Egy fronttal kevesebb: gyanakvás és morgolódás közepette, de életbe lépett a libanoni tűzszünet

Szerdán hajnalban életbe lépett az Izrael és a Hezbollah 2023. október 8-a óta tartó, háborúvá váló konfliktusát befagyasztó tűzszünet. Ez a Hamász terrortámadásával induló gázai háború első komoly deeszkalációs fejleménye. A megállapodást az Egyesült Államok és az egykori gyarmattartóként Libanonban a mai napig befolyással bíró Franciaország közvetítésével kötötte meg a Hezbollah megbízásából tárgyaló bejrúti kormány, illetve Izrael.

A megállapodás egy 60 napos „végrehajtási periódus”-sal kezdődik, amely során egyfelől az izraeli hadsereg, az IDF csapatai visszavonulnak az izraeli határ mögé, másfelől pedig a Hezbollah fegyveresei visszavonulnak az izraeli–libanoni határral párhuzamosan, attól nagyjából 30 kilométerre északra lévő Litáni folyó északi partjaira. A tervek szerint az ENSZ 1978 óta a térségben állomásozó, a béke fenntartásában nem igazán jeleskedő békefenntartóin kívül a Hezbollah helyére érkező bejrúti kormányerők fogják elválasztani őket egymástól.

A megállapodás nem írja elő a Hezbollah lefegyverzését; a világ legerősebb nem-állami fegyveres erejeként számon tartott terrorszervezet/milícia/árnyékállam megőrizheti nehézfegyverzetét, köztük megmaradt ballisztikus rakétáit és drónjait is.

A fegyverszünet betartását egy amerikai vezetésű nemzetközi megfigyelőbizottság felügyeli. A megállapodás elfogadását az izraeli kormány nemzetbiztonsági kabinetjének kedd esti ülése után már előrevetítő Benjámin Netanjahu leszögezte, hogy az USA beleegyezett abba, hogy „Izrael megőrizze katonai akciók terén élvezett szabadságát”, azaz, ha úgy látja jónak, akkor továbbra is korlátozás nélkül hajthat végre támadásokat a Hezbollah ellen.

„Ha a Hezbollah megszegi a megállapodást, és elkezd fegyverkezni, támadunk. Ha megpróbálja újjáépíteni határmenti terrorista infrastruktúráját, támadunk. Ha rakétát indít, ha alagutat ás, ha egy rakétákkal megpakolt teherautót indít, támadunk.”

Azonban az Axiosnak amerikai diplomaták azt állították, hogy az izraeli miniszterelnök szavai ellenére a közvetlen fenyegetést leszámítva a Hezbollah kifogásolt lépéseit először a libanoni hadsereg útján kellene megakadályozni, és ha ez nem sikerül, az IDF akkor is csak az Egyesült Államokkal való előzetes egyeztetés után léphet akcióba. A Libanon területén végrehajtott izraeli katonai csapások engedélyezése eddig is a fegyverszüneti megállapodás vitatott pontjának számított.

Izraelnek az a többször is egyértelművé tett aggálya, hogy a libanoni kormányerők egyfelől jelentősen gyengébbek a Hezbollahnál, másfelől a rivalizálás mellett több területen is partnerként kezelik a milíciát. A Hezbollah ugyanis nem pusztán egy, az ország területén tevékenykedő, a síita felekezetű népességet lefedő szervezet, parlamenti pártként, pénzügyi szolgáltatóként és szociális szervezetként is mélyen beágyazódott az etnikailag-vallásilag sokszínű ország életébe. Ezért az állami szerveknek gyakorlatilag elkerülhetetlen – még ha nem is feltétlenül kívánatos – a kooperáció; 2017-ben például közösen léptek fel az országba kelet felől beszivárgó Iszlám Állam ellen.

Netanjahu azt mondta, büszke az észak-izraeli lakosok ellenállóképességére, majd a hadsereg erejét méltatta. Hozzátette, a háború északon nem ér véget, amíg a lakosok biztonságban haza nem térhetnek. Arról is beszélt, hogy a Hezbollah már nem a régi, vezetőjét, Haszán Naszrallahot és a teljes vezetőségét megölték, a szervezet infrastruktúráját felszámolták. Netanjahu azt mondta, három oka van, hogy belementek a tűzszünetbe. Az egyik, hogy Iránra fókuszáljanak, a második, hogy felfrissítsék a hadsereget és utánpótlását, a harmadik, hogy elszigeteljék a Gázai övezetet egykor uraló Hamászt, és nagyobb nyomást helyezzenek rá, hogy elengedje a túszokat.

A tűzszünetet méltatta Joe Biden amerikai elnök is, aki aztán Emmanuel Macron francia elnökkel még egy közös közleményt is kiadott. „A mai bejelentés leállítja a libanoni harcokat, és megvédi Izraelt a Hezbollah és más, Libanonból működő terrorszervezetek fenyegetésétől” – írták.

Szerda reggel a tűzszünet néhány incidenstől eltekintve valóban érvénybe lépett, és az IDF figyelmeztetése ellenére már hajnalban libanoni menekültek sora indult vissza északról elhagyott déli otthonába.

14 hónap története alig több mint 14 mondatban

A Hezbollah síita terrorszervezet a Libanont épp megszállva tartó Izrael elleni harc céljából jött létre a nyolcvanas évek elején – a frissen hatalomra jutott iráni teokratikus rezsim hathatós támogatásával. A Hezbollah a libanoni polgárháború lezárása után az egyetlen milíciaként megőrizte fegyveres erejét, és a felekezetileg és etnikailag is igen tiritarka ország síiták által lakott területein lényegében állami szintű szuverenitással bír. Ilyen terület a hegyes-sziklás-erdős izraeli-libanoni határvidék is, ahová a 2006-os, második libanoni háborút lezáró ENSZ-határozat értelmében elvileg fegyveresei be sem tehetnék a lábukat.

A Hezbollah 2023. október 7. után szórványos támadásokba kezdett a határ túloldalán található izraeli célpontok ellen. Napi néhány tucat rakétát indítottak egy észak-izraeli település, egy izraeli megfigyelőállás felé. Hónapokig az izraeli válasz sem volt épp pusztító: szórványos tüzérségi tűz, néhány légicsapás a rakétaindítókra vagy az északi Beka-völgyben található raktárakra.

A Hezbollah több tízezres ballisztikus rakétaarzenálja ellen készülő Izrael légvédelme nem tudta elhárítani az alacsony röppályát leíró, vállról indítható páncéltörő rakéták belövéseit. A Hezbollah által leginkább használt orosz Kornet és iráni Almas rakétákhoz nincs szükség indítóállásokra, csak néhány fős gyalogsági egységekre, melyek előre kialakított tüzelőállásokból vagy rögtönzött fedezékből 5-10 kilométerrel a határ mögötti célpontokat is képesek támadni. A belövések miatt az IDF elrendelte a veszélyeztetett települések evakuálását: az első rakétacsapásokat követően 67 ezer határ menti lakost telepített ki a libanoni határ környékéről, őket 30 ezer önként távozó követte.

Az északi fronton zajló alacsony intenzitású adok-kapok fokozatosan eszkalálódott. Izrael július végén likvidálta Fuad Sukrt, a Hezbollah katonai vezetőjét, Haszán Naszrallah főtitkár jobbkezét, közben a terrorszervezet a nyár folyamán hónapról-hónapra növelte a határ túloldalára kilőtt rakéták számát. Izrael részéről október 7-e óta napirenden volt a Hezbollahhal való leszámolás, miután a vezérkar a Hamász terrortámadásából azt a tanulságot vonta le, hogy önbecsapás a status quo fenntartására törekedni egy Izraelre fenyegetést jelentő szomszéddal.

Szeptember közepén meg is indult a leszámolás, miután az izraeli háborús kabinet a hadicélok közé emelte az északi területek elmenekült lakosságának visszatérését:

• Először egy nagyszabású titkosszolgálati szabotázsakcióval megbénították a szervezet kommunikációs hálózatát, és több ezer Hezbollah-tagot sebesítettek vagy öltek meg.
• Ezt követően brutális légioffenzíva indult a Hezbollah elrettentő erejét adó ballisztikus rakétakészlete, logisztikai-, pénzügyi- és kommunikációs központjai, valamint nem utolsósorban vezetése ellen. A civil lakosságot sem kímélő precíziós légicsapásokkal sikerült likvidálni szinte a teljes vezetést, köztük a Hezbollahot 1992 óta vezető Haszán Naszrallahot.
• A Türosztól a Beka-völgyön át Bejrút Dáhija nevű külvárosáig a Hezbollah teljes hátországának bombázása mellett szeptember végén több tízezer izraeli katona szárazföldön is benyomult a libanoni határsávba az ottani bunker- és erődrendszer megsemmisítésére.

A harcokban a libanoni egészségügyi minisztérium szerint több mint 3500 libanoni vesztette életét és 15 ezren szenvedtek sérülést. A dél-libanoni határsávból és a sűrűn bombázott régiókból sokan elmenekültek. A konfliktus kiszélesedése, azaz szeptember eleje óta Izrael rengeteg, a határához relatíve közeli falu és város lakosait szólította fel evakuálásra, miközben a Hezbollah infrastruktúráját igyekezett elpusztítani. Legalább 1,2 millió ember menekült el a támadásoknak kitett régiókból a biztonságosabbak felé, vagy akár a szomszédos Szíriába.

Annak ellenére, hogy az IDF 2006-tal ellentétben a közvetlen hadszíntéren kívül nem lőtt szét olyan civil infrastruktúrát, mint például a bejrúti repteret vagy a kikötőt, a Világbank számításai szerint a háború alsó hangon is 8,5 milliárd dolláros kárt okozott az eleve évek óta a teljes összeomlás szélén egyensúlyozó országnak, és a GDP-t is 5,7 százalékos recesszióba rántotta le.

Izraelben megosztó a fegyverszünet megítélése

Izraelben nem fogadta kitörő öröm az Egyesült Államok által hónapok óta szorgalmazott megállapodást. A 14 hónapja evakuált észak-izraeliek azért berzenkednek a megállapodás ellen, mivel az elmúlt évtizedek gyakorlata alapján nem hisznek abban, hogy a libanoni hadsereg vagy az ENSZ-békefenntartók mostantól képesek/hajlandók lesznek megakadályozni a Hezbollah visszaszivárgását. Az ellenzék is hevesen kritizálta a megállapodást, melyet Naftáli Bennett visszatérésre készülő volt miniszterelnök úgy jellemzett: „Az IDF katonái és parancsnokai által elért meggyőző eredményekből sikerült kihozni egy totális biztonsági és diplomáciai kudarcot.”

Ezt az értékelést az izraeli lakosság annyiban osztja, hogy – legalábbis a 13-as tévécsatorna által készíttetett közvélemény-kutatás adatai alapján – az izraeliek 61 százaléka szerint nem sikerült legyőzni a Hezbollahot, és csak 21 százalék szerint aratott Izrael győzelmet. Közben azonban a lakosság 44 százaléka támogatja a fegyvernyugvást, és csak 38 százaléka ellenzi.

A pontos mérleg megvonását nehezíti a pontos veszteségadatok hiánya. Az IDF valószínűleg több száz, de inkább több ezer ellenséges katonával végzett, az izraeli kabinet pedig már október végén is állította, hogy

a több tízezres Hezbollah-rakétakészlet 80 százalékát sikerült megsemmisíteni.

Az izraeli offenzíva relatíve csekély, száznál kevesebb halálos áldozattal járt, azonban a Hezbollahnak több tízezernyi harcosa maradhatott, és az elmúlt napok rakétazáporát tekintve nehézfegyverei egy részét is sikerült megőriznie. És annak ellenére, hogy parancsnoki és szervezeti szinten is megrogyott, számíthat arra, hogy iráni és (valószínűleg) orosz segítséggel évek alatt talpra tud állni – Izrael a szárazföld és a tenger felé is nyitott Libanon köré nem tud olyan blokádot vonni, mint Gáza köré.

A fegyverszünet diplomáciai jelentőségét egyelőre nehéz felmérni, azonban a libanoni konfliktus lecsavarásával megszűnt egy fontos súrlódási felület Izrael és a Hezbollah fő patrónusa, Irán között – ez még akkor is a deeszkaláció lehetőségét nyújtja, ha Netanjahu többek között pont az Iránra irányuló figyelemmel és erőkoncentrációval indokolta a libanoni fegyverszünet szükségességét.

Izraelnek emellett diplomáciai fronton sikerült leválasztania a gázai fegyverszünet dilemmájáról a libanoni fegyverszünetet. A Hezbollah október 7-e óta következetesen állította, hogy addig visel hadat Izrael ellen, amíg a zsidó állam fel nem függeszti a Hamász elleni hadjáratát, ezen álláspontját azonban a katonai nyomás hatására feladta.

Az izraeli kormányzat pedig Gázával ellentétben azért ment bele a fegyverszünetbe, mivel

• az izraeli vallásos-nemzeti gondolkodás számára Libanon nem számít meghódítandó területnek, a kormánykoalícióban hangadó szélsőséges politikusok Gázával ellentétben nem tervezik zsidó telepesekkel való benépesítését;
• a Hezbollahnak nincsenek olyan izraeli túszai, akiknek szabadon engedését katonai eszközökkel kéne kipréselni (nem mintha ez a prés a keresztül-kasul átfésült Gázában olyan hatékony lenne);
• a Hezbollah még csipogói, vezetői és bunkerei nélkül is nagyságrendekkel erősebb, mint a Hamász, az IDF nem akarja megismételni az 1982-es stratégiai hibát, amikor addig üldözte akkori ellenségét, a Jasszer Arafat-féle Palesztin Felszabadítási Szervezetet, míg 18 évre Libanonban nem ragadt.

A fegyverszünet Joe Biden számára ha nem is siker, de eredmény; a leköszönő amerikai elnök a megállapodást üdvözlő beszédében arra is utalt, hogy a lépés új lendületet adhat a lassan egy éve megrekedt gázai fegyverszüneti tárgyalásoknak. A gázai fegyverszünetet azonban egyes Hamász-vezetők pozitív nyilatkozatai ellenére sem valószínű, hogy Donald Trump január 20-i beiktatásáig sikerül tető alá hozni. Sőt, talán azután sem.

A megválasztott elnökkel kapcsolatos várakozások amúgy is részben ellentmondásosak. Az biztos, hogy Trump kabinetjének külpolitikáért és ezen belül a Közel-Keletért felelős posztjait megint egytől egyig olyan figurák töltik be, akik elvi kérdésnek tekintik Izrael feltétlen támogatását. Netanjahu és az izraeli jobboldal már az első Trump-kormányzás alatt is megtapasztalhatta, hogy Trumpot rá lehet venni a status quo Izraelnek tetsző módosításaira – például a Golán-fennsík annexiójának vagy Jeruzsálem „egy és oszthatatlan főváros”-ként való elismerésére. A háború elfeledett frontjának számító Ciszjordánia palesztin lakói a zsidó telepesek földfoglaló akcióinak megszaporodására számítanak, egyes telepesvezetők pedig már készülnek arra, hogy a területet formálisan is Izraelhez csatolják.

Trump azonban saját béketeremtő imázsának érdekében elvárhatja Izraeltől, hogy „döntő győzelemmel”, de mindenek előtt gyors győzelemmel zárja le a gázai háborút, és ha úgy érzi, hogy Biden után az ő körmére is ráéghet a konfliktus, akkor újból megharagudhat Netanjahura. A leendő republikánus kormányzatban hemzsegnek az Irán-elleni héják, amivel feltehetően a teheráni rezsim is pontosan tisztában van. Ráadásul szeptember végén a republikánus politikus sajtófőnöke a hírszerzésre hivatkozva beszélt egy iráni tervről, miszerint meg akarták öletni Trumpot.

Viszont ettől még könnyen lehet, hogy az Iránra gazdaságilag is nyomást helyező leendő elnök – első ciklusához hasonlóan – ódzkodik majd az Izrael jelenlegi ellenségeit szponzoráló Teherán elleni, kiszámíthatatlan következményekkel járó katonai lépésektől, és ragaszkodik ahhoz, hogy hagyjanak fel az elmúlt hónapok rakétadiplomáciájával. A New York Times iráni forrásokra hivatkozva azt írta, Elon Musk november közepén titokban találkozott Irán ENSZ-nagykövetével – egy nappal azelőtt, hogy Donald Trump őt nevezte ki az újonnan létrehozott Kormányzati Hatékonysági Minisztérium vezetőjének. A lapnak nyilatkozó, névtelenséget kérő két iráni tisztségviselő szerint a találkozón arról tárgyaltak, hogyan lehetne csökkenteni az Irán és az Egyesült Államok között meglévő feszültségeket.