Trump már diktátorozza Zelenszkijt, a tárgyalások után újabb ajándékot kapott Putyin

Miközben a világ azt próbálja megfejteni, mit is hozhat az amerikaiak és az oroszok keddi szaúd-arábiai találkozója nemcsak az orosz–ukrán háború esetében, de a globális erőviszonyokat illetően is, Donald Trump egészen új árnyalatot adott a találgatásoknak. Kedden előbb Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt ostorozta floridiai birtokán nyilatkozva, és Ukrajnát hibáztatta a háborúért, majd pedig a közösségi médiás felületén rendezett kemény kirohanást, olyan állításokat megismételve, amik már három éve ömlenek az orosz propagandamédiából.

Zelenszkij már diktátor Trump szemében

Az Egyesült Államok elnöke Mar-a-Lagóból üzenve lényegében Ukrajnát tette felelőssé abban, hogy a háború már három éve zajlik és hogy mindeddig nem kötöttek békét.

Minden korábbihoz képest szintet lépett Trump azzal, hogy saját közösségi oldalán, a Truth Socialön diktátornak nevezte az ukrán elnököt, amiért nem tart választásokat, és szerinte csak abban volt jó, hogy az orránál fogva vezesse Joe Bident.

„Szeretem Ukrajnát, de Zelenszkij szörnyű munkát végzett, az ország romokban, milliók haltak meg hiába – és ez zajlik most is” – írta az amerikai elnök, az áldozatok számát is jelentősen felsrófolva, és nem téve említést arról, hogy ezek a valójában százezrek – az ukrán hadsereg katonai vesztesége súlyos sérültekkel együttesen és a 30 ezer körüli civil áldozatokkal együtt érheti el nagyjából a 700 ezret – az Oroszország által indított háborúban haltak meg. „Zelenszkij jobb, ha gyorsan lép, vagy végül nem marad országa” – írta.

Egészen látványosan az orosz állami sajtó hangulatát idézte, hogy Zelenszkijt „mérsékelten sikeres komikusnak” nevezte, aki rábeszélte az Egyesült Államokat 350 milliárd dollár elköltésére egy „olyan háborúra, amelyet nem lehet megnyerni”. Trump szerint az ukrán elnök „elutasítja a választásokat, miközben népszerűsége nagyon alacsony, egyedül abban volt sikeres, hogy orránál fogva vezette Bident.” Trump formájában és tartalmában a diplomáciában egészen szokatlan képet hozott fel az elődjéről, a demokrata Bidenről és Zelenszkijről, mellesleg jelentősen eltúlozva az amerikaiak által nyújtott támogatást, amelynek egy része ráadásul haszonként valójában amerikai hadiipari cégeknél csapódott le.

A fentieket már megelőzte egy másik, szintén Zelenszkijt ostorozó nyilatkozat, amit az elnök az Ukrajna kihagyásával tartott amerikai-orosz tárgyalások után tett, Kijevnek üzenve. „Ma is hallottam, hogy »jaj, minket nem hívtak meg«. Nos volt rá három évetek. … El sem kellett volna kezdenetek, megegyezhettetek volna” – mondta Trump, aki szerint ezt Ukrajna évekkel ezelőtt megtehette volna. Az amerikai elnök közölte, hogy „egy féleszű tárgyaló már évekkel korábban rendezte volna” az ügyet „sok terület elvesztése nélkül”.

Ennek alapján már 2014-ben a Krím orosz elfoglalását és az orosz támogatással megerősített kelet-ukrajnai szeparatisták működését is Ukrajna felelősségének tulajdonítja Trump, aki szerint ha ő lett volna az elnök, akkor ki sem tört volna a háború 2022 februárjában. „Tudtam volna ajánlatot tenni Ukrajnának, amely alapján majdnem minden földje az övé maradt volna, minden, egyetlen ember sem halt volna meg és egy város sem lett volna lerombolva. De ők másként döntöttek” – idézte az elnököt a Guardian. Bár nem világos, hogy miben döntöttek a mondat végén az ukránok másként, ha a Trump által nem részletezett ajánlat saját szavai szerint sem született meg, hiszen nem ő volt az elnök.

Zelenszkijt már akkor népszerűtlen politikusnak nevezte, akinek a támogatottsága „négy százalékon van”, miközben „az országot darabjaira robbantották”, és „úgy néz ki, mint egy hatalmas bontási terület”. Zelenszkijt 2019-ben választották meg öt évre elnöknek, de hivatalban maradt, mert a háború miatt nem tartottak választásokat. Azt nem lehet biztosan tudni, hogy mekkora a népszerűsége, mert nem lehet pontos közvélemény-kutatásokat végezni az országban. A BBC által idézett mérésben februárban 57 százalék mondta, hogy bízik az elnökben, ami 2023 végén 77, 2022 májusában 90 százalék volt.

Ukrajnát hatmillióan elhagyták és négymillióan belső menekültként élnek. A lakosságra is csak becslések vannak – 2001-ben volt az utolsó népszámlálás is –, a Szovjetunió megszűnésekor közel 50 milliós országot most 28-34 millióan lakják.

Van, aki szerint a keddi találkozó inkább kapituláció volt

„Ez a tárgyalás az elejétől fogva Oroszországnak tett szívességnek tűnik. Az is kérdés, lehet-e egyáltalán tárgyalásnak nevezni, vagy bizonyos értelemben ez nem volt más mint amerikai kapitulációk sorozata” – a sommás véleményt a Szaúd-Arábiában kedden tartott, Ukrajnáról szóló amerikai–orosz tárgyalásokról az Egyesült Királyság egykori minszki nagykövete fogalmazta meg. A londoni Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének Eurázsiával és Oroszországgal foglalkozó részlegének főmunkatársaként dolgozó Nigel Gould-Davies összegzése sok nyugati diplomata véleményét tükrözi.

Trump szerdai posztjában is úgy fogalmazott Zelenszkij kiosztása után, hogy „közben mi sikeresen tárgyalunk a háború befejezéséről Oroszországgal, amit mindenki elismer, hogy csak TRUMP és a Trump-kormány tud megtenni.” Trump keddi nyilatkozata és szerdai posztja után különösen könnyű megtalálni azokat a nyilatkozatokat, amelyek azt jelzik, hogy az orosz elnök nyeregben érezheti magát. Vlagyimir Putyinnak jól jött a keddi találkozó, ahol az orosz és az amerikai külügyminiszterek vezette delegációk közvetlenül tárgyaltak egymással Ukrajna és az EU bármilyen szintű képviselete nélkül. Ez önmagában is siker az orosz vezetésnek, amely az amerikaiakkal egyenrangú félként jelenhetett meg, globális problémák megoldójaként.

Az is megelégedéssel tölthette el az orosz felet, hogy Trump nemzetbiztonsági főtanácsadója, Mike Waltz lényegében elismerte, hogy területi kérdések is részét képezik a tárgyalásoknak, azaz nem zárta ki, hogy Oroszország megtarthasson az elfoglalt területekből valamennyit, innentől tehát ez nem elvi, hanem csupán mennyiségi kérdés. Marco Rubio külügyminiszter pedig partnerségről és rendkívüli gazdasági lehetőségekről beszélt, amelyek a béke elérésével nyílhatnak meg közösen az Egyesült Államok és Oroszország között.

Erre látványosan rímelt a Szergej Lavrov külügyminiszter és az elnök külügyi tanácsadója, Jurij Usakov mellett az orosz delegációt vezető trió harmadik tagja, Kirill Dmitrijev nyilatkozata. Az Orosz Közvetlen Befektetési Alap (RDIF) vezérigazgatója a gazdasági együttműködések terén konkrétan megemlítette a sarkköri együttműködést az ásványi anyagok kitermelésére. Dmitrijev nyilatkozata afféle ellenajánlat is lehet az ukrán ásványkincsekhez való hozzáféréssel szemben.

A klímaváltozás miatt egyre elérhetőbbnek tűnő sarkköri kincsekhez egyébként az oroszoknak nincsen meg a technológiájuk. A sarkköri együttműködés orosz felvetése újabb nézőpontot adhat Trump Dániával szembeni követeléséhez a Grönland feletti ellenőrzés átadásáról.

Putyin a diplomáciai képviseletek feltöltését emelte ki

A szaúd-arábiai találkozóról érthető módon az orosz elnök is kedvezően nyilatkozott. Vlagyimir Putyin a háború szó – vagy akár az orosz hivatalos zsargonban használható különleges katonai művelet kifejezés – használata nélkül értékelte a megbeszélést, amelyen „Ukrajna vonatkozásában” is tárgyaltak, de szó volt a „széles értelemben vett Közel-Keletről”, így a gázai kérdésről és Szíriáról is, ahol jelenleg is vannak oroszok két bázison.

A találkozók legfőbb eredményének magát a párbeszédet tartotta és azt, hogy a két ország diplomáciai képviseletein kölcsönösen ismét feltölthetik személyi állományaikat az elmúlt évek kölcsönös kitiltási gyakorlata után, „amely semmi jóra nem vezet”. „Lassan már csak a takarítók maradtak ott, persze az ő munkájukat is értékelni kell, de ez mégsem az a funkció, amelyért a diplomáciai képviseleteket létrehozzák” – mondta az elnök, kiemelve, hogy az űrkutatás területén meg sem állt az együttműködés, a nemzetközi űrállomáson továbbra is vannak amerikai és orosz űrhajósok is.

Az orosz sajtónak arról is beszélt szerdán, hogy ugyan az amerikai elnök szerint gyorsan le lehetne zárni a konfliktust, az ennél bonyolultabb, és több időre van szükség. „Amint megkapta az új információt, megváltoztatta az álláspontját. Azt mondta, hogy »igen, hat hónap kell hozzá«. De mi most nem fogunk időtávról beszélni” – mondta Putyin az Interfaxnak.

Látványosan semleges, könnyed szavakkal beszélt, kerülve a vádaskodó jelzőket vagy az első nyilatkozatában a háború megemlítését, ami egyértelműen további közeledés és tárgyalás szándékát jelzi orosz részről Trump felé – és nem csak Ukrajna kérdésében.

Ez logikus is, hiszen az amerikai jelzések most a Kremlnek kedvezőek, és ezt most úgy kapta meg az orosz fél, hogy eközben enyhítenie sem kellett az ukrajnai fronton, támadásokat továbbra is hajt végre az ukrán erők és a fronttól távolabbi városok ellen.

Trump ismerősen csengő érveléseket vett elő

Talán a Kremlt is váratlanul érték Trump gesztusai: az, hogy Zelenszkijjel kapcsolatban az amerikai elnök a támogatottságának kérdését és a választás szükségességét emlegette megint csak ismerős az orosz érvek közül, amelyek szerint Zelenszkij nem legitim vezető. Az ő 2019-ben szerzett mandátuma ugyanis tavaly lejárt, és az alkotmány nem ismeri az elnöki mandátum meghosszabbítását háború esetére sem, csak a parlament vonatkozásában.

Ennek alapján Moszkva szerint az országot jogszerűen csak a parlament elnöke vezethetné jelenleg. Nem véletlen, hogy az orosz sajtóban Zelenszkijt olykor csak „az ukrán rezsim főnökének” vagy színész múltjára utalva „egykori komikusnak” nevezik, például ebben a bulvárhírben, amely arról szól, hogy az Egyesült Arab Emírségekben járva Zelenszkij és felesége a Moszkva nevű hotelben szállt meg. Mindez azonban Trump posztjának árnyékában már jelentéktelen fricskának tűnik.

Épp a választással kapcsolatos az az orosz fél által meg nem erősített sajtóértesülés, amely szerint a delegáció háromlépcsős tervet nyújtott át az amerikaiaknak: eszerint tűzszünetet kötne Oroszország és Ukrajna, majd választásokat tartanának, és ezt követné a békemegállapodás aláírása. Moszkva ebben az esetben azt próbálhatja elérni, hogy ezt már egy Zelenszkijnél engedékenyebb vezetővel tehessék meg. Közben már az is kérdés, hogyan és pontosan milyen területen tartanák a választásokat az országban, amelynek csaknem ötöde orosz megszállás alatt van, úgy, hogy ezt a területet Oroszország sajátjának tekinti, olyan további területekkel, amelyeket el sem tudott foglalni. A bármilyen választás megrendezésével kapcsolatban felmerülő kérdésekről itt írtunk részletesebben.

Trump Ukrajnával kapcsolatos nyilatkozata a poszt óta nemcsak szinkronban van a Kreml érvelésével, de a jelzőkben olykor meg is haladja azt, bár az amerikai elnök szerint szó sincs arról, hogy mindezeket orosz sugallatra mondaná. A választás hangoztatásáról például ezt mondta: „Ez nem valami orosz dolog, ez tőlem jön.”

Zelenszkij odaszólt Trumpnak

Bár ukrán diplomáciai források szerint a háttérben Kijevvel az amerikaiak sokkal konstruktívabbak, mint amilyennek az oroszokkal való tárgyaláson vagy a nyilvánosságban tűnnek, ezt a szerdai poszt szemlátomást cáfolja. De már ellentmondott ennek az is, ahogy Trump még valamivel visszafogottabb keddi nyilatkozatára az ukrán elnök reagált, ezzel aztán feltehetően kivívva az amerikai elnök kifakadását a Truth Socialön.

„Minden tiszteletem Donald Trumpé mint elnöké …, de egy dezinformációs térben él”

– mondta Zelenszkij, aki szólt az ország ásványkincseihez való hozzáférésről is, amely eddig esetleges ellentételezésként jelent meg Kijev javaslataiban is az amerikai támogatásért cserébe. Erről most azt mondta az ukrán elnök, hogy nem adhatja el az országot, márpedig az amerikaiak az ásványkincskészlet felét akarják, anélkül, hogy biztonsági garanciát adnának. Szerinte Ukrajnának 320 milliárd dollárjába került eddig a háború, ebből 67 milliárd az amerikai támogatás. „Ez nem 500 milliárd dollár, ez nem egy komoly párbeszéd” – utalt az amerikai nyersanyagigények összegére.

Zelenszkij hozzátette, az sem igaz, hogy az Ukrajnának adott támogatások 90 százaléka az Egyesült Államokból jönne. Az ukrán elnök jelezte még, szeretné, ha a szerdán Kijevbe érkezett Keith Kellogg sétálgatna kicsit Kijev utcáin, hogy lássa, álhír az is, hogy a főváros 20-30 százaléka elpusztult. Trump orosz-ukrán megbízottja azt mondta, azért jött, hogy meghallgassa a kijevi álláspontot, de az első megbeszélések után tartott ukrán elnöki sajtótájékoztató megmutatta, az ukrán fél nem elégedett az amerikaiakkal.

Andrij Jermak, az ukrán elnöki kabinet vezetője is találkozott Kelloggal, és a BBC szerint azt mondta, fontos, hogy a küldött minden szükséges információt megkapjon a helyzetről. Hozzátette, számít a további amerikai támogatásra, és hogy a két ország kapcsolata nyitott, a bizalomra és a kölcsönös sikerek elvére alapuló marad. Ahogy Zelenszkij, úgy Jermak is megjegyezte, Oroszország manipulálja az információkat, megosztottságot akar, és hogy a szövetségesek egymás ellen forduljanak.

A nyilatkozatok nem arra utalnak, hogy Kijev és Washington között valamiféle egyeztetés folyt volna a háttérben arról, hogy az amerikaiak puhításképpen körbeudvarolnák az oroszokat. Pedig a hétvégén még valami ilyesmire célzott a lengyel külügyminiszter, aki szerint a müncheni biztonsági konferencián Kellogg bemutatta neki és néhány európai ország képviselőjének az amerikaiak oroszokkal szembeni tárgyalási taktikáját. Ez Radosław Sikorski szerint „unortodox”, „de működhet”.

Több európai vezető és politikus is reagált Trump legutóbbi kijelentésére. Olaf Scholz német kancellár szerint nagyon rossz és veszélyes eltagadni Zelenszkij elnöktől a demokratikus legitimitását. A brit ellenzéki toryk vezetője szerint Zelenszkit Ukrajna demokratikusan megválasztott vezetője, aki bátran szembeszállt Putyin inváziójával. J. D. Vance amerikai alelnök viszont Zelenszkijt figyelmeztette, hogy ne kritizálja így nyilvánosan Trumpot, és szerinte az ukrán elnök nagyon rossz tanácsokat kapott arról, hogyan kezelje a Trump-kormányzatot.

Kemény nyilatkozatok

Több külföldi elemző is kiemelte, hogy Trump szavai milyen kevés idő alatt mennyit ronthattak az amerikai-ukrajnai kapcsolatokon. Ugyanakkor az orosz félnek tett, egyre sokasodó kedvező nyilatkozatokon túl nem történt még semmilyen gyakorlati lépés, amely Ukrajnától megfosztotta volna a nyugati támogatást. Az amerikaiak nem állították le a fegyverszállítmányokat, és Trump orosz–ukrán ügyekben illetékes különmegbízottja is három napig marad Kijevben.

Kedden Kellogg a kijevi út előtt Brüsszelben tárgyalt az Európai Bizottság elnökével, Ursula von der Leyennel, majd a lengyel elnöknél járt, ahol Andrzej Duda támogatásáról biztosította őt és Trumpot is, akit nem kritizált azért, mert az EU kimaradt a tárgyalásokból. Ez az európaiakkal való egyezkedést is jelzi, bár kétségtelen, hogy maga Kellogg nem volt jelen a szaúd-arábiai tárgyalásokon, így kérdés, mennyire tekinthető mindez az európaiak érdemi bevonásának és mennyiben csupán szépségtapasznak.

Az ugyanakkor mérsékelheti az orosz túlsúly érzését, hogy az amerikai külügyminiszter az amerikai–orosz találkozó után kijelentette, békét csak úgy lehet teremteni, hogy annak kidolgozásába Ukrajnát és az európai országokat is bevonják. Igaz, ez a konstruktív nyilatkozat értelmezhető úgy is, hogy az amerikai–orosz tárgyalásokon kidolgozandó főbb pontok mentén megszülető béke fenntartásának terheit inkább az európaiaknak kellene viselniük.

Egyelőre „csak annyi biztos, hogy mind az oroszok, mind az amerikaiak, újra növelni fogják a diplomáciai képviseleteiken a munkatársak létszámát egymás országában. Minden más továbbra is lóg a levegőben” – mondta a Telexnek az elhamarkodott értékeléstől óva intve Rácz András még Trump keddi nyilatkozata után, de a Truth Socialön kiírt posztja előtt. Az Oroszország-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója szerint önmagában a kormányzat vagy akár Trump kijelentéseinek kevés jelentősége van, „mert bármikor mondhatja pontosan az ellenkezőjét is” – ahogyan ez már megtörtént, akár Ukrajna támogatásának esélyeit illetően is.

„Azt kell nézni, hogy az apparátus mit csinál, márpedig egyelőre nem látszik, hogy Ukrajna amerikai támogatás nélkül maradna”

– jegyezte meg a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa. Rácz szerint, ha már a nyilatkozatoknak jelentőségük van, akkor azt is érdemes meghallani, hogy az amerikai külügyminiszter a rijádi tárgyalás után azt mondta, hogy csak olyan rendezés képzelhető el, amely minden félnek elfogadható. Arra érdemes figyelni, hogyan és miből lesz végül a gyakorlatban is követett út az amerikaiak részéről.

Rácz megjegyezte, hogy Trump „Make America Great Again” mozgalmának ismert mezőnyében Rubio és az nemzetbiztonsági főtanácsadó Mike Waltz is teljesen mainstream politikusnak számít, nem a legradikálisabb szárnyat képviselik. Egyelőre tehát nem érdemes mérleget vonni, de Rácz szerint is kétségtelen, hogy több, egymástól élesen eltérő kifutása is lehet a rendezés Egyesült Államok által választott vagy igazából később választandó útjának.