Minél hamarabb, minél látványosabb győzelmet akarnak elérni az oroszok a Donbaszban

Legfontosabb

2022. április 15. – 18:22

Minél hamarabb, minél látványosabb győzelmet akarnak elérni az oroszok a Donbaszban
Helyi lakosok egy erősen megrongálódott épület előtt Mariupolban 2022. április 12-én – Fotó: Ilya Pitalev / Sputnik / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

Még néhány nap, mire beindulhat egy nagyobb orosz hadművelet a Donyec-medencében, és amíg az nem ér véget, addig fegyverszünetre sincs sok esély – így lehetne röviden összefoglalni azt, mi várhat ránk az orosz–ukrán háború következő időszakában. Mivel az ukrán védelmi erők közel fele a Donbasznál csoportosul, így akár harapófogó-szerűen megpróbálhatják bekeríteni őket az oroszok délről és északról.

Nem véletlen, hogy épp pár napja neveztek ki új parancsnokot az orosz hadseregben az ukrajnai hadműveletek élére, a várható nagy csata előtt ugyanis rendezni akarják a sorokat – és elfoglalni Mariupol azon utolsó pontjait, amelyek az ukránok kezén vannak.

Hosszú és véres csatára számítanak mindkét oldalon, aminek az eredménye új alapot adhat a fegyverszüneti tárgyalásokra.

Azonban egyelőre nem reális az, hogy egy kelet-ukrajnai orosz siker lendületbe hozná őket annyira, hogy újra ostrom alá vegyék Kijevet.

Az orosz–ukrán háború aktuális állásáról és a következő napok-hetek várható eseményeiről beszélgettünk Rácz Andrással, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársával.

Nem volna idegen az oroszoktól egy vegyi támadás

Bár az Ukrajna elleni invázió kezdete óta a délkeleti kikötőváros, Mariupol számított a legnagyobb csaták színhelyének, a várost 50 nap után sem tudták teljesen bevenni az orosz erők. Rácz András szerint ez arra vezethető vissza, hogy az ukránok évek óta készültek arra, hogy ha Oroszország ellenük fordul, akkor Mariupol fontos célpontjuk lesz.

Emiatt vált szinte erőddé az egész város az orosz-ukrán konfliktus 2014-es kitörése óta: „Kilométerekre feküdt Mariupol a szeparatista frontvonaltól, sőt: a város 2014 tavaszán rövid időre, néhány hétre a szeparatisták kezére került. Ukrajna csak 2014 júniusában tudta visszaszerezni Mariupol felett az ellenőrzést, és ebben a néhány hétben a szeparatisták olyan dolgokat műveltek, hogy a lakosság nagyon nem akart visszakerülni az uralmuk alá” – mondta az Oroszország-szakértő.

Ennek érdekében rengeteg lőszert és hadianyagot raktároztak fel, ennek köszönhető, hogy ötven napja utánpótlás nélkül képesek védeni a várost. Ráadásul Mariupol a bázisa az ukrán haderő egyik legharcedzettebb egységének, az Azov-ezrednek. „Az Azovot neonáci eszmékkel szokták összefüggésbe hozni – és igen, voltak és vannak az Azovban neonácik, meg mindenféle más is. Ettől függetlenül az egység nyolc éve harcol az orosz szeparatista erők ellen, így egészen elképesztő harci tapasztalatra tettek szert, nagyon kemények” – mondja Rácz. Az Azov mellett Mariupolban harcol, illetve harcolt a 36. tengerészgyalogos dandár is, ami szintén az ukrán haderő egyik elit alakulata.

Azonban mivel nem érkezhetett hónapok óta sem utánpótlás, sem humanitárius segély a városba az ukránok részéről, ezért a kijevi kormány arra számít, hogy Mariupol napokon belül végképp eleshet az oroszokkal szemben.

Komolyabb harcok most már csak a belváros egyes részein és az Azovsztal gyár területén folynak – ez Kelet-Európa legnagyobb vasöntödéje. Mivel a gyár tele van csatornákkal és alagutakkal, Rácz szerint „nem volna idegen” az orosz hadviselési módtól, ha ezeket nem „sarokról sarokra haladva” próbálnák meg felszámolni, hanem valamiféle vegyi eszközt vetnének be ehhez.

„Illeszkedne abba a logikába, ahogy Oroszország háborúzik. Nyilván én nem tudom azt pontosan megmondani innen Budapestről, hogy most ténylegesen bevetettek-e az oroszok valamiféle vegyi fegyvert, mint ahogyan azt az ukránok április 11-én bejelentették. Egyelőre nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ténylegesen vegyi fegyver alkalmazására került volna sor. Arról a problémáról nem beszélve, hogy ha nagyon erős könnygázt vetnek be, vagy ha füsttel árasztják el az alagutakat, akkor azt most vegyi fegyvernek tekintjük-e vagy nem.”

Az oroszbarát csapatok tagjai rakéta-meghajtású gránátokkal töltenek meg egy gyalogsági harcjárművet az Azovsztal Vas- és Acélgyár közelében 2022. április 12-én – Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters
Az oroszbarát csapatok tagjai rakéta-meghajtású gránátokkal töltenek meg egy gyalogsági harcjárművet az Azovsztal Vas- és Acélgyár közelében 2022. április 12-én – Fotó: Alexander Ermochenko / Reuters

Rácz szerint bár a Vegyifegyver Tilalmi Egyezmény egyértelmű, de a közbeszédben mégis összemosódik, hogy mi számít pontosan vegyi fegyvernek. „Hajlok arra, hogy az orosz vezetés előbb-utóbb arra jut, hogy a maradék ellenállás felszámolását vegyi eszközökkel egyszerűbb megcsinálni, de ténylegesen nem tudom.”

Mint egy harapófogó, úgy fognák közre az ukrán erők közel felét

Mariupol bevétele után térhetnek rá az oroszok egy még fontosabb célra, a Donyec-medence bebiztosítására:

„A háború előtt az ukrán hadsereg körülbelül fele a Donbasznál állomásozott, a szeparatistákkal szembeni frontvonal mentén, ezt a vonalat tartották. Ennek az ukrán főerőnek a bekerítése, megsemmisítése az orosz donbaszi hadműveletek egyik célja – és a másik cél az, hogy megszerezzék Donyeck és Luhanszk megye teljes területét”

– mondta Rácz, hozzátéve, hogy a háború február végi kezdete óta az ukrán erők fokozatosan vonulnak vissza az egykori frontvonalról nyugati, északnyugati irányba. „Ezért teljesen esélytelen Mariupol felmentése, mert azok az ukrán erők, amelyek legalább elméletben képesek lettek volna erre, azok a másik irányba mozognak, annak érdekében, hogy elkerüljék a bekerítést.”

Rácz szerint az ukrán hadsereg bekerítését úgy kell elképzelni, mint egy harapófogót: míg az orosz erők déli szárnya Donyeck mellől indulna ki észak felé, addig az északi szárnya Harkiv mellől vonulna délre. Egy ilyen hadművelettel körbezárhatnák az ukrán haderő közel felét – azonban ezt addig nem lehet elindítani, amíg Mariupolban intenzív harcok folynak.

Rácz azt mondja, elképzelhető, hogy akár Zaporizzsjától délre, a Dnyeper folyó mentén is elkezdjenek észak felé haladni az oroszok: „Ott is volt korábban egy északi irányú előrenyomulási kísérlet, amit az ukránok megállítottak ugyan, de elképzelhető, hogy innen újraindul majd egy orosz támadás. Ez szintén a harapófogó déli szárnyát erősítené, egyfajta külső gyűrűt hozva létre, és megosztva az ukrán erőket.”

A csapatok szorosabb koordinálása érdekében nevezhette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök az ukrajnai műveletek élére Alekszandr Dvornyikovot, aki 2016 óta az orosz hadsereg déli katonai körzetét irányította. Rácz szerint „ideje volt” egy egységes parancsnokot kinevezniük az oroszoknak: „Mind a tizenegy ötfegyvernemű hadsereg jelen volt, a műveletekben is nagyon széttagolt parancsnoki struktúrák működtek. Nem is volt teljesen egyértelmű, hogy pontosan ki dönt arról, hogy melyik hadsereg mit csinál – például az északi fronton történő dolgok mennyire vannak összhangban a délivel, vagy mondjuk a Belaruszban működő légierő mennyire koordinál a Rosztov környékén működő légierővel. Nagyon széttagolt volt ez az egész.”

Dvornyikov jól ismeri Ukrajnát, hiszen a déli katonai körzethez tartoztak a donyecki és a luhanszki szakadárok haderői is: „Így, hogy Oroszország kivonult mind Kijev környékéről, mind pedig Északkelet-Ukrajnából, az a furcsa helyzet állt elő, hogy most már kevesebb fronton harcolnak, és ez mind a déli katonai körzethez tartozik. Igazából teljesen racionális volt Dvornyikovot parancsnokká kinevezni, mivel az összes többi frontszakaszt kiürítették: ő maradt a pályán, ő van ott, ő ismeri a helyszínt, és eleve az ő egységei azok, amelyek a legnagyobb számban maradtak a harcban. Sokkal egyszerűbb Dvornyikovnak alárendelni mondjuk a Belaruszban maradt, vagy a Kurszk környékére visszavont orosz erőket, mint valaki mást hozni, és átadni neki Dvornyikov portfolióját. Itt a déli katonai körzet fogja dominálni a hadműveleteket, és Dvornyikov ott van már évek óta” – mondja Rácz.

Vlagyimir Putyin orosz elnök, Alekszandr Dvornyikov, az orosz szárazföldi erők vezérezredese és Nyikolaj Jevmenov, az északi flotta főparancsnoka részt vesz az északi és fekete-tengeri flotta közös gyakorlatán a Fekete-tengeren, a krími Szevasztopolban – Fotó: Alexei Druzhinin / Sputnik / AFP
Vlagyimir Putyin orosz elnök, Alekszandr Dvornyikov, az orosz szárazföldi erők vezérezredese és Nyikolaj Jevmenov, az északi flotta főparancsnoka részt vesz az északi és fekete-tengeri flotta közös gyakorlatán a Fekete-tengeren, a krími Szevasztopolban – Fotó: Alexei Druzhinin / Sputnik / AFP

Minél hamarabb, minél látványosabb győzelmet akarnak az oroszok

Bár az ukránok már napok óta tartanak attól, hogy Oroszország egy komolyabb műveletre készül a Donyec-medencében, Rácz szerint egyelőre nem végeztek az oroszok az erőik összevonásával: „Át kell csoportosítani erőket, amelyeket Kijev környékéről kivontak, ott el kell végezni rengeteg javítást, feltöltést, veszteségpótlást, így még egy pár nap, mire megindulhat a nagyobb offenzíva. De a térképen is látni lehet, hogy ennek az alakulóban levő katlannak, amiben ott van az ukrán beszögelés, annak az északi és a déli szélén már most súlyos harcok zajlanak.

Izjum elesett, ami egy nagyon fontos ukrán támpont volt, és az, hogy az orosz erők már Izjumtól délre vannak, nehezíti az ukránok helyzetét”

– mondja a szakértő. Az aktuális helyzetet itt lehet látni az Institute for the Study of War térképén:

Rácz szerint a donbaszi ütközetig, vagyis annak valamilyen befejeződéséig nem lesz áttörés a fegyverszüneti tárgyalásokban: „Oroszországnak az a stratégiai célja, hogy a harcmezőn teremtsen olyan helyzetet, hogy Ukrajna kénytelen legyen feladni, és majd ezek után rögzítik a kialakított állapotot a tárgyalásoknál. A katonai fejlemények dominálják azt, hogy milyen lesz a fegyverszüneti megállapodás, és nem fordítva.”

A Kreml pedig nem véletlenül akar minél hamarabb, minél látványosabb eredményt elérni az ukrajnai háborúban: május 9. a győzelem napja Oroszországban, ezen a napon ünneplik a II. világháború végét – vagy ahogy az oroszoknál mondják, a honvédő háború fényes győzelmét a fasiszták ellen. Rácz szerint idén is ünnepelni akarnak – már csak az a kérdés, mit: „Ez a háború nagyon sokba került Oroszországnak politikailag, gazdaságilag és egyre inkább katonailag is. A győzelem napja lehetőséget adna a Putyin-rezsimnek arra, hogy belpolitikailag el tudja adni a háborút az orosz lakosságnak – például azzal, ha aznap be tudná jelenteni, hogy az Oroszország által függetlennek elismert Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok teljes területe immár »fel van szabadítva«.”

Ez Donyeck és Luhanszk megye teljes területét jelentené – azonban ha ez sikerül, kérdéses, hogy megállnának-e itt az orosz erők.

Természetes határ, azaz folyó vagy hegység nincs a két megye nyugati közigazgatási határán, így akár folytathatják a kelet-ukrajnai műveletüket a sztyeppéken. Így pedig bekeríthetik Ukrajna második legnagyobb városát, a két szakadár területtől északra fekvő Harkivot is: „Az orosz követelések, meg az agenda nagyon rugalmas — attól, hogy most azt mondják, hogy kizárólag Kelet-Ukrajna a cél, és lekorlátozzák a saját tevékenységüket mind a retorika, mind a hadműveletek szintjén, az nem jelenti azt, hogy holnap nem mondják azt, hogy hát akkor Harkiv is cél. A város is ebbe a főirányba esik, de mostanáig nem tudták körbezárni: nagyon-nagyon meg van erősítve, nagyon elszántak a védők, jól fel vannak szerelve, a polgári lakosság nagy részét már sikerült evakuálni.”

Azonban ha Harkivot bekerítenék, akkor az oroszok képesek lehetnek ugyanolyan szenvedést zúdítani a városra, mint Mariupolra. „Csak ugye Harkiv egy négyszer akkora város. Ha nekiállnak Harkiv szisztematikus lövetésének, azzal még komolyabb nyomás alá lehet helyezni az ukrán politikai vezetést” – mondja Rácz. Igaz, ehhez nagy szükség lenne a Mariupol elleni műveletek végrehajtóira, akiket viszont nem lehetne azonnal máshol bevetni, ha beveszik a déli kikötővárost: „Azokat az orosz erőket pihentetni kell, majd feltölteni; hetek, ha nem hónapok, amíg azok újra harcképesek lesznek.”

Biztosítani akarják az összeköttetést is a Krímmel

Bár nagy győzelem lenne az oroszoknak, ha sikerülne a hadművelet, de Rácz szerint ezzel valószínűleg egy időre a csapatok elérhetik a teljesítőképességük maximumát. „Jelenleg nem látszik, hogy Oroszországnak lenne elég ereje ahhoz, hogy kiterjedt hadműveleteket folytasson a Donbasz megszerzése után. Az orosz szárazföldi haderő már most a tartalékosokat mozgósítja. Ergo arra, hogy a Donbaszon túl Ukrajna további nagy területeit meg lehessen szerezni – ideértve azt is, hogy újra meg lehessen próbálni Kijev ostromát –, erre azonnal biztos, hogy nem lesznek képesek.”

„Az, hogy továbbmenjenek, és újra megtámadják Kijevet északról, ahhoz Belaruszból kéne támadni, meg visszamenni Csernyihiv és Szumi körzetébe – én nem látom, hogy ehhez lenne elég erejük.”

A szakértő szerint elképzelhető, hogy miután az orosz csapatok végeznek a donbaszi hadművelettel, és „valamilyen módon stabilizálják a Zaporizzsja megye déli részén megszerzett területeket, azaz az összeköttetést a Krím-félszigettel”, elképzelhető, hogy ha még nem is lesz fegyverszünet, de jöhet egy hadműveleti szünet vagy egy nagyon alacsony intenzitású fázis a háborúban. És míg Kijev bevétele egyre kevésbé hangzik reálisnak, az még bőven elképzelhető, hogy az oroszok a déli fronton újra megtámadják Mikolajivot – és ezzel egy újabb erőfeszítést tesznek arra, hogy Ukrajnát a Fekete-tengertől is elvágják.

Mikolajiv igen közel fekszik ahhoz a Herszonhoz, amit az oroszok már bevettek, hogy ott is egy donyeckihez és luhanszkihoz hasonló szakadár „népköztársaságot” hozzanak létre. A város és környéke ugyanis stratégiai fontosságú a Krím vízellátása szempontjából: „Az ellátást az észak-krími csatorna biztosítja, ez Herszontól északra indul, Nova Kahovkáról, és onnan megy le a Krímbe. Ezt a csatornát a 2014-es annektálás után Ukrajna elzárta, a háború legelső napján pedig az orosz hadsereg éppen talán emiatt Nova Kahovkáig ment, és azóta a csatorna orosz kézen van – ezt nem is fogják visszaadni.”

A mikolajivi laktanyát ért támadás helyszínén dolgoznak a mentőszolgálat emberei 2022. március 18-án – Fotó: Huszti István / Telex
A mikolajivi laktanyát ért támadás helyszínén dolgoznak a mentőszolgálat emberei 2022. március 18-án – Fotó: Huszti István / Telex

Az időjárás még közbeszólhat, a szankciók nem

Csütörtökön arról számolt be a BBC moszkvai tudósítója, hogy orosz nyomozók szerint Ukrajna légicsapásokat mért egy orosz város, Klimovo lakónegyedére. A város az orosz, a belarusz és az ukrán határ találkozásának közelében fekszik, a hírt azonban egyelőre nem erősítette meg független forrás.

Ukrán részről egyre gyakrabban hangzik el egyébként az a feltételezés, hogy Oroszország célzott terrortámadásokat tervez belföldön, polgári célpontok ellen – majd ezek elkövetésével Ukrajnát vádolnák. Rácz András szerint a háborús helyzet miatt nem lehet tudni, hogy valóban vannak-e ilyen tervek, vagy ezt az információs hadviselés részeként terjesztik. Ha történne viszont ilyesmi, akkor azzal az orosz állam jobban tudná mobilizálni a lakosságot a háborúra – vagy akár ürügyet is teremthet a hadiállapot bevezetésére:

„Oroszország ugye formálisan nincsen hadiállapotban – amit folytat Ukrajnával szemben, az formálisan nem háború, hanem különleges katonai művelet. Ha viszont deklarálnák, hogy ez háború, és bevezetnék a hadiállapotot, onnantól nagyon sok dolgot meg lehetne csinálni az orosz gazdaságban, be lehetne hívni a tartalékosokat, a sorállományokat, nemzeti szintű mozgósítást lehetne csinálni.”

Egyelőre azonban úgy tűnik, a háború új szakaszának megindításához még nincs szükség nagyobb mobilizációra, a várható donbaszi ütközetre pedig semmilyen hatással nincsenek az Oroszország elleni gazdasági szankciók. „Nincs olyan szankció, ami egy folyamatban lévő katonai műveletet meg tudna akasztani. Legalábbis nem látom, hogy a Nyugat egy ilyen szankciót képes vagy hajlandó lenne meghozni. A szankciók hatása, ami tényleg nemzetgazdasági jelentőségű törést okozna, az közép- és hosszútávon fog jelentkezni.

Az, hogy Oroszország most már részleges csődben van egyes hitelminősítők szerint, az nem jelenti azt, hogy megállnának a hadműveletek. Itt a szankcióktól azt várni, hogy most azonnal beköszönt a béke a hadszíntéren, nem reális.”

Faktor lehet azonban a kelet-ukrajnai hadművelet megindításában az időjárás, ami nemcsak a szárazföldi, de a légi erők mozgását is befolyásolja: „Egy esős, felhős időben, alacsony felhőalapnál sokkal nehezebb és veszélyesebb légitámogatást nyújtani a harcokban, mint tiszta időben. A repülőgépeknek, helikoptereknek le kell jönni a felhőalap alá, onnantól viszont sokkal sebezhetőbbek az ukrán légvédelmi rakétákkal szemben. Tiszta, száraz időben ugyanezt nagyobb magasságból meg lehet csinálni.”

Az előrejelzések szerint bár most még esős tavaszi idő van – ami sártengerré változtatja a földeket –, de lassan melegszik az idő, a tavasz végével pedig egy-két hét alatt kiszárad majd a talaj – ami elősegíti a nagyléptékű műveletek elindítását is.

Kiégett harcjárművek, amit az oroszok hátrahagytak a brutális bucsai események után – Fotó: Huszti István / Telex
Kiégett harcjárművek, amit az oroszok hátrahagytak a brutális bucsai események után – Fotó: Huszti István / Telex

Idő kérdése, hogy a németek is támadó fegyvereket küldjenek

Összességében tehát a front ugyan keletre vonult, de egy sikeres orosz hadművelet esetén megvan az esély arra, hogy újra nyugat felé vegye az irányt Oroszország. A hírek addig is folyamatosan érkeznek arról, mi történt az orosz megszállás ideje alatt a Kijev közelében fekvő, azóta felszabadult településeken – a civilek ellen elkövetett atrocitások felelőseit azonban aligha vonhatják felelősségre:

„Azt, hogy Oroszország kiadja ezeket az embereket a Hágai Nemzetközi Bíróságnak, kizártnak tartom. Akkor lehetne felelősségre vonni őket, például egy orosz harctéri parancsnokot, vagy egyes, az atrocitásokkal összefüggésbe hozható katonákat, ha a harcok során sikerül őket elfogni. De hogy fizikai valójukban bíróság elé lehessen állítani az atrocitásokra utasításokat kiadó felsőbb parancsnokokat, azt teljesen kizártnak tartom. Ahhoz valami olyan változásnak kéne történnie Oroszországban, ami teljesen irreális pillanatnyilag.”

A bucsai mészárlás vagy a kramatorszki vasútállomás elleni rakétatámadás viszont erősebb nyomás alá helyezheti azokat a nyugat-európai országokat, amelyek még vonakodnak, hogy támadó fegyvereket küldjenek Ukrajnába. Például Németország kormányát is, ahol bár a koalíciós partnerek támogatnák a fegyverszállítást, a szociáldemokrata védelmi miniszter szerint elérték a szállítások határát.

Rácz szerint a német kormány így is óriási fordulatot vett már azzal, hogy jóváhagyta a védekező fegyverek szállítását:

„A nullához képest az, hogy Németország engedélyezte a Panzerfaust páncéltörő rakéták, harckocsik, föld-levegő rakéták és légvédelmi rakéták szállítását, az egy óriási dolog. Ez egy olyan változás a német fegyverexport-politikában, aminek egyszerűen nem lehet túlhangsúlyozni a jelentőségét.”

Szerinte már csak idő kérdése, hogy támadófegyvereket is küldjenek majd a németek Ukrajnába, ami persze nagyban függ a fejleményektől is: „Igazából egész sok mindenről zajlik már vita: ex-keletnémet lövészpáncélosok küldéséről, és felmerült, hogy Németország eladna Panzerhaubitze 2000-seket is az ukránoknak, ami egy nagyon fejlett önjáró lövegrendszer” – mondja Rácz. Hozzátette, hogy persze minden fegyverküldésnél szerepet játszik az a faktor is, hogy olyan fegyvert kell küldeni, amit az ukránok tudnak is használni, mert nincs idő kiképezni a védelmi erőket egy teljesen új fegyverrendszerre – így rövid távon főleg a régi keletnémet fegyverek jöhetnek szóba.

Kapcsolódó
Kövess minket Facebookon is!