Élő pajzsként használják az oroszok Európa legnagyobb atomerőművét

2022. augusztus 05. – 09:24

frissítve

Élő pajzsként használják az oroszok Európa legnagyobb atomerőművét
Az oroszok által ellenőrzött Enerhodar területén található Zaporizzsjai atomerőmű 2022. április 27-én – Fotó: Ed Jones / AFP

Másolás

Vágólapra másolva

A hajszálpontos amerikai HIMARS-rakétarendszerek megérkezése komoly változást hozott a frontvonalon az orosz–ukrán háborúban, erről Rácz András Oroszország-szakértő is beszélt a Telexnek. Kivételt képez egy helyszín, ahol változatlanul nem hogy zavartalanul, de a megtorlás esélye nélkül lőhetik rakétáikat az oroszok.

Ez a terület nem más, mint a közép-ukrajnai Nikopol környéke, ahol az oroszok erődítménnyé alakították egész Európa legnagyobb atomerőművét, a zaporizzsjai létesítményt, és annak árnyékából lövik az ukrán erőket. Ez a helyzet önmagában elég aggasztó lenne, de közben a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) már arról beszél, hogy az ott dolgozóktól származó információk szerint „ellenőrizhetetlenné vált, teljesen elszabadult” az erőmű. Az ukrajnai frontvonalak itt láthatók az Institute for the Study of War térképén, az erőmű Zaporizzsja városától délre található:

Az orosz hadsereg a háború viszonylag korai szakaszában, március 4-én vette irányítása alá az atomerőművet, némi ijedtség után. Először ugyanis találat érte mind az erőmű területét, mind pedig az egyik hozzátartozó irodaépületet, szerencsére azonban maga a reaktorépület nem sérült meg. Az erőmű, ahol hatból jelenleg csak három reaktor üzemel, a NAÜ heves tiltakozása ellenére azóta is orosz kézen van, sokáig viszont más nem történt ott.

Nagyjából három hete azonban, főként az ukrán ellentámadásokra reagálva a stratégiailag fontos erőmű szerepe megváltozott, még tovább nőtt, az oroszok ugyanis elkezdték támadásokra használni annak területét

– nyugodtan indíthatják innen a rakétákat, tudva, hogy még a hajszálpontos HIMARS által sem kell válaszcsapástól tartaniuk. Illetve csak majdnem teljesen lehetnek nyugodtak, az ukránok ugyanis ha óvatosan is, de próbálkoznak: július második felében egy kamikaze drónnal felrobbantottak egy légvédelmi rakétaállást és egy Grad rakéta-sorozatvetőt, a közlésük szerint alig 140 méterre az erőmű épületétől.

A közvetlen katasztrófához viszont valami komolyabb baj kell az erőműnek otthont adó Enerhodar elűzött polgármestere, Dmitro Orlov szerint, aki azt mondja, hogy a közel egy méter vastag betonfalat csak egy erősebb fegyverből származó direkt találat tudná átütni. Ha viszont ez megtörténne, akkor az 1986-os csernobili katasztrófához mérhető történne egy robbanás vagy potenciális magolvadás eredményeként.

Szintén kiemelt veszély, hogy egy picit célt tévesztő rakéta az elhasznált fűtőanyagot tartalmazó atomtemetőt találná el, lényegében piszkos bombát létrehozva a becsapódásával.

Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerint ezzel az oroszok lényegében élő pajzsként használják az erőművet, amivel megsértik a genfi egyezményt, amely kimondja, hogy különös gondossággal kell eljárni, ha „veszélyes erőket tartalmazó létesítmények” találhatók harcok közelében.

Stratégiai célpont

Az ukrán hadsereg hónapok óta erős jeleit mutatta annak, hogy alkalomadtán az ország déli részén indítaná meg az ellentámadást. Ez jelenleg Herszon megyében zajlik, Nikopol, illetve Enerhodar pedig majdhogynem a megye határán fekszik, valamivel északkeletre. Az oroszoknak tehát nem kellett nagy stratégiai átlátási képesség ahhoz, hogy felismerjék, az atomerőművet felhasználva jelentősen hátráltatni tudják majd az ukrán visszatámadást a Dnyipro (Dnyeper) folyó közelében.

Orosz katonai járművek hajtanak át a Zaporizzsjai Atomerőmű kapuján Enerhodarban 2022. május 1-jén – Fotó: Andrey Borodulin / AFP
Orosz katonai járművek hajtanak át a Zaporizzsjai Atomerőmű kapuján Enerhodarban 2022. május 1-jén – Fotó: Andrey Borodulin / AFP

Az ellentámadás viszont a korábban elpusztított hidak miatt lassan halad, a térségben kulcsfontosságú lett a Nova Kahovka mellett található duzzasztógát, amin az egyik utolsó átkelő található. Mivel az ukrán földi erők kénytelenek erre haladni, az oroszok a zaporizzsjai erőmű árnyékából könnyű célpontra lőhetnek.

Ahhoz, hogy felgyorsítsák az ellentámadást, rengeteg katonára és eszközre lenne szükségük, ám ezt pont az atomerőmű területéről támadó oroszok miatt nehéz összehozni. A kör pedig ott zárul be, hogy ugyan az erőmű bekerítésével el tudnák vágni az utánpótlástól az oroszokat, de ehhez szintén jelentős erőket kellene összevonniuk.

A környéken faluról falura haladó ukrán erőket vezető Szerhij Satalov ezredes is arról beszélt a New York Timesnak, hogy mennyire megnehezíti a dolgukat az erődként használt erőmű. A környéken sorra hallgattak el az orosz lövegek a HIMARS-csapások eredményeként, egyedül Zaporizzsja felől érkezik folyamatos válasz.

„Hogyan reagálhatnánk erre? Ez egy nukleáris objektum”

– mondja Satalov.

Atomerődmű

Azt nem tudni pontosan, hogy mekkora az erőműben található orosz erők mérete. Az ukrán védelmi minisztérium szerint több mint 500 orosz katona és 50 katonai jármű, valamint rengeteg lőszer és több tüzérségi löveg található a területen, írja helyszíni tudósításában a spanyol El País.

Az ukrán állami energiavállalat, az Energoatom azt is bejelentette, hogy az egyik reaktor turbinatermébe 14 nehézfegyvert, lőszereket és robbanóanyagokat halmoztak fel az oroszok, bebiztosítva, hogy véletlenül se érje támadás az objektumot. Ezek az elűzött polgármester Orlov szerint elzárnak egy, a tűzoltás szempontjából kritikus bejutási pontot, ami veszélyt jelent az egész erőmű szempontjából – igaz, a New York Times hozzáteszi, hogy az Orlov által közölteket nem tudták megerősíteni.

Az Energoatom közben azt is reméli, hogy az oroszok rájönnek, nem tarthatják a végtelenségig az erőművet, főleg, hogy közben az erőműtől messzebb tartózkodó egységeket folyamatosan lőni tudják az előrenyomuló ukrán egységek. „Az orosz katonák kezdenek nyugtalankodni, és belátják, hogy nem maradnak ott örökre, ahogy ígérik, hanem hamarosan vagy megölik őket, vagy megadják magukat ukrán fogságban” – mondta az ukrán hírmédiának Petro Kotkin, az Energoatom elnöke.

Az oroszok mellett a működéssel is baj van

A hadászati probléma mellett a működés is aggodalomra ad okot, nem véletlenül jelzi a problémákat sorozatosan a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség. „A nukleáris biztonság minden elvét így vagy úgy megsértették, és nem engedhetjük meg, hogy ez folytatódjon” – mondta Rafael Grossi, a szervezet főigazgatója az ENSZ szerdai sajtótájékoztatóján.

Grossi azon dolgozik, hogy a NAÜ szakértői a lehető leghamarabb meglátogathassák az üzemet, így felmérhessék az ottani állapotokat. Jevgenyij Balickij, a régióba kihelyezett orosz tisztviselő ugyanakkor azt mondta, a tisztviselők készek bemutatni az ügynökségnek, hogy az oroszok hogyan őrzik a nukleáris létesítményt, miközben az ukránok állítása szerint támadják azt. Ehhez viszont az ukrán mellett az orosz fél beleegyezése is kell, a háború miatt ugyanis elég rendhagyóvá vált az erőmű működése.

Maga az atomerőmű orosz fennhatóság alatt van, de a működést ukrán dolgozók garantálják – bár az oroszok is a helyszínre küldtek nagyjából tucatnyi saját mérnököt. A működéshez szükséges vegyi anyagokat és egyéb, nélkülözhetetlen alkatrészeket szállító ukrán konvojokat pedig csak nagy nehezen engedik be a területre az orosz erők.

Egy orosz katona őrzi a területet a Zaporizzsjai Atomerőmű második reaktora előtt Enerhodarban 2022. május 1-jén – Fotó: Andrey Borodulin / AFP
Egy orosz katona őrzi a területet a Zaporizzsjai Atomerőmű második reaktora előtt Enerhodarban 2022. május 1-jén – Fotó: Andrey Borodulin / AFP

Az Energoatom mellett a háborús körülmények mellett az is nehezíti a működést, hogy állításuk szerint az oroszok mintegy 100, az erőműben dolgozó szakembert elraboltak, és csak egy kis részük térhetett vissza dolgozni, ők is csak rossz pszichés állapotban. A benti körülményekről beszélve az elűzött polgármester, Orlov azt mondta a New York Timesnak, hogy az orosz katonák árammal kínozzák a dolgozókat, és kegyetlen módszerekkel vallatják őket, miután a gyanújuk szerint összejátszanak az ukrán katonákkal.

Grossi csütörtökön arról beszélt, hogy az erőművel való nehézkes kommunikáció is kifejezetten veszélyes a hadi körülmények mellett. Így nem akart hitelt érdemlően beszélni arról, hogy ukrán gyanú szerint lőszert és robbanóanyagokat tárolnak az erőművön belül:

„Őszintén, nincs hozzáférésünk, így nem tudom eldönteni ezt. Ellentmondás van az ukrán és orosz beszámolók között. Én is kapok információkat, amiket megemlítek a jelentéseimben, de nem tudom megállapítani, ahogy ezek megfelelnek-e a tényeknek.”

Az 1986-ban balesetet szenvedett, a mostani háborúban is egy időre elfoglalt csernobili erőmű helyzete az orosz hadsereg kivonulásával oldódott meg. Erre rövid időn belül, önkéntes alapon valószínűleg nem lehet számítani Zaporizzsjában, így a kérdés az: bejutnak-e a NAÜ szakemberei az erőmű területére, vagy sikerül-e az ukrán hadsereg ellentámadásaival felszabadítani a területet.