Trump és a világgazdaság: nehéz megérteni, minek örül Orbán Viktor

Kevés világpolitikai eseményt érezhettek a magyarok olyan gyorsan a saját pénztárcájukon, mint azt, hogy Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást, a forint árfolyama ugyanis rég nem látott mélységekbe zuhant szerda reggel.

A globális, és ezen belül a magyar gazdaságra viszont még ennél is nagyobb hatással lesz majd, amikor jövő januártól Trump második kormánya veszi át a hatalmat. A republikánus elnökjelölt fő kampányígéretei ugyanis alapjában változtathatják meg a kereskedelmi hálózatokat és a globális gazdasági teljesítményt. A kínai és az európai, így a magyar GDP-t is visszafoghatják Trump várható lépései, de lehet, hogy még az amerikaiak sem jönnek majd ki olyan jól az America first politikából, ha annak egy szélsőséges változata valósul meg.

Milyen gazdaságot ígért?

Donald Trump talán legfontosabb gazdaságpolitikai kampányígérete az volt, hogy vámot vet ki az Egyesült Államokba irányuló importra, ezzel segítve az amerikai cégeket a globális versenyben és ösztönözve azt, hogy a vállalatok inkább Amerikában gyártsanak Kína vagy Mexikó helyett. Ez a fajta protekcionista vámpolitika Trump első kormányzásának is egyik sarokköve volt, ami – ahogy az Elektor egyik adásában is részletesen beszéltünk róla – arra a politikai tényre reagált, hogy a 90-es évektől megkötött szabadkereskedelmi egyezmények hatására számtalan gyár zárt be az Egyesült Államokban, hogy aztán valahol a határon túl vagy a tengerentúlon nyisson újra, ahol sokkal kevesebbe kerül a munkaerő. Trumpot 2016-ban is nagyrészt az emiatt munkájukat és identitásukat elvesztő munkásosztály szavazatai juttatták a Fehér Házba, így a mostani kampányban lényegében azt ígérte, hogy ugyanazt a politikát folytatja, csak még jobban felturbózva.

Trump első elnökségének kereskedelmi háborúi még leginkább egyes termékekre kivetett vámokról szóltak, hogy helyzetbe hozzák például az amerikai acélipart. Ezekhez a vámokhoz pedig Joe Biden kormánya sem nyúlt, sőt, újabbakat vezetett be, például a kínai elektromos autókat sarcolva. Trump azt ígéri, hogy a most következő ciklusban emeli a tétet: minden importra (tehát az európaira is) 10-20 százalékos, a kínai termékekre pedig 60 százalékos vámot vezetne be. Mexikót külön is megfenyegette egy 25-100 százalékos tarifával, amennyiben az nem lép fel erőteljesen az amerikai határ felé irányuló illegális migrációval szemben.

A hatalomba visszatérő elnök első ciklusa gazdasági téren a kereskedelmi háborúk mellett az adócsökkentésekről szólt, a választás győztese pedig erre a vonatra is újra visszaülne. Sőt, a kampány során a történelem legnagyobb adócsökkentését ígérte, mind a gazdagoknak, mind a szegényebbeknek: milliárdos donorainak a társasági adó 21-ről 15 százalékra való csökkentését lengette be, persze csak az Amerikában termelő cégeknek, emellett pedig a borravaló és a túlóra adójának eltörlésével is kampányolt.

Trump programjában az is benne van, hogy sokkal hatékonyabbá, így olcsóbbá teszi majd az amerikai szövetségi államot. Nem is akárkinek a segítségével: a világ leggazdagabb embere és trumpistája, Elon Musk vezetheti majd azt a bizottságot, ami ígérete szerint az egész szövetségi kormány hatékonyságát felméri majd és „drasztikus” reformokra tesz majd javaslatot. Musk gigantikus visszavágást lengetett be, 2 billió dollárral szeretné csökkenteni az állami kiadásokat a „hatékonyságnöveléssel”.

És van még egy, a gazdaságot is érzékenyen érintő téma, amit beszteroidozva hozna vissza kormányra kerülve a 47. amerikai elnök: az illegális bevándorlás és illegális bevándorlók elleni harc. Első elnökségének is fő témája volt a migrációval való paráztatás, Trump viszont most hatalomra kerülve azt ígéri, hogy több millió, papírok nélkül az Egyesült Államokban lévő embert toloncol majd ki elnöksége elején, potenciálisan komoly sokkot okozva a munkaerőpiacnak.

Sok a homály, de a fő irányok világosak

Egyelőre sok a kérdőjel akörül, végül mennyit sikerül átültetni a gyakorlatba a kampányban hangoztatott gazdaságpolitika elemei közül. Az az akadály most vélhetően nem fogja az elnök útját állni, hogy nem tudja átvinni a törvényhozáson az ötleteit, mert az jó eséllyel vele lesz legalább a ciklus első felében. Ahogy az is kevésbé valószínű, hogy az adminisztráción belülről szabotálják az elképzeléseit, hiszen mostanra kialakult körülötte egy lojális és hithű trumpista csapat.

Az viszont felmerülhet, hogy az elképzelések kivitelezése a realitásokba vagy akár az amerikai érdekekbe ütközik, ugyanis azok részben egymás ellen is ható következményekkel járhatnak. Ezen a ponton tehát nehéz megjósolni a trumpizmus pontos bel- és külgazdasági hatásait, hisz sok múlhat a végső mix összetételén. Az irányok viszont egyértelműek, inkább csak az a kérdés, meddig tudja eltolni Trump és stábja a meglehetősen radikálisnak hangzó ígéreteit, hol kényszerül majd kompromisszumokra.

Ezek az irányok nagyjából a következők: protekcionista, az amerikai belső piacot védő intézkedések, szigorúbb hozzáállás a bevándorlás terén (aminek gazdasági hatásai is lesznek a munkaerőpiacon keresztül), piaci dereguláció, adócsökkentés bizonyos csoportoknak. Az ebből kirajzolódó összkép egy inflatórikus politikáé, aminek ráadásul egy sor továbbgyűrűző hatása is van a világgazdaságra – mondta a Telexnek Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető stratégája a témáról. A következőkben szétszálazzuk a legfontosabb területeket, amelyeken érdemi Trump-beavatkozás várható, és bemutatjuk azok fontosabb következményeit Európára, ezen belül Magyarországra nézve.

Vámpolitika: a legfájdalmasabb tétel

A sokmilliárd dolláros kérdés, ami a világ országait most leginkább izgatja, hogy mi valósul meg Trump vámpolitikát érintő bemondásaiból. Ezen a téren a különféle országokra vonatkozóan különféle számok röpködtek, és az, hogy mennyire lesznek drasztikusak a hatások, nagymértékben függ a megvalósuló verziótól. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy 20 vagy 60 százalékos tarifát vetnek ki például Kína termékeire.

„Egy drasztikus, 50-60 százalékos vám ellen Kína úgy tudna védekezni, ha leértékelné a jüant, ezzel javítva a saját versenyképességét” – mondta Móró Tamás hozzátéve, hogy egy ilyen lépés más országokat is lépéskényszerbe hozna. Egy 10 százalékos jüanleértékelés esetén becslése szerint a forintnak is le kellene értékelődnie 3-5 százalékkal a dollárral szemben. Ez ugyan javítaná a magyar termékek külpiaci versenyképességét, de a gyengébb magyar deviza nagyobb importált inflációt is jelent, hiszen a külföldről behozott termékekért több forintot kell adni. A Kínára kivetett vámok más kellemetlen módon is érinthetnék Európát a Concorde elemzője szerint: ha a kínai termékeket nem éri meg az Egyesült Államokba vinni, akkor nagyobb lesz az ottani exportőrök motivációja, hogy azokat az EU-ba hozzák. Ez kínai dömpinget jelenthet az európai piacon, hacsak nem vezetnek be itt is hasonló szintű vámokat, ami tovább szűkítené a világpiacot, és növelné az árakat.

Minket azonban természetesen nem elsősorban a Kínára kivetett vámok érintenének, sokkal nagyobb problémánk lehet, hogy ugyan kisebb számokkal dobálózva, de az EU felé is ilyesmivel fenyegetőzött Donald Trump. Magyarország itt semmilyen kivételezésre nem számíthat, hiszen az EU vámunió is.

Ha egy konzervatív forgatókönyvvel számolva azt feltételezzük, hogy Trump csak kiegyenlíti a járművekre vonatkozó vámokat (ez most úgy néz ki, hogy az USA-ból Európába 10 százalék vámmal lehet autókat hozni, fordított irányba viszont 2,5 százalékkal mehetnek a kocsik), az is érezhető emelés lesz az érintett cégeknek. Egy ilyen fejlemény Magyarországnak komoly gondot okozhat: Németország, hazánk fő exportpartnere sok autót ad el az USA-ba (2023-ban csaknem 158 milliárd dollár értékben vittek ki termékeket), ha pedig ez a szám csökken, akkor a mi ipari termékeink iránt is lanyhul a kereslet. A probléma mértékét jelzi, hogy ha a hozzáadottérték-alapú kereskedelmet, akkor a magyar gazdaságnak az amerikaival szemben a legnagyobb a kereskedelmi többlete.

Ezt a helyzetet nem olyan egyszerű megoldani, ahogyan azt Orbán Viktor – aki szerint azért jó a „gazdasági semlegesség”, mert ha éppen nincs kereslet Nyugaton a termékeinkre, akkor majd eladjuk őket Keletre – tálalni szokta. A magyar ipar ugyanis olyan mélyen össze van fonódva a nagy német cégekkel (nem függetlenül a Fidesz-kormányok erre ráerősítő politikájától), hogy vezető szereplői leginkább a német termelési láncok részének tekinthetők, ezekről nem tud csak úgy leválni és más piacokat keresni. Talán nem kell nagyon fejtegetni az olvasóinknak, hogy ha a kínai és német gazdaságot gyomorszájon vágják az új Trump-vámok, az a német és kínai cégek összeszerelő üzemeként funkcionáló magyar iparnak sem lesz kellemes.

További, a magyar modell számára súlyos csapást jelentő fejlemény lehet, mondta Móró Tamás, ha a német cégek úgy döntenek, azzal fogják elkerülni az Európát érintő vámokat, hogy az amerikai kontinensre visznek több gyártási folyamatot, és például egy Mexikó-USA-tengelyen rakják össze az ellátási láncot. Ez egyébként egy eleve létező trend, amit viszont felgyorsíthat Trump vámpolitikája, ha egy számunkra előnytelen kombináció alakul ki végül.

A világkereskedelmet potenciálisan visszafogó trumpi intézkedések hatása egyébként globális lesz: a svájci UBS bank elemzőinek becslése szerint a 10 százalékos általános importvám és a 60 százalékos kínai vám 2026-ra 1 százalékponttal csökkentheti a globális GDP-t. A London School of Economics kutatóinak becslése szerint pedig mindez 0,68 százalékkal vágja majd meg a kínai és 0,11 százalékkal az európai bruttó hazai terméket. A holland ABN Amro elemzése szerint ennél nagyobb is lehet a vámok hatása az európai gazdaságra, akár 1,5 százalékponttal is visszavetheti az európai növekedést, ami annak fényében, hogy az idei harmadik negyedévben éves alapon mindössze 0,9 százalékkal nőtt az EU GDP-je, elég nagy vágást jelent.

Mindezek fényében érdekes, hogy Orbán Viktor és a Fidesz mennyire drukkolt Trump győzelmének, majd milyen boldogsággal ünnepelte azt, miközben az orbáni „gazdasági semlegesség” keleti és nyugati pillére is beleinoghat Trump kormányzásába.

Az amerikai belgazdaságra visszaevezve szintén izgalmas lesz, hogy – amint arra már a kampány alatt nagyon sok közgazdász felhívta a figyelmet –, bár az amerikaiak legnagyobb sérelme az volt az elmúlt években a magas infláció és a drágaság, a vámok bevezetése ezen a helyzeten várhatóan csak rontani fog. Az olcsón megszokott kínai árut vámmal együtt már nyilván nem lesz olyan olcsó, ami lehet, hogy javítja az amerikai gyártók relatív pozícióját, de annak árán, hogy az amerikai fogyasztók többet kénytelenek fizetni. Trump csapata a kampány során azzal próbálta elütni ezt a kellemetlen következtetést, hogy azt mondták: az amerikai piac mérete okán ármeghatározó, ebből kifolyólag az importőrök inkább egymással versenyezve inkább benyelik majd a plusz költségeket. Móró Tamás szerint ez egy kisebb tarifák esetében még igaz is lehetne, de az kizárt, hogy egy 60 százalékos vámtételből a kereskedők ne hárítsanak át a fogyasztókra.

A vámokról szóló várható huzavonába Európával érdekes színt vihet Trumpnak az a régi követelése is, hogy az EU engedje be a piacára az amerikai mezőgazdasági termékeket. Ezt egyrészt az uniós élelmiszerbiztonsági követelmények (GMO és bizonyos adalékanyagok tiltása), másrészt az európai gazdák borítékolható ellenkezése miatt sem valószínű, hogy bevállalható az uniós politikának – ez azonban nem zárja ki, hogy a megválasztott amerikai elnök ismét megpróbáljon ebbe az irányba nyomást gyakorolni.

Dereguláció és az állam visszanyesése: zöld áldozatok, irreális célok

A trumpi (illetve Elon Musk-i) hatékonyságnövelő terv komoly kérdéseket vet fel, elsősorban az összeg nagysága miatt. Bár minden államszervezeten lehet áramvonalasítani, a kampányban vázolt 2 billió dolláros elképzelés elképesztően radikálisnak hat. „Ez az amerikai GDP mintegy 6 százaléka, egy ekkora visszavágás az állami szférában már komoly recessziós kockázatot jelentene”, mondta Móró Tamás, aki szerint ez az ötlet ebben a formában nem megvalósítható. Az irány ettől még valószínűleg a szövetségi büdzsé megvágása lesz, de nem valószínű, hogy nagyságrendben megközelítik azt a szintet, amiről Elon Musk a kampányban beszélt.

Ennél esélyesebb viszont, hogy deregulációs, vagyis a piacot és a tőkét sokkal inkább szabadjára engedő intézkedések jönnek – elég, ha csak Trump kriptovalutákkal kapcsolatos ígéreteire gondolunk a kampányból, de ide sorolhatóak az olyan tervek is, amelyekkel a környezetvédelmi szabályozás kárára tennék egyszerűbbé a vállalkozást. Egy ilyen intézkedéscsomagnak lehet GDP-növelő hatása, mondta Móró Tamás, még ha a környezet kárára is történik mindez. Ez megint csak hátrányosan érinti Európát, amely már most is versenyképességi hátránnyal küzd a saját, a jövő szempontjából sokkal felelősségteljesebb dekarbonizációs törekvései miatt, amelyek azonban nagyon megdrágítják az itteni cégek működését. Az amerikai tőkepiaci és úgy általában a vállalkozást érintő dereguláció szintén azt a trendet erősítheti, hogy az USA-ba menjen több közvetlen működőtőke Európával szemben, ami megint csak nem jó Magyarországnak és az uniónak.

Adócsökkentés: miből?

Kormányra kerülve Trumpnak először saját korábbi adócsökkentéseit kell majd meghosszabbítania, a 2017-ben bevezetett adócsomag ugyanis 2025-ben lejár. Ezt sokat kritizálták akkor és azóta is, mert leginkább a leggazdagabbak terheit csökkentette, erre a Harris-kampány is igyekezett felhívni a választók figyelmét.

Trump azonban újabb adócsökkentéseket is ígért, ezek pedig, mint az eredményből is kitűnik, népszerű javaslatok voltak – a borravaló adójának eltörlését demokrata versenytársa is átvette – a CNN cikke emlékeztet, hogy a túlóra adómentessé tétele nagyon komoly bevételeket vonna el az amerikai társadalombiztosítási rendszerből, ami miatt 2031-re akár 30 százalékkal meg kellene megvágni a tb-alapból a nyugdíjasoknak kifizetett juttatásokat. A Trump-csapat szereti azt hangoztatni, hogy azok a tételek, amelyek kiesnének az adócsökkentések miatt, visszahozhatók az állami szféra megvágásából és a külföldi importőrök megsarcolásából, a valóságban minimum kétséges, hogy ez így van-e.

Móró Tamás a Telexnek azt mondta, egyelőre nem úgy néz ki, mintha kijönne a matek: az állam áramvonalasítására szőtt tervek túlzóak, és ha olyan sok pénzt akarna behozni Trump a vámokból, amennyi a másik oldalon elmegy, akkor tényleg nagyon magas kulcsokat kéne kivetni. Ez viszont már olyan mértékben sújtaná a fogyasztókat a dráguláson keresztül, hogy minden bizonnyal az elnök népszerűségét is lehúzná. Az amerikai költségvetés az elmúlt években egyre nagyobb deficitekkel működött, idén már 1,83 billió dolláros hiány. Móró szerint 2025 végéig még nem lesz nagy gond, de utána, különösen ha további adócsökkentések jönnek, komolyan újra kell gondolni az Egyesült Államokban a költségvetési politikát, és akár megszorításokra is szükség lehet.

Munkaerőpiac: még több kiadás és infláció

Donald Trump ígérete szerint azzal fogja helyzetbe hozni az amerikai dolgozókat, hogy kitoloncoltatja az országból az illegális migránsokat. A Guardian cikke szerint az USA-ban jelenleg nagyjából 11-12 millió bevándorló élhet papírok nélkül, ennyi embert, de még ennek a töredékét kitoloncolni pedig – azon kívül, hogy embertelen – elképesztően drága és nehéz feladat. A CBS elemzése szerint mindez nagyjából 20 milliárd dollárjába kerülne az amerikai államnak, amit ugye közben Musk éppen áramvonalasít majd, és aminek jóval kevesebb adóbevétele lesz, leszámítva a vámokat.

A deportálási politikának viszont még ennél is nagyobb gazdasági hatása lehet, hogy ezzel több millió, esszenciális feladatokat ellátó dolgozótól foszthatja meg az amerikai gazdaságot. Ahogy a következő Trump-kormányzatról szóló cikkünkben már írtuk, a pártokon felüli közgazdasági kutatóintézet, a Peterson Institute for International Economics szeptemberi elemzése szerint már 8 millió bevándorló kitoloncolása is 5,1 százalékponttal csökkentené a foglalkoztatottság mértékét az Egyesült Államokban, és 6-7 százalékos visszaesést okozna az ország GDP-jében. Mindennek, ha megvalósul, további árnövelő hatása is lesz az USA-ban, hiszen a munkaerőhiány felnyomja a béreket. Magyarán ha érdemben csökken az olcsó munkaerő rendelkezésre állása, az tovább pörgeti majd a drágulást.

Nem világos, ebből hogy jönnénk ki jól

A trumpi gazdaságpolitika gyakorlatban megvalósuló változatával kapcsolatban tehát egyelőre elég sok a kérdés. Rengeteg fog múlni a pontos számokon és arányokon, de még azon is, hogy az elnök körül gyülekező tanácsadók és a majdani kabinet tagjai közül mikor kinek a véleményére hallgat majd Trump. Utóbbiból akár egészen heterogén mix is kijöhet, mert az borítékolható, hogy nem teljesen ugyanazt gondolja a világról (hogy csak egy példát említsünk) a munkásosztály nehézségeit gyakran tematizáló J.D. Vance alelnök és a szabályozásellenes, tőkepárti milliárdos Elon Musk, vagy éppen a leendő kormány néhány potenciális tagja.

A meghirdetett elegyből mindenesetre összességében az következik, hogy az amerikai gazdaságban emelkedhet az inflációs nyomás 2025-től, vélte Móró Tamás, ami az ottani jegybank szerepét betöltő Fed kamatvágási lehetőségeit szűkíti. Így vélhetően nem lesz tartható a megkezdett csökkentési pálya, tartósan magasabb szinten maradhat a kamat, ez pedig megint csak olyan tényező, ami ránk is hatással van. Ha az amerikai hozamok magasan állnak, az MNB mozgástere is kisebb, nem tudja olyan alacsony kamatokkal élénkíteni a magyar gazdaságot, mint adott esetben szeretné. Az sem örömteli, hogy ilyen körülmények között drágábban lehet majd finanszírozni Magyarországot, ahol az utóbbi időben kiugró szinteket értek el a kamatkiadások, bár a lakossági állampapírok 2026-os kamatcsökkenése segítséget jelent majd.

Ha ehhez hozzávesszük a többi fent részletezett hatást, akkor nem az esik ki az egyenletből, hogy Orbán Viktor kormányának gazdasági értelemben sok oka lenne örülni a második Trump-ciklusnak. „Magyarországnak leegyszerűsítve az lenne a jó, ha lejjebb jönnének a dollárkamatok, és gördülékenyen zajlana a világkereskedelem” – összegezte Móró Tamás, aki szerint bár nehéz még arra spekulálni, hogy egy elég rossz, vagy egy kicsit jobb gazdasági forgatókönyv valósul meg számunkra a Trump-elnökség éveiben, azt azért nehezen látni, hogy nettó módon miként profitálhatnánk ebből.

A magyar kormány az ukrán háború gyors befejezését, vagy legalábbis tűzszünetig való eljuttatását várja Trumptól, ami ha megtörténne (most egy pillanatra félretéve ennek a forgatókönyvnek a realitásalapját), az valóban pozitívan hatna a magyar gazdaságra: a forint gyengeségét részben a háborús helyzet okozza, illetve a tőkepiaci befektetők számára az egész régió kevésbé vonzó emiatt, amely nehezíti az ország finanszírozását.

Azt viszont hiába várnánk, hogy egy ilyen esetben feltétlenül és azonnal oldódjon a kormány által sokat kárhoztatott, és minden bajunkért felelősnek kikiáltott szankciós politika, a kettő ugyanis nincs összekötve. Ráadásul Trump maga is kemény szankciókat vetett ki első elnöksége idején Oroszországgal szemben és például Németország szemére vetette, hogy miért köteleződik el az orosz energiaszállítások mellett, vagyis személyében nem egy szankcióellenes politikus került hatalomra, sokkal inkább olyasvalaki, aki szívesen propagálná, hogy az USA-tól vegyenek minél többen földgázt, amihez nem jön rosszul, ha az orosz energiahordozóból hosszú távon is minél kevesebb jön Európába.