Működik a Trump-féle kiátkozás és áldás, de még kérdéses, hogy ez árt vagy használ

• A novemberi amerikai félidős választásokat megelőző előválasztásokon sorra buknak el a Donald Trump exelnökkel szembeszegülő republikánus politikusok, miközben az exelnök által támogatott, gyakran politikai újoncnak számító kihívók számos fontos versenyben tudtak győzni.
• A párt kongresszusi jelöltjei között jelentős és növekvő számban vannak, akik átvették azt a trumpi hazugságot, amely szerint a demokraták elcsalták a 2020-as elnökválasztást.
• A szélsőséges jelöltek feltörését a demokraták is pénzelik, akik azt remélhetik, hogy a radikálisok előtérbe kerülése javítja majd az esélyeiket a félidős választáson november elején.
• Bár ez sokak szerint veszélyes taktika, a trumpista jelöltek az aktuális felmérések szerint kulcsfontosságú államokban bukhatnak, és hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a Demokrata Párt megtartsa az irányítást a szenátus felett.

Liz Cheney wyomingi képviselő a gyakran George H. W. Bush elnökségének legbefolyásosabb szereplőjeként és az iraki háború kirobbantójaként ábrázolt Dick Cheney lányaként a republikánus pártelit oszlopos tagja, a Bush és Cheney alatt domináns neokonzervatív szárny zászlóvivője, aki 2019 és 2021 között a republikánusok képviselőházi frakciójának harmadik embere volt.

A legtöbb kérdésben nem igazán lógott ki a pártból. Donald Trump elnöksége alatt a kongresszusi szavazások 93 százalékában az elnök álláspontjának megfelelően szavazott, míg az erősen konzervatív Heritage alapítvány összesítése szerint politikai karrierje egészét tekintve 74, az aktuális kongresszus alatt 79 százalékban voksolt úgy, ahogy az agytröszt szerint egy rendes konzervatív embernek szavaznia kell. A kongresszusi képviselők ideológiai állását megbecsülő független Govtrack szerint Cheney ideológiai szempontból a Republikánus Párt közepén helyezkedik el, nem tekinthető mérsékeltnek, de radikálisnak sem párttársaihoz képest.

Normális esetben ilyen háttérrel nem jelent gondot megtartani az ember képviselőházi székét, kiváltképp a kőkonzervatív Wyomingban, ahol a Demokrata Párt labdába sem rúg. Liz Cheney-nek ugyanakkor mégsem sikerült a dolog: a republikánus jelöltségért rendezett előválasztáson rendkívül súlyos, 37 pontos vereséget szenvedett kihívójától, Harriet Hagemantól, így utóbbi indulhat a novemberi kongresszusi választásokon, és minden bizonnyal ő ülhet majd be az amerikai törvényhozás alsóházába jövő januárban Wyoming képviseletében. (A képviselőház tagjait kétéves ciklusokra választják, és a hat évre választott szenátorok harmadáról is kétévente voksolnak Amerikában.)

A vereség a fentiek ellenére nem volt meglepő. Cheney a 2020-as választások után szembefordult Donald Trumppal, elítélte az elnököt, amiért választási csalásról hadovált, és a kongresszus épülete, a Capitolium elleni ostrom után támogatta az elnök alkotmányos felelősségre vonását is (impeachment). Ezzel Cheney vált a Trump-ellenes mozgalom egyik jelképévé a Republikánus Párton belül, mire

az exelnök kiátkozta, főellenségnek kiáltotta ki, és Hagemant támogatta a novemberi félidős választásokon való indulásról döntő előválasztáson.

Hogy kettejük közül ki volt az erősebb, az mára elég egyértelmű. Donald Trump hiába szenvedett súlyos vereséget a 2020-as elnökválasztáson, és hiába folyik ellene több nyomozás és vizsgálat is, egyebek mellett államtitkok eltulajdonításának gyanújával tartott házkutatást floridai birtokán az FBI, és szigorúan titkos iratokat is lefoglaltak (erről részletesen itt írtunk), a Capitolium ostromára való felbujtás és a választás elcsalására tett kísérlet miatt, a novemberi félidős választást megelőző előválasztási szezon eredményei alapján abszolút neki a legjelentősebb a befolyása a párt táborán belül, ami a kongresszus összetételére és a következő két év amerikai politikájára is számottevő hatással lehet.

Vendetta

Trump befolyását, valamint a 2021 januári eseményekhez való republikánus hozzáállást jelzi, hogy a tíz republikánus képviselőből, akik annak idején megszavazták az impeachmentet, mindössze ketten vannak még talpon. Négyen elbuktak a Trump által támogatott jelöltekkel szemben, dacára annak, hogy jóval nagyobb kampányforrások felett diszponáltak; négyen pedig a biztos vereség fényében, halálos fenyegetésekre hivatkozva el sem indultak az előválasztáson.

Bár döntésükhöz vélhetően az is hozzájárulhatott, hogy a kongresszusi körzetek átrajzolása miatt nehezebb terepen kellett volna indulniuk idén novemberben, mint két éve, ezzel együtt is erős kontrasztot mutat esetük ahhoz képest, hogy normális esetben az aktív képviselők döntő többségét gond nélkül újra szokták választani a regisztrált republikánus szavazók.

A két talpon maradt jelölt egyike, Dan Newhouse azért juthatott tovább, mert Washington államban nyílt, nem pártos előválasztási rendszer van, így nem csak saját pártjának tábora döntött jelöltségéről. A kaliforniai David Valadao pedig az egyetlen renitens képviselő volt, aki ellen Trump nem indított bosszúhadjáratot.

De Trump nem csak a személyesen ellene szólók kiátkozásával játszott fontos szerepet az idei előválasztási kampányban. Az augusztus közepéig lezajlott előválasztásokon

• a Trump által támogatott nyolc szenátoraspiránsból heten szerezték meg a jelöltséget;
• a képviselőjelöltek esetében 21 trumpistából 17 nyert;
• a választott állami vezetői tisztségek (kormányzó és államminiszteri posztok) tekintetében 22 voksolásból 16 zárult trumpista győzelemmel.

Donald Trump szava számos fontos küzdelemben játszott döntő szerepet. Ohióban trumpi hátszéllel lett republikánus szenátorjelölt J. D. Vance kockázatitőke-befektető és republikánus publicista, aki az amerikai munkásosztály lecsúszásáról szóló, magyarul Vidéki ballada az Amerikai Álomról címen kiadott könyvével lett ismert. Vance 2016-ban még visszataszító idiótának nevezte Trumpot, a mostani kampányban azonban már arról beszélt, hogy Trump a legnagyobb amerikai elnök volt élete során. Ez Trump szívét is meglágyította: bár az ohiói előválasztási kampányban több prominens helyi republikánus is próbált a kedvében járni, az exelnök végül Vance-t támogatta, aki ezt követően jelentősen feljött a felmérésekben, és végül magabiztosan, több mint 8 ponttal le is győzte a szintén a párt radikálisabb szárnyához tartozó Josh Mandelt.

Pennsylvaniában szintén Trumpnak köszönhetően lett republikánus jelölt egy orvos-tévésztárból, Mehmet Ozból, avagy művésznevén Dr. Ozból, aki a trumpi áldásért cserébe természetesen beleállt a 2020-as választási csalásról szóló összeesküvés-elméletbe is. Oz támogatottsága eleinte elég gyenge volt, de végül Trump támogatásával hajszállal nyert az előválasztáson – jellemző, hogy amikor a voksolás után az eredmény szorossága miatt egy ideig nem tudtak győztest hirdetni, Trump azonnal arról beszélt, hogy Oz a végeredmény ismerete nélkül jelentse be győzelmét, mert akkor „sokkal nehezebb lesz csalni az éppen csak megtalált voksokkal”. Pennsylvaniában a republikánus kormányzójelölt, Doug Mastriano is a Trump-féle választási csalási narratíva egy lelkes támogatója.

Szintén trumpista jelölt futott be a republikánus előválasztáson az ugyancsak szorosnak ígérkező és a demokraták 2020-as szenátusi hatalomátvételében kulcsszerepet játszó Georgiában, ahol egy fekete exfocista, Herschel Walker lett az exelnök kiszemeltje, bár ő Vance-szel és Ozzal szemben egy jóval gyengébb mezőnyben nyerte el a jelöltséget.

Teljes hatalomátvétel délen

A szorosnak ígérkező Arizona állam azon helyek egyike, ahol a párt jobbszéle teljesen átvette az irányítást a helyi republikánus politikai élet felett. Novemberben az űrhajósból lett demokrata szenátor, Mark Kelly ellenfele Donald Trump egyik legismertebb padavanja, Blake Masters, egy kockázatitőke-befektető lesz, aki egyebek mellett azzal a régi, Orbán Viktor magyar miniszterelnök által is hangoztatott összeesküvés-elmélettel kampányolt, miszerint a baloldal illegális bevándorlók tömeges betelepítésével akarja növelni szavazótáborát és elpusztítani az amerikai kultúrát. (Az elmélet arra az apró bökkenőre nem tér ki, hogy az illegális bevándorlók nem szavazhatnak.)

Erre a Republikánus Párt számos prominens háttérembere fel szokta hozni, hogy a párt fehér jobbszárnyának mozgósítását célzó radikális retorika a szavazatmaximalizálás szempontjából sem feltétlenül célravezető. A latinók és a bevándorlók körében a legutóbbi, 2020-as voksoláson valamelyest nőtt a Donald Trumpra és a republikánusokra szavazók aránya, és régi érv, hogy a konzervatívabb latin-amerikai és ázsiai bevándorlók számos társadalmi és kulturális kérdésben közelebb állnak a republikánusokhoz, az abortusztól a közbiztonságon át a bevándorlás korlátozásáig.

Ezek a spekulációk mindenesetre eleve vitatottak, és az kérdés, hogy a bevándorlók démonizálása – annak felbecsülhetetlen társadalmi károkozásán túl – mennyiben rontja a párt esélyeit, de a 31 százalékos latinó lakossággal bíró Arizonában mindenesetre nem jött be ez a taktika. A déli államban 1995 és 2019 között mindkét szenátor republikánus volt, ám 2020 óta az államot két demokrata képviseli a felsőházban. Joe Biden 2020-ban megnyerte az államot, és ez 1952 óta csupán a második alkalom volt, hogy a demokrata elnökjelölt szerezte a legtöbb voksot (a másik Bill Clinton volt 1996-ban).

Masters mindenesetre csak a jéghegy csúcsa. A szomszédos Nevada államban Adam Laxalt, a volt republikánus államügyész szintén arról beszélt a kampányban, hogy a baloldal a bevándorlással „le akarja rombolni az értékeket, amelyek naggyá tették ezt a nemzetet”. Arizonában pedig Mastersnél mélyebben gyökerezik a Republikánus Párt feletti trumpista, szélsőjobbos hatalomátvétel.

• A kormányzójelöltséget a Trump által támogatott, a 2020-as választási csalásról szóló összeesküvés-elméleteket hirdető Kari Lake volt tévés nyerte;
• az egyebek mellett a választások lebonyolítását is felügyelő államminiszteri posztra az Oath Keepers nevű szélsőjobbos milíciához köthető Mark Finchert jelölte a párt, aki előre közölte, hogy nem fogadja el, ha vereséget szenved a választáson;
• az arizonai állami törvényhozás republikánus elnöke, aki ellenszegült a 2020-as választás elcsalását hirdető trumpista hazugságoknak, elvesztette az előválasztást.

Országosan vegyesebb a kép

Mindez azonban nem működik az ország minden pontján. Az erősen jobbos, azonban nem pártos, hanem nyílt előválasztásokat tartó Alaszkában a Trump elleni impeachmentet megszavazó Lisa Murkowsi republikánus szenátor mellett ugyan a trumpista Kelly Tshibaka is bejutott a második fordulóba, de itt egyértelműen Murkowskinak áll a zászló.

Alaszka képviselőházi székének sorsa sem világos még. Itt ráadásul két szavazást is tartottak: a korábbi alaszkai képviselő halála miatt egy időközi választást az üres hely betöltéséről, valamint egy nyílt előválasztást a novemberi voksolásra, amelynek győztese januártól foglalhatja el a posztot. Itt Trump a politikai karrierje korábbi stádiumában sokat emlegetett elszólásairól, az utóbbi években botrányairól híres Sarah Palin volt kormányzót, a párt 2008-as alelnökjelöltjét támogatta, ám a választási rendszer nem kedvez Palinnek.

Az alaszkai rendszerben a választók rangsorolják a jelölteket, tehát második és harmadik preferenciájukat is megjelölhetik. A voksolás végén csak a két legtöbb voksot kapó politikus marad versenyben, és a harmadik és negyedik helyezettet választók voksát az általuk másodikként megjelölt jelölt kapja. Ez a rendszer a mérsékeltebb jelölteknek kedvez, akik vélhetően több második helyes voksot kapnak, míg a megosztóbb szereplők, mint Palin, vélhetően kevesebb második szavazatot tudnak besöpörni.

Georgiában a Trump választási beavatkozási kísérleteinek ellentartó Brian Kemp kormányzó és Brad Raffensperger államminiszter is legyőzte a trumpista jelölteket, és az állam egyik szövetségi képviselőházi helyéért induló trumpista jelölt is elbukott (Trump ellen eljárás folyik, amiért felvétel is van róla, hogy arra kérte Raffenspergert, hogy találjanak neki pár pluszszavazatot a 2020-as elnökválasztáson, hogy megnyerje az államot).

Az ország többi részén vegyes a helyzet:

• Wyomingban Cheney elkaszálása mellett az államminiszter-jelölt is trumpista induló lett;
• Wisconsinban trumpista kormányzójelöltet választott a párt, de az állami képviselőház elnöke legyőzte trumpista kihívóját;
• Észak-Karolinában a republikánusok egyik radikális fiatal képviselője, Madison Cawthorn elbukott, bár az állam másik képviselőházi és egyik szenátusi székéért trumpista jelölt indulhat;
• Dél-Karolinában egy trumpista képviselőjelölt nyert, egy vesztett;
• Marylandban, Illinois-ban és Ohióban is a trumpista csalásvádat visszhangzó jelöltek indulnak majd a republikánus színekben novemberben;
• viszont Idahóban a kormányzó legyőzte trumpista kihívóját.

Egyesek pedig azt is felhozzák, hogy Trump esetenként olyan, biztos győztesnek látszó jelöltek mögé is beáll, akik nem kérték támogatását. Ennek az egyik potenciális magyarázata, hogy az exelnök felsrófolja az általa támogatott jelöltek győzelmi arányát, hogy ezzel azt a benyomást keltse, hogy pártbéli befolyása még nagyobb. Alabamában Trump például szakított eredeti támogatottjával, amikor a felmérések alapján világossá vált, hogy nincs esélye, és inkább a későbbi befutó mellett szólalt fel.

Hat államban még nem tartották meg az előválasztásokat, köztük a kulcsfontosságú Floridában sem.

A demokraták is pénzelik

A trumpista sikerekben mindazonáltal szerepet játszott a Demokrata Párt is, amelynek országos és helyi szervezetei, illetve a párthoz köthető kampánycsoportok dollármilliókat költöttek a legelvetemültebb szélsőjobbos republikánus jelöltaspiránsokat támogató hirdetésekre. Többek között demokraták által finanszírozott reklámok támogatták az impeachment egyik megszavazóját, a michigani Peter Meijer képviselőt legyőző John Gibbst, akit antiszemitizmusa miatt a Twitter is letiltott; Pennsylvaniában 800 ezer dollárt (kb. 318 millió forintot) kapott a demokrata donoroktól Doug Mastriano, aki szerint az abortusz engedélyezése rosszabb, mint a holokauszt; Marylandban egy QAnon-hívő, Illinois-ban egy Chicago kiebrudalását hirdető jelölt kapott milliókat.

A kampány kiötlői szerint csupán arról van szó, hogy a Republikánus Pártban uralkodó szélsőséges nézetekre akarták felhívni a figyelmet. A pártban és a sajtóban ugyanakkor sokan úgy értékelték, hogy

a szélsőségeseknek adakozó csoportok abban bíznak, a radikálisabb republikánus jelöltek ellen könnyebb lesz győzni a novemberi választáson.

A dolog a párton belül is megosztó. Egy demokrata háttérember nemrég arról beszélt, nagyon-nagyon veszélyes stratégia helyzetbe hozni olyan embereket, akik nem hisznek a demokráciában, de megválasztásuk esetén ők felelhetnek majd a választási rendszer felügyeletéért. Egyesek azt is felhozták, hogy ez a stratégia Trump esetében sem működött, ezért nem világos, miért működne most, amikor a trumpizmus visszatérőben van.

Egy másik háttérember szerint viszont ez az álláspont „arra épül, hogy a trumpizmus nem fertőzte meg teljesen a Republikánus Pártot. Nyilvánvaló, hogy bárkit is jelölnek a republikánusok, kénytelen lesz követni a tábort. A legjobb út, ha mindent megteszünk azért, hogy a demokraták a lehető legjobb környezetben induljanak a győzelemért.”

A kongresszus alsóházát, a képviselőházat előrejelzések szerint elbukja majd a Demokrata Párt novemberben, amelyhez Joe Biden alacsony népszerűsége és a republikánusoknak kedvező, egyenlőtlen választási rendszer is hozzájárul, ahol a jellemzően jobboldali vidéki voksok, valamint a meglehetősen érdekesen alakított körzetek miatt kevesebb vokssal is több képviselői helyet tud szerezni a Republikánus Párt.

Ugyanakkor a szenátusban egyes modellek szerint megmaradhat a demokrata többség, amit az amerikai publicisztikák és felmérések egy jó része a republikánusok jobbra tolódásával magyaráz, különösen azzal, hogy a legfelsőbb bíróság konzervatív többsége eltörölte az abortuszhoz való hozzáférés alkotmányos védelmét,

és egyes republikánus vezetésű államokban az abortuszt tiltó vagy erősen korlátozó törvényeket fogadtak el.

A jelek szerint a Republikánus Párt esélyeinek nem tettek jót a trumpista jelöltek sem: az erősen jobbra tolódó Ohióban felmérések szerint J. D. Vance előnye a hibahatár közelében van; az utóbbi években jellemzően szoros Pennsylvaniában Mehmet Oz két számjegyű lemaradásban van demokrata párti ellenfelével szemben; Blake Masters szintén tisztes távolból követi Mark Kellyt; és Herschel Walker is vesztésre áll Georgiában.