Az egész világot bejáró felvetéseket írt ki saját közösségi oldalán, a Truth Socialön Donald Trump karácsonykor. A megválasztott amerikai elnök többek közt a legjobbakat kívánta „Kína csodálatos katonáinak”, akik szerinte szeretettel, de illegálisan teljesítenek szolgálatot a Panama-csatornánál. Megismételte korábbi állítását, miszerint az amerikaiak egykor életekkel, most súlyos dollármilliókkal fizetnek az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő hajóútvonal létéért és működtetéséért, ennek ellenére semmi kedvezményt nem kapnak, miközben a kínaiak erősen jelen vannak.
Trump karácsonyi üzenetáradata ezzel nem ért véget, fricskázta Kanadát is. Pontosabban Justin Trudeau miniszterelnököt, akit kormányzónak nevezett, felvetve, hogy Kanada lehetne az Egyesült Államok 51. tagállama. Szerinte ez adócsökkentést, az üzletelés fellendülését és erős katonai védelmet hozna az északi szomszédnak. Egy másik posztban jelezte, minden idők legnagyobb kanadai hokisztárját, Wayne Gretzkyt is kapacitálta arra, legyen kanadai miniszterelnök, de Gretzky nem lelkesedett az ötletért.
Még északabbra tekintve Trump Grönland iránti töretlen lelkesedését is nyilvánvalóvá tette. A republikánus politikus már első elnöki ciklusa alatt is jelezte, szívesen megvásárolná a dán korona alá tartozó hatalmas jeges szigetet, ahol amerikai katonai jelenlét most is van. December végén egyenesen arról írt, hogy a grönlandi nép vágyik az amerikaiak jelentette biztonságra, szeretnék ott látni a szigeten az Egyesült Államokat, és ők ott is lesznek. Később pedig már nem vásárlásról beszélt, hanem akár gazdasági és katonai nyomásgyakorlást sem zárt ki a sziget megszerzéséhez.
Ezekhez hozzájött még az elmúlt hetekben, hogy már a Mexikói-öblöt is át akarja nevezni Amerikai-öböllé.
Így most mindenki azt találgatja, miről szólnak a sokak által eredetileg komolytalannak tartott, de Trump által a január 20-i beiktatásához közeledve újra és újra hangoztatott kijelentések.
Beszálltak a volt és leendő elnök fiai is: Donald Trump Jr. látványosan Grönlandra utazott, Eric Trump pedig megpakolta trollkodással a bevásárlókocsit, és ezt nem szimbolikusan értjük. Az X-en egy online Amazon-kosárba beletette Kanadát, Grönlandot és a panamai Csatorna-övezetet.
Trump a legtöbb felvetését gazdasági vagy éppen nemzetbiztonsági okokkal indokolta. Trump tett már hasonlóan meredek kijelentést korábban is, Mexikót is a határra vezényelt katonákkal és vámokkal fenyegette meg, ha nem tesz semmit a bevándorlás megállításáért. A BBC szerint nem valószínű, hogy bármelyik említett ország vagy terület Trump következő négyéves ciklusa alatt amerikai területté válik.
Az elmúlt napokban már egyre magasabb szintekről érkeztek a reakciók is. A lemondására készülő kanadai miniszterelnök, Justin Trudeau közölte, hogy Kanada beolvasztására az Egyesült Államokba annyi esély van, mint hópehelynek a pokolban, de ugyanígy határozottan elutasították a területi igényeket Dániában és Panamában is. Grönland helyzete az Európai Uniót is érintené, ezért megszólaltak a németek és a franciák is. Claudia Sheinbaum tavaly megválasztott mexikói elnök pedig egy régi térkép előtt állva, némi élccel azzal reagált, legyen az észak-amerikai kontinens neve América Mexicana, ahogy az az ország 1814-es alaptörvényében is szerepel.
Lássuk egyenként a szóba hozott területeket, és hogy miért érdekelhetik Trumpot.
Grönland – Trump ritkafémes fridzsidere?
Dánia az 1700-as évek óta uralja Grönlandot, a második világháború után több lépcsőben egyre több autonómiát adva neki. A sziget jelenleg a Dán Királyság autonóm külterülete, saját kormánya van. Grönland 2009 óta rendelkezik azzal a joggal, hogy kikiáltsa a teljes függetlenségét, ám gazdasági függősége – különösen a halászati ipar és a Dánia által nyújtott éves támogatások révén – eddig visszatartotta ettől.
A felvetés azonban nem teljesen új: az Alaszkát az oroszoktól a 19. században megvásárló egykori amerikai külügyminiszter, William Seward már pedzegette 1867-ben, hogy vegyék meg Grönlandot is – idézte fel az Independent. Az amerikai katonai jelenlét a szigeten a második világháborúra nyúlik vissza, amikor Dániát megszállta a náci Németország. Így félő volt, hogy a gyarmataira is ráteszi a kezét, ezért léptek az amerikaiak – no meg a Feröert és Izlandot megszálló britek. A világháború után aztán Harry S. Truman elnök 100 millió dollárt ajánlott – hiába – Dániának Grönlandért.
Trump már 2019-ben megpendítette, hogy megszerezné a három texasnyi méretű, 57 ezres lakosságú Grönlandot, ami a BBC szerint nem is csoda. A hatalmas sziget
- gazdag ásványkincsekben, így a modern technológia sarokkövét jelentő ritkaföldfémekben, neodímiumban, diszpróziumban;
- stratégiai helyen fekszik: a felolvadó Jeges-tenger miatt új hajózási útvonalak nyílnak északon;
- ráadásul az Egyesült Államok egyik katonai űrbázisa, a Pituffik Space Base is itt van. Ez Amerika egyik legfontosabb rakétavédelmi bázisa is.
„A nemzetbiztonság és a világ szabadsága érdekében az Amerikai Egyesült Államok úgy érzi, hogy Grönland birtoklása és ellenőrzése feltétlenül szükséges” – közölte aztán Trump párhuzamosan azzal, hogy megnevezte új dániai nagykövetét (Kenneth Howery, a PayPal társalapítója lett az). Hogy még jobban borzolják a kedélyeket, a leendő elnök egyik fia, Donald Trump Jr. január 7-én jelentette be, hogy Grönlandra látogat, ahol majd semmilyen döntéshozóval nem találkozik, csak a podcastjához vesz fel anyagot. A helyszínen kijelentette: a grönlandiak szeretik Amerikát, a dánok pedig álhíreket terjesztenek.
Egy keddi sajtótájékoztatón aztán Trump nyitva hagyta azt a lehetőséget, hogy bevessék az amerikai hadsereget a területek biztosítására. „Nem fogok erre kötelezettséget vállalni – mondta a hadsereg bevetésének kizárására vonatkozó kérdésre. – Lehet, hogy valamit tenni kell majd. A Panama-csatorna létfontosságú az országunk számára.” Elismételte azt is, hogy a jelentős amerikai katonai bázisnak otthont adó „Grönlandra nemzetbiztonsági okokból van szükségünk”.
„Nem vagyunk eladók és nem is leszünk eladók” – válaszolt Trump régi-új ötletére Múte Bourup Egede grönlandi miniszterelnök, aki az alkalmat megragadva függetlenséget követelt, de jelezte, hogy Grönland nem kíván az Egyesült Államok részévé válni. Mette Frederiksen dán miniszterelnök szerint pedig bár örvendetes, hogy az USA egyre inkább érdeklődik a sarkkör iránt, ezt a grönlandiakra tekintettel és velük szemben tisztelettel kell kifejeznie. „Nem hinném, hogy előrevezető lenne pénzügyi eszközökkel harcolnunk, ha amúgy szoros szövetségesek és partnerek vagyunk” – utalt arra, hogy Trump a katonai erő bevetése mellett a gazdasági háború eshetőségét se zárta ki. A nem is annyira rejtett üzengetésbe pedig még X. Frigyes dán király is beszállhatott, aki átalakíttatta a királyi címert, amin jóval hangsúlyosabb és nagyobb helyet kapott a Grönlandot jelképező jegesmedve.
A Grönland külügyeit és védelmét is kezelő Dánia egyfelől jelezte, szívesen együttműködik több kérdésben az új washingtoni adminisztrációval, ugyanakkor meg is erősíti Grönland védelmét 1,5 milliárd dollár értékben – bár ez Troels Lund Poulsen védelmi miniszter szerint már Trump szándékának bejelentése előtt eldőlt. Így Grönland védelme bővül két nagy hatótávolságú drónnal, két járőrhajóval, több katonával, két kutyaszános egységgel és a reptéri kapacitás bővítésével, hogy alkalmas legyen F-35-ös vadászgépek fogadására.
Grönlandon egyébként április elején parlamenti választást tartanak, érdekes lesz majd figyelni, a Dániához való lojalitást vagy a függetlenséget preferáló pártok kerülnek-e többségbe, befolyásolja-e a Trumptól való tartás a helyi politika alakulását.
Az Independent mindenesetre eljátszott az ötlettel, mi lenne ha Dánia és Grönland beleegyezne az üzletbe. Ehhez államközi szerződés kéne, amit az amerikai kongresszus kétharmadának el kéne fogadnia, az elnöknek alá kéne írnia, valamint egy grönlandi népszavazásnak megtámogatnia. Grönland ekkor sem válna tagállammá, hanem bizonyos fokú autonómiával rendelkező terület lenne, mint Puerto Rico vagy épp Amerikai Szamoa. A Washington Post pedig be is árazta Grönlandot még 2019-ben: akkor 1,6 ezermilliárd dollárra saccolták az árát.
Hadba kellene-e lépnie Magyarországnak, ha valaki megtámadja Grönlandot?
Trump szóbeli vagdalkozása egy érdekes elméleti kérdést is felvet. Az Európai Unióban van egy olyan kötelezettség, ami hasonlít a NATO közös védelemről szóló 5. cikkéhez. Az EU egyik alapszerződése szerint
„a tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén” a többiek – az ENSZ alapokmányának egyéni és közös önvédelmi jogról szóló részével összhangban – kötelesek „minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az államnak”.
Az Európai Parlament kutatószolgálatának egyik tanulmánya rámutat, hogy az uniós szöveg több szempontból erősebbnek tekinthető, mint az észak-atlanti szervezeté. Például minden lehetséges eszközt be kell vetni, nem csak azt, amit az adott tagállam szükségesnek lát. Az idézett szakértők szerint az EU kvázialkotmányában szereplő intézkedést olyan esetekben is bevethetnék, amelyekben a NATO-ét nem, mint a tengeri blokádoknál, de amíg a hivatalos angol és francia változatban fegyveres agresszióról van szó, többek közt a magyarban kifejezetten támadásról, ami a nemzetközi jogban nagyon nem mindegy.
A kötelezettség ráadásul „nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét”, ami alatt általában a semleges országokat értik, és a válasz az uniós külügyi szolgálat értelmezésében minden esetben egyedi lenne. A helyzetet kicsit tovább kuszálja, hogy Grönland ugyan Dánia része, de 1985-ben kilépett az EU elődjéből és tengerentúli területnek számít. Az európai parlamenti tanulmány viszont hivatkozik egy olyan elemzésre, ami szerint ezeket is lefedi a kölcsönös segítségnyújtási kötelezettség.
Az Európai Bizottságtól Paula Pinho vezető szóvivő szerdán megerősítette: ugyan csak „szélsőségesen elméleti” lehetőségről van szól, de az alapszerződés ezen pontja Grönlandra is vonatkozna. Trump kijelentéseit viszont nem akarták közvetlenül kommentálni. Anitta Hipper külügyi szóvivő azt hangoztatta, hogy a közös érdekek mentén szeretnének erős partnerséget az Egyesült Államokkal. A kimért válaszok láthatóan fel is paprikáztak több újságírót. „Mire várnak? Arra, hogy amerikai tengerészgyalogosok szálljanak partra Grönlandon?” – kérdezte egyikük, más az Ukrajna elleni 2022-es invázió előttivel vetette össze a bizottsági kommunikációt. Pinho nem hasonlította volna ehhez a mostani esetet, és ezen a ponton nem látta szükségesnek, hogy az elmondottaknál tovább menjenek.
Olaf Scholz német kancellár nem finomkodott ennyire a párhuzammal. „A határok sérthetetlenségének elve minden országra érvényes – függetlenül attól, hogy keleten vagy nyugaton van” – jelentette ki szerdán, kifejezetten felemlegetve, hogy ezzel ment szembe az oroszok brutális támadó háborúja Ukrajna ellen. A német kormány vezetője aznap beszélt erről, hogy több uniós tagállam, valamint az uniós állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács vezetőjével egyeztetett, és itt szerinte többen egyfajta értetlenséggel fogadták az USA-ból érkező megjegyzéseket.
Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter is úgy fogalmazott, hogy Grönland „az Európai Unió területe”.
„Szó sincs arról, hogy az EU megengedné a világ más nemzeteinek, legyenek bárkik, hogy megtámadják szuverén határait”
– jelentette ki a Le Figaro összefoglalója alapján. „Ha engem kérdez”, hogy az USA megszállná-e Grönlandot, a válasz nem, az EU-nak viszont fel kell ébrednie és meg kell erősödnie, magyarázta.
A katonainál életszerűbbnek tűnik a gazdasági hadviselés, amit a vámokért rajongó Trump szintén nem zárt ki. „Egy kicsit tekerjük le a dolgokat”, egyelőre elméleti lehetőségekről van szó egy hivatalba lépés előtti kormányzattól, hangsúlyozta Olof Gill bizottsági szóvivő, de az elmúlt egy évben többször is kijelentette: az Európai Bizottságnál külön csapattal készülnek minden lehetőségre az USA elnökválasztása miatt. Nem tette hozzá, de az EU vámunió, azaz ha elszabadulnak a kereskedelmi terhek és korlátozások, annak a magyar gazdaság is meginná a levét, bezavarva a fantasztikus évet váró kormány terveibe.
Panama-csatorna: Nem adják a szuverenitást
A csatornát még a franciák kezdték kiásni a 19. században, de lassan haladt a munka, sok pénzt elsikkasztottak (innen jön a panamázás kifejezés), így végül az amerikaiak vették át a projektet. 110 éve fejezték be a hajócsatornát és zsiliprendszert, de a Csatorna-övezetet saját területükké nyilvánították. A nemrég meghalt Jimmy Carter elnöksége idején, 1977-ben tárgyalták le az övezet átadását Panamának, ami 1999-ben történt meg.
Trump álláspontja az, hogy elődei elkótyavetyélték a Csatorna-övezetet, de már Carter utódja, Ronald Reagan is azzal kampányolt anno, hogy „megvettük, kifizettük, felépítettük”, utódja, idősebb George Bush pedig 1989-ben le is rohanta Panamát, megdöntve Manuel Noriega diktatúráját. A New York Times arról írt, hogy egyes republikánus politikusok a mai napig nem nyugodtak bele a csatorna elvesztésébe.
José Raúl Mulino panamai elnök a grönlandi kormányfőhöz hasonlóan kénytelen volt helyretenni Trumpot a kérdésben. Az amerikai elnök ugyanis azt állította, az Atlanti- és Csendes-óceánt összekötő Panama-csatorna használatáért aránytalanul sokat kell fizetniük az amerikai hajóknak. Trump „nagylelkű gesztusként” jellemezte azt, hogy 25 éve Amerika visszaadta az általa megépített csatornát és a környező területeket Panamának. Trump egy phoenixi konzervatív gyűlésen karácsony előtt azt mondta, nevetségesek és nem fairek a Panama által kivetett díjak. Érdekes mellékszál még, hogy Trump az Independent szerint egy befuccsolt szállodaprojekt miatt is rossz szájízzel gondolhat Panamára.
Mulino minderre azt reagálta a Financial Times szerint, hogy „a Panama-csatorna és a vele szomszédos terület minden négyzetmétere Panamához tartozik, és fog is tartozni”. Hozzátette, országa szuverenitása és függetlensége nem lehet egyeztetések tárgya. Mulino szerint nem holmi hóbort alapján állapítják meg a csatorna használati díját, hanem bele van kalkulálva a piaci helyzet, a nemzetközi verseny, a működtetési-fenntartási és fejlesztési költségek is. A csatorna dollármilliárdokkal támogatja a panamai gazdaságot, ez se mellékes érv.
A tavaly elnökké választott, Amerika-barátnak tartott Mulino egyébként kampányában Trumpnak is kedvező ígéretet tett az országán átvezető bevándorlási útvonal lezárásáról. A panamai elnök később egy sajtótájékoztatón még azt is kijelentette a Guardian szerint, hogy nem tervez tárgyalni Trumppal a kérdésről, sem a hajók megvámolásának csökkentéséről. Szerinte semmilyen kínai befolyás nincs a csatorna üzemeltetésében, sőt Trump azon mondatát is cáfolta, miszerint kínai katonák állomásoznának a Csatorna-övezetben. Eközben a panamavárosi amerikai nagykövetségnél tüntetés is lezajlott, ahol még a leendő amerikai elnök képét is elégették a tiltakozók.
Az El País szerint Latin-Amerika több adminisztrációja, így a mexikói, kolumbiai, chilei, bolíviai és venezuelai kormányok, valamint az Amerikai Államok Szövetsége is kiállt Panama szuverenitása mellett.
A Financial Times hozzátette, hogy a csatornán áthaladó hajóforgalom 75 százaléka az Egyesült Államokból indul vagy oda tart. Évi 270 milliárd dollárnyi áru kel át a csatornán, amin nemrég csökkenteni kellett az áthaladó hajók méretét a szárazság miatt (a legmagasabb részén a Gatún-tó nevű víztározó van, amit kisebb folyók táplálnak, így a csatorna vízjárása is függ tőlük).
Fontos elem a történetben, hogy Panama 2017 óta nem ismeri el szuverén országnak Tajvant, inkább Kína felé fordult. A kínaiak bőven beruháztak az országba, a csatorna két végén lévő két kikötőt pedig egy hongkongi cég üzemelteti (CK Hutchison Holdings). Panama és Kína között kereskedelmi tárgyalások is kezdődtek, amik befagytak, de az új kormány 2025-ig egyezményt kötne Pekinggel. Trump ezért attól tart – ezt ki is mondta –, hogy Kína átveheti az Amerika szempontjából kulcsfontosságú csatornát. Mulino elnök szerint semelyik ország sem irányítja a Csatorna-övezetet, sem Kína, sem az Európai Közösség, sem az Egyesült Államok, az semleges terület. Mao Ning kínai külügyi szóvivő karácsonykor jelezte, Kína mindig tiszteletben fogja tartani Panama szuverenitását.
Kanada, az 51. tagállam?
A kanadai vonalon a Politico szerint még december 18-án azzal indult az egész, hogy Trump saját platformján értetlenségét fejezte ki, miért is támogatják Kanadát évi 100 millió dollárral (itt a kereskedelmi mérleg hiányára utalhatott). Majd hozzátette, „sok kanadai azt szeretné, ha Kanada az 51. állammá válna”. Szerinte ezzel rengeteg adót takaríthatnának meg az emberek, és katonai védelmet kapna országuk.
Trump ugyanis még hivatalba se lépett, máris durva, 25 százalékos vámokkal fenyegette meg Amerika északi szomszédját. A vámfenyegetésbe beleremegett Trudeau jó ideje ingatag kormánya, Chrystia Freeland pénzügyminiszter a szélesedő vitában le is mondott. Közben Trump gúnyosan kormányzónak kezdte hívni Trudeau-t, aki „Kanada Nagyszerű Államát” vezeti. Ezzel arra utalt, hogy az amerikai tagállamoknak is kormányzóik vannak – bár némileg bonyolítja a helyzetet, hogy Kanada névleges államfője a brit uralkodó.
Trump, karácsonykor kellemes ünnepeket kívánt a szomszédos ország polgárainak, megjegyezve, hogy akár 60 százalékkal is kevesebb adót kellene fizetniük, ha az Egyesült Államok részévé válnának. „Az üzleteik azonnal megduplázódnának méretükben, és katonailag úgy lennének védve, mint semelyik másik ország a világon” – írta Trump üdvözletében. A Telegraph arról is írt, hogy Kanadát Trump korábban megintette, hogy költsön többet a határ őrizetére, valamint a NATO által is elvárt védelmi kiadásokra.
Trump még magasabb szintre emelte az üzengetését karácsonykor, amikor azt találta mondani, hogy a hokilegenda Wayne Gretzkyt kéne draftolnia Kanadának a miniszterelnöki posztra.
Utólag persze hozzátette, később már kormányzó lenne Gretzky is, aki annyira népszerű, hogy kampány nélkül is nyerne. Aztán maga a leendő amerikai elnök jelezte, hogy Gretzky nem érdeklődik a pozíció iránt, ezért kéne a kanadai népnek mozgalmat indítani az érdekében. Gretzky egyébként a családjával részt vett egy Trump-párti választási partin a floridai Mar-a-Lagóban.
Kevin O’Leary kanadai befektető már úgy nyilatkozott az ünnepi időszakban, hogy szerinte a kanadaiak széles körben beszélnek Trump csatlakozási ajánlatáról. Szerinte egy gazdasági unió lehetséges lenne a két ország között, a határ lebontásával pedig minden erejüket a Kína és Oroszország elleni védelemre fordíthatnák. Egy közös deviza, adók, szabad kereskedelem és egy „új, szinte EU-szerű útlevél” iránt O'Leary szerint legalább a kanadaiak fele érdeklődik.
Vannak olyan nézetek, amik szerint egyébként hasznos lehet Kanadának a Trump-féle vámos sokkterápia, mivel a kanadai gazdaság számos strukturális problémával küzd. Ezt a Financial Times cikke szerint a lakosság is érzi, egyre többen fordulnak élelmiszerbankokhoz, a társadalom jelentős rétegei kezdtek leszakadni. Nő a munkanélküliség, és a kanadai béreknél már a legszegényebb amerikai tagállamban is magasabbak a bérek, a produktivitás és az innováció pedig az amerikai adatok mögött kullog. Nem csoda, hogy az ősszel esedékes választásokon nem Trudeau liberálisai az esélyesek, sokkal valószínűbb, hogy az új konzervatív kormányfőt a következő – akár előrehozott – választás után már Pierre Poilievre-nek fogják hívni.
Ennek megágyazott maga Trudeau is, aki a várakozásoknak megfelelően január 6-án bejelentette távozását a miniszterelnöki és pártvezetői székből is. Trump természetesen ezt a bejelentést is megtrollkodta, ismét jelezve, milyen nagyszerű lenne, ha az Egyesült Államok és Kanada egyesülnének, míg Trudeau visszaszúrt, miszerint ennek annyi esélye van, „mint egy hógolyónak a pokolban”. Az amerikai elnök később hozzátette, az amerikai–kanadai határ – a világ leghosszabbja két ország között – csak egy mesterséges vonal, majd később azt is bemutatta, hogyan nézne ki térképen az Amerikához csatolt Kanada.
Korábbi nagybevásárlások
Az, hogy az Egyesült Államok területeket vásárol meg, történelmi szempontból nem újdonság. 1803-ban az USA törzsterületének harmadát kitevő középső vidékeket vásárolták meg a napóleoni Franciaországtól. A 2,14 millió négyzetkilométerért 15 millió dollárt fizettek. Cirka 65 évvel később a cári Oroszországtól vették meg Alaszkát 7,2 millió dollárért. Ez utóbbit anno röhejesnek tartotta a közvélemény, „Seward hűtőszekrényének” is nevezték Alaszkát. Aztán az aranyláz megváltoztatta a hozzáállást Amerikában.
Kisebb területekkel is bővítette magát az Egyesült Államok vásárlás útján, és még Dániától is vett egyszer egy szigetcsoportot. A Puerto Ricótól nem messze található Virgin-szigetek három tagja a 17-18. század fordulóján lett a dán királyságé, ami afrikai rabszolgákat dolgoztatva hozott létre ültetvényeket. Miután a rabszolgákat 1848-ban felszabadították, az ültetvények nem voltak többé nyereségesek, sok dán visszaköltözött Európába, a szigetek gazdasága pedig elsorvadt. Amerika már 1867-ben megegyezett Dániával a szigetek eladásáról, de mindenféle okokból ez az első világháborúig nem történt meg. Ekkor viszont a német terjeszkedéstől való félelemben felgyorsultak az események, és végül 25 millió dollárért az Egyesült Államok 1917-ben megvette a Saint Croix, Saint John és Saint Thomas szigetekből álló csoportot (a Virgin-szigetek további nagyobb, lakott tagjai a mai napig brit fennhatóság alatt állnak).
Miközben viszont Trump sok irányba kacsingat és utalgat területek megszerzésére, az Amerika társult államaként működő Puerto Rico hiába próbálkozik a tagállami pozíció megszerzésével. A novemberi elnökválasztás idején tartott népszavazáson a szigetlakók zöme támogatta az Egyesült Államokhoz való erősebb csatlakozást, de úgy tűnik, ez nem érdekli az amerikai kongresszust.
Sőt ugyanezzel próbálkozik régóta a főváros Washington, ami egyik tagállamnak sem része, a District of Columbia nevű, szövetségi irányítású kerületbe esik. Mivel Puerto Ricóhoz hasonlóan erősen demokraták a szavazói, nem valószínű, hogy az új kongresszus republikánus többsége szívesen befogadná államként – tette hozzá az Independent.
