Vasárnaptól szünetel a gázai háború, de még nem tudni, mikor lesz vége

Szerda este Izrael és a Hamász palesztin terrorszervezet közvetítők útján megállapodott a gázai háborút ha le nem is záró, de minimum ideiglenesen berekesztő tűzszünetben, melynek fő elemét a fegyvernyugváson túl egy átfogó fogolycsere jelenti. A megállapodás részleteit egyelőre csak az előzetesen kiszivárgott tervezetekből és a fegyverszünetet hivatalosan is bejelentő Mohamed bin Abdulrahman al-Tháni katari miniszterelnök, illetve Joe Biden amerikai elnök nyilatkozataiból ismerjük.

Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő hivatala jelezte, hogy még néhány lezárásra váró elem van a megállapodásban, aminek reményeik szerint az utolsó részleteit is hamarosan véglegesítik. Netanjahu a maga részéről majd csak ezek után fogja hivatalosan bejelenteni a megállapodást, aminek elérésében azonban már szerda este telefonon köszönetet mondott Donald Trump megválasztott amerikai elnöknek és Bidennek is. Az izraeli biztonsági kabinet csütörtök délelőtt szavazhat a megállapodásról, a jóváhagyására szükség van az életbe lépéséhez.

A megállapodás tényét a Hamász magas rangú tisztviselője, Bászim Naím is megerősítette újságírók előtt. A Hamász gázai médiairodája arra szólította fel a Gázai övezet lakóit, hogy próbáljanak visszaindulni otthonukhoz a tűzszünet hivatalos kezdete előtt.

Miről szól a tűzszüneti megállapodás?

Biden azt mondta, a megállapodás felfüggeszti a harcokat Gázában, felgyorsítja a szükséges humanitárius segítségnyújtást a palesztin civileknek, és a túszok több mint 15 hónap fogság után visszatérhetnek a családjukhoz. A megállapodás egy bonyolult, háromfázisú konstrukción keresztül szüntetné meg a harcokat és biztosítaná a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása során Izraelből elhurcolt túszok közül a Gázai övezetben maradtak kiszabadulását.

Ami a BBC szerint biztos, hogy a tűzszünet első, január 19-én, vasárnap kezdődő szakasza 42 napig tart, ezalatt a gázai terrorszervezetek a katari kormányfő szerint összesen 33 túszt engednének szabadon. Az első napon állítólag három civil női foglyot, majd egy hét múlva két kiskorút, őket követnék egyhetes különbséggel a katonanők, az idősek és a súlyos egészségügyi problémával küzdő túszok.

Az izraeli hadsereg az első túszok elengedése után meg is kezdené a csapatkivonást a lakott területekről, a második héten pedig elkezdődhetne a menekültek visszatérése a fő hadszíntérnek számító Észak-Gázába. Közben erőteljesen megindulhatna az eddig csak csordogáló segélyszállítmányok folyama, és hazatérhetnének az első palesztin foglyok is, akiket izraeli börtönökből engednének szabadon.

A további fázisok már sokkal képlékenyebbek: a felek az első fázis 16. napján újra tárgyalóasztalhoz ülnének, és – legalábbis Joe Biden amerikai elnök reményei szerint – nyélbe ütnék a végleges fegyverszüneti megállapodást, ami a második szakasz része. Biden azt mondta, ha a tárgyalások hat hétnél tovább húzódnának, a tűzszünet folytatódik, amennyiben a felek továbbra is nyitottak a végleges megegyezésre.

A gázai terrorszervezetek a második szakaszban engednék el a többi, még életben lévő túszt. Izrael pedig a BBC szerint összesen akár 1000, börtöneiben különböző státuszban raboskodó palesztint is elengedhet a megállapodás három szakasza alatt. Közülük 190-et minimum 15 évvel büntetendő bűncselekményért ítélték el, de úgy tudni, hogy gyilkosságért elítélteket nem fognak kiengedni. Azonban pontosat csak Netanjahu bejelentése után lehet majd tudni. Ekkor fejeződne be az izraeli csapatkivonás is a Gázai övezet teljes területéről.

A harmadik, végső fázisban hazakerülnének a 2023. október 7-én Gázába vitt izraeli holttestek és a háború alatt az övezetben meghalt túszok maradványai. Emellett megkezdődne a jelentős mértékben elpusztított Gázai övezet rekonstrukciója, mely számítások szerint dollár tízmilliárdokba fog kerülni, és hosszú évekig elhúzódhat.

Kilenc hónapos vajúdás után is két kemény bábára volt szükség

A megállapodás nagyjából jelenlegi formájában már május óta a tárgyalóasztalon hevert, és az Egyesült Államok szorgalmazta az elfogadását, azonban a felek egymás iránti bizalmatlansága, kommunikációs nehézségei (a Hamász gázai vezetői akkor már hónapok óta rejtőzködő életmódot folytattak, és főleg futárok útján tartották a kapcsolatot szervezetükkel és a külvilággal) és saját politikai érdekeik miatt a főleg katari és egyiptomi közvetítéssel zajló tárgyalások rendre megfeneklettek.

Jellemző, hogy novemberre a korábban a Hamász fő pénzügyi támogatójának számító Katar már nyilvánosság előtt kezdte belezsarolni a kompromisszumba patronáltját, Törökországban pedig a Nemzeti Hírszerző Szervezet igazgatója, İbrahim Kalın győzködte az ott élő Hamász-illetékeseket.

A tárgyalásoknak az adott új lendületet, hogy a felekre egyszerre fejtett ki óriási nyomást az öt nap múlva távozó és az öt nap múlva hivatalba lépő amerikai kormányzat.

A dohai tárgyalásokon egyszerre volt jelen Joe Biden közel-keleti megbízottja, Brett McGurk, és Donald Trump leendő közel-keleti megbízottja, Steve Witkoff. Azonban tény, hogy a megállapodáshoz nagy szükség volt Trump nyomásgyakorlására – és a Netanjahut a Szabbat idején is nyaggató Witkoff agilitására. Az izraeli kormányfő 2023. október 7-e óta sokszor látványosan semmibe vette – az Izraellel szemben amúgy sem különösebben erélyes – Joe Bident, azonban ugyanezt nem merte megtenni a sokkal lobbanékonyabb Trumppal, akinek a jóindulatára az elkövetkezendő évben egy sor területen rá lesz utalva.

Donald Trump nem is habozott saját sikerének beállítani a fegyverszünetet, amit a különböző nemzetközi lapok forrásainak információi után elsőként erősített meg saját platformján, a Truth Socialön. Biden ezzel szemben sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a két megbízott „egy csapatként küzdött” a megállapodásért. Amikor egy újságíró megkérdezte Bident, hogy az ő vagy Trump érdeme-e a tűzszünet, az elnök azt válaszolta: „Most viccel?” Később a Fehér Ház jelezte, hogy Trump vitathatatlan szerepet játszott a megállapodásban.

A tűzszünethez jelentős mértékben hozzájárult az, hogy Benjámin Netanjahu komolyabb presztízsveszteség nélkül táncolhat ki első számú háborús célja, a Hamász megsemmisítése mögül. Izrael ugyanis 2025 januárjára több fronton is kedvező pozícióba került; a zsidó államot több szövetségesén és közvetlenül is fenyegető Irán nemzetközi pozíciója és presztízse megrogyott. A zsidó államra korábban legveszélyesebbnek tartott libanoni szomszédját, a Hezbollahot hosszú évekre a padlóra küldték a vezetését, katonai erejét és logisztikai hátterét ért pusztító csapások, Szíriában pedig decemberben váratlanul megbukott az Aszad-rezsim.

Az izraeli kormányfő az őszre nemcsak politikai támogatottságának jelentős részét tudta visszaszerezni, de egykori kabinetfőnöke, majd riválisa, Gideon Szár visszaédesgetésével, illetve Joáv Galant védelmi miniszter menesztésével politikai konszolidációt is végrehajtott, melynek köszönhetően valamelyest lazította függését a szélsőségesebb koalíciós partnereitől is.

A legfontosabb vezetőit szinte egytől egyig elvesztő, a Gázai övezetet irányító kvázikormányzatból gerillaszervezetté degradálódott Hamásznak túlzás nélkül létkérdés a tűzszünet, melyben a túszokat ütőkártyaként használta fel. A legfontosabb a megállapodásból az izraeli erők teljes visszavonása lehet a Hamásznak: korábban ugyanis több tárgyalási forduló is megrekedt amiatt, hogy Netanjahu nem volt hajlandó feladni az Egyiptom és Gáza közti határfolyosót, a Philadelphi-korridort. A Times of Israel azért hozzátette, hogy Biden általában beszélt az izraeli erők kivonásáról, a korridor kérdésére külön nem tért ki. Arab lapok szerint az izraeli hadsereg fokozatosan vonná ki az erőit a korridorból a hat hét végére. Kérdés, hogy ezen a téren lesz-e bármilyen változás Netanjahu bejelentésében.

Izrael 2024 második felére a gázai–izraeli határ teljes hosszában 1-1,5 kilométeres bufferzónát alakítottak ki – komplett településeket megsemmisítve –, és az övezetben több, katonai bázisokkal védett korridort is létrehoztak az izraeli csapatok felvonulásának biztosítása érdekében. A Hárec izraeli lap műholdfelvételek és katonai beszámolók alapján úgy véli, hogy az övezet területének több mint harmadáról már elűzték a palesztin lakosságot, és a megtisztított területen legalább négy állandó katonai bázist alakítottak ki. Az előzmények miatt némiképp meglepő, hogy ha Izrael a második fázisban kész teljesen feladni ezeket a bázisokat és felvonulási útvonalakat, azonban ne felejtsük, hogy az izraeli hadsereg kívülről is könnyűszerrel eléri az alig kétharmad budapestnyi övezet bármely pontját.

A gázai tűzszünet csillapító hatással lehet a ciszjordániai feszültségekre is, ahol a 2020-as évek erőszakspirálját új szintre rántotta a 2023. október 7-i terrortámadás. Ahogy arról részletesen írtunk, az 1967 óta megszállt területen egymást érik a helyi palesztin milíciák/terrorszervezetek támadásai, a palesztin fegyveres sejtek elleni katonai akciók és a zsidó telepesek palesztinellenes fellépései. A bekezdés elején azonban nem véletlenül szerepel a „lehet” kifejezés, mivel a ciszjordániai palesztin fegyveres csoportok nem a Hamász alá tartoznak, hanem inkább helyi milíciákba szerveződnek; a zsidó telepesmozgalom pedig mára lényegében kolonizációs kormánypolitika szintjére emelkedett, és egyre agresszívabb földfoglaló akciókkal élezi a konfliktust.

Tizenöt hónap után hosszabb időre vége a harcoknak

Izraelt 2023. október 7-én érte történetének legsúlyosabb terrortámadása, amelyet a Hamász hajtott végre a Gázai övezet felől. A véres támadásokban megöltek közel 1200 izraelit, akiknek nagyjából kétharmada volt civil, 251 embert túszul ejtettek és a Gázai övezetbe hurcoltak. Izrael előbb légicsapásokkal válaszolt a 2,2 milliós Gázai övezetben, majd pedig szárazföldi offenzívába kezdett, ennek céljaként a Hamász és infrastruktúrájának felszámolását, valamint a túszok kiszabadítását jelölték meg. Az izraeli hadsereg a terrortámadás október 7-i évfordulója előtt kezdett új szárazföldi műveletbe a Gázai övezet északi részén, ahonnan újból evakuálásra szólította fel a civileket.

A több mint egy év alatt a Gázai övezet épületeinek és infrastruktúrájának jelentős része megsemmisült vagy megrongálódott, miközben a Hamász által ellenőrzött egészségügyi minisztérium szerint több mint 46 ezer ember halt meg, az ENSZ adatai szerint 1,9 millió palesztinnak kellett elhagynia otthonát. Izrael ezeket a számokat vitatja, de független szakértők indirekt számításai szerint a 46 ezer halott nem túlzás, sőt a valódi halálozások száma ennél akár 40 százalékkal magasabb is lehet.

A Hamász és a vele szövetséges gázai terrorszervezetek és milíciák fegyveresei által 2023. október 7-én ad hoc összefogdosott túszok között voltak idősek és kisgyerekek, a lerohant támaszpontokon szolgálatot teljesítő katonák és a gazdaságokban dolgozó filippínó vendégmunkások, a határmenti Nova fesztivál résztvevői és a Negev-sivatag berberei. A túszokat a Gáza alatti alagútrendszerekben szórták szét (ahol négy, 2014-2015-ben foglyul ejtett sorstársukhoz csatlakoztak); egyfelől a kiemelt létesítmények és személyek elleni támadásokat megakadályozó élő pajzsokként használták fel őket, másfelől pedig a Hamász egy jövőbeni megállapodáshoz tartogatta őket.

Az izraeli szárazföldi offenzíva megindulását követően, 2023 novemberében sikerült tető alá hozni egy egyhetes tűzszünetet, ennek keretében összesen 105-en térhettek haza Izraelbe, 4 embert a Hamász egyoldalúan engedett szabadon. Cserébe Izrael összesen 180 bebörtönzött palesztint – főleg nőket és tinédzsereket – küldött haza. A fogságból visszatérő izraeliek közül többen is súlyos nélkülözések és bántalmazások nyomait viselték. Azóta többen meghaltak, de

a háborús állapotok és a sokszor kegyetlen bánásmód miatt a Gázában maradt 95 túsz közel harmada sincs izraeli és nyugati hírszerzési becslések szerint már életben.

Közben izraeli börtönökben a Bcelem jogvédő szervezet adatai szerint csaknem 9500 palesztint tartanak fogva – legtöbbjüket jogerős ítélet alapján, de 2023. október 7-e óta megszaporodtak a konkrét vád nélkül fogva tartottak is. A fegyverszünetben kikötött fogolycsere rájuk vonatkozik, de a potenciális szabadon bocsátottak köre még nem ismert.

A Gázai övezet részben az izraeli blokádnak, részben a Hamász horrorisztikus kormányzati teljesítményének köszönhetően már a háború előtt is segélyekre volt utalva. Az ENSZ palesztin menekülteket segítő ügynöksége arra figyelmeztetett, hogy a szétbombázott övezet területe mára „emberi lakhatásra alkalmatlan hellyé vált” az ott végbement pusztítás, az éhezés és betegségek miatt. A közvetlen pusztítás csak a Gázát sújtó humanitárius katasztrófa egy részét jelenti, ahogy az már a háború első hónapjaiban is látszott.

A háború következtében Gáza teljes növénytakarójának – beleértve a szántóföldeket, olajfaligeteket, gyümölcsösöket, kerteket, parkokat – 83 százaléka megsemmisült. Az ENSZ Élelmezésügyi Világszervezete szerint az állatállomány 90 százaléka elpusztult, a termőterület 70 százaléka vált megművelhetetlenné. A tűzszünettel az embertelen körülmények minden bizonnyal javulni fognak, a harcok felfüggesztésével a humanitárius segélyek könnyebben eljutnak a nélkülözőkhöz, azonban kérdés, hogy mennyi idő alatt javulhat érezhetően a helyzet.

A legfontosabb kérdésekre nem ad választ a tűzszünet

A megállapodást Szarajevótól Damaszkuszig több helyen is az utcára vonulva ünnepelték. Izraelben egyszerre tartottak a túszok hozzátartozói által régóta követelt megállapodás melletti és elleni tüntetéseket is.

A fegyvernyugvás természetesen minden enyhülési folyamat legelső lépése, de nem szabad elfelejteni, hogy a harcok berekesztése és a túszok és foglyok elengedése után már középtávon látszanak nehéz kérdések. A fegyverszünet biztosítja a Hamász túlélését, ami az övezetet 2007 óta uraló terrorszervezet felett éveken át szemet hunyó Izrael számára elfogadhatatlan – csakhogy nem bukkant fel olyan politikai erő, mely a helyébe léphetne.

A holdbéli tájjá lőtt Gáza rehabilitációjához és újjáépítéséhez több tízmilliárd dollárra lenne szükség, azonban egyelőre nem tolonganak a donorok, és nem valószínű, hogy bárki is szívesen bízná adományait egy Hamász-szerű kormányzatra (mely a nemzetközi segélyek jelentős részét saját fegyverkezésébe és alagútrendszerébe ölte).

Közben pedig a palesztin területek és a palesztin lakosság helyzetének rendezése egyszerre tűnik megkerülhetetlennek és kilátástalannak.