3, 4, 14, 17, 20, 31, 58: ezek nem a lottó heti nyerőszámai, hanem azoknak az amerikai egyetemeknek a helyezése a világ egyetemeinek ranglistáján, amelyekre az elmúlt hetekben rótt ki súlyos pénzbüntetéseket Donald Trump amerikai elnök. Az esetenként több százmillió dollárra (több tízmilliárd forintra) rúgó forrásmegvonások olyan top egyetemeket is érintenek, mint a Harvard, a Princeton vagy a Columbia.
Az amerikai kormány legújabb lépése április közepén érkezett, amikor bejelentették az egyetemi akkreditációs rendszer teljes átalakítását. A reform támogatói szerint a rendelkezés a felsőoktatás új aranykorát fogja előidézni, míg a kritikusok az egyetemi és oktatói szabadság végét vizionálják.
Az akkreditációs reformtervezet egy újabb fejezet abban a hónapok óta dúló háborúban, ami az elnök és az amerikai felsőoktatás között zajlik. Trump március közepén küldte ki levelét a nyolc elit egyetemet tömörítő Borostyán Liga (Ivy League) egyes tagjainak, amelyben többek között a tanterv állami átvizsgálását és egyes kutatóközpontok bezárását követelte tőlük. Ezzel párhuzamosan korlátozta a tudományos kutatásokra fordítható költségeket, ami már most több ezer egyetemi munkahely elvesztéséhez vezetett.
Trump már elnöki kampánya alatt is előszeretettel ágált az elit egyetemek ellen, azt ígérve, hogy megzabolázza az intézményeket, amelyek szerinte az Amerika-, Izrael- és Nyugat-ellenes aktivizmus melegágyai lettek. Ennek közvetlen előzményei voltak a gázai háború mentén kirobbant palesztinpárti tüntetések, amelyek hónapokon keresztül rázták meg az ország kampuszait. A megmozdulásokat a kezdetektől fogva antiszemitizmussal vádolták különböző jogvédő szervezetek, a kialakult botrányokba pedig a Harvard, a Columbia és a University of Pennsylvania vezetői is belebuktak. Az elmúlt hónapban pedig több olyan diáktól vonták meg az amerikai vízumot, akik vezető szerepet vállaltak a tüntetésekben.
Trump azonban nem egyedül vívja ezt a harcot. Az amerikai jobboldal már Richard Nixon elnök óta feni a fogát az egyetemekre, mondván, a bekerülő hazafias hallgatókból marxista és liberális kozmopolitákat csinálnak a baloldali akadémikusok. A kritika azóta csak fokozódott, olyan elemekkel bővülve, hogy az egyetemek aktívan diszkriminálják a konzervatívokat, és hogy a karok egy része nem tanít vagy kutat, hanem politikai aktivizmusban vesz részt.
A 2010-es években teret nyert diverzitás-egyenlőség-inkluzivitás (DEI) elvek mentén pedig aztán az egyetemek sorra hoztak olyan döntéseket, amelyek nehezen egyeztethetőek össze a meritokrácia és egyénközpontúság hagyományos értelmezéseivel. Ennek megfelelően már a demokrata Joe Biden elnöksége alatt is megnőtt az amerikai lakosság körében az egyetemekkel szembeni bizalmatlanság, amire csak rátett egy lapáttal a legfelsőbb bíróság 2023-as döntése, amely alkotmányellenesnek ítélte az elit intézmények által gyakran alkalmazott rasszalapú kvótákat.
Ezzel párhuzamosan jött a célkitűzés az olyan újhullámos republikánus államokban, mint a veterán kultúrharcos Ron DeSantis által vezetett Floridában, hogy letörjék az egyetemek befolyását. Az ilyen helyekről verbuválódott csapattal próbálja meg Trump egyesek szerint megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyeket a Heritage Foundation konzervatív agytröszt állított össze a Project 2025 néven elhíresült programjában.
Ebben az értelmezésben a forrásmegvonás és az akkreditációs reform is csak lépések egy olyan küzdelemben, aminek a végső célja az amerikai oktatási rendszer teljes átalakítása.
Elemzők szerint ugyanis a kultúrharcos radikális jobboldal és a kicsi államot követelő klasszikus konzervativizmus az oktatáspolitikában egymásra talált, a végeredmény pedig a szövetségi állam teljes kivonulása lehet a területről. Erre a narratívára lehet felfűzni például az amerikai oktatási minisztérium bejelentett felszámolását is.
Bár a politikai akarat megvan hozzá, az nem világos, van-e Trumpnak jogi hatásköre ilyen mértékű beavatkozásra. Az oktatásügyi minisztériumot valószínűleg nem lehet csak egy elnöki rendelettel megszüntetni, ehhez minden bizonnyal kell az amúgy szintén republikánus vezetésű törvényhozás beleegyezése. A szövetségi források befagyasztása miatt pedig a Harvard beperelte a Trump-adminisztrációt. Az egész kicsi állam történet pedig azért is sántít, mert Trumpék követelései minden korábbinál nagyobb beleszólást engednének a szövetségi államnak az egyetemek belső működésébe.
Pénzmegvonás és a titkos fegyver
Második ciklusának kezdetén Trump elképesztő sebességgel vetette bele magát a hazai és nemzetközi status quo szétverésébe (erről többek között itt írunk bővebben), az egyetemek azonban csak márciusban kerültek igazán az elnök célkeresztjébe. Az intézmények térdre kényszerítése egy levéllel kezdődött, amelyet először csak a palesztinpárti tüntetések melegágyának számító Columbiának küldtek ki. A követelések között szerepelt többek között az egyetem fegyelmezési eljárásainak megváltoztatása, az antiszemitizmus elleni keményebb fellépés, illetve az intézmény Közel-Keleti Tanulmányok intézetének speciális felügyelet alá helyezése.
Ez utóbbi egy nagyon ritka eljárás, amelyben az egyetem egyfajta utolsó megoldásként kiveszi a kontrollt egy egyértelműen diszfunkcionális kar kezéből, és egy külső szereplő gondnoksága alá helyezi. Ez általában egy kényes, belső folyamat, nem meglepő tehát, hogy sokként érte az akadémiai köröket Trumpék követelése. Sheldon Pollock, az érintett intézet korábbi vezetője történelmi jelentőségűként értékelte az állami beavatkozást, ami szerinte az általunk ismert amerikai egyetemi rendszer végének kezdetét jelentené.
A New York Times beszámolója szerint Trump azután kaphatott vérszemet, hogy a Columbia kapitulált a követelései előtt, mikor megfenyegette őket 400 millió dollár szövetségi támogatás visszatartásával. Ezt követően az adminisztráció elküldte követeléseit a Borostyán Liga többi tagjának is, mindenekelőtt az amerikai felsőoktatás ékkövének számító Harvardnak. A levelek hasonló követeléseket tartalmaztak, és ugyanúgy pénzügyi retorziókat helyeznek kilátásba, amennyiben az egyetemek nem engedelmeskednek. Összességében hét egyetem lett kipécézve:
- a Harvard kilencmilliárd dollárt bukhat, amelyből Trump már fel is függesztett 2,2 milliárdot;
- a Cornell egymilliárd;
- a Northwestern 790 millió;
- a Brown egyetem 510 millió;
- a Princeton 210 millió;
- a University of Pennsylvania pedig 175 millió dollár állami támogatást veszíthet;
- míg a követeléseket teljesítő Columbia várja a felfüggesztett 400 millió dollár visszautalását.
Érdekes módon vannak arra utaló jelek, hogy a nyílt konfrontáció valamiféle véletlen műve lehetett. A kormányzaton belülről érkeztek ugyanis olyan információk, amelyek szerint hibából küldték el a levelet a Harvardnak. A Harvard pedig a hírek szerint eleinte hajlott is volna valamiféle kompromisszumra, beismerték például, hogy van mit javítani az antiszemitizmus elleni harc terén.
A levél kézbevétele után viszont egyértelműen visszautasították a kormány további követeléseit, amelyek Alan M. Garber elnök szerint törvénytelen és precedens nélküli jogköröket adtak volna az államnak az egyetem fölött. Garber válaszlevelében kiemelte, hogy a forrásmegvonások olyan kritikus fontosságú kutatási területeket veszélyeztetnek, amik például az Alzheimer-kóros vagy a rákos betegek túlélését segítenék. Az egyetem ugyanazzal a lendülettel be is perelte a Trump-kormányt a felfüggesztett források miatt, mivel az szerintük sérti az intézmény alkotmányos jogait.
Innentől kezdve felgyorsultak az események: a Harvard kiállása után 150 egyetem elnöke, köztük a megtámadott elit egyetemek vezetői aláírtak egy nyílt levelet, amelyben példátlan kormányzati túlkapásként minősítik a kormányzat tetteit. A levél feltehetően egységbe próbálja kovácsolni az amerikai felsőoktatási intézményeket, amelyek egyenként túl gyengének bizonyulhatnak a szövetségi kormányzattal szemben.
Erre pár nappal adta ki Trump azt az elnöki rendeletet, amely az egyetemi akkreditációs rendszer teljes megváltoztatását vetíti előre. Trump már a kampánya során titkos fegyverként emlegette ezt a húzást, amely alapjaiban rengetné meg a fennálló egyensúlyt az egyetemek és a szövetségi kormányzat között. Az amerikai egyetemek ugyanis akkreditációt kapnak erre szakosodott szervezetektől, és ezek alapján lesznek jogosultak pénzügyi támogatásra az amerikai államtól.
Ezeket a szervezeteket pécézte most ki Trump, mondván, nem végzik rendesen a munkájukat, és olyan egyetemeknek adnak akkreditációt, amelyek nem felelnek meg az akadémiai és más jellegű feltételeknek.
Trumpék azzal vádolták meg az akkreditációs intézményeket, hogy nem teljesítmény alapján, hanem a woke ideológia mentén ítélik oda az akkreditációkat. Az elnök ennek megfelelően utasította az oktatásügyi miniszterét, hogy ha lát rá indokot, akkor például függessze fel azoknak az akkreditációknak az elfogadását, amelyek nem felelnek meg a polgárjogi törvényi előírásoknak. Ez az a rendelkezés, aminek alapján az amerikai legfelsőbb bíróság alkotmányellenesnek ítélte a legtöbb elit egyetem által gyakorolt pozitív diszkriminációt, például a rassz alapú kvótákat.
Az még nem világos, hogy pontosan milyen következményei lesznek a rendelkezésnek. A reform támogatói azzal érvelnek, hogy az egyetemek évtizedeken keresztül kirekesztették a fehéreket és a konzervatívokat, és előnyben részesítették a fekete és a latinó hátterűeket. Bizonyítékként a valóban elsöprő liberális értékrendű fakultási többséget, illetve a középiskolások teszteredményei alapján várt és a valós felvételi arányok közti különbséget hozzák fel. A valóság persze jóval árnyaltabb, kezdve azzal, hogy adatok alapján a pozitív diszkrimináció valódi vesztesei nem is a fehér diákok, sokkal inkább az ázsiai amerikaiak voltak.
Antiszemitizmus a kampuszokon
A republikánusok és a felsőoktatás háborújának van még egy fejezete. Az Egyesült Államokban hagyományosan kétpárti támogatást élvezett egyrészt az amerikai zsidó lakosság, másrészt Izrael védelme, az amerikai újbaloldal erősödése és az izraeli politika jobbra tolódása azonban az elmúlt 25 évben azt eredményezte, hogy ezek már inkább a Republikánus Párttal lettek azonosítva.
A Hamász 2023. október 7-i terrortámadása, majd Izrael azt követő, a terület jelentős lerombolását eredményező gázai offenzívája óta azonban újra a középpontba kerültek az egyetemek, ahol a progresszív diákok hónapokon keresztül szerveztek palesztinpárti tüntetéseket. A palesztinpárti, Izrael-ellenes aktivisták először New Yorkban, a Columbia Egyetemen kezdtek tiltakozást, amely az ország több száz intézményére terjedt át.
A megmozdulásokat már a kezdetektől fogva antiszemitizmussal vádolták, amiért nem ítélték el az Izrael teljes megszűnésére utaló vagy a zsidó származású diákokat fenyegető rigmusokat sem. A tüntetések 2024 áprilisában érték el a csúcspontjukat, amikor a Columbia egyetem elnöke rendőröket hívott a tüntető diákokra. Az amerikai egyetemeket megrázó tüntetésekről itt írtunk bővebben.
Trump már akkor beleállt a témába, és keményebb fellépést ígért az általa marxista és Izrael-gyűlölőnek titulált diákokkal szemben. A felsőoktatással régóta szkeptikus konzervatívok szintén kaptak az alkalmon, hogy kigyomlálják a szerintük illiberális, Nyugat- és Amerika-gyűlölő elemeket a kampuszokról. Így került például célkeresztbe a Columbia egyetem Közel-Keleti Tanulmányok intézete, ahol többen is nyíltan anticionista szólamokat, egyes esetekben antiszemita véleményeket fogalmaztak meg.
Április végén jelent meg a Harvard belső vizsgálatának az eredménye, amely a kampuszon jelen lévő antiszemitizmus és iszlamofóbia mértékét volt hivatott feltérképezni. A jelentés lesújtó képet festett az egyetemről, ahol a zsidó, izraeli és cionista közösség tagjai egyes esetekben elrejtették identitásukat, hogy ne kerüljenek konfliktusba, míg a muszlim és palesztinpárti közösség tagjai arról számoltak be, hogy félreértelmezik az üzeneteiket és elhallgattatják őket. A jelentést követően Garber elnök bocsánatot kért, és az egyetemi szabályzat felülvizsgálatát ígérte. Garber egy korábbi levelében egyébként azt írta a diákoknak, zsidó származása miatt őt is érték antiszemita támadások, már elnöki pozíciójában is.
Beiktatása után Trump elindította az antiszemitizmus akciócsoportot, ami ezt a problémát hivatott megoldani. Az akciócsoport körülbelül 60 intézményt kezdett el vizsgálni, köztük azokat az elit egyetemeket, amik jellemzően otthont adtak a palesztinpárti tüntetéseknek. A kormányzat ezután erre hivatkozva jelentette be azokat a követeléseket, amik az akadémiai közeg szerint alapvetően veszélyeztetnék az oktatási szabadságot.
A helyzet azért is különleges, mert sokáig pont a republikánusok voltak azok, akik a szólásszabadság védelmének nevében ágáltak az offenzív beszédet betiltani akaró balos egyetemek ellen. Most pedig, szól az érvelés, a konzervatívok kívánják korlátozni a diákok szabadságjogait. Sokak szerint annak is fennáll a veszélye, hogy az antiszemitizmus elleni harc zászlaja alatt próbálják meg elhallgattatni a mindenféle rezsimmel kritikus hangokat az egyetemeken. Erre utalt a Princeton elnöke is, aki az Atlanticben megjelent esszéjében azt írta,
Trump forrásmegvonásai olyan fenyegetést jelentenek az amerikai felsőoktatásnak, amire az 1950-es évek mccarthyizmusa óta nem volt példa.
Az egyetemekkel szembeni fellépéssel párhuzamosan elindult azoknak a diákoknak az előszedése is, akik vezető szerepet vállaltak a palesztinpárti tüntetésekben. Itt külön veszélynek vannak kitéve a külföldi diákok, akiknek a vízumát bizonyos esetekben teljesen törvényesen visszavonhatják: Marco Rubio külügyminiszter szerint már több mint 300 diák vízumát törölték a tüntetéseken való részvételük miatt.
Más a helyzet a letelepedési engedéllyel, azaz zöld kártyával rendelkezőknél, akik szélesebb körű jogi védelmet élveznek. A bíróságon dőlhet el például a szír származású Mahmoud Khalil sorsa, akit szintén palesztinpárti tevékenysége miatt vettek őrizetbe. Ügyvédei szerint jogszerűtlenül tartják fogva, azóta pedig demokrata törvényhozók is kiálltak mellette.
A kormány bizonyítékokat nyújtott be a bírósághoz, amely szerint Khalil kitoloncolható, mert meggyőződései, kijelentései veszélyeztetnék az Egyesült Államok külpolitikai érdekeit. Egy louisianai bíró április közepi döntése szerint a férfit ki lehet toloncolni az Egyesült Államokból, de Khalil ügyvédei szerint a bíró döntése sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogot, ami káros precedenst teremt. Fellebbeztek az ítélet ellen.
A kérdés komoly vitákat szült, de a Trump-kormányzat antiszemitizmus elleni fellépésének hitelessége egyesek szerint azért is nehezen hihető, mert az újhullámos republikánusok magját adó úgynevezett alt-right mozgalomból sorra kerülnek ki a tényleges náci, vagy legalábbis fehér felsőbbrendűséget hirdető alakok. Elég csak Darryl Cooper történészre gondolni, aki pár hónapja a jobbos sztármegmondóember, Tucker Carlson műsorában értekezett arról, hogy nem Hitler volt a második világháború legszörnyűbb alakja, hanem Churchill (Cooper azóta részben visszakozott).
Bölcsészek a célkeresztben
Az egyetemekkel vívott háború másik terepe a marxista hagyományokat és az identitáspolitikát ötvöző woke ideológia elleni harc. Itt a Trump-adminisztráció különösen élesen támadta a bölcsészettudományokat, amelyek szerintük alapvetően Nyugat-ellenes gondolatok melegágyaivá váltak, miközben nem végeznek semmiféle érdemi tudományos munkát.
Az ilyen műhelyekből származnak olyan eszmék is, minthogy az amerikai társadalom strukturálisan rasszista, vagy hogy mindenkinek van egy, a születési nemétől független nemi identitása. A konzervatívok szemében ezek a gondolatok az amerikai társadalom alapjait támadják, és segítségükre van az, hogy a lakosság nagy részének szemében rendkívül népszerűtlenek.
Ugyanezen a vonalon támadja Trump több egyetem DEI-kezdeményezését is, ami szerintük diszkriminálja a konzervatívokat. Az Oktatási Minisztérium a már fentebb említett levelében arra figyelmeztette az egyetemeket, hogy a DEI-programok fenntartása esetén kockáztatják a szövetségi támogatásukat. Erre válaszul a michigani egyetem például be is zárta az erre létrehozott kezdeményezését. Ezt követte egy áprilisi üzenet, amely arra ösztönözte az államokat és helyi iskolai körzeteket, hogy írjanak alá egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy megszüntetik a DEI-programokat.
Az adminisztráció létrehozott egy DEI-portált is, amelyen keresztül a szülők és mások bejelenthetik azokat a programokat vagy kezdeményezéseket, amelyeket Trump rendeletei szerint jogellenesnek tartanak. Mindeközben több bíró blokkolta a kormány lépéseit, mondván, azok alkotmányellenesek és túlzottan homályosak ahhoz, hogy betarthatóak legyenek.
A tudomány jövője
Miközben tart az ideológiai csatározás az egyetemek és a kormányzat között, sokan kongatják a vészharangot, hogy az igazi áldozat az amerikai tudományos élet, hosszabb távon pedig az Egyesült Államok tudományos elsőbbsége lesz. (Trump tudomány elleni hadjáratáról itt írtunk korábban.) Az elmúlt évtizedeket elnézve ugyanis egyértelműen Amerikában történtek az igazán nagy tudományos áttörések: az internet felívelésétől a mesterséges intelligenciáig bezárólag Amerika volt az az ország, amelyik a legtöbbet profitált a technológiai forradalmakból.
Trump reformjai azonban többek szerint azt az egyetemi függetlenséget veszélyeztetik, ami mindennek az alapja volt.
Ha a kutatók nem biztosak abban, hogy az állam békén hagyja őket, akkor elmehetnek máshova dolgozni, és ezt a sokszorosan magasabb amerikai fizetések sem biztos, hogy tudják ellensúlyozni. Az elmúlt hónapokban már akadt is erre példa: Jason Stanley fasizmuskutató az amerikai Yale-ről igazolt át Kanadába, az amerikai állam autoriter fordulatát hozva fel indokként.
Ráadásul az egyetemeket több oldalról szorongatják: a kormányzat zsarolása mellett a bevallottan tudományszkeptikus Robert Kennedy Jr. az egészségügyi minisztérium éléről tervez levezényelni egy tízezres leépítést, míg az Elon Musk techmágnás vezette hivatal, a DOGE költségcsökkentés címén kaszált el fizikai és biológiai alapkutatásokat.
Kérdés, meddig tud elmenni Trump, mielőtt a civil szféra, a bíróságok vagy a közvélemény megállásra kényszeríti őt. Az egyetemeknek bizakodásra adhat okot, hogy a bíróságok eddig nagyrészt gátat szabtak Trump egyértelműen jogellenes próbálkozásainak, a vámháborús lépései pedig annyira bedöntötték az amerikai tőzsdét, hogy az elnök azon a területen egyelőre részben visszakozni kényszerült. Ebben az értelmezésben többek szerint eljöhet az a helyzet az egyetemek esetében is, amikor az első száz napjának végére több felmérésben nyolcvanéves mélypontra eső Trump hátrálni kényszerül.
