Nincs fék, ellensúly is alig – óriási felhatalmazás Trumpnak a republikánusok teljes kongresszusi többsége

Miközben az amerikai politika a megválasztott elnök, Donald Trump kabinetjébe bejelentett emberektől, leginkább az igazságügyi minisztérium élére szánt Matt Gaetz floridai képviselőtől hangos, eldőlt, hogy a republikánusok többségbe kerültek a szövetségi törvényhozás alsóházában, a képviselőházban is. 2018 óta először lesz a republikánusok kezében az elnökség és a kongresszus mindkét háza, hiszen Trump győzelmével visszaszerezték az elnökséget a demokratáktól, az pedig már a választás másnapján biztossá vált, hogy a kongresszus felsőházában, a szenátusban is többségben lesznek.

Az egységes kormányzati irányítás vélhetően segíteni fogja Trumpot a legfontosabb céljainak elérésében. Ilyen lehet például a korábban pont általa bevezetett adócsökkentések meghosszabbítása, az illegális bevándorlók kitoloncolása vagy az olajtermelés felpörgetése. Emellett biztos szenátusi többséggel a háta mögött az elnök könnyedén beiktathatja a saját kezűleg választott szövetségi bírókat, illetve megnevezhetné az esetlegesen visszavonuló legfelsőbb bírósági bírák utódjait.

Míg első ciklusa alatt Trump többször került összetűzésbe saját pártjának mérsékeltebb vezetőivel, másodjára minden valószínűség szerint jóval gördülékenyebb lesz az elnök és a törvényhozás együttműködése. Mike Johnson képviselőházi vezető ugyanis biztos Trump-szövetségesnek számít, a Mitt Romney-féle centristák visszavonulásával pedig a párt szenátorai között is kevesebb a mérsékelt hang.

Ennek ellenére előfordulhat, hogy Trump legellentmondásosabb intézkedései fennakadnak a törvényhozáson. Egyrészt a republikánusok képviselőházi többsége alig párfős lehet, tehát elég lehet néhány renegát képviselő, hogy valamilyen intézkedés problémába ütközzön. Hasonló a helyzet a szenátusban, ahol néhány középre húzó republikánus szenátor miatt bizonytalanná válhatnak Trump legextrémebb ötletei.

A helyzetet tovább bonyolíthatják az olyan jogszabályi furcsaságok, mint a szenátusi obstrukció és a költségvetés-kitétel. Szintén fontos szerepet játszhatnak a szövetségi bíróságok, amelyeknek Trump elnöki rendeleteinek jogszerűségét kell majd eldönteniük – viszont végső soron számíthat a legfelsőbb bíróság konzervatív többségére is.

Egységesebb mint legutóbb

Népszerű vélemény elemzők körében, hogy az első Trump-adminisztrációnak nem volt túl sok belpolitikai következménye. Mivel az amerikai alkotmány szerint a legtöbb belföldi reformhoz szükséges a törvényhozás mindkét házának a jóváhagyása, hangzik az érvelés, a mérsékeltebb republikánus vezetők képesek voltak szabotálni Trump legradikálisabb kezdeményezéseit.

2024 azonban nem 2016, és a Republikánus Pártban mára már többségben vannak a Trump-féle nemzeti populista irányt képviselők. Trump most a kabinetjébe is igyekszik olyan embereket választani, akik kérdezés nélkül azt teszik, amit mond, és főleg azokat akarja díjazni, akik az elmúlt években kiálltak mellette.

A törvényhozásban pedig az átalakulás főképp a kétévente újraválasztott képviselőházra igaz, ahol az ideológiai következetesség helyett a Trump iránti hűség lett a konzervativizmus fokmérője. A lépcsőzetes választások és a hosszú, hatéves mandátumok miatt a szenátusban nem ennyire szélsőséges a helyzet, de ott is egyértelműen visszaszorultak a Reagan-féle klasszikus konzervatívok.

Ennek ellenére intő jel lehet Trumpnak John Thune dél-dakotai szenátor megválasztása a szenátusi többség vezetőjének. Thune józan hangként ismert a szenátusban, aki többek között megszavazta a 2020-as elnökválasztás eredményeinek ratifikálását, nyíltan ellenállva Trump nyomásának. A Trump-lojalisták jelöltje, Rick Scott floridai szenátor ráadásul csak harmadik lett a szenátusi vezetőről szóló titkos szavazáson, ami jól mutatja a jelenlegi erőviszonyokat a felsőházban.

Szintén fontos tényező a párt egysége a törvényhozáson kívül. Európai szemmel nézve az amerikai pártok alapjáraton rendkívül decentralizáltnak tűnhetnek, külön szenátusi és képviselőházi vezetőkkel, befolyásos kormányzókkal, és földrajzilag széttagolt szavazóbázissal, akiknek gyakran ellentétes érdekeik vannak. Emlékezzünk csak arra, milyen szenvedések árán sikerült csak a demokrata elitnek rábírnia Joe Bident arra, hogy lépjen vissza az elnökjelöltségtől.

Az elmúlt négy évben azonban Trump módszeresen kiűzte a párt establishmentjét, a saját képére szabta a Republikánus Pártot, és 2024-re Texastól Floridáig az ő emberei kerültek fontos pozíciókba. A tágabb pártbázis ideológiai egysége így extra muníciót adhat Trumpnak a kongresszusi akadályok leküzdésére.

Ennek megfelelően a párt szavazótábora is megváltozott. A tehetősebb, képzettebb szavazók átmentek a demokratákhoz, míg a populista retorikára vevőbb munkásosztály soraiban óriási fordulat volt a republikánusok felé. Az első ciklusához hasonlóan Trump most is nyíltan fenyegetheti meg kiátkozással az ellene szegülő kongresszusi szereplőket, akik azonban egyre kevésbé számíthatnak a párt klasszikus szavazóira egy esetleges előválasztási párharcban.

Most jobban rá is készültek

A párt egységén túl fontos különbség még a Trump-féle irányvonal kormányzati rákészülése. 2016-ban Trump mindenféle politikai tapasztalat nélkül sétált be a Fehér Házba, így választási ígéreteinek ellenére (Drain the Swamp!) kénytelen volt a republikánus pártelitre hagyatkozni a bürokrácia feltöltésében. Ennek eredményeképp az igazán vad ötletek gyakran elvesztek valahol a közigazgatás útvesztőjében.

A 2024-es választásra azonban Trump jóval felkészültebben érkezett. A Trump-lojalisták által irányított Heritage Foundation például komplett kormányprogramot készített az elnöknek, ez az a dokumentum, ami Project 2025 néven került be a köztudatba. A keresztényfundamentalista és határozottan autoriter elemeket tartalmazó programról itt írtunk bővebben. A kampány alatt Trump még letagadta, de a legtöbben úgy gondolják, hogy a Project 2025 számos elemét fogja megvalósítani a 2025. január 20-i beiktatása után.

Az kérdés, hogy a radikális víziót mennyire tudja vagy akarja megvalósítani Trump, ám az már most látszik, hogy az elnök nagyobb energiával fog nekimenni az „adminisztratív államnak” nevezett állami bürokráciának. A Trump-kampányt dollárszázmilliókkal segítő Elon Musk például külön tárcát kap az állam hatékonyságának növelésére, aminek a világ leggazdagabb embere megkérdőjelezhető humorérzékkel a Department of Government Efficiency, azaz a DOGE nevet adta. Több okból is elég meredek vállalkozásnak tűnik, hogy 2000 milliárd dollárral vágja meg a 6500 milliárd dolláros amerikai költségvetést, ahogy azt korábban megígérte, és a legtöbb szakértő is teljesen megvalósíthatatlannak tartja a dolgot.

Várhatóan kiemelt figyelmet kapnak a hadseregbeli és védelmi minisztériumi kinevezések is. A hadsereg vezetői ugyanis az első Trump-adminisztráció alatt többször ellenálltak az elnök követeléseinek, a tüntetőkkel szembeni fellépéstől kezdve a Capitolium ostroma körül kialakult káoszig. Trump szövetségesei pedig gyakran hangoztatják, hogy kizárólag az elnökhöz hűséges emberek szabad csak kinevezni a legfontosabb pozíciókba.

A Reuters csütörtökön arról írt, hogy Trump csapata elkezdte összeállítani a Pentagonból kirúgandó tisztviselők listáját. Információik szerint az elbocsátások a vezérkari főnököket is érinthetik, ami példa nélküli átrendeződést jelentene a védelmi minisztériumban.

Belpolitikai bukkanók

A szűk többség miatt Trump legextrémebb javaslatai, például a jövedelemadó eltörlése vagy a szövetségi ügynökségek teljes megszüntetése fennakadhatnak a kongresszuson. Napirenden lehet viszont az állami egészségügy megreformálása, a fosszilis energiatermelés felpörgetése, az első Trump-adminisztráció által bevezetett adócsökkentések meghosszabbítása, illetve az olyan kultúrharcos témák, mint a transzneműek jogainak részleges visszavonása.

Trump programja szempontjából kulcskérdés lehet az obstrukció néven elhíresült jogi konstrukció életben maradása a szenátusban. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a bírói és a kormányzati kinevezéseken kívül minden jogszabályi javaslatot legalább 60 szenátornak kell támogatnia az elfogadáshoz, ha biztosan el akarják kerülni az obstrukciót. A republikánusoknak várhatóan csak 53 szenátoruk lesz. Viszont az obstrukció alól kivételt képez a költségvetéssel kapcsolatos jogalkotás, ahol egyszerű többséggel is át lehet vinni törvényjavaslatokat. Az pedig már korábban is látszott, hogy rengeteg jogszabályt lehet ide sorolni az ilyen-olyan költségvetési vonzatai miatt.

Mérvadó lehet majd, hogy milyen könnyen mennek át Trump kockázatosabb jelöltjei a szenátusi meghallgatásokon. A hagyományosabb jelölteket, mint például Marco Rubio szenátor külügyminiszteri kinevezését várhatóan simán megszavazzák, míg a szíriai diktátorral parolázó, egyértelműen oroszpárti Tulsi Gabbard kémfőnöki nevezése már nehezebb falat lesz. A legszélsőségesebb képviselők közé tartozó Matt Gaetz igazságügyi miniszteri (aki az Egyesült Államokban a legfőbb ügyésznek felel meg) jelöltsége pedig már az első fél órában akkora vihart kavart, hogy nagy kérdés lesz, mire számíthat a szenátusban. A Trumphoz leglojálisabb képviselők közé tartozó Gaetz az elmúlt években elsősorban a botrányaival került a sajtó figyelmének fókuszába, tartóztatták már le ittas vezetésért, és több esetben indult ellene eljárás olyan vádakkal, hogy kiskorú prostituáltaknak fizetett szexért.

Amennyiben a kabineti kinevezései közül lenne, aki akadályokba ütközik, Trump rendelkezésére állhatnak homályos legalitású alkotmányos kiskapuk. A megválasztott elnök például belengette, hogy kongresszusi meghallgatás nélkül fogadtatná el a jelöltjeit, amit egy archaikus alkotmányos kitételnek köszönhetően meg tudna csinálni, amennyiben a szenátus beleegyezik abba, hogy nem ülésezik.

Sőt, olyan hírek is felröppentek, hogy Trump ideiglenesen feloszlatná a kongresszust, és az így létrejött hatalmi vákuumban az alkotmány adta jogkörét felhasználva tudná elfogadtatni a jelöltjeit. Erre akkor van lehetősége, ha a két ház vezetője nem ért egyet abban, hogy üléseznie kéne a kongresszusnak vagy nem. Ezt az agresszív jogi manővert azonban még egy elnök sem használta soha (bár Trump már korábban is felhozta fenyegetésként), és egyelőre nem világos, mennyire életszerű ez a megoldás, és hogy a kongresszusi vezetők egyáltalán belemennének-e ebbe.

Külpolitikában Trump az úr

Míg belpolitikai kérdésekben a kongresszusnak is fontos szerepe van az amerikai elnök mozgásterének alakításában, addig külpolitikában szinte teljhatalma van. Ennek megfelelően Trump itt tudja legkönnyebben végrehajtani az elképzeléseit.

Trump külpolitikai terveiről egyelőre azonban nem sok mindent lehet tudni, azontúl, hogy a világ minden részében békét ígért. Az első ciklusának tanulságait levonván azonban az Egyesült Államok szövetségesei egymás után bókolnak a leendő elnöknek, azt remélvén, hogy ezzel elkerülhetik a várható pofonokat.

A hadsereg főparancsnokaként az elnök egymaga rendelhet el katonai csapásokat – mint ahogy azt Trump tette Kászim Szulejmáni, az iráni Forradalmi Gárda parancsnokának iraki likvidálásakor –, ám a pénzösszegekkel járó katonai segélycsomagok elfogadásához az esetek döntő többségében kongresszusi jóváhagyás szükséges.

Nem egyértelmű viszont az, hogy mi lesz a Trump központi kampánytémájaként taglalt kereskedelmi védővámokkal. Trump váltig állítja, hogy ő egymaga is kivethet ilyen vámokat, amire például a Biden-kormányzat által kivetett kínai termékeket célzó vámok alapján bőven van is precedens. Trump azonban arra kérte a törvényhozást, hogy segítsenek neki még széleskörűbb vámokat kivetni törvényi szinten.

Nincs fék, ellensúly is alig

Egy republikánusok által dominált törvényhozás legfontosabb aspektusa azonban az, hogy szinte teljesen megszűnnének az elnököt kordában tartó fékek és ellensúlyok. Képviselőházi vagy szenátusi többség hiányában ugyanis a demokraták nem tudnának kongresszusi meghallgatásokat összehívni, vizsgálatokat kezdeményezni, Trumpot korlátok között tartó törvénymódosításokat javasolni, vagy – ahogy 2019-ben és 2021-ben tették – alkotmányos vádeljárás (impeachment) alá helyezni őt.

Az elképzelhető, hogy a republikánusok sem lesznek teljesen egységesek minden Trump-kezdeményezés esetében, de Trump már korábban jelezte, hogy ez esetben széleskörűen használná az alkotmány által kiszabott végrehajtói hatalmát. Trump első ciklusa alatt többször szövetségi bíróságok tompították az elnök rendeleteit, mondván, az elnök túllépett hatáskörén. Mára már azonban a Trump-által kinevezett bírák várhatóan jobban szimpatizálnak a törekvéseivel, míg a konzervatív többségű legfelsőbb bíróság is várhatóan megerősítené az elnököt a legfontosabb kérdésekben.

A törvényhozás szintén tehetetlen lenne a szövetségi kormány független elemeinek esetleges szétverésének esetén. Ha a szenátuson átmennek Trump extrémebb jelöltjei az igazságügyi miniszteri pozícióra vagy a Pentagon élére, onnantól kezdve szinte elképzelhetetlen, hogy a republikánus vezetésű kongresszus felügyelőbizottságokat állítson fel az esetleges szabálysértések feltárására. Ennek megfelelően kvázi szabad kezet kapnának Trump emberei, hogy a saját képükre formálják a kulcsfontosságú állami ügynökségeket, aminek az igényét már előzetesen jelezték is.

(További források: New York Times, The Economist)