„Aki megmenti a hazáját, az nem sért semmilyen törvényt” – posztolta ki a hétvégén Donald Trump amerikai elnök a Truth Social nevű közösségi oldalára, majd pedig az X-re is. A baljósan hangzó idézet jól összefoglalja a régi-új elnök első hónapját, amelyben sokszor normákra, szabályokra és törvényekre fittyet hányva, hazai és a nemzetközi porondon egyaránt frontális támadást indított a fennálló rendszerek ellen.
Amerikában az ország alkotmányát figyelmen kívül hagyva tiltotta be a születés jogán adott állampolgárságot, miközben a szövetségi bürokráciát az Elon Musk techmágnás által vezetett költséghatékonysági hivatal (Department of Government Efficiency, azaz DOGE) veri szét költségcsökkentés címen. Külpolitikában Trump előbb a gázai palesztinok kitelepítésének ötletével kavart nagy vihart, majd a nyugati egységet megbontva kezdeményezett tűzszünetet célzó tárgyalásokat az Ukrajnát lerohanó Oroszországgal, amelyből Kijevet és az EU-t kihagyták. A választási kampányban Trump azt mondta, semmit sem tud a sokak által nem hivatalos kormányprogramnak tartott Project 2025-ről, most mégis elkezdte megvalósítani számos elemét.
Az első hónap megmutatta, hogy Trump sokkal felkészültebben és módszeresebben formálja saját képére a világ vezető hatalmának bel- és külpolitikáját, mint előző ciklusa alatt.
A nyaktörő sebesség olyan szempontból érthető, hogy az elnökök politikai tőkéje jellemzően ciklusaik elején a legnagyobb, ráadásul a 2026-os félidős választásokon komoly esély van arra, hogy a demokraták visszaszerzik a törvényhozás legalább egyik házát. Kérdés persze az is, hogy parancsszóra nem engedelmeskedő realitások, mint például az ország újra emelkedő inflációja, mennyire képesek kordában tartani az elnököt.
Az állam én vagyok
Kampányígéreteinek megfelelően erősen kezdett Trump, aki csak beiktatásának napján rekordszámú, 26 elnöki rendeletet írt alá. Az elnöki rendelet nem törvény, hanem az elnöknek mint a végrehajtó hatalom fejének az iránymutatása a szövetségi kormány felé. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy számos területen a törvényhozás nélkül határozhatja meg az ország működését, viszont egy következő elnök egy tollvonással vissza is vonhatja ezeket a rendeleteket, ahogy Trump tette Biden intézkedéseivel.
A rendeletek teljes listája itt található, és összességében nagyjából három csoportba sorolhatóak:
- kultúrharc, például az inkluzív munkahelyi kezdeményezések betiltása;
- gazdasági intézkedések, például a kőolajkitermelés megkönnyítése;
- külpolitika, például kilépés az Egészségügyi Világszervezetből (WHO) és a párizsi klímamegállapodásból.
Számos rendeletet nem lehet ilyen egyszerűen besorolni, ám közös nevezőjük az, hogy az elnöki hatalmat próbálják meg kiszélesíteni. Kiemelkedik ezek közül a TikTok közösségi platform betiltásának ideiglenes szüneteltetése, ami szembemegy azzal a törvénnyel, amit a kongresszus jelentős republikánus támogatással fogadott el 2024-ben. Trump döntésében közrejátszhat az, hogy a TikTokon bizonyíthatóan jobban terjedtek a Trumpot támogató tartalmak. Erre a jelenlegi alkotmányos értelmezés szerint nincsen joga Trumpnak, mégis megtette, a TikTok pedig továbbra is elérhető Amerikában.
Trump nemcsak a kongresszus által hozott törvényekkel, de az amerikai alkotmánnyal is szembement, amikor rendeleti úton hatályon kívül helyezte az Amerikában születettek automatikus állampolgárságát. Az amerikai állampolgárság megszerzését az alkotmány tizennegyedik módosítása taglalja, ahol a jogi konszenzus szerint egyértelmű, hogy nem amerikai állampolgárok Amerikában született gyerekei automatikusan állampolgárok lesznek. Trump jogi csapata szerint azonban ez nem értendő az illegális bevándorlókra, a jelenleg befagyasztott intézkedés így a bíróságokon fog eldőlni.
Az illegális bevándorlókat érintő tömeges deportálások egyelőre nem indultak be, de látványos akciók, például a katonai gépekkel való kitoloncolások előtérbe helyeződtek. A bevándorlókat övező retorika is fokozódott, a Fehér Ház hivatalos X-profilja például ASMR-ként titulált videót posztolt egy láncokban deportált emberről.
Szintén aggasztó az igazságügyi minisztérium függetlenségének felszámolása, amire a Watergate-botrány óta kiemelten vigyáztak az egymást követő kormányok. Már megválasztása előtt arra lehetett számítani, hogy Trump teljesen felrúgja az évtizedes normákat, ám a Capitolium ostroma miatt elítéltek teljes elnöki kegyelme vagy a Biden által kinevezett ügyészek általános kirúgása még a legpesszimistább elemzőket is meglepte.
Emellé jött azoknak az ügyészeknek a felmondása, akik nem voltak hajlandóak a korrupcióval vádolt Eric Adams New York-i polgármester elleni szövetségi vádakat ejteni. Érdekesség a történetben, hogy a demokrata Adams ellen Joe Biden demokrata párti elnök alatt indultak eljárások, amiket most az igazságügyi minisztérium új vezetése leplezetlenül politikai szándékkal szüntetett meg, mondván azok akadályozzák Adamset Donald Trump migrációs programjának megvalósításában.
A napokban Trump rendeletileg az elnökség hatálya alá helyezett több független kormányügynökséget is, alapvetően szembemenve a hagyományos alkotmányértelmezésekkel. Ugyanazzal a lendülettel Trump azt is megtiltotta, hogy a független ügynökségek saját maguk értelmezzék a törvényeket, csak az elnök és az igazságügyi miniszter jogértelmezését követhetik.
Eközben Trump számos vitatott jelöltje átment a szenátusi meghallgatásaikon, köztük a hivatásos összeesküvés-elmélethívő Robert Kennedy Jr., a Bassár el-Aszad szíriai diktátorral parolázó Tulsi Gabbard vagy a Project 2025-öt megalkotó Russell Vought.
Harapós DOGE
Trumpnak első ciklusa alatt többször meggyűlt a baja a szövetségi bürokráciával, nehezen vitte át akaratát a veterán tisztviselőkön és a decentralizált erőközpontokon. Ezt a problémát hivatott megoldani az Elon Musk vezette költséghatékonysági hivatal, amely költségcsökkentésre hivatkozva ment neki a szerteágazó adminisztratív államnak.
A DOGE nem hivatalos kormányzati szerv, azt ugyanis csak a törvényhozás hozhat létre. Trump a létező Egyesült Államok Digitális Szolgálatát (USDS) nevezte át egy elnöki rendelettel, amely így formálisan kormányzati tanácsadói tevékenységet lát el. A Fehér Ház később azt mondta, Musk fizetés nélküli önkéntesként lesz kormányzati munkavállaló.
A Trump-kampányt több százmillió dollárral segítő Musk Vivek Ramaswamy üzletemberrel kezdett volna neki a nagy favágásnak, ám a kialakuló nézetkülönbségek miatt Ramaswamy végül azelőtt távozott, hogy a hivatal elkezdte volna a munkáját. Musk ezután egy csapat fiatal szoftvermérnökkel vetette magát a munkába.
A kezdeményezés célja névlegesen a 36 ezermilliárd dollárra rúgó amerikai államadósság letörése, amelyet a szövetségi bürokrácia leépítésével és a feleslegesnek titulált költségek beszüntetésével érnének el. Miközben a politikai paletta mindkét oldaláról elismerik, hogy létezik kormányzati pénzekkel visszaélés, szakértők egyetértenek, hogy Musk a szövetségi költségvetés elenyésző részére koncentrálva nem fog érdemben segíteni az államadósságon.
Mivel az állami kiadások jelentős része társadalombiztosításra, egészségbiztosításra, kamatkifizetésekre és védelmi kiadásokra megy el, a Musk célpontjában lévő kifizetések alig tíz százalékát teszik ki a szövetségi büdzsének. Ennek értelmében nem meglepő, hogy a hivatal periodikusan posztolt eredményeinek ellenére
a valóságban nemhogy nem csökkentek az állami kiadások, hanem még nőttek is Biden utolsó hónapjaihoz képest.
Kézzel fogható eredmények híján pedig adja magát egy másik értelmezés, miszerint Musk igazából Trump ideológiai ellenfeleit próbálja kigyomlálni a kormányzatból. Ennek az eredménye a hetek óta tartó káosz, ahol Muskék többek között
- frontális támadást intéztek a külföldre irányuló amerikai segélyeket intéző Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége (USAID) ellen, ami lényegében el is kaszálnak (ennek hatásairól itt írtunk részletesen);
- több tízezer bürokratát késztettek felmondásra egy fenyegető levelet követően;
- a pénzügyminisztériumtól az adóhivatalig érzékeny adatokhoz férhettek hozzá;
- kirúgtak, majd gyorsan visszavettek egyes amerikai atomfegyverekkel foglalkozó munkatársakat.
A demokraták egyelőre a bíróságokon támadják meg a költséghatékonysági lépéseket, néhol több, néhol kevesebb sikerrel. Musk washingtoni ámokfutásáról itt írtunk bővebben.
Vám-csikicsuki
Trump már első elnöki ciklusa alatt is vezetett be védővámokat, de igazán a 2024-es kampány alatt váltak a fixációjává. Kampánygyűlésein előszeretettel idézte William McKinley tizenkilencedik századi amerikai elnököt, aki a protekcionista gazdaságpolitika jegyében szövetségesre és ellenségre egyaránt vámokat vetett ki. Szintén McKinley-re hajaznak az imperialista törekvései, amelyek mentén Grönlandot, a Panama-csatornát vagy éppen Kanadát adná hozzá az Egyesült Államokhoz.
Bár az első napra beígért vámok elmaradtak, nem sokkal később Trump aláírta azokat az elnöki rendeleteket, amelyek 25 százalékos vámot vetnek ki a Kanadából és Mexikóból érkező termékekre (azaz az Egyesült Államok két legfontosabb kereskedelmi partnerére), tíz százalékot pedig Kínára. Indoklásként nemzetbiztonsági okokat, köztük a határon átcsempészett fentanilt hozta fel, annak ellenére, hogy a több tízezer amerikai halálához vezető anyagból csupán kb. 20 kilogrammot foglaltak le a kanadai–amerikai határon.
Justin Trudeau kanadai és Claudia Sheinbaum mexikói elnöknek egyaránt sikerült egy hónapnyi haladékot kicsikarni látszatintézkedésekkel azzal, hogy katonákat vezényeltek a kérdéses határokra. Pár nappal érvénybe lépése után pedig a Kínából érkező kisebb csomagokra kivetett vámot is eltörölték, mivel az megzavarta azok kézbesítését. Több elemző abban reménykedett, hogy a sztori itt véget is ért, Trump győzelmet hirdethet, miközben minden más megy a régi kerékvágásban. Ennek megfelelően a vámok hatására megrendülő amerikai tőzsdék visszakapaszkodtak a januári szintekre.
Trump azonban nem állt le, és februárban gyors egymásutánban bejelentett egy általános 25 százalékos vámot minden külföldről érkező acél- és alumíniumtermékre, majd szintén 25 százalékot autókra, félvezetőkre és gyógyszeripari termékekre. Ez utóbbi Magyarországnak is különösen fájhat, ugyanis az európai uniós autóipari exportok 20 százaléka megy az Egyesült Államokba.
Trump ezen felül áprilistól kölcsönös vámrendszer bevezetését lengette be. Ez azonban nemcsak a más országokban amerikai árukra kivetett vámokat kompenzálná, hanem minden olyan terhet, ami az adott termék árát befolyásolja, például az áfát is. Trump vélhetően abban a hitben él, hogy a magas EU-s áfák, amelyek a termékek exportjánál visszakerülhetnek a termelőhöz, kedvezőtlen helyzetbe hozzák az amerikai vállalatokat. Adóügyi részletekbe nem belemenvén ez az érvelés a legtöbb szakember szerint nem állja meg a helyét – áfát minden forgalmazott termékre kivetnek, nem csak az importra –, ám egy ilyen vám bevezetése vélhetően komoly károkat okozna az exportorientált EU-nak.
Sokáig az is kérdéses volt, vajon van-e az elnöknek hatalma ilyen széles körű vámok kivetésére, ez ugyanis sokáig a kongresszus kiváltsága volt. A jogi konszenzus szerint az elnököt csak kivételes esetekben illeti meg ez a jog, és még Trump első ciklusa alatt pont republikánus szenátorok akarták tovább csorbítani ezt a jogkört. Úgy tűnik azonban, Trumpot nem zavarják a potenciális jogi akadályok, a mindkét házban republikánus többségű törvényhozás pedig nem akar, vagy nem tud felszólalni ellene.
Tűzszünet és a gázai terv
Kampánya során Trump azonnali világbékét ígért, mondván, sem a gázai, sem az orosz–ukrán háború nem tört volna ki, ha ő lett volna az elnök. Arról nem közölt részleteket, hogy ezt pontosan hogyan érné el, de azt lehetett sejteni, hogy előbbiben egy Izrael-pártibb, míg utóbbiban egy oroszbarátabb vonalat vinne a Biden-kormánynál.
Még Trump beiktatása előtt, de már a leendő elnök hathatós közreműködésével sikerült tető alá hozni a gázai tűzszünetet, aminek értelmében az első fázisban a Hamász terrorszervezet (illetve kisebb helyi szervezetek) átadja 33 túszát Izraelnek, amely pedig a harcok beszüntetését és palesztin elítéltek szabadon engedését vállalta. Az izraeli hadsereg az első túszok elengedése után megkezdte a csapatkivonást a lakott területekről, elkezdődött a menekültek visszatérése a fő hadszíntérnek számító Észak-Gázába, és a megállapodás része volt, hogy közben megindul az addig csak csordogáló segélyszállítmányok folyama.
A tűzszünet első fázisa február végén jár le, az pedig még nem dőlt el, sikerül-e a feleknek megegyezni a harcok végleges lezárásában, illetve abban, mi lenne a Gázai övezet sorsa a háború után. A másfél éve tartó konfliktus legnehezebb kérdése ugyanis továbbra is az, mi lesz a Hamász felszámolását célzó harcokban szétbombázott területen lévő palesztinokkal, és ki fogja felügyelni az övezetet a jövőben.
Trump a geopolitikai realitásokkal mit sem törődve dobta be azt az ötletét, hogy a palesztin lakosságot kitelepítve az Egyesült Államok égisze alatt építené újjá a területet, és csinálná meg „a Közel-Kelet riviéráját” az övezetből. Ez sokak szerint etnikai tisztogatással érne fel, és a morális ellenvetéseken felül Amerika régiós partnereinek sem áll érdekében. Egyiptom és Jordánia azonnal elítélte az ötletet, míg Szaúd-Arábia egy hivatalos nyilatkozatban nyomatékosította, hogy csak egy önálló palesztin állam megalakulása vezethet tartós békéhez.
Az izraeli jobboldal az egyetlen részt vevő fél, amelyik örülhet a fejleménynek. Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek régóta fejfájást okoz az annektálást szorgalmazó szélsőjobbos koalíciós partnerek és az amerikai elvárások közti lavírozás, amely Trump megválasztásával valamelyest módosult. Nem meglepő, hogy Netanjahu első külföldi kormányfőként kapott meghívást Trumphoz, akinek a legendás Moszad-akcióról megemlékező aranycsipogót adott Izrael legjobb barátja felirattal.
Európa pánikol
A gázai tűzszünet után Európa felé fordult Trump szeme, ahol az évenként megtartott müncheni védelmi konferencián rúgta rá ajtót a szövetségeseire. Először a frissen kinevezett Pete Hegseth védelmi miniszter közölte kerek-perec, hogy Amerika nem fog örökké Európa biztonsága fölött őrködni, majd J.D. Vance alelnök oktatta ki demokráciából és szólásszabadságból a döbbenten ülő európai vezetőket.
Trump előbb telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, majd tárgyalásokba kezdett az oroszokkal Szaúd-Arábiában, amikre sem Ukrajnát, sem az európai országokat nem hívták meg. Válaszul Volodimir Zelenszkij elnök kijelentette, hogy semmilyen ultimátumot nem fogadnak el, amiről a fejük fölött döntenek, míg európai vezetők Emmanuel Macron francia elnök meghívására Párizsban gyűltek össze egy rendkívüli találkozóra.
A tárgyalások eredményeiről még nincsenek konkrétumok, ám sokan attól tartanak, hogy egy, az Oroszország által megtámadott Ukrajnának teljesen hátrányos forgatókönyv is jöhet. Ennek értelmében normalizáció jöhet az orosz–amerikai kapcsolatokban, Trump pedig lényegében engedne Putyin követeléseinek Ukrajna területi integritásáról, jövőbeni NATO-tagságáról és az amerikai csapatok állomásoztatásáról Kelet-Európában.
A szaúdi találkozót követően Trump sajtótájékoztatót tartott, ahol lényegében Ukrajnát hibáztatta a háború megindítása miatt, közölve, hogy Kijevnek meg kellett volna egyezni Oroszországgal még azelőtt, hogy Moszkva teljes inváziót indított az ország ellen. Emellett választásokat követelt a háború sújtotta országban. Majd miután Zelenszkij azt mondta, Trump dezinformációs térben él, az amerikai elnök diktátornak nevezte az ukrán elnököt a közösségi médiás felületén rendezett kemény kirohanásban, olyan állításokat megismételve, amik már három éve ömlenek az orosz propagandamédiából.
Közben a háttérben ott van az ukrajnai ritkaföldfémekről szóló megállapodás körüli vita is. Zelenszkij szerdán elutasította azt az amerikai követelést, hogy Ukrajna 500 milliárd dollár értékben ellentételezze ásványkincsekkel a kijevi vezetésnek nyújtott amerikai támogatást, mondván, hogy az Egyesült Államok közel sem nyújtott ilyen mértékű segítséget, és nem ajánlott fel konkrét biztonsági garanciákat sem. Mike Waltz amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó azt mondta, hogy az Egyesült Államok felajánlotta, hogy befektet Ukrajnával közösen az ország gazdaságába, és partner lesz Ukrajna jövőjében, „ez a legjobb biztonsági garancia, amit remélhetnek.”
Az amerikai törekvésekre vegyesen reagáltak az európai vezetők: van, aki árulásként értelmezi Trump szavait, mások időszerű seggberúgásnak, páran pedig csupán tárgyalási manővernek. Leginkább azonban pánik látható a politikusokon, akik egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek esetleges európai békefenntartó csapatokról és a védelmi kiadások növeléséről.
Csak a bíróságok állnak ellen
Mint ahogy azt Trump győzelme után megírtuk, a republikánusok törvényhozási többsége miatt várható volt, hogy Trump szinte szabad kezet kap az elképzeléseinek végrehajtásában. A legfőbb akadályt a bíróságok jelentik, amelyek az első hónapban több kezdeményezését is elkaszálták, vagy lelassították.
A már említett állampolgársági ügyön kívül bírósági beavatkozás kellett ahhoz, hogy Muskék ne férhessenek hozzá bizonyos érzékeny adatokhoz, illetve az USAID teljes leállításának megakadályozásához. A bíróságok szintén központi részét képezik a demokraták stratégiájának, akik jogi úton próbálják meg megakasztani Trump úthengerét.
Nem véletlenül rágtak be Trumpék a bíróságokra, és tesznek aggasztó nyilatkozatokat arról, mikor megengedett a törvények be nem tartása. Egy friss interjúban Musk például arról beszélt, hogy az elnök a nép megtestesített akarata, így ha az nem érvényesül (például akkor, ha alkotmányellenes), az olyan, mintha a nép akaratát akadályoznák meg. Ha pedig lehet hinni a híreknek, a demokraták a háttérben egy alkotmányos válságra készülnek, ahol Trump nyíltan ellenáll a bírósági ítéleteknek.
Arról, hogy milyen új világ jöhet Trump első lépései alapján, itt írtunk bővebben. A második elnökségének első hónapja alapján felmerülő kérdéseket pedig Elektor műsorunkban is részletesen átbeszéltük:
Minden fontos információ az orosz-ukrán háborúról egy helyen.
Közvetítések, helyszíni tudósítások, összefoglalók, elemzések.
