Trump összevissza terel, miközben egyre súlyosabb dolgok derülnek ki a nála tartott házkutatásról

• Az amerikai szövetségi nyomozó iroda, az FBI egy hete tartott házkutatást Donald Trump exelnök floridai birtokán
• Azóta sokat tisztult a kép a példátlan akciót illetően: kiderült, hogy milyen törvények megsértésének gyanújával vonultak ki a hatóságok, és az is, hogy titkos iratokat is lefoglaltak.
• Az ugyanakkor – részben pont titkosított jellegük miatt – nem világos, hogy pontosan mi volt az érintett dokumentumokban, és egyelőre az is kérdéses, hogy milyen jogi következményekkel jár mindez Trumpra nézve.
• Az nem valószínű, hogy eltiltják a hivatalviseléstől, ám a demokrata párti remények szerint a látványosan béna magyarázkodása betehet az exelnök politikai karrierjének.
• A republikánusok eleinte összezártak Trump mögött, de az újabb információk nyilvánosságra kerülése miatt a párt mérsékeltebb tagjainak kezdett ciki lenni az exelnök védelme, és most inkább procedurális érvek mentén akarják elővenni az igazságügyi minisztert.

Augusztus nyolcadikán Donald Trump exelnök machinációi a sokadik példátlan esetet szülték az amerikai politikatörténetben: a hatóságok házkutatást tartottak Trump mar-a-lagói birtokán, ahol titkosított kormányzati dokumentumokat foglaltak le.

A példátlan lépés okát eleinte homály fedte, és sok spekuláció látott napvilágot arról, hogy az exelnök ellen folyó megannyi jogi ügy melyikéhez kapcsolódik az akció. Olyan találgatások is voltak, hogy a házkutatás az amerikai törvényhozás 2021. január 6-i trumpista ostromához köthető, és arról is találgatások indultak, hogy eltilthatják-e Trumpot a 2024-es elnökválasztáson való indulástól, ha súlyosan terhelő bizonyítékokat találnak nála. A legtöbb lap azonban elég hamar megírta, hogy a Fehér Házból eltulajdonított, jellemzően bizalmas és titkos dokumentumok visszaszerzése lehetett az akció célja.

Azóta Merrick Garland igazságügyi miniszter bejelentette, hogy személyesen engedélyezte az akciót, és a házkutatási engedély nyilvánosságra hozatalát is kezdeményezte. Ebből kiderült, hogy hivatali dokumentumok eltulajdonítása miatt folyik eljárás Trump ellen, valamint az is, az exelnök nagyon súlyos titkosítási szintű iratokat is magával vitt floridai birtokára.

Az azonban még mindig kérdéses, hogy mindez milyen jogi és politikai következményekkel jár majd, miközben a republikánusok próbálják politikai boszorkányüldözésnek beállítani a dolgot.

Nem valószínű, hogy eltiltják az elnöki hivataltól

A birtokon a hatóságok által közzétett dokumentumok szerint húszdoboznyi iratot foglaltak le, köztük az alacsonyabb titkosítási szintnek számító bizalmas (confidential), valamint titkos és szigorúan titkos (top secret) iratokat. A bizalmas kategória hivatalosan olyan információkat fed le, amelyek nyilvánosságra kerülése a titkosítást elrendelő szervek szerint kárt okozhat az Egyesült Államok biztonságára vonatkozóan. A titkos iratok illetéktelen kezekbe jutása súlyos károkat, a szigorúan titkos minősítés – a legmagasabb titkosítási szint – pedig „rendkívül súlyos károkat” jelent.

A dokumentumok tartalma természetesen nem ismert, bár a sajtóban megjelentek híresztelések arról is, hogy atomfegyverekhez köthető iratokat is lefoglaltak Trumpnál. Annyi kiderült a nyilvános iratokból, hogy van köztük egy fotóalbum, egy kézzel írt feljegyzés és meg nem nevezett információk a francia elnökről. A korábban Trump kampányán is dolgozó befolyásos jobbos figura, Roger Stone elnöki kegyelmét is elhozta az FBI – Stone-t azért ítélték börtönre, mert akkori főnöke védelme érdekében hazudott a kongresszus egy, a Trump-kampány és az orosz rezsim közti kapcsolatokat vizsgáló bizottságának.

A házkutatási parancs három büntetőjogi törvényre hivatkozik, bár ez nem jelenti, hogy ezeket a törvényeket megsértette Trump (erről eleve csak bíróság dönthetne), illetve hogy más bűncselekményeket ne követhetett volna el az iratokkal összefüggésben.

• Az egyik hivatkozott törvény a védelmi információk kezelésére vonatkozik, bár a köznyelvben és a sajtóban sok helyen a „kémkedési törvény” néven hivatkoztak rá. A törvény jelen ügyben érdekes részei szerint a nemzetbiztonsági dokumentumokat nem szabad a tárolásukra kijelölt helyről eltávolítani, amit Trump elég világosan megszegett. Miután a törvény 1917-ben, a most használatos titkosítási rendszer kidolgozása előtt született, nem csak titkosított információkra vonatkozik. Ezen törvény alapján a kiszabható legsúlyosabb büntetés tíz év szabadságvesztés.
• A másik érintett jogszabály a szövetségi eljárásokhoz köthető iratok meghamisítására, megváltoztatására és megsemmisítésére vonatkozik, ezt általában a nyomozás akadályozása esetén szokták alkalmazni, és 2002-ben pénzügyi botrányok következtében született. Az itt kiszabható maximális büntetés 20 év szabadságvesztés.
• A harmadik pedig a kormányzati dokumentumok elrejtésével, eltulajdonításával és megrongálásával foglalkozik, és értelemszerűen börtönnel bünteti a kormányzati iratok ellopását. Ezen törvény külön érdekessége, hogy az ellene vétő személyeket – maximum kétezer dolláros (kb. 801 ezer forintos) pénzbírság és három évig terjedő szabadságvesztés mellett – eltiltják a szövetségi közhivatal viselésétől.

Steve Vladeck, a Texasi Egyetem nemzetbiztonsági területekkel foglalkozó jogászprofesszora szerint a házkutatási kérelemben hivatkozott törvények alapján az igazságügyi minisztérium attól tartott, hogy a titkos iratok visszaélés tárgyává válhatnak Trump birtokán. Az amerikai sajtóban megszólaló források is arról beszéltek, hogy az exelnök hírhedten laza adatkezelési gyakorlata miatt jutottak arra az igazságügyi minisztériumban, hogy az ügy minden politikai kockázatával együtt odaküldik az FBI-t Trump birtokára. A nyomozók ugyanakkor direkt választottak olyan időpontot, amikor Trump nem tartózkodott Mar-a-Lagóban, hogy ezzel is csökkentsék a balhé esélyét. Még a nagy sárga FBI-feliratos kék dzsekijeiket sem viselték a vizsgálódás közben a birtokon, hogy ne keltsenek feltűnést. Trump irodájában valóban feltörtek egy széfet, de ott nem találtak semmi érdekeset az amerikai sajtó forrásai szerint.

Az ugyanakkor vitatott, hogy egy elmarasztaló ítélet esetén Trump eltiltható-e attól, hogy induljon a 2024-es elnökválasztáson. Az amerikai alkotmány pusztán három feltételt terjeszt az elnöki hivatal viselése elé – az illetőnek az Egyesült Államokban született állampolgárnak kell lennie, 35 évnél idősebb, legalább 14 éve Amerikában élő személynek kell lennie –, valamint azt is deklarálja, hogy a kongresszus az alkotmányos vádeljárás, az impeachment keretében eltilthatja az elnököt a jövőbeli szövetségi hivatalviseléstől. Egyes jogászok értelmezése szerint ezeken túl nem támaszthatók egyéb feltételek az elnöki hivatal viselőjével szemben, még külön törvényben sem.

Ha Trumpot elítélnék 2024 előtt – ami az ügy jelenlegi szakaszában, az amerikai igazságszolgáltatás tempóját és a fellebbezési lehetőségek számát ismerve egyébként nem is biztos –, és/vagy egyes államokban nem engednék indulni a republikánus előválasztáson, az vélhetően a legfelsőbb bíróságig tartó pereskedést vonna maga után, a legfelsőbb bíróság – pont a Trump által kinevezett bíráknak köszönhető – konzervatív többsége pedig az utóbbi időben markánsan szűken értelmezi az alkotmányt, más szóval valószínűtlen, hogy további tiltásokat akarna belelátni a szövegbe.

A titkosítás komolyabb dolog

A demokrata oldalon mindenesetre egyesek abban reménykednek, hogy a botrány politikai hatása is elég lesz ahhoz, hogy Trump ne juthasson hatalomra 2024-ben. Ezt a történet jelen pontján nehéz eldönteni, és az exelnök már jó néhány nagy botrányt túlélt. Azt is gyakran emlegetik, hogy Trump szereti a mártírszerepet, és híveinek mozgósítása és pártbéli pozíciója javítása szempontjából jó dolog számára, hogy újra róla szólnak a hírek.

Az egy más kérdés, hogy a jelenlegi publicitást Trump hogyan tudná előnyére fordítani, különösképpen annak fényében, hogy a kommunikációs ellentámadása nem tűnik túl meggyőzőnek.

Trump és hívei egyebek mellett arra hivatkoztak, hogy az elnöknek jogában áll feloldani a bizalmas és titkos dokumentumokat a titkosítás alól. Egy további érvük, hogy Trump elnöksége alatt külön rendelkezett róla, hogy minden, a Fehér Házból Trump otthonaiba és birtokaiba kivitt dokumentum automatikusan feloldódjon a titkosítás alól, ezért a Trump-tábor szerint nem lehet szó visszaélésről.

Ezzel az érveléssel az egyik probléma, hogy nincs semmi jele annak, hogy valaha született volna ilyen elnöki rendelet. A másik probléma, hogy az amerikai törvények és a procedúrára vonatkozó legutóbbi, 2009-es elnöki rendelet ennél valamivel komolyabb akadályokat gördítenek a titkosítás feloldása elé. Bár a titkosításról való döntés elvben elnöki jogkör, a gyakorlatban mint sok minden mást, ezt is delegálja az elnök, az amerikai kormányon belül néhány száz ember van, aki titkosíthat információkat, és vannak olyan információk, például az atomfegyverekre vonatkozó adatok, amelyek hivatalból titkosan születnek.

Az elnöknek bár valóban joga van nyilvánossá tenni titkos információkat, de ez egy hosszabb bürokratikus engedélyezéses folyamatot jelent, amelyet a 2009-es elnöki rendelet értelmében az adott információt titkosító szerv felügyel, és amely során más potenciális érintett kormányszervekkel is konzultálni kell (az vitatott, hogy korábbi elnöki rendeleteket figyelmen kívül lehet-e hagyni a formális visszavonásuk nélkül, bár vannak olyan jogászok, akik szerint igen).

Egyes esetekben volt már példa rá, hogy az elnök személyesen feloldott bizonyos iratokat a titkosítás alól, de ennek is kell hogy legyen írásos nyoma.

Bizonyos információkat – például az atomfegyverekre vonatkozó adatokat – ezen lépések megtételével sem lehet feloldani a titkosítás alól és elmozdítani a tárolásukra kijelölt helyről a Washington Postnak nyilatkozó jogászok szerint.

Glenn Gerstell szerint, aki 2015 és 2020 között – az egyébként szivárogtatások szerint nem mindig törvényesen tevékenykedő – Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) fő jogtanácsosa volt, ez a trumpi érv nevetséges. De a Trump-kormány is elismerte korábban, hogy a dolog valamivel bonyolultabb: Mark Meadows, Trump akkori kabinetfőnöke 2020 októberében egy bíróság előtt azt mondta, hogy Trump egyik tweetje, amely szerint az orosz rezsim és a Trump-kampány közti kapcsolatokat vizsgáló bizottság minden nyomozati anyagát nyilvánosságra kell hozni, nem tekinthető automatikusan végrehajtandó elnöki rendelkezésnek, pusztán csak arra utalt, hogy az elnök feljogosította az igazságügyi minisztert egyes érintett dokumentumok titkosításának feloldására.

Csak kijelölt helyen, egy szűk kör tagjainak lehet megtekinteni őket

Különösen érdekes a titkosítás automatikus feloldásának emlegetése a szigorúan titkos (top secret), és azon belül az érzékeny kompartmentalizált információkra (sensitive compartmented information, SCI) vonatkozóan. Előbbi, tágabb kategóriába olyan iratok tartoznak, amelyek nyilvánosságra kerülése az illetékes kormányszervek szerint súlyosan veszélyeztetné az amerikai nemzetbiztonságot.

Az utóbbi, szűkebb kategóriába általában olyan, hírszerzési források által megosztott információk tartoznak, amelyeket a források és az amerikai hírszerzési képességek védelme érdekében csak egy, a szigorúan titkos információkhoz hozzáférő embereken belül is korlátozott kör láthat, akik munkája számára fontos az adott információ. Trumpnál a hatóságok által közzétett dokumentumok szerint az SCI kategóriába tartozó információk is voltak.

Egy harmadik kategória, amely a Trumpnál talált iratokkal kapcsolatban felmerült a New York Times forrásai szerint, hogy azok különleges hozzáférést igénylő hírszerzési programokra vonatkoznak (special access programs, SAP). Ezek konkrét hírszerzési vagy katonai műveletek, valamint a legfejlettebb fegyverrendszerekre vonatkozó információk, amelyeket csak azokkal osztanak meg, akiknek mindenképpen tudniuk kell róluk. Ilyen jellegű titkosítást csak néhány nemzetbiztonsági vezető, például a védelmi és a külügyminiszter, valamint a hírszerzési igazgató adhat. Az ugyanakkor nem világos, hogy valóban voltak-e ilyen dokumentumok a lefoglalt dobozokban.

A szigorúan titkos kategórián belül is külön elbírálás alá eső SAP és SCI információkra jellemző, hogy nemcsak a hozzáférők köre, hanem a hozzáférés helye is korlátozott, és csak kijelölt, erősen védett objektumokban lehet tárolni és megtekinteni őket. Az elnök ilyen információkról jellemzően kivonatos formában, a napi fehér házi nemzetbiztonsági helyzetjelentésben értesül.

A harmadik probléma, hogy a házkutatási engedélyben hivatkozott három törvény szempontjából a titkosítás nem feltétlenül érdekes. A kormányzati dokumentumok eltulajdonítása például nem titkosított dokumentumokra is kiterjed, ebből fakadóan a Trumpék által felhozott érvek nem igazán relevánsak. A házkutatási engedély eleve a Trump elnöksége idején született kormányzati és elnöki dokumentumokra hivatkozik, tehát nem kifejezetten államtitkokért mentek a floridai birtokra a hatóságok.

Mindent és annak ellenkezőjét is bevetnek

Trump és hívei azt is felvetették, hogy az amerikai hatóságoknak elég lett volna megkérniük az elnököt, hogy adja át a dokumentumokat, és bármikor megkaphatták volna azokat. Ennek erősen ellentmond, hogy a New York Times forrásai szerint júniusban Donald Trump egy ügyvédje nyilatkozatában azt állította az igazságügyi minisztériumnak, hogy nincsenek titkosított dokumentumok a mar-a-lagói birtokon. Mindezt ráadásul azután, hogy az igazságügyi minisztérium kémelhárítási ügyekért felelős vezetője, Jay I. Bratt és három kollégája személyesen is ellátogatott Mar-a-Lagóba, hogy visszaszerezze a bizalmas dokumentumokat, ahol az exelnök ügyvédjeivel tárgyaltak, és röviden Trumppal is találkoztak. Pár nappal később a minisztérium arra is külön megkérte Trumpékat, hogy jobban őrizzék az érintett iratokat.

De a hatóságok már hónapokkal korábban, áprilisban és májusban is szaglásztak Mar-a-Lago körül: a CNN szerint a birtok alkalmazottjait az FBI is kihallgatta az iratkezelési gyakorlattal kapcsolatban, a New York Times pedig azt írta, hogy a biztonsági kamerák az igazságügyi minisztérium által két hónapja lefoglalt felvételei szerint Trump alkalmazottjai dobozokat pakoltak ki és be az érintett tárolóhelyiségbe a nyomozókkal való érintkezések után. A Wall Street Journal forrásai szerint is több hónapos hatósági próbálkozások végére tett pontot a házkutatás, amelyet egy, Trump belső köreiből származó forrás információi alapján hajthattak végre.

Ez azt is jelzi, hogy Trump ügyvédjei folyamatosan kapcsolatban álltak az illetékes kormányszervekkel az ügyben, azaz nem előjel nélkül jött a házkutatás. A spekulációk szerint ennek következménye az is, hogy miért hivatkozott az igazságügyi minisztérium részben a nyomozás akadályozására a házkutatási parancsban.

Donald Trump hívei azt is felhozták, hogy az FBI direkt bizonyítékokat helyezett el az elnök birtokán, hogy aztán koholt vádakkal lecsukhassák. Miután ezt ugyanazon emberek állítják, akik szerint a megtalált titkosított adatok nem is voltak titkosítottak, és azok birtoklása nem számít bűncselekménynek, ez az érv vélhetően a Trump-féle régi kommunikációs stratégia része lehet, amely szerint

az elnök és körei a folyamatos hárítással addig kavarják a történetet, hogy a végére az átlagos amerikai újságolvasó és tévénéző teljesen elveszti a fonalat a részletekkel kapcsolatban.

Mások, mint John Bolton, Trump volt nemzetbiztonsági tanácsadója és az exelnök egy jobbos bírálója szerint pusztán arról van szó, hogy Trumpék egyre elkeseredettebben próbálják kimagyarázni a kimagyarázhatatlant.

Utóbbi próbálkozások része lehet, hogy Trump azt állította, demokrata párti elődje, Barack Obama volt elnök hivatalból való távozása után „33 millió oldalnyi dokumentumot tartott meg, köztük sok titkosított iratot”. Mint a nemzeti levéltár a trumpi állításokra válaszul közölte, ezek az elnök titkosítatlan hivatali iratai, amelyeket egy, a levéltár által felügyelt és irányított chicagói intézetben őriznek (ahogy egyébként a jog kötelezi az amerikai elnököket a hivatali irataik levéltári átadására).

Sok szöveg, kevés bizonyíték

A Republikánus Párt először összezárt Trump mögött az ügyben, és első reakcióikban boszorkányüldözésnek, politikai leszámolásnak nevezték a házkutatást. A részletek nyilvánosságra kerülése – valamint a bűnüldöző szerveket ért szélsőjobbos fenyegetések – után azonban a párt egyes tagjai moderálták hangnemüket, és most inkább procedurális dolgokat kezdtek el kifogásolni.

Vasárnap például a házkutatási engedélyhez vezető FBI-kérelmet, vagyis a részletes indoklást akarták kikérni. Erre szerintük azért van szükség, mert a jelenleg nyilvános információk alapján nem tűnik számukra indokoltnak a házkutatás, és az igazságügyi minisztérium szerintük a pontos iratok ismerete nélkül, csupán „halászni ment” Trumphoz. Az ügyészek ugyanakkor nem akarják kiadni a részletes indoklást, arra hivatkoznak, hogy a nyomozás szigorúan titkos anyagokat érint, és a házkutatás indokát kifejtő nyilatkozat nyilvánosságra hozatala „valószínűleg a jövőbeni együttműködést is visszavetné a tanúk részéről”.

A helyzet mindenesetre a republikánusokat is megosztotta: a párt radikálisabb tagjai, például az összeesküvés-hívő képviselő, Marjorie Taylor Greene az FBI ellen hangolta a trumpista tábort, Rand Paul szenátor pedig a kémkedési törvény visszavonását követelte (bár ez nem sokat segítene Trumpon, tekintve hogy a potenciális bűncselekmény elkövetésekor hatályban volt az adott törvény).

A szenátus hírszerzési bizottsága arra kérte az igazságügyi minisztériumot és a hírszerzési igazgatót, hogy bocsássák rendelkezésükre a lefoglalt titkosított dokumentumokat (a szenátus illetékes szakbizottságának természetesen joga van betekinteni titkos iratokba is). A képviselőház hírszerzési bizottságának republikánus tagjai is titkolózással vádolták a kormányt, és több információt kértek. Az alsóház hírszerzési biztonságának demokrata vezetője, Adam Schiff viszont azt mondta, a konkrét dokumentumok helyett egy hírszerzési állásfoglalásra lenne szükség arról, hogy milyen potenciális károkat okozott vagy okozhatott volna Donald Trump a dokumentumok eltulajdonításával.

A Fehér Ház közben igyekszik csöndben maradni az ügyben. Az elnök sajtófőnöke szerint nem kapott előzetes tájékoztatást a házkutatásról és a házkutatási engedély nyilvánosságra hozásáról sem. Joe Biden elnök pedig eleve igyekszik távol tartani magát az ügytől, a New York Times kormányzati forrásai szerint azért, hogy ne merüljön fel az igazságszolgáltatás politikai célokra való felhasználásának látszata vele szemben.

Trump egyik fia, Eric Trump mindenesetre ennek az ellenkezőjét igyekszik hangoztatni: szerinte Biden rendelte el a házkutatást, bár ahogy lenni szokott, erre semmilyen bizonyítékot nem hozott fel.