Az acél erődítmény, Mariupol utolsó bástyája

Legfontosabb

2022. április 18. – 14:54

Az acél erődítmény, Mariupol utolsó bástyája
Az AzovSztal-acélgyár a lebombázott Mariupol hátterében április 4-én – Fotó: Ilya Pitalev / Sputnik / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Mariupol mindig is stratégiai fontossággal bírt a február 24-én kirobbant orosz-ukrán háborúban. Sőt, igazából már a háború kezdete előtt is, az ukránok pontosan tudták, hogy Moszkva egyik fő célpontja az Azovi-tenger kikötővárosa lehet, hiszen ha ezt megszerzik, létrejön az orosz szárazföldi összeköttetés a Krím felé. Ezért az ukránok évek óta erősítik a város védelmét – ez arra volt jó, hogy bő 50 napig tartsák magukat, de a város eleste már csak az egyik legkeményebb ukrán alakulaton és egy szinte tökéletesen védhető területen, az Azovsztal acélgyáron múlik.

Szinte egész Mariupol orosz kézre került, az Institute for the Study of War április 17-i jelentése szerint az ukrán tagadás ellenére is valószínűsíthető, hogy már az Azovi-tenger partján található, egykor 450 ezer lakosú város kikötője is elesett, már csak a hatalmas Azovsztal acélgyárban tartják magukat az ukrán védők, köztük a hírhedt Azov-ezred.

Mariupol bevételével két nagy skalpot is szerezhetne Vlagyimir Putyin orosz elnök a háborúban. Maga a város megszerzése szárazföldi útvonalat jelentene a Krím felé, egyben Moszkva lényegében első nagyobb sikerét hozná, ami a közelgő május 9., vagyis a győzelem napja miatt külön kritikus pontnak számít, hiszen Putyin fel tudna valamit mutatni. Az utolsó ukrán kézen levő mariupoli terület, az Azovsztal orosz ellenőrzés alá vonása pedig azt jelentené, hogy sikerült a városból kifüstölni az oroszok által (részben joggal) neonácinak kikiáltott Azov-ezredet, ezzel a háború egyik okaként megjelölt nácitlanítás is részben megtörténne orosz szemszögből.

Az Azov-ezred mellett egyébként az oroszok szerint közel 400 külföldi zsoldos is van az ipari komplexumban, ukrán oldalról viszont ezt senki nem erősítette meg. Arról viszont beszéltek, hogy a katonák mellett civilek is – úgy ezren – meghúzták magukat az alagutakban, hátha így sikerül csökkenteni a bombázás mértékét.

Az sem mellékes tényező ezeken felül, hogy Mariupol elfoglalásával viszonylag nagyobb kapacitás szabadulna fel az oroszoknál, amit újabb területekre vezényelhetnének át. Ez viszont nem megy majd azonnal, akár hetek, hónapok is lehetnek, mire feltöltik, kipihentetik ezeket az egységeket, mondta Rácz András Oroszország-szakértő, akivel ebben a cikkünkben elemeztük a háború állását, illetve a következő hetek várható történéseit, elsősorban a keleti fronton.

Az ukránok lényegében 2014 óta készülnek Mariupol védelmére, ezért rengeteg lőszert és hadianyagot raktároztak fel. Külön jól jött, hogy az ukrán hadsereg egyik legharcedzettebb egysége, az Azov-ezred is a városban állomásozik, melléjük csatlakozott a hadsereg egyik elit alakulata, a 36. tengerészgyalogos dandár. A két egységnek szüksége is volt a felhalmozott hatalmas készletekre, a háború kitörése óta ugyanis pár, nagyon kockázatos éjszakai helikopteres akciót leszámítva semmilyen utánpótláshoz nem jutottak.

Az acél erődítmény

Európa egyik legnagyobb acélüzeme az ukrán erők apokaliptikus erődítményévé vált, ahol lassan nyolc hete küzdenek az egyre nagyobb orosz túlerővel szemben. Jelenleg maximum 2-3 ezer, valószínűbb, hogy nagyjából 800 védő állhatja útját a többezres orosz egységeknek. Ennek ellenére az ukránok hallani sem akartak a legfrissebb, vasárnapi megadásra felszólító orosz ultimátumról.

A 11 négyzetkilométernyi – tehát Budapest 9. és 20. kerületénél valamivel kisebb – ipari területen fekvő üzem a rengeteg betonépületével, hatalmas kohójával és zegzugos, labirintust idéző szerkezetével kifejezetten a védőket segíti, ahogy az üzem alatt húzódó, a város több pontjával összeköttetést biztosító alagútrendszer is.

„Az Azovsztal gyár egy hatalmas terület, annyi épülettel, hogy az oroszok (...) egyszerűen nem találják meg (benne az ukrán erőket)” – mondta Oleh Zsdanov kijevi katonai elemző. „Ezért kezdtek el (az oroszok) arról beszélni, hogy vegyi támadással próbálkoznak, ez az egyetlen módja annak, hogy kifüstöljék őket” – tette hozzá. Igaz, egyelőre csak aggályként merült fel, hogy az oroszok vegyi fegyvereket vethettek be, még nem igazolták ezt.

Az Azovsztal acélművek egy április 9-i műholdfelvételen – Fotó: Maxar Technologies / Reuters
Az Azovsztal acélművek egy április 9-i műholdfelvételen – Fotó: Maxar Technologies / Reuters

Ám hogy ez valós opció lehet, azt Rácz András is felhozta. Mint fogalmazott, „nem volna idegen” az oroszoktól valamiféle vegyi eszköz bevetése, szemben azzal, hogy mondjuk „sarokról sarokra haladva” próbálják meg felszámolni a védekező erőket, feltehetőleg hatalmas veszteségeket kockáztatva.

Egy, a Reutersnek nyilatkozó uniós biztonsági forrás azt mondta a gyár védelmével kapcsolatban, hogy nehéz megbecsülni, meddig tarthatják magukat az ukránok, de az ipari komplexumok miatt Oroszország számára is nehéz lenne elfoglalni az egész várost, részben az alagút- és csatornarendszer miatt.

A 2014 óta tartó felkészülés, plusz a háború első 50 napja alatt az Azov-ezrednek bőven volt ideje megerősíteni az alagutakat, illetve több menekülőútvonalat is kialakíthattak, mondta a BBC-nek Justin Crump, a Sibylline biztonsági tanácsadója. „Gyanítom, hogy hacsak nem irtják ki őket, sokáig ott lesznek – éjszaka csúnya dolgokat művelhetnek, és visszamehetnek” – utalt arra, hogy az egység elsősorban éjszakai akciók során vág vissza az oroszoknak.

„Az egész területet átszelő, vastag betonfallal épített alagutakat erőddé alakították át. Ott pihennek, ott tudnak kockázat nélkül mozogni, és onnan indíthatnak támadásokat az őket körülvevő csapatok ellen” – magyarázta Viktor, az ukrán hadsereg részben névtelenül nyilatkozó tisztje a Le Monde-nak.

„A város minden egyes darabját megtartjuk, ahol csak lehet. De a valóság az, hogy a várost bekerítették és elzárták, és nincs utánpótlás lőszerből vagy élelmiszerből” – áll a 36. tengerészgyalogos dandárhoz köthető, április 12-én megjelent videóban. Egy nappal korábban, egy másik videóban „az utolsó csata”-ként jellemezték a helyzetet.

Egy francia katonai forrás több hasonlatot is hozott a gyár alatti alagútrendszerre az AFP-nek.

Például a Vietkong és a Hamász által használt alagutakat, vagy a második világháború alatt, Sztálingrád ostroma közben a Vörös Csillag üzemben zajló harcokat.

„A szovjetek földalatti járatokat, csatornákat és alagutakat használtak, hogy a német vonalak mögé jussanak” – mondta. Egy felderítő egység felfedezett egy német csapatok által használt egykori gyárat, három tonna robbanóanyagot rakott alá, és felrobbantotta az egész komplexumot, a németeket pedig maga alá temette a törmelék – mondta a forrás.

Oroszbarát szeparatista tölti újra lőszerrel a páncélosát az Azovsztal üzem közelében április 12-én – Fotó: Alexander Ermochenko Reuters
Oroszbarát szeparatista tölti újra lőszerrel a páncélosát az Azovsztal üzem közelében április 12-én – Fotó: Alexander Ermochenko Reuters

Az alagutak taktikus használata az azóta eltelt 80 év alatt semmit sem veszített hatékonyságából, gyakorlatilag használhatatlanná téve az ellenséges tüzérséget, a légicsapásokat és a mesterlövészeket.

De csak akkor igazán hatásosak, ha a védőknek kellő mennyiségű lőszere és ellátmánya van, ami nagyon precíz tervezést igényel.

Egyben más harcmodorra is van szükség, a szűk tér miatt ugyanis nem lehet minden fegyvert bevetni, a robbanóeszközökkel pedig külön vigyázni kell, nehogy omlást okozzanak. Szintén nehezebb a sérült katonák kimentése, mondja egy brit hírszerzési specialista.

Eközben Mariupol megtartása az ukránok számára a nemzet ellenállásának jelképévé vált az invázióval szemben, amely civilek ezreinek halálát és több százmilliárd dolláros kárt okozott. Csak Mariupolban 21 ezerre teszik a háború áldozatainak számát helyi vezetők, a városban okozott károkat pedig szinte felbecsülni is lehetetlen, tekintve, hogy lényegében teljesen elpusztították azt az orosz bombázások.

Nem bombázhatják porig

A bunkerszerű alagútrendszer használata miatt speciális módszerekhez kell folyamodniuk az oroszoknak az Azovsztal elleni támadások támogatására. A háború során először ez ellen a terület ellen vetették be a Tu-22M3 nagy hatótávolságú stratégiai bombázóikat, ám az nem opció, hogy a repülők segítségével porig rombolják az üzemet.

Arra ugyanis szükségük lehet, ha megszerzik és megtartják Mariupolt, az ott gyártott acélt ezer örömmel szivattyúzná fel a kínai ipar. A háború előtti csúcsidőben az Azovsztal évi több mint 4 millió tonna acélt állított elő, egy ekkora üzemet nem dönthet romba Moszkva, főleg úgy nem, hogy a Szovjetunió felbomlása után is megérezték, hogy az üzem egy másik államhoz került. Ennek ellenére azért jól látható károk keletkezetek a hatalmas gyárban.

A gyár jelenleg egyébként Ukrajna leggazdagabb emberének, Rinat Ahmetovnak a tulajdona – a milliárdos korábban ígéretet tett arra, hogy újjáépíti a várost a háború után. „Mariupol számomra egy ukrán város, és az is marad. Hiszem, hogy bátor katonáink meg fogják védeni a várost, bár megértem, hogy ez most milyen nehéz a számukra” – mondta korábban.

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!