel, amely miatt folyamatosan torzult a személyisége. Solt Ágnes véleménye szerint azonban

ha Magyarországon jól működne a gyermekvédelmi jelzőrendszer, akkor kivédhette volna a tragédiát, és nem történhetett volna meg az, hogy a fiúról 14 éves koráig nem derül ki a súlyos deviancia.

Rengeteg szakember hiányzik a rendszerből

A gyermekvédelemben és iskolapszichológusként is tapasztalatot szerzett Baross Dorottya azzal kezdi, hogy az ügy felelőseit, ha lesznek is ilyenek, a nyomozó hatóság dolga megállapítani, de általánosságban véve úgy látja: nem lehet az egyes szakembereket hibáztatni, és rendszerszintű problémákat a nyakukba varrni. Márpedig szerinte a hiba lehetősége szinte kódolva van a folyamatokban, és egy-egy hasonló eset nagyon is sok ponton elcsúszhat, mert rengeteg szakember hiányzik a rendszerből.

„A hiányzó családsegítői és iskolapszichológusi állásokat sok esetben pályakezdő, szakképesítés nélküli pszichológusokkal töltik fel, pedig a gyerekvédelem kényes és érzékeny terep, amely speciális ismereteket és sok pályán eltöltött év tapasztalatát igényli. Ha egy iskolapszichológus nem találkozott korábban igazán kritikus esetekkel, és nincs tisztában a működő protokollokkal, akkor valószínűleg a probléma jelzése előtt hosszabb ideig hezitálni fog. Ezért fontos lenne, hogy a gyermekvédelmi rendszer szereplői támogassák egymást, és ne hagyják magára a krízisben lévő szakembert” – hangsúlyozza Baross Dorottya. Szerinte olyan szemléletre lenne szükség itthon is, mint a skandináv államokban, ahol stabil rendszert építettek ki család, iskola és gyerekvédelem köré, és ahol senkinek nem kell egyedül megbirkóznia hasonló problémákkal.

A protokoll

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma 2017-ben tette közzé A család és gyermekjóléti szolgáltatás által működtetett észlelő- és jelzőrendszer folyamatairól című protokollját, amelyben részletes útmutatást ad a „jelzőrendszeri tagoknak” (iskolai tanároknak, óvodai dolgozóknak, háziorvosnak, rendőrségnek stb.) arra, hogyan járjanak el akkor, ha gyereket veszélyeztető helyzetekről van gyanújuk vagy tudomásuk.

Súlyos bántalmazás vagy életet veszélyeztető helyzet észlelése esetén tehát minden jelzőrendszeri tag köteles értesíteni a gyámhivatalt és a rendőrséget, és bár erre hivatalosan 72 órát ad a rendelkezés, Baross Dorottya azt mondja, ha a gyerek magát vagy másokat veszélyezteti, nincs idő hosszas mérlegelésre. „Ha egy gyerek gyilkosság elkövetésére tesz utalást, ott nem lehet tétovázni, hanem minél sürgősebben jelezni kell, hogy a résztevők gyorsan segítséget kaphassanak.”

A pszichológus szerint azt is fontos tudni, hogy a gyermekjóléti szolgálatnak bárki jelezheti, ha egy gyereket veszélyben érez – egy rokon, a szomszéd vagy az iskolaportás is. Jelzést pedig nemcsak akkor adhatnak, ha száz százalékig biztosak a dolgukban, hanem elég hozzá az alapos gyanú is. „A súlyos esetekben a legrosszabb, ami történhet, ha nem reagálunk.”

Hol akadhat el a jelzés?

A folyamat tehát sok különböző szakterület bevonásával zajlik, ami lassíthatja a procedúrát. Ahogyan az is, ha a szereplők úgy szeretnék megoldani a helyzetet, hogy abban senki ne sérüljön, senkit ne sértsen. Ezért is hozták létre a zárt rendőrségi jelzés megoldását, ahol anonim módon, egy formális jelzőlapon értesíthetik a hatóságot a bántalmazás gyanújáról.

Baross Dorottya tapasztalatai szerint sokszor azonban maguk a szülők állnak ellen annak, hogy a gyereküket szakemberek vizsgálják meg, ennek oka sokszor a szülő félelme, hogy a gyerekét „bolondnak nézik”, vagy tartanak attól, hogy őket és a családjukat megítélik majd a gyerek állapota miatt. Holott sok esetben ez a gondoskodás vezet majd el a megoldáshoz, ami változtathat a család nehézségein. Háziorvosi beutalóval a szülő is kérheti a pszichiátrián az osztályos kivizsgálást, ha a gyerek viselkedése alapján úgy ítéli meg, hogy ez szükséges.

Más esetekben az iskolai vezetőség, iskolaigazgató az, akinél elakad egy ügy, mert bagatellizálják az adott problémát, vagy sajátos, megszokott eszközöket szeretne alkalmazni – például, hogy majd ők elbeszélgetnek az érintettekkel. A szakember azt mondja, kisebb súlyú ügyekben valóban hasznos tud lenni, ha a vezetőség „házon belül” oldja meg az esetet, mivel ez az iskolai közösség javára is válhat, mert növelheti az összetartozás érzését. Van azonban, amikor nincs mérlegelési lehetőség, azonnal be kell vonni hatóságokat.

Ki észlelheti a problémát?

A pszichológus szerint ha egy krízisben lévő, önmagára vagy másokra veszélyt jelentő kamasz ha tesz is utalásokat a szándékaira, azok valódiságát nem minden esetben könnyű megállapítani. Sok esetben a szakember nagyotmondásnak vagy keménykedésnek ítélheti meg egy gyerek vallomását. De a szakmai felkészültség itt is sokat segíthet, valamint az, ha a szakember beszél a gyerek környezetében lévő emberekkel, az osztályfőnökkel, a büféssel, a menzai alkalmazottal:

az iskolai személyzet ugyanis sokszor többet érzékel egy-egy gyerek viselkedéséből, mint akár a társai.

„Ideális esetben ha a pedagógusok nem lennének a végletekig leterheltek, az osztályfőnök figyelme a gyerekek pszichés hogylétére is kiterjedhetne, és anélkül kiszúrhatná, hogy a gyerekeket feszíti valami, hogy ezt szakember külön jelezné neki. Ugyanígy kipihent iskolapszichológusokra és szociális segítőkre lenne szükség, méltó bérezéssel, továbbképzésekkel. A realitás ezzel szemben az, hogy több intézmény között ingáznak akár három-négy településen” – mutat rá a szakember. Baross Dorottya szerint a pedagógiai asszisztenseket is szerepbe lehetne hozni e téren. „A pedagógiai asszisztensek lehetnének az iskola szemei és fülei, hiszen a gyerekek olyan helyzetekben viselkednek a legőszintébben, amikor kikerülnek a tanórai teljesítménynyomás alól.”

Egy gyerek szokatlan viselkedése gyakran a társaiknak is feltűnik, tőlük viszont nem várható el, hogy intézkedjenek. „Egy gyereknek nem dolga tudni, hogy ilyenkor mi a feladat. Arra viszont megtaníthatjuk őket, hogyan lehetnek egymással szolidárisak, és ha valami gondot érzékelnek egy társukkal, bőven elég, ha egy felnőttnek jelzik azt – és ez nem árulkodás. Sokszor azért nem mernek szólni vagy segítséget kérni, mert tartanak attól, hogy a társuk részéről retorzió éri őket. Ezért az iskolapszichológus dolga az, hogy biztonságos közeget teremtsen számukra” – magyarázza Baross Dorottya.

A Bács-Kiskun vármegyei gyilkosság tárgyalása után három nappal egyébként a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Főügyészség is vádat emelt egy másik halállistával kapcsolatban: ott egy 16 éves, szélsőjobboldali eszméket valló diák akarta megölni az osztálytársait, tanárait. A fiú egy barátjának beszélt is a mészárlás tervéről, egy internetes, angol nyelvű neonáci platformon pedig kijelentette, hogy másnap megöli antirasszista osztálytársát. A magyar rendőrség még aznap éjjel őrizetbe vette.