Tízezer ENSZ-békefenntartó nézi tehetetlenül a libanoni háborút

Nagy nemzetközi felháborodás fogadta azokat a híreket, miszerint az elmúlt napokban a Dél-Libanonban a Hezbollah ellen harcoló izraeli csapatok több támadása is az Egyesült Nemzetek Szervezetének Libanoni Ideiglenes Ereje (United Nations Interim Force in Lebanon – UNIFIL) által üzemeltetett létesítményeket érte.

• Szerdán szétlőtték egy, az UNIFIL által működtetett megfigyelőrendszer kameráit;
• csütörtökön a békefenntartók járműveit és kommunikációs eszközeit rongálták meg izraeli katonák;
• szintén csütörtökön egy harckocsi az UNIFIL Nakúrában található főhadiszállásának megfigyelőtornya felé lőtt, az őrségben álló két indonéz békefenntartó zuhanás közben sérüléseket szenvedett;
• pénteken egy, a Libanont és Izraelt elválasztó határzónában található megfigyelőállás körüli betonfalnak esett neki az izraeli hadsereg (IDF) egyik buldózere. Közben újból támadás érte a nakúrai főhadiszállást, a létesítmény mellett két Srí Lanka-i békefenntartó sérült meg.

A misszió szóvivője, Andrea Tenenti szerint az izraeli támadások csökkentették az UNIFIL megfigyelőképességének hatékonyságát, a Reutersnek nyilatkozó ENSZ-tisztségviselők pedig azt mondták, hogy a károk miatt a környéken lehetetlenné vált a jogsértések felismerése és dokumentálása. „A békefenntartók elleni bármilyen szándékos támadás a nemzetközi jog súlyos megsértésének minősül” – közölte az UNIFIL.

Az IDF nem is tagadta az UNIFIL-létesítmények elleni támadás tényét, azonban ezt azzal magyarázta, hogy a katonák csak a közelben ólálkodó Hezbollah-harcosokat támadták, pénteken pedig a békefenntartók állásától körülbelül 50 méterre „közvetlen fenyegetést” észleltek, és ezért tüzet nyitottak. Emlékeztettek arra, hogy korábban és az érintett támadások előtt közvetlenül is felszólították az UNIFIL-t, hogy békefenntartói húzódjanak be a szervezet bunkereibe vagy hagyjanak el egyes dél-libanoni területeket.

Az izraeli hadsereg szeptember 30-án értesítette az UNIFIL-t arról, hogy szárazföldön is behatol libanoni területre. Az ENSZ-békefenntartók utána jelezték, hogy nem hagyják el az ország déli részén lévő állásaikat, annak ellenére, hogy Izrael kérte őket az áttelepülésre.

Az ENSZ-békefenntartók létesítményei elleni támadást még az Izraellel alapvetően baráti országok kormányai is kritizálták. Franciaország, Olaszország és Spanyolország vezetői közös elítélő nyilatkozatot adtak ki, és Joe Biden amerikai elnök is arra sürgette Izraelt, hogy katonái ne lőjenek a békefenntartókra. Az UNIFIL második legtöbb katonáját adó Olaszország védelmi minisztere szerint az incidensek „felvetik a háborús bűncselekmény lehetőségét”, be is hívatta Izrael olaszországi nagykövetét. Lengyel kezdeményezésre szombat estig negyven ország követelte közösen az UNIFIL tagjai elleni támadások beszüntetését és az eddigi incidensek átfogó vizsgálatát.

Benjámin Netanjahu izraeli kormányfő vasárnap arról beszélt, hogy sajnálja a békefenntartók sérüléseit, szerinte Izrael mindent megtesz, hogy elkerülje az ilyen eseteket. Azt mondta, hogy az ENSZ-nek ki kellene vonnia az UNIFIL-t a Hezbollah erődítményének számító területekről és azokról a részekről, ahol a harcok folynak. Szerinte ennek elutasítása a békefenntartókat és az izraeli katonákat is veszélybe sodorja, és azt mondta, hogy a Hezbollah terroristái csak élő pajzsként használják az UNIFIL erőit.

Alig egy hónap alatt több mint 1500 halott, 1,2 millió menekült

Izrael szeptember 17-én izzította fel a Hezbollah elleni, 2023. október 8-a óta a libanoni terrorszervezet/milícia/árnyékállam rendszeres rakétaátlövéseit követő izraeli légicsapásokkal takaréklángon égő háborúját. Az Irán által támogatott Hezbollah low-tech kommunikációs eszközeinek felrobbantása után egy, a szervezetet alapjaiban megrengető, vezetőségét likvidáló brutális légi offenzívába kezdett. Az előkészületeket követően szeptember végén az IDF 45 ezer katonával benyomult Libanon déli területeire, méghozzá azzal a céllal, hogy

• ellehetetlenítse a Hezbollah észak-izraeli települések elleni rakétabelövéseit;
• tartósan visszaszorítsa a Hezbollahot az izraeli–libanoni határral párhuzamosan, attól nagyjából 30 kilométerre északra folyó Litáni északi partjaira;
• felszámolja a szervezetnek a Litáni-folyótól délre kialakított szövevényes, egyebek mellett föld alá nyúló alagutakból és bunkerekből, rejtett tüzelőállásokból és fegyverraktárakból álló védelmi rendszerét;
• megsemmisítse a Hezbollah elrettentő erejét adó, több tízezer darabos ballisztikus rakétakészletét.

Közben szakadatlanul folyik a Hezbollah rakétaindító-állomásainak, logisztikai központjainak, raktárainak és a szervezet politikai-adminisztratív központjainak bombázása – mivel utóbbiak többsége Bejrútban található, ezért a civil áldozatok csökkentéséért evakuációs ultimátumokat kiadó izraeli légierő a város egyre nagyobb részét bombázza.

Szeptember közepe óta a libanoni kormányzat szerint több mint 1500 ember vesztette életét és a sebesültek száma is megközelíti a tízezret. És bár a hatóságok – a Hamász Gázában követett szokásához hasonlóan – nem választják szét a fegyveres és civil áldozatokat, a Washington Post szerint arról beszéltek, hogy legkevesebb 333 nő és gyerek volt a halottak között szeptember 16. és október 3. között.

A hatóságok szerint több mentős is meghalt, és az Unicef szerint a sebesült gyerekek száma is több százra rúg. Szombaton az izraeli hadsereg azt állította, hogy a Hezbollah fegyveresei mentőautókat használnak fegyverek szállítására, és felszólította az egészségügyi csapatokat, hogy „kerüljék el a Hezbollah tagjait, ne működjenek együtt velük”.

A libanoni hatóságok szerint bombázások és az izraeli hadsereg és a Hezbollah határmenti összecsapásai elől 1,2 millióan menekültek el – a nagyságrendek érzékeltetéséhez érdemes tudni, hogy Libanon állampolgárainak száma 5,5 millió.

A Hezbollah a súlyos veszteségei ellenére továbbra is rendszeresen rakétákkal és drónokkal támadja Izraelt, vasárnap négy katona meghalt Binjaminában, miután egy drón becsapódott egy katonai bázisnál. Ötvenegyen megsérültek, közülük hét ember állapota súlyos.

Nem meglepő, hogy a háborút az ENSZ-békefenntartók sem tudják megállítani

A konfliktus elmérgesedését az UNIFIL képtelen volt megakadályozni, de ez nem meglepő, ugyanis a misszió 1978-as felállítása óta egyetlen konfliktus elmérgesedését sem tudta elkerülni. Többek között az is a feladatai közé tartozott, hogy megfigyelje a konfliktusokat Dél-Libanonban és támogassa a humanitárius segítség eljutását a helyi civilekhez.

Az UNIFIL eredetileg  4000 katonával indult, ez a létszám mára több mint 10 400-ra duzzadt. A békefenntartók 50 országból érkeztek – köztük Magyarországról is. Az ír zászlóaljba beosztva jelenleg 15 honvéd szolgál Libanonban. A misszió költségvetése évi csaknem félmilliárd dollárt tesz ki.

A misszió mandátuma elsősorban arra vonatkozik, hogy mérsékelje az Izrael és északi szomszédja – pontosabban a Libanonban megtelepedett milíciák – közti feszültségeket. Az Izrael és Libanon közti határt a mai napig csak egy, az ENSZ által még 1978-ban meghúzott demarkációs vonal jelenti. A „Kék vonal” mögé húzódtak vissza 2000-ben a Libanon egy részét addig megszállva tartó izraeli csapatok, és a viták ellenére ez a vonal képezi jelenleg is a de facto határt.

A nyolcvanas évek elejéig Izraelnek elsősorban a bejrúti központtal működő, Jasszer Arafat-féle Palesztin Felszabadítási Szervezettel gyűlt meg a baja, az 1982-es háború során Tuniszba űzött, majd eljelentéktelenedett szervezetet később a Hezbollah váltotta a főellenség posztján – a síita szervezet volt az egyetlen milícia, mely az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2004-es határozatára fittyet hányva megtagadta a lefegyverzést.

A 2006-os háború után az UNIFIL biztonsági tanácsi határozatban leszögezett egyik fő feladatává vált annak megakadályozása, hogy a Hezbollah visszaszivárogjon a számára előírt határvonal, a Litáni folyó déli oldalára, és újból elfoglalja a határszakaszt. A konfliktusok megakadályozásában, késleltetésében és deeszkalációjában sincs túl nagy szerepe az UNIFIL-nek.

Ehhez képest a Hezbollah már az izraeli csapatok kivonulásának másnapján megkezdte a határvidék elfoglalását, ahol az elmúlt 18 évben egy, a Hamász gázai alagútrendszerénél is komplexebb védelmi rendszert épített ki. Hírszerzési adatok alapján Izrael többször is kérte az UNIFIL-t arra, hogy lépjen közbe a határon átnyúló támadó alagutak építésénél, azonban a békefenntartók ezt nem tették meg.

Kritikusai szerint a békefenntartók egész egyszerűen nem merték vállalni a konfrontációt, és az UNIFIL által támogatott libanoni kormányerők sem bizonyultak alkalmasnak az állami erőszakmonopólium és területi egység visszaállítására (a bejrúti kormány Hezollahhal és Izraellel ápolt viszonya is tele van ellenségeskedéssel és ellentmondással, de mindkét entitás agressziójára alapvetően passzívan reagál).

Béketeremtő helyett pofozózsák

Ráadásul annak ellenére, hogy az elmúlt 46 év alatt az UNIFIL legfontosabb célja a vele szemben fellépő szereplők haragjának elkerülése volt, a misszió többször is a mindenkori harcoló felek célkeresztjébe került. Az UNIFIL kötelékeiben szolgálók közül eddig 326-an vesztették életüket; sok katona végzetét az okozta, hogy az épp háborúzó felek kereszttüzébe került, de sokan vesztették életüket aknarobbanásban – a misszió egyik, a békefenntartásnál sikeresebben teljesített mellékküldetése az aknamentesítés és a fel nem robbant lőszerek összegyűjtése.

Miközben pedig Izrael az elmúlt napokban még csak nem is döntő harctéri előnyökért simán tüzet nyitott az ENSZ békefenntartói irányába, a múltban ennél sokkal meredekebb atrocitásokat is bevállalt.

2006-ban például négy, osztrák, kanadai, kínai és finn megfigyelőt egy bunkerben bombázott le egy izraeli gép – annak ellenére, hogy a bombázást megelőző több tüzérségi csapás során az UNIFIL parancsnoka több alkalommal is próbálta elérni az izraeli oldalt, de „mindig fennakadt a titkárságon”.

Izrael volt már, hogy tüzet nyitott az olyan UNIFIL-bázisokra, ahol akár csak a gyanúja is felmerült annak, hogy Hezbollah-tagok vegyülhettek a létesítményben menedéket kérők közé. 1996-ban egy izraeli kommandót – amit az egykori, és könnyen lehet, hogy leendő izraeli kormányfő, Naftáli Bennett vezetett – aknavetővel kezdtek el lőni a Kana falunál található bázis közeléből. Bennett az ellenséges üteg elhallgattatására a tüzérség segítségét kérte, a 155 milliméteres nehézlövegek meg is szórták az egész területet, beleértve az UNIFIL-bázist is, ahol 800 helyi menekült tartózkodott.

Az ötperces tüzérségi csapásban 106 menekült vesztette életét, és 4 fidzsi-szigetekbeli békefenntartó sérült meg. Izrael helytelenül megadott koordinátákkal és a Hezbollah civilek élő pajzsként való felhasználásával magyarázta a „balesetet”, azonban az ENSZ – nem teljesen meggyőző – vizsgálata szerint az IDF valószínűleg tisztában lehetett azzal, hogy az UNIFIL-bázist szórja meg robbanógránátokkal. Ez az eset egyébként intő jelként szolgálhat azon tömegek számára is, akik jelenleg a misszió bázisaiba menekülnek a harcok elől.

(A linkekkel nem hivatkozott információk az UNIFIL honlapjáról származnak.)