Odajött hozzám egy kapatos fiatalember, és azt kérdezte: Főnök, lesz pénz?

Az utóbbi hetek fejleményeinek, a megszorításokról egymás után született kormányzati döntéseknek köszönhetően valószínűleg most már sokak számára nyilvánvalóvá vált, mennyire ingatag lábakon állhat a magyar költségvetés. A hirtelen gyorsasággal elfogadott katatörvény-módosítás – amit hétfőn írt alá az államfő, és aznap meg is jelent a Magyar Közlönyben –, valamint a rezsicsökkentés-csökkentés különösen nehéz helyzetbe hozhatja a háztartásokat és a vállalkozásokat. Az viszont az egész költségvetést és a magyar kormány gazdasági céljait is megrengetheti, ha nem lesz idén megállapodás az uniós forrásokról az Európai Bizottsággal.

A tárgyalások legfontosabb szereplője hazai részről Navracsics Tibor, aki a területfejlesztésért és az uniós források felhasználásáért felelős tárca nélküli miniszterként tért vissza tavasszal az Orbán-kormányba. Ebben a szerepben igyekezett megnyugtatni mindenkit a fideszes elitképzőnek számító Mathias Corvinus Collegiumban (MCC) tartott előadásán arról, hogy szerinte lesz megállapodás a Bizottsággal – ehhez viszont kompromisszumokra van szükség.

„Már csak egy-két tisztázandó kérdés van, de folyamatosak a tárgyalások: online és offline is, ma is hazaérkezik egy tárgyalási delegáció, és mi is megyünk majd ki újra, és folyamatosan tisztázódnak a kérdések az Európai Bizottsággal.

Ma már nem a szakpolitikai kérdésekben látom a megállapodások akadályát, hanem a politikai akaratban”

– mondta Navracsics, aki szerint bár a kormány részéről biztosított a politikai akarat a megegyezéshez, „a Bizottság részéről ezt nem tudom kitapogatni, de bízom abban, hogy sikerül erről őket is meggyőzni”.

A miniszter az előadás utáni beszélgetésen arra is kitért, milyen kép él benne az Európai Unióról: „Magyarország az EU része, szükségünk van rá, és az EU-nak is szüksége van ránk. Persze konfliktus nélkül nincs együttélés, hiszen két ember számára is gyakran lehetetlen ez. De minden vita előtt fontos tudatosítani magunkban, hogy meg kell egyeznünk valamiben, és holnap is oda kell köszönnünk a másiknak” – mondta Navracsics, aki uniós biztosi tapasztalata alapján azt mondta, nekünk, magyaroknak meg kell tanulni az európai politika játékszabályait: „Lehet itt kurucosan ajtót csapkodni, és azt mondani, hogy akár a torkát is átdöfnénk a másiknak, de nem fog működni.”

Főnök, lesz pénz?

„Félek, hogy arra fog kifutni az egész, hogy mi lesz az uniós pénzekkel” – kezdte az előadást Navracsics Tibor, aki Csák János, Nagy Márton és Szalay-Bobrovniczky Kristóf után lépett fel a közpénzekkel és állami ingatlanokkal megtámogatott Mathias Corvinus Collegium miniszteri előadás-sorozatán.

A félelem nem ok nélküli: a miniszterelnök politikai igazgatója, Orbán Balázs június végén úgy nyilatkozott, hogy „a magyar kormány nagyon-nagyon frusztrált” amiatt, hogy az Európai Bizottság visszatartja a helyreállítási alapok pénzeit. Eddig csak Magyarországgal nem állapodott meg a brüsszeli testület a 27 uniós tagállam közül, és mivel a tárcájának minden része szorosan összekapcsolódik az EU-s forrásokkal, így valahol érthető az is, hogy mindenki erről érdeklődik a kormányba nyolc év után visszatérő Navracsicsnál:

„A Dohány utcában is az egyik este megszólított egy enyhén kapatosnak tűnő fiatalember, aki odaköszönt, kihúzta magát, majd megkérdezte: »Főnök, lesz pénz?« Úgy tűnik, a tevékenységünkből ennyi vált ismertté.”

A miniszter abban bízik, hogy lesz pénz, és az év második felében alá tudják írni a partnerségi megállapodást: „Ebben az esetben nincs forrásvesztés, és le tudják hívni a forrásokat minél hamarabb.” A teljes pénzügyi keret 14 ezer milliárd forint lenne, amiből Navracsics tárcájának tervei 10 ezer milliárd forintot érintenek, a helyreállítási tervben pedig a vissza nem térítendő támogatások mellett szerepel majd az uniós kedvezményes hitel is – erről itt írtunk még korábban részletesen.

„Illuzórikusnak tűnik a háború, az infláció, a koronavírus-járvány meg ezernyi gondunk közepette, de ambiciózusnak is az a cél, hogy 2030-ra az EU öt legélhetőbb tagállama közé tartozzunk” – mondta Navracsics a 2021–2027-es fejlesztési időszak céljairól, aminek a keretében szerinte kiemelt szerepet kap majd a területpolitika is.

Magyarországnak ugyanis egyszerre kell majd helytállnia a következő évek „versenyképességi versenyében”, és le kell dolgozni az ország régiói közötti fejlettségi szakadékokat. „A kohéziós politikának köszönhetően megfigyelhető egy felzárkózási folyamat a mag-Európa déli és keleti perifériájában is. Ez igaz a magyar régiókra is, ugyanis beindult egy felzárkózási ütem a legfejletlenebb és legfejlettebb régiók között – igaz, ez a koronavírus-járvány miatt egy időre megállt.” Az ország régióit fejlettség szempontjából három szintre sorolta be:

• Egyrészt vannak az uniós átlagtól erősen elmaradott térségek: az Észak-Alföld az EU27 fejlettségi átlagának 49 százalékát éri el, Észak-Magyarország 50, Dél-Dunántúl pedig az 51 százalékát. Navracsics ide sorolta még Pest megyét is, amivel „sokáig mostohán bánt a sors, mert Budapest elszívta a fejlesztési lehetőségeket” a térség elől, holott a fejlettség itt is csak az EU27-átlag 59 százaléka.
• Más szinten áll már a miniszter szerint a Közép- és a Nyugat-Dunántúl: míg előbbi az uniós fejlettségi átlag 69 százalékát éri el, utóbbi a 70 százalékát.
• Budapest pedig magasan kiemelkedik az országból az EU27-átlag fejlettségének 153 százalékával.

Navracsics szerint míg a „legszerényebb” régiókat fel kell zárkóztatni nemcsak az uniós, de az országos átlaghoz is, addig a közepes fejlettségű dunántúli régiókat fel kell készíteni arra, hogy „állni tudják a versenyt a közvetlen környezetükkel”, például Szlovákia nyugati régióival vagy az ausztriai Burgenlanddal. Budapest pedig Béccsel, Pozsonnyal, Prágával versenyez, és bár hazai szinten kiemelkedő a fejlettsége, van hova mérnie magát: a fejlettségi szint ugyanis Pozsonyban 162 százalékos, Bukarestben 164, Varsóban 167, Prágában pedig 202 százalékos az EU-átlaghoz képest.

„Olyan jogszabálykörnyezetet és eljárásrendet kell biztosítani, ami képes ezt a területi szintű fejlesztéspolitikát kezelni – ezzel most nem állunk sehol, ehhez szükség van most az uniós forrásokra” – mondta Navracsics. Kiemelte, hogy bár az uniós csatlakozással minden régió képes volt előrelépni a fejlettségben, de az EU lehetőségeiből Budapest jobban profitált, mint a leszakadó régiók:

az Észak-Alföld fejlettsége az uniós átlag 49 százalékára emelkedett 42-ről 2004 és 2022 között. Ez idő alatt Budapesten a 2004-es 129 százalékos fejlettségi szint nőtt 153-ra.

Budapest egyébként is külön kérdés Navracsics szerint a fejlesztéspolitika szempontjából, ami kiemelt figyelmet érdemel – de érdemes együtt kezelni az agglomerációval.

„Szakértők szerint 100-110 kilométer környékén húzódik az a határ, ahonnan a napi ingázás lehetősége még megoldható a nagyvárosokba. Igaz, ezt Budapesten a közösségi közlekedés még nem teszi lehetővé, de idővel érdemes lehet majd kijjebb gondolkozni az Esztergom-Tatabánya-Székesfehérvár-Kecskemét-Szolnok-Hatvan-Balassagyarmat körön” – mondta a miniszter. Hozzátette, a fejlesztések érdekében intenzíven együttműködik majd Karácsony Gergely főpolgármesterrel is a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács keretében.

Nagyobb célok

Szerinte a kormánynak érdemes lehet akár nagyobb célokban is gondolkodnia: „Megszoktuk mostanra, hogy egy egységes, centralizált politikai áramban élünk, és a trianoni határok kialakulása óta látjuk Budapest domináns pozícióját – miközben a második legnagyobb város, Debrecen mindössze tizedakkora lakossággal rendelkezik. Ehhez a központosításhoz hozzájárulnak a történelmi hagyományaink is, még ha a megyék, vagyis, most már vármegyék története is fontos ebből a szempontból. A területpolitika azonban nemcsak az országhatárokon belül érvényesülhet, és nemcsak az ország határain belül kell gondolkoznunk, de figyelnünk kell a környezetünkre, és ennek alapján kell a céljainkat meghatározni.”

Közel az álláspont, kérdéses a politikai akarat

Az előadás után Navracsics egy kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy már nem a szakpolitikai kérdésekben látja a megállapodások akadályát, hanem a politikai akaratban. Szerinte ennek főleg a hetes cikkelyes eljárás az oka – emiatt történhetett Navracsics miatt az is, hogy a lengyel kormány már meg is tudott állapodni Brüsszellel a forrásokról.

„Lengyelországgal szemben egy konkrét jogi probléma miatt indítottak eljárást, és könnyen teljesíthető kritériumokat – a legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának megszüntetését – támasztottak ahhoz, hogy sikerüljenek a megállapodások. A mi esetünkben az eljárás alapja teljesen más: az Európai Parlament egy holland zöldpárti képviselő, Judith Sargentini jelentése alapján indította el a hetes cikkelyes eljárást.” A miniszter szerint az eljárást politikai okokból indították Magyarországgal szemben, és „ha megnézzük a mostani jogállamisági jelentést is, láthatjuk, hogy a bizalmatlanságot tükröző mondatok más bizottsági forrásokkal cáfolhatóak”.

A tárgyalások során így Navracsics szerint gyakran „olyan kérdéseket nyitnak újra, melyeket már lezártunk, sőt, volt, hogy én magam zártam le korábban”. Példaként említette, hogy „az Európai Bizottság azt mondja, »jó, megállapodtunk, de ezt miért ne lehetne?« Ez pedig megnehezíti az eljárást, holott a Bizottságnak konkrétan meg kéne határoznia, mit kéne szerintük megváltoztatni, hogy haladjunk, és politikailag is lezárható szakaszba érjünk. A kormánynak megvan a politikai akarata arra, hogy megállapodjunk.”

A magyar kormány számára kiemelten fontos lenne a megállapodás, hiszen a régió többi országához hasonlóan itthon is súlyosan érinti a gazdaságot az orosz-ukrán háború – ráadásul a fejlesztéseket még békeidőben is jelentős részben uniós forrásból finanszírozták.

„Míg Franciaországban vagy Németországban a nemzeti fejlesztési terveket kiegészítik az EU forrásai, a kelet-közép-európai régióban a fejlesztési tervek magja az EU pénze. Aki Budapesten kívül autózik, láthatja, milyen állapotban vannak a vidéki utak, de az unió már nem szívesen ad útfelújításra pénzt. A közösségi közlekedésre, például a vasútra viszont igen. Előrébb kerülnek emiatt a magyar fejlesztéspolitikában is a közösségi közlekedési célok, és hátrébb sorolódik a közutak felújítása. Ez komolyan érinti a kormányzati politikai koordinációt is.

Persze voltak korábban ügyek, hogy valahol 60 centis kilátó épült, vagy épp műkörmösöknek juttattak uniós forrásokat, és valószínűleg mindenki ismeri ezeket a borzasztó példákat, de Magyarország nagyot lépett előre az elmúlt években a források felhasználása terén.”

Megyei, jaj, bocsánat, vármegyei

Navracsics szerint a mostani, 2021-27-es fejlesztési ciklusban két terület van, ahol igazán látványos fejlesztések lesznek: ez a digitalizáció és a zöld átmenet. „Mivel ezek a fejlesztések most indulnak el, és ezek hatása jóval túlmutat a ciklus végén, ezért nem feltétlen 2027-re, de környezetbarátabb és digitálisabb lesz Magyarország. Komoly elvárás az, hogy reformértékű lépések történjenek a szakpolitikákban, például az oktatási rendszer modernizációjában, vonzóbbá tegyük a tanári pályát – igen, beleértve a fizetésemelést is. De az energiapolitika terén is komoly fejlődés jöhet a következő években, ami befolyással lesz az energiaautonómiánkra is” – mondta a miniszter.

A területfejlesztésről pedig az eddigieknél komplexebb programokat ígért, amelyek célja, hogy megakadályozzák a munkaerő elvándorlását, és hogy a helyi vállalkozások munkaerőhöz jussanak. Navracsics szerint érdemes lesz intézményi szinten „megyei, jaj, bocsánat, vármegyei” szinten és járási szinten is gondolkozni, a különböző feladatokat pedig a regionális kormánybiztosok koordinálnák.

„A magyar fejlesztéspolitika egyik legnagyobb rejtélye, hogyan lehet területeket komplex módon fejleszteni. Hogy egy példát mondjak: ott volt a negyvenes évek végén a Cassa per il Mezzogiorno. Ezt a nagy fejlesztési alapot az olasz állam azért hozta létre, hogy felzárkózzon Dél-Olaszország – ez végül aztán egy több évtizedes korrupciós botránnyá duzzadt.”

Külön kiemelte „szívügyeként” a Balatont, és azt, hogy a tó körbevonatozását minél hamarabb meg kellene oldani. „Irigyelve nézem azokat, akik itt a 2-es villamoson utaznak. A balatoni körvasút az álmom, de

Magyarország a meg nem valósult álmok otthona”

– mondta, igaz, ahogy erről korábban írtunk, annyira nem nagy kunszt a vasúti Balaton-kör megtétele. Annál nagyobb kihívás lehet Navracsics szerint a tó ökológiai rendbetétele, és a tómenti falvak elöregedési kérdése: „Ijesztően nő az idős korosztály aránya a Balaton környékén, és csökken a fiataloké. A fiatalok nem tudnak a környéken házat venni, odaköltözni, így a hely lassan a magyar Floridává válhat.”

Meg kell tanulni az európai politika játékszabályait

Navracsics beszélt arról is, milyen viszony fűzi őt és szerinte Magyarországot az Európai Unióhoz: "Vannak ideológiai, politikai eltéréseink, de ezek megtárgyalható dolgok. Persze mindig könnyebb megsértődni, rácsapni az ajtót a másikra, és nehezebb ott maradni, de nekem ez utóbbi a munkám (…)

Ha valaki megnézi, mit tett az elmúlt hónapokban a kormány, nagyon komoly lépéseket tettünk a kompromisszum felé, különösen tekintetbe véve az azt megelőző időszakot”

– ezzel is utalt arra, hogy Orbán Viktor feltehetően a kompromisszumkészség javítása érdekében hozta vissza a fideszes veteránt a kormányba. Míg a kormány az elmúlt években „szabadságharcot” hirdetett az uniós intézményrendszerrel szemben, Navracsics 2014 és 2019 között kulturális, ifjúsági és sportpolitikáért felelős biztos volt az Európai Bizottságban.

Ekkor Jean-Claude Juncker vezette a brüsszeli testületet, akit itthon a kormány Soros-szintű vudufigurává próbált emelni még 2019-ben, most viszont Navracsics nem túl meglepő módon elismerően beszélt a luxemburgi politikusról: „Juncker 1974 óta ott van a nyugat-európai politika élvonalában, és ez tette lehetővé, hogy az európai politika egyik legbefolyásosabb embere legyen. Nem azért, mert ő volt Luxemburg miniszterelnöke, hanem mert mindenkit ismert, nagyon vastag telefonkönyve volt, és mindenkivel barátságban volt.

A miniszter szerint rendkívül fontos a kapcsolatrendszer az uniós politikában, így különösen örül annak, hogy a mostani Európai Bizottságban is több olyan biztossal dolgozhat együtt, akikkel még egy testületben szolgált az előző ciklusban. „Az európai belpolitikában a személyes kapcsolatrendszer még a nemzeti politikai kapcsolatrendszernél is fontosabb, ezt pedig folyamatosan karban kell tartani – ha nem nő, akkor csökken, és ezt az ország java vagy kára látja. Persze ennél bővebben nem mennék bele az intimpistáskodásba, mert nincs rosszabb, mint eljönni Budapestre, majd kint Brüsszelben magyarázkodni arról, hogy mit is mondtam.”

Navracsics szerint egyébként akármennyire is szeretnék egyesek vizionálni az Európai Unió „politikai halálát”, pont hogy most jelennek meg azok a konfliktusok, amelyek kialakítják az uniós politika létét: „Ma már megjelentek az első európai politikai témák: a migrációs konfliktus, a járványkezelés, a klímapolitika. A legutóbbi EP-választáson elsőként csaptak össze a programjaikkal az európai pártcsaládok.”

Az unió számára pedig a „sokak számára rémületesen hangzó kétsebességes Európa” már nem a jövő, hanem maga a jelen: „Szerintem az eurozóna körül kialakul egy mag-Európa, ami még szorosabb együttműködést alakít ki, és lesznek, amelyek ilyen-olyan úton csatlakoznak ehhez a maghoz kívülről.”