Vasárnap este a gázai háború kezdete óta eddigi legsúlyosabb dróntámadását szenvedte el Izrael, amikor egy, a Hezbollah által indított öngyilkos drón pont vacsoraidőben csapódott be a Goláni dandár Binjaminában található kiképzőtáborának étkezőjébe. Az épület tetejét átszakító drón által hordozott 40 kilós robbanófej robbanásában az elit gyalogsági egység 4 katonája meghalt, 67-en megsebesültek.
Az izraeli légierő (IAF) előzetes vizsgálata alapján a támadáshoz a körülmények együttállására is szükség volt. A drón ugyanis egy átfogó csapás egyetlen túlélőjeként el-, majd feltűnt a légvédelmi radarokon, GPS-alapú irányítórendszerét igyekeztek megzavarni, vadászgépek és helikopterek vették üldözőbe, kétszer rá is lőttek, és miután az amúgy sérülékeny repülőszerkezet újból eltűnt a lokátorok képernyőiről, úgy gondolták, hogy megsemmisült. A drón azonban egyben volt, és alacsony magasságon repülve el is érte a laktanyát, amelynek lakóit – a fenyegetés vélt eltűnése miatt – nem küldték az óvóhelyre.
Az incidens emberéletekben mérve eltörpül az IAF Gázában vagy Libanonban okozott pusztítása mellett, jelentősége elemzők szerint inkább abban áll, hogy felhívta a figyelmet a többszintű, rakétacsapások sorát elhárítani képes izraeli légvédelmi rendszer sebezhető pontjára.
Kifutópálya a platón
Az elmúlt évtized Izrael ellen Gázából indított rakétatámadásai, illetve 2023. október 7-e óta a Hezbollah és Irán próbálkozásai megmutatták, hogy a támadóeszközök jellege és röppályája alapján szelektáló és rangsoroló korszerű légvédelem – a híres Vaskupola mellett a Dávid parittyája és a Nyíl 3 fantázianevű rendszerek – képes eljelentékteleníteni a szűkebb védelmi költségvetéssel gazdálkodó országok és szervezetek csapásmérő erejét.
Az azonban az ukrán infrastruktúra elleni tömeges dróntámadásokból is kiderült hogy, a szofisztikált elhárítórendszereket nem elsősorban még szofisztikáltabb ballisztikus rakétákkal, hanem egyszerű, olcsó, könnyen beszerezhető és tömegesen bevethető drónokkal lehet kijátszani.
2023. október 7-e óta legkevesebb 1200 drónt indítottak útjára Izrael felé, ebből 221 át is jutott a légvédelmen.
A drónok – melyeket a Hamász rakétacsapásaival ellentétben főképp katonai célpontok ellen indítottak – nagy része semmilyen kárt nem okozott, de azért akadtak kivételek.
Június végén 18 izraeli katona sérült meg egy Golán-fennsíkon található katonai bázis elleni Hezbollah-dróntámadásban, október elején az Irán-barát iraki egységfront szintén a Golán-fennsíkra célzott dróntámadásában két izraeli katona vesztette életét. Egy, a Jemen nyugati részét ellenőrzésük alatt tartó húszi gerillák által Izrael ellen indított drón 2000 kilométert tett meg észrevétlenül – ebből 270-et izraeli légtérben –, hogy utána becsapódjon egy tel-avivi házba.
Ezek az incidensek nem rengették meg alapjaiban az izraeliek biztonságérzetét, de szakértők szerint megmutatják, hogy
- a napjainkban használt drónok komoly kihívások elé tudják állítani a legkorszerűbb és legsokrétűbb légvédelmet is;
- annak ellenére, hogy izraeli és amerikai értékelések szerint a Hezbollah rakétakészletének legalább fele odaveszett, a terrorszervezet/milícia/árnyékállam részben képes végrehajtani csapásmérő stratégiáját.
Ahogy arról az ukrajnai drónhadviselésről szóló cikkünkben is írtunk, a drónok lényegében elérhetővé teszik a légi hadviselést. Miközben a klasszikus légierő kialakításához, üzemeltetéséhez és megvédéséhez hagyományosan állami szintű erőforrásokra van szükség, addig a teherautóplatóról indítható, legfeljebb néhány tízezer dollárba kerülő távirányítású légi eszközök a legtöbb gerillaszervezet számára megfizethetők. Persze Izrael Elbit Hermes-900-as és a Hezbollah Mirszad-1-es drónjai között óriási minőségi szakadék tátong, csakhogy még a viszonylag primitív eszközök is olyan távolsági csapásmérő képességgel ruházzák fel üzemeltetőiket, melyekről a korábbi évtizedek gerillái nem is álmodhattak.
A Hezbollah már az előző, 2006-ban vívott libanoni háborúban is bevetett drónokat, akkor még főleg felderítési célra. Miután patrónusa, Irán saját anyagi és hozzáférési gondjai miatt csapásmérő erejét ballisztikus rakétákra és drónokra alapozta, az iráni konstrukciókból a szövetségeseknek is jutott. Az izraeli katonai hírszerzéshez közel álló Alma Research Center 2022-es tanulmánya 2000-re becsli a Hezbollah eredeti drónjainak számát – ezek között vannak internetről rendelhető, katonai célokra csak átalakítás után – és akkor sem túl hatékonyan – alkalmazható „polgári” drónok és olyan bevált iráni konstrukciók, mint a Mohadzser-4 vagy az Oroszország által Ukrajnában tömegesen bevetett Sahed-129-es.
A binjaminai laktanyába becsapódó drón a fent említett Mirszad-1-es típusba tartozott, mely az iráni Mohadzser-1-es modell módosított változata. A 2002 óta használt Mirszad-1-es korlátozott, 120 kilométeres távolságra képes elreptetni 40 kilogrammnyi robbanószert. A drónok a sugárhajtású repülőgépeknél és a ballisztikus rakétáknál jellemzően nagyságrendileg lassabbak – nem véletlen, hogy az áprilisi iráni csapás során az izraeli, amerikai, brit és jordán vadászgépek kényelmesen le tudták szedni a támadóerő Izrael felé araszoló drónjait.
Csakhogy a Hezbollahnak Iránnal ellentétben nincs szüksége nyolc órára ahhoz, hogy drónjaival elérje az izraeli határt. Amióta szeptember közepén a rendszeres, de alacsony intenzitású összetűzések napok alatt tényleges háborúvá fajultak, a Hezbollah mindennap ballisztikus rakétákkal foglalja le az izraeli légvédelmet, hogy közben a földhöz tapadó drónjai el tudjanak jutni célpontjaikig (ha már célpontok, a Hezbollah minden dokumentált terrorista tevékenysége ellenére jellemzően katonai és hírszerzési objektumokat vesz célba).
A készleteiket és rakétaindítóikat folyamatosan romboló izraeli légicsapások ellenére ez a rakétaterhelés igen jelentős; a Hezbollah a múlt héten összesen 720 különböző rakétát lőtt ki Izraelre – az azt megelőző héten csak nagyjából 500-at. Ezek leszedése nem okoz gondot, de a Financial Times értesülése szerint az izraeli légvédelem kezd kifogyni az elhárító rakétákból, és egy esetleges újabb, nagyszabású iráni csapás esetén ez a készlethiány gondot is okozhatna.
A feltételes módot az indokolja, hogy ezt a gondot az Izraelt feltétel nélkül támogató Egyesült Államok is észlelte, és a héten egy THAAD (Terminal High Altitude Area Defense) üteget, illetve a működtetéséhez szükséges 95 amerikai katonát is szövetségese rendelkezésére bocsátott. Válságos helyzetben pedig az Izrael védelmét hadihajókkal is segítő USA minden bizonnyal kész feltölteni az izraeli légvédelmi rakétakészleteket is.
A kellemetlen madarak
Ahogy arról izraeli katonai szakértők is panaszkodtak, a drónok kacskaringós, a lokátorok által nehezen követhető röppályát írnak le, útközben is jól lehet velük manőverezni, és – ha nem zavarják őket – igen pontosan lehet velük célozni. A binjaminai támadás fent idézett előzetes vizsgálata megállapította, hogy a Hezbollah valószínűleg egy IDF-imázsvideó alapján kalkulálta ki a kantin koordinátáit, és pontosan tudta azt is, hogy mikor van vacsoraidő (azaz mikor vannak katonák az épületben).
Mivel a drónok a repülőgépekhez képest kicsik, és nagyrészt műanyagból állnak, ezért relatíve nehéz őket észlelni. Ráadásul a drónok jellemzően alacsony magasságon repülnek, ezért nemcsak a tereptárgyak mögé tudnak elbújni – különösen Észak-Izrael dombos-völgyes vidékén –, hanem a légvédelem gépi és emberi elemzői is könnyebben összekeverhetik kisméretű, alacsony magasságon, alacsony sebességgel cikázó radarképüket a madarakéval.
Ran Koháv, az izraeli légvédelmi parancsnokság volt vezetője szerint „az elmúlt tíz napban már hat halottat vesztettünk. Ez túl sok”. A nyugalmazott főtiszt elismerte, hogy a légvédelem az elmúlt években túlságosan is a ballisztikus rakéták több irányból érkező fenyegetésére koncentrált, és – ahogy arra már az eszkaláció előtt is többen figyelmeztettek – némiképp elhanyagolta a drónok elleni védekezést. Koháv úgy véli, az észlelés javítható lenne az akusztikus érzékelőkkel, vagy az elektrooptikai, azaz képelemző eszközök fejlesztésével.
Mivel a drónok a rakétáknál nagyságrendekkel lassabbak, ezért vadászgépek és harci helikopterek is le tudják őket szedni – utóbbiakat Koháv manőverezőképességük és alacsony repülési magasságuk miatt kiváló ellenszernek tartja. Ukrajnai tapasztalatok alapján a drónok ellen hatásosak lehetnek a hagyományos, „csöves” légvédelmi ütegek, az oroszok által importált iráni drónok ellen kiválóan teljesítenek például a hatvanas években kifejlesztett Flakpanzer Gepard önjáró légvédelmi ágyúk.
A drónokat azonban nemcsak a járművek lelövésével vagy irányzórendszerük zavarásával, hanem az indítószerkezeteik és kezelőszemélyzetük elleni támadásokkal is meg lehet fékezni. Egy Sahed 129-es (amit a Hezbollah Ajjúb néven állított rendszerbe) akár 150 kiló robbanóanyagot is vihet – ami a Hezbollah legtöbb rakétájánál nagyobb mennyiséget jelent –, de komplexebb indítószerkezetét az izraeli felderítés is könnyebben kiszúrja. Az IDF a binjaminai támadás után minden más műveletnél előrébb sorolta a Hezbollah drónok gyártásáért, karbantartásáért és üzemeltetéséért felelős „127-es egység”-ének teljes megsemmisítését.
