Csendes gyilkos a háborúban a környezetszennyezés, évtizedekig kísértheti az ukránokat

Hivatalosan 31 halálos áldozata van a Nova Kahovka-i vízerőmű gátjának június eleji felrobbantása miatt megindult áradásnak. Az áldozatok száma azonban csak az ukrán ellenőrzés alatt álló területen volt felmérhető – 29-en Herszon megyében, ketten Mikolajiv megyében haltak meg. A Dnyeper (Dnyipro) folyó bal partján, az orosz megszállók által elfoglalt régióban azonban az alacsonyabb fekvés miatt még nagyobb területen pusztított a tíz balatonnyi vizet őrző víztároló lezúdulása.

„Oroszország soha nem fogja nyilvánosságra hozni az adatokat, de sokkal több halott volt azon az oldalon. Mentettek a herszoniak a bal parton lévő házak tetejéről is embereket, akinek nem volt ereje, ideje felmászni oda, annak nem volt esélye a túlélésre” – emlékezett vissza Borisz Romancsenko, akit telefonon értünk el.

A herszoni férfi emlékei szerint a mentést az is megnehezítette, hogy az orosz oldalról folyamatosak voltak a tüzérségi támadások. Mentőcsónakokat is értek lövések. „Az ismerősöm csónakját is repeszek találták el, ilyen az orosz béke, amit most kicsit messzebb vitt tőlünk az áradás.”

Romancsenko vállalkozásaiból élt, a novemberig tartó, kilenc hónapos orosz megszállást is az egykor 300 ezres Herszonban élte át. Az orosz tüzérségi támadások folyamatosak, mióta a város ismét Ukrajnához kerülve felszabadult. „A Karabelnaja téri piac egyik oldalán volt három kereskedelmi egység, ebből egyet rakétatalálat semmisített meg, négy dolgozó meg is halt. A másik kettőt, köztük az enyémet, meg az áradás vitte el.”

A víz mostanra ugyan már lement, a nyomok azonban sokáig megmaradnak.

Számtalan, vályogtéglából rakott ház lett semmivé, de vannak részek, ahol ha a házak meg is maradtak, lakni nem nagyon lehet bennük, mert megszűnt a vízellátás, nincs áram és gáz sem. A megmaradt házakból tonnaszám dobálták ki az emberek a használhatatlanná vált bútorokat, műszaki cikkeket, ruhákat. Ezeket a katasztrófavédelem gyorsan eltakarította, hogy a rothadó, iszapos hulladék legalább egészségügyi kockázatot ne jelentsen. A további munkálatok azonban a front közelében lévő városban érthetően lelassultak.

„Zelenszkij idejött június 8-án, még állt a víz, amikor újabb rakéta csapódott be. Áttörte az aszfaltot, elérte a szennyvízcsatornát és egy nagyobb vízvezetéket, így szűnt meg a vízellátás. Épp tegnap fejezték be a munkát, ez a helyreállítás fontos szakasza volt” – mondta Romancsenko.

A munkálatok a folyamatos tüzérségi támadások miatt is lassan haladtak. Egy alkalommal a munkások véletlenül beugrottak a még temetetlen, részben szennyvízzel telített gödörbe, de szerencsére túlélték. „Pár napja öt Sahid drón csapódott be egymás után, 50-100 méteres körzetben. Ehhez hasonló támadás drónokkal nem volt” – Romancsenko szerint ez legalább akkora sokk, mint az áradás.

Ebben Romancsenkónak egy tucat hűtője úszott el, áruja veszett oda, de neki legalább az otthonát nem vitte el az ár. Így egyelőre marad a városban, ahonnan az árvíztől függetlenül, az orosz támadások miatt is folyamatos volt az elszivárgás Ukrajna nyugati részei felé. Becslések szerint 30-40 ezer ember lehet Herszonban.

„Egy ideig jöttek vissza az emberek, ez most valóban megállt” – adott helyzetképet Dmitrij. A békeidőben zöldségtermesztéssel foglalkozó gazda is úgy látja, hogy hiába jobb az infrastruktúra, mint a felszabadulás első hónapjaiban, amikor a téli időszakban sem volt mindenütt gáz és áram, érthető, hogy az orosz támadások miatt sokan inkább elhagyják a várost.

Dmitrij is részt vett a mentési munkában a gát felrobbantása utáni órákban. Miközben mentették az Antonyivkai híd közelében élő egyik idős nőt, legalább hat becsapódást számolt össze a területet elárasztó vízben. „Az oroszok úgy vannak vele, hogy ha ők nem tudnak segíteni azután, amit okoztak, akkor más se segíthessen” – mondta Dmitrij. Szerinte az orosz ellenőrzésű bal parton valóban nagyon szervezetlen volt a segítségnyújtás, így azt nem lehet tudni, hogy ott mennyi áldozata lehetett az árnak.

Feltételezések szerint az oroszok saját védelmi állásaiknak egy részét is elvesztették, katonáikkal együtt. „Arról, hogy mennyi háziállat veszett oda, tehenek, lovak, tyúkok, kacsák, kutyák, macskák, nem is beszélek” – mondta.

A helyreállításról és a kártérítésekről egyelőre nem tudni semmit. Romancsenko szerint erre jobb nem is számítani. „Felvették a jegyzőkönyvet arról, hogy az áradásban milyen vagyon semmisült meg. Nekem is megvan erről a papírom, de mire megyek vele. Majd ha Oroszország jóvátételt fizet. Az meg akkor lesz, amikor a lelőtt Boeing után is fizetnek. Vagyis soha” – vélte a maláj légitársaság gépére utalva, amelyet orosz gyártmányú Buk-rakétával lőttek le az oroszbarát szeparatisták 2014-ben Kelet-Ukrajna felett.

Az áradás és a folyamatos tüzérségi támadás még távolabbra sodorja az esélyét Herszon mielőbbi újjáéledésének. „A lányom és az unokáim már Berlinben vannak. Nekem kevés a nyugdíjam, nem akarok a nyakukon élni. De ha az utolsó kávézó bódém is megsemmisül a város másik pontján, már semmi nem lesz, ami itt marasztalna” – mondta Romancsenko.

Súlyos környezeti pusztítás, beláthatatlan hosszú távú hatásokkal

A Nova Kahovka-i gát felrobbantása miatt került igazán középpontba a háború természeti és környezeti pusztítása, szakértők azonban már a háború kirobbanása óta próbálják dokumentálni, mi történik az országban. A gátat június 6-án robbantották fel, az áradás már eddig is hatalmas károkat okozott, falvakat, szántóföldeket és gyárakat mosott el, hosszú távú hatásai azonban felmérhetetlenek. Nem csak a gát közvetlen környezetében jelentkezhetnek problémák: a víz viszi az olajat és a vegyszereket, a földekről lemosott műtrágya is felboríthatja egyes ökoszisztémák működését, egészen akár a Fekete-tengerben is. Egyelőre nagyon kevés, amit biztosan tudni, hiszen háborús területről beszélünk, az információ igencsak szűrve érkezik.

Ez az első olyan alkalom, amikor arra is irányul a figyelem, hogy egy európai háborús konfliktusban milyen mértékben szennyeződik a környezet.

Ukrajna egy erősen iparosodott ország, a sorsa pedig a konfliktus befejezése után valószínűleg természeti erőforrásainak, infrastruktúrájának, erdőinek, folyóinak és élővilágának fennmaradásától, valamint útjainak, erőműveinek és városainak állapotától függ majd. Egyelőre nem túl rózsás a helyzet, és minél tovább húzódik a konfliktus, annál súlyosabb következményekkel kell számolni. A Környezeti Teljesítményindex (Environmental Performance Index) szerint Ukrajna az orosz invázió 2022. február 24-i kezdete előtt is alacsony helyezést ért el olyan környezeti mutatók tekintetében, mint a levegőminőség, a biodiverzitás és az ökoszisztéma egészsége, a háború után pedig valószínűleg rosszabb lesz a helyzet, mint valaha.

Több szervezet foglalkozik azzal, hogy milyen környezeti pusztítással jár a háború Ukrajnában. Az ukrán Környezetvédelem és Természeti Erőforrások Minisztériuma olyan honlapot indított, amely önkormányzatok és civilek bejelentései alapján összesíti a környezeti károkat. A Konfliktus- és Környezetvédelmi Megfigyelőközpont és a Zoï Környezeti Hálózat rendszeres tájékoztatót ad ki a különböző típusú környezeti károk felmérésére, mint például a sugárzási kockázat, a vízszennyezés vagy az ipari szivárgások. A helyi szennyezési eseményekre vonatkozó adatokat civilek gyűjtik össze, ezeket a Környezetvédelmi Kezdeményezések Ökoakció Központja a Greenpeace-szel közösen egy interaktív térkép segítségével dolgozza fel.

Több káros anyag kerül a levegőbe a háborúból, mint amennyit Belgium bocsát ki egy év alatt

A Környezetvédelmi Kezdeményezések Ökoakció Központjának független szakértők által összeállított friss jelentése szerint egyáltalán nem csekély a háború okozta kibocsátás és környezetkárosodás. Ugyanakkor a tudósok arra is figyelmeztetnek, hogy nagyon nehéz megbecsülni a pontos mértékeket, mivel olyat szisztematikusan eddig soha sem csinált még senki, hogy egy folyamatban lévő háború esetében elemezzenek kibocsátásokat.

„Próbáltunk bekérni adatokat, de a háborús aktivitásról nagyon nehéz, nem adják ki őket, hiszen az ellenfél hasznos információkhoz juthatna belőlük” – mondta a Telexnek Lennard de Klerk, a jelentés vezető szakértője. „Így az olyan adatokból kellett dolgoznunk, mint például hogy az oroszok mennyi üzemanyagot szállítottak az ukrán határra.”

2022. február 24. és 2023. február 23. között a háború megközelítőleg annyi károsanyag-kibocsátással járt, mint amennyit ugyanennyi idő alatt egész Belgium hozott össze, sőt, többel, mint ami Portugália vagy Litvánia egész éves kibocsátása.

Ez 120 millió tonna üvegházhatású gázt jelent – összehasonlításképp: Magyarország 2022-ben kicsit több, mint 59 millió tonnát bocsátott ki.

Hozzá kell tenni, hogy ebbe a számításba már a háború utáni épület- és infrastruktúra-újjáépítés is beletartozik, annak a kárnak a helyrehozása, ami a háború első évében keletkezett.

Ez talán nem meglepő, ha tudjuk, hogy a nagy hadseregek még békeidőben is óriási fosszilisfelhasználónak számítanak. Ennek ellenére jelenleg egyáltalán nincsen megbízható becslés sem a hadseregek, sem az általános hadviselés üvegházhatású gázkibocsátására. A korábbi kutatások áttekintése viszont azt mutatta, hogy a hadsereghez köthető üvegházhatású gázkibocsátás legalább két százalékát teszi ki a nemzeti kibocsátásoknak – és ez még a konzervatívabb becslés. Ha ezzel a békeidőben vett adattal számolunk, az orosz hadsereg valószínűleg 20 millió tonna szén-dioxid-kibocsátásért felel, míg az ukrán nagyjából 3 millió tonnáért.

A hadsereg működésével kapcsolatban a kibocsátás legnagyobb részét az üzemanyag-felhasználás jelenti. Békeidőben ez akár a hadsereg kibocsátásának egyharmadát is elviheti, de háború idején nyilvánvalóan átalakulnak az arányok. Persze az üzemanyag-felhasználás csak egy részét teszi ki a katonák mindennapi mozgásával kapcsolatos kibocsátásoknak, a jelentés szerint további jelentős üvegházhatású gázmennyiség szabadul fel például a felszerelések és lőszerek gyártásakor, illetve különböző termékek, javak, élelmiszerek szállításakor. Az ellátási láncok kibocsátása 2-5-szöröse lehet a hadsereg teljes kibocsátásának.

A háborús időszakot vizsgáló jelentés azonban kiemeli, hogy a hadsereggel összeköthető kibocsátások még úgyis csak a töredékét jelentik az orosz agresszió klímára gyakorolt hatásának, ha az ellátási láncot is hozzájuk számoljuk.

A jelentés több különböző módszerrel próbálja megbecsülni azt, hogy az orosz haderők mennyi fosszilis üzemanyagot használnak fel. Ilyen módszer többek között az ukrán határra küldött fosszilis üzemanyag mennyisége, illetve a bevetett katonák száma. Ezek alapján átlagosan 3,6 millió tonnára saccolják az oroszok által felhasznált fosszilis üzemanyagot a vizsgált időszak alatt, ez a gyártás hatásait is hozzávéve 14,1 millió tonna károsanyag-kibocsátással jár. Az ukrán oldalról 1,2 millió tonna felhasználással lehet számolni. Az üzemanyaghoz köthető teljes becsült üvegházhatásúgáz-kibocsátás 18,8 millió tonnára rúg.

A jelentés szerint a lőszerek használata 1,6 millió tonna szén-dioxid kibocsátásáért felelős, ha ide vesszük azt is, hogy ezeket a lőszereket le is kell gyártani, ami szintén egy szénintenzív folyamat – becslések szerint a robbanóanyagokkal együtt számolt kibocsátás eléri a 2 millió tonnát. A jelentés számba veszi még a frontvonalbeli erődítmények építésével járó káros hatásokat is. A számítások alapján megbecsülhető, hogy a hadviselés az orosz–ukrán háborúban egy év alatt nagyjából 21,9 millió tonna szén-dioxid kibocsátásával jár.

A jelentésben nemcsak a konkrét harcok és az ahhoz szükséges felszerelések, vagyis lőszerek gyártását, hanem a harcok során gyújtott tüzek sokszor súlyos környezeti károkat okozó kibocsátását is számba veszik. A szakértők megjegyzik, hogy ilyen tüzek természetes módon is előfordulnak békeidőben is, ugyanakkor jelentősen megnövekedett a számuk a háború kitörése óta. A számok nyelvén ez azt jelenti, hogy

2022 februárja óta a tűzesetek száma 36-szorosára emelkedett,

és az érintett terület 14-szer akkora, mint a háború kezdete előtt. Természetesen a legtöbb tűz azokon a részeken keletkezett, ahol aktív harcok zajlanak. Ezek a statisztikák pontosabbak, mint amit például a hadviseléssel kapcsolatban publikáltak, mivel műholdas felvételeken alapulnak.

A jelentés szerint ezen a téren 17,7 millió tonna szén-dioxiddal több üvegházhatásúgáz-kibocsátás írható az Ukrajnában tomboló háború számlájára, és bár a tűzvész által érintett területek háromnegyede mezőgazdasági terület, az üvegházhatású gázok kibocsátásának legnagyobb részéért az erdőtüzek felelősek. Ukrajna területének 16 százalékát erdő borítja. A tüzekhez köthető legjelentősebb kibocsátásnövekedés az aktív harci zónákban figyelhető meg, amelyek jelenleg Ukrajna nagyjából húsz százalékát jelentik.

Mivel a háború miatt Ukrajna és Oroszország fölött a légtér jelentős részét lezárták, a kereskedelmi és a teherforgalomnak is kerülőúton kell járnia. Hivatalosan csak európai és észak-amerikai repülőgépek nem léphetnek be az orosz légtérbe, de sok ázsiai légitársaság is elkerüli a területet, sőt, elővigyázatosságból ausztráliai légitársaságok sem repülnek át az ország felett.

Az Eurocontrol adatai szerint jelentősen megnövekedtek a repülési idők azoknál a járatoknál, amelyek érintették volna Oroszországot vagy Ukrajnát. A Helsinki–Szöul-járat például 4000 kilométerrel hosszabbodott meg. A jelentés szerint azonban az Eurocontrol területére vonatkozó károsanyag-kibocsátás csak nagyon kis mértékben növekedett a háború hatására. Ráadásul a légi forgalomhoz köthető kibocsátás változását nem is olyan egyszerű kiszámolni, hiszen a megnövekedett üzemanyag-használatot ellensúlyozhatja a csökkent járatszám, illetve akár az utasok számának csökkenése is. Ha azonban a közlekedés intenzitását állandónak tekintjük 2022-ben 2021-hez mérve, a háború potenciálisan 12 millió tonna szén-dioxid-kibocsátási többlettel járt a vizsgált időszakban.

Az újjáépítés lesz a legnagyobb kibocsátó

A legjelentősebb üvegházhatású gázkibocsátásokat nem maga a harc, nem a fosszilis üzemanyagok felhasználása, nem az erdőtüzek és nem is a légiforgalom átalakulása okozza, hanem a civil infrastruktúra újjáépítése – és ez nagyon karbonintenzív terület. Ráadásul ahogyan a háború egyre hosszabbra nyúlik, egyre több épület sérül meg, és vár javításra. A rekonstrukciót az ukránok persze már a háború közben elkezdték, de jelentősebb kibocsátásnövekedésre a háború után kell számítani.

A jelentés becslése szerint a háború utáni rekonstrukció teljes kibocsátása 50,2 millió tonna szén-dioxidra rúg majd.

Arról nem is beszélve, hogy az ukrán lakossági épületek jelentős része még a szovjet érában épült, ami azt jelenti, hogy azbesztet is használtak hozzájuk – ez megint csak komoly környezeti problémát jelenthet.

„Ezekre elég részletes információink vannak, kaptunk adatot a sérült vagy lerombolt lakóházakról, kórházakról, utakról” – mondta Lennard de Klerk. „Ebből meg tudjuk becsülni, hogy mennyi szén-dioxid kerül a levegőbe például egy lakóház felépítésével.”

A katasztrófa azonban egyben lehetőség is arra, hogy a lerombolt épületeket környezetbarát módon, zöldebb alapanyagokkal építsék újra. „Ukrajnában, akárcsak Magyarországon is, sok a rosszul épített, nem praktikus panelház, és ha ezeket újra kell építeni, értelemszerűen hatékonyabbra csinálják” – mondta a szakértő. „A tetejükre lehet napelemeket tenni, sőt, az építési anyagok is lehetnek környezetkímélőbbek. Ilyen például az alacsony széntartalmú cement, az újrahasznosított acél, de vannak alternatív építőanyagok is, mint a fa, a kender vagy a cellulóz.”

Az ukrán gazdaság teljesítménye 2022-ben majdnem harminc százalékkal esett vissza, ami azzal is együtt jár, hogy a kibocsátás is csökkent az országon belül. A jelentés azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem feltétlenül mutatja a valós képet, ez a kibocsátás ugyanis valószínűleg inkább csak áthelyeződött azokba az országokba, ahol az ukrán menekülteket befogadták, illetve azokba az országokba, ahol az Ukrajna által szüneteltetett ipari és gazdasági tevékenységek fellendültek. Ilyen például a vas- és az acélipar, amelyben az ukrán szereplő kiesésével a versenytársak vették át a munkát, így az összkibocsátás nem csökkent.

Pénzügyi szempontból a legnagyobb pusztítás a lakossági szektorban történt, tehát az ukránok házaiban, ezt követi az infrastruktúra lerombolása. Ezen a téren a legnagyobb pusztítást a háború első hat hónapjában mérték, míg a vizsgált második szakaszban ugyan nem szűnt meg, de lényegesen csökkent az üteme. Ekkor az energiaszektor és az erdők kapták a nehezét. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint az érintett energetikai létesítmények közül sok fűtőolajat, azbesztet és poliklórozott bifenileket vagy PCB-ket tartalmaz, amelyek rákkeltőek.

A jelentés által vizsgált 12 hónapban a kibocsátások legnagyobb részét a civil infrastruktúra újjáépítése jelentette, ezt követte a konkrét hadviselés, majd a tüzek, az Északi Áramlat 1 és 2 megrongálódása, a kereskedelmi repülés többletútjai, majd a menekültek mozgása.

A szakértők szeretnék frissíteni a jelentést, ha a háború tovább húzódik, a tervek szerint a következő etapot az ENSZ klímakonferenciáján ismertetik majd (így történt az első jelentés esetében is). „Az eredeti célunk az volt, hogy megmutassuk a világnak, mennyi kárt okoz Oroszország a klímában. A második jelentéssel azt is szeretnénk elérni, hogy Ukrajnát alacsony szénkibocsátással építsék újra. Azt is szeretnénk, ha Oroszországot felelősségre lehetne vonni az általa okozott klímakárokért. Ezen kívül reméljük, hogy a jelentéseket követően beszélgetés indul el arról, hogy a hadseregnek is környezetkímélőbbé kell válnia” – mondta Lennard de Klerk.

A hadseregek károsanyag-kibocsátását és klímalábnyomát ugyanis most nem kell lejelenteni, a kiotói protokoll, majd a párizsi klímamegállapodás alól is kivételt képeznek. Pedig jelentős kibocsátással járnak, úgy, hogy lehetne zöldíteni a működésüket, például azzal, ha minél több folyamatot elektromossá tennének, vagy több megújulót használnának. Ez természetesen nem háborús helyzetben a legfontosabb, hanem békeidőben, amikor a hadsereg kibocsátása szintén magas.

Egész ökoszisztémák tűnhetnek el

Nem csak ez a jelentés foglalkozik az orosz–ukrán háború környezeti következményeivel: az ukrán környezetvédelmi minisztérium egymilliárd dollárra becsülte a károkat az invázió egyéves évfordulója körül. Ekkor nagyjából 3500 hektárt borítottak be különböző roncsok és törmelékek, a rakéták és lövedékek pedig közel 150 000 hektárnyi erdőt perzseltek fel, amelyek helyreállítása a minisztérium szerint még a legoptimistább forgatókönyv esetén is évtizedekig tarthat.

A háború első évében mintegy 687 000 tonna petrolkémiai anyag égett el a bombázások következtében, míg közel 1600 tonna szennyezőanyag szivárgott a víztestekbe. Veszélyes vegyi anyagok megközelítőleg 70 hektárnyi földterületet szennyeztek be. A víz- és talajszennyezés átmenetileg lehetetlenné teheti a növénytermesztést az érintett területeken. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy Ukrajnában idén februárra a mezőgazdasági területek 15 százaléka lett tele aknákkal (ennek a helyzetnek a súlyosságáról itt írtunk korábban).

De nem csak az erdők és a mezőgazdasági területek sérültek. Délen a sztyeppék és a szigetek sajátos ökoszisztémái semmisültek meg, veszélyeztetve az endemikus gyepnövényeket és rovarokat. A tudósok különösen aggódnak a sztyeppei gyepnövényzet miatt, amelyek egykor Dél- és Kelet-Ukrajna jelentős részén terültek el, azonban mára már csak 3 százalékát fedik le a korábbi elterjedésüknek. A szóban forgó területek jelentős részét felszántották, nem véletlen, hogy az invázió előtti Ukrajna a világ egyik legnagyobb gabonaexportőrévé vált.

Ezek a változások azt jelentették, hogy a sztyeppenövényzet egyébként is ritkává vált Ukrajnában, a harcok ezt a megmaradt területet is fenyegetik. Az UNCG (Ukrainian Nature Conservation Group, Ukrán Természetvédelmi Csoport) szerint akár 20 sztyeppenövényfaj is eltűnhet a háború következtében. Legtöbbjük a Krím félszigeten endemikus. Ukrajnában található egyébként Európa biológiai sokféleségének 35 százaléka, több mint 70 000 ritka és endemikus növény- és állatfaj él az országban.

A Krím félszigetet Oroszország 2014 óta illegálisan megszállás alatt tartja, a környezetvédelem pedig azóta valahol a fontossági sorrendjük végén kullog. 2022 nyarán a Kinburn-félszigeten bozóttűz keletkezett, ami ellenőrizetlenül terjedhetett, a helyi tűzoltóparancsnokok azt mondták, hogy az orosz hadsereg nem engedte oda őket. A természetvédelmi terület a Tapinoma kinburni hangyafaj nagyon kevés fennmaradt élőhelyeinek egyike.

Bár rendszerint az oroszok okozta környezetszennyezést és pusztítást szokták emlegetni, az ukrán erők is ugyanúgy felelősek: a Kígyó-sziget visszafoglalása során például a sziget leégett, és rengeteg mérgező lőszer maradt hátra rajta. A néha kopárnak és sziklásnak titulált szigetet az utóbbi időben csaknem 200 virágzó növényfaj lepte el, és több mint 200 madárfaj látogatta. A háború során gyakorlatilag az egész flóra, és vele együtt az ide látogató fauna is megsemmisült.

Természetvédelmi szempontból a menekültek nagyobb problémát okozhatnak, mint amennyit számít a károsanyag-kibocsátásuk: a természetvédőket aggasztja a biodiverzitás csökkenése Nyugat-Ukrajnában is, ahol a harcok elől menekülők ezrei táboroznak védett területeken, köztük a Kárpátok Bioszféra Rezervátumban, amely a világ egyik legnagyobb ősi bükkösének ad helyet, és a Synevir Nemzeti Parkban, ahol barnamedve-rezervátum található.

Csak remélhetjük, hogy a zaporizzsjai atomerőmű épen marad

Az atomfenyegetés sem akar csitulni az országban, és bár arról már írtunk, hogy az oroszok által megszállt zaporizzsjai atomerőműből nem lesz második Csernobil, a helyzet így sem túl rózsás. Az erőmű a frontvonal közelében áll, és mostanában kifejezetten felpörögtek az események a területén: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrég azt állította, hogy az oroszok terrortámadásra készülnek az erőmű ellen, az ukrán hírszerzés pedig nemcsak azt közölte, hogy az oroszok elkezdtek kivonulni az erőmű területéről, hanem azt is, hogy robbanóanyagra hasonlító tárgyakat helyeztek el az erőmű tetején. Az oroszok 2022 márciusában foglalták el a zaporizzsjai erőművet, és élő pajzsként, vagy ha úgy tetszik, erődítményként használják, hiszen orosz katonák és harci eszközök voltak a területén, és tüzérségi támadásokat is indítottak innen a Dnyeper túloldalán fekvő települések ellen.

Jelenleg az erőmű öt blokkja van hideg lehűtött állapotban, sőt, a Nova Kahovka-i gát felrobbantása után arról volt szó, hogy az utolsó blokkot is hideg leállásba helyezik, az utolsó reaktor azonban jelenleg továbbra is meleg leállított állapotban segíti az erőmű ellátását. A leolvadás kockázata azonban továbbra is nagyon alacsony, a fő aggályok környezetvédelmi szempontból inkább a hűtőtavakban pihenő kiégett reaktor-üzemanyagokat érintik. Akár közvetlen találat, akár a hűtési teljesítmény visszaesése nagy mennyiségű radioaktív víz kibocsátását okozhatja a területen.

Nemcsak a zaporizzsjai erőmű megszállása aggasztó: az oroszok egy ideig a csernobili atomerőmű területén is tevékenykedtek, a Greenpeace pedig megnövekedett sugárzási szintet mért ott, ahol a katonák lövészárkokat ástak. Ráadásul sok a fel nem robbantott akna is a területen. A korábban említett erdőtüzek pedig szintén problémát okozhatnak, hiszen a csernobili erdők továbbra is radioaktívak, egy tűzeset akár Kijev felé is viheti a sugárzó füstöt.

Aggodalomra adhat okot az invázió következtében kiszabadult egyéb szennyezés is, különösen a Donbasz régióban, az ország keleti ipari szívében. Számos ipari üzem megsérült vagy elhagyatottá vált itt, a szennyvíztelepek tartalmát a folyókba öntik, a sérült csővezetékek miatt olajjal telítődnek a vizes élőhelyek, és mérgező katonai hulladék terül szét a földön. Pontos kutatások azonban nincsenek, ugyanis a szakadár donyecki és luganszki részek miatt már 2014 óta nehéz odajutni a környezetvédőknek.

Ekkor számos szénbánya került működésen kívülre, ami azért jelenthet környezeti problémát, mert a bennük található szennyezett vizet nem pumpálja ki senki – ez így akár az ivóvízbe is bekerülhet. Egy szénbányát, ha már nem használnak, nem lehet ugyanis csak úgy otthagyni: a szóban forgó szennyezett víz például nehézfémekkel terhelheti a környezetet. A régióban már 2014 óta nem foglalkoznak a szénbányák utókezelésével, ez pedig a háború alatt még hátrébb sorolódott a fontossági sorrendben. A Donbasz régió ipari létesítményein kívül komoly fenyegetést jelent még a mariupoli harcok miatt híressé vált Azovsztal acélgyár, ami már működés közben is szennyezte a környező talajt, vizeket és persze a levegőt is. Az orosz bombázás akár több tízezer tonna hidrogén-szulfidot juttathatott az Azovi-tengerbe, ennek az ökológiai következmények ismeretlenek.

A WWF szerint a háború miatt több mint 6 millió ukrán fér hozzá korlátozottan, vagy semennyire a tiszta ivóvízhez, és mára már lényegesen több mint 280 000 hektár erdő pusztult el a harcok következtében. Az ukrán döntéshozók attól félnek, hogy hosszú távú következményekkel kell számolniuk az erdők, a mezőgazdasági területek, a talaj és a vízi élővilág terén. Ezek pusztítását mi is meg fogjuk érezni, nemcsak azért, mert a kibocsátások jelentősen növekednek, hanem azért is például, mert Ukrajna jelentős gabonaexportőr. Az ukrán gabona elengedhetetlen az élelmiszerrendszerünk számára – egyelőre nem tudni, mi lesz vele a háború végére.