Szimbolikus az oroszok kivonulása a Kígyó-szigetről, de ez a kikötők blokádját még nem oldja fel

Az orosz-ukrán háború egyik első mozzanata volt, amikor február 24-én a Kígyó-sziget ukrán védői az orosz megszállók hadihajójának azt üzenték: „Húzz a faszba!” A szigetet aztán rövid idő alatt megszállták az orosz csapatok, és bár a védők később egy hadifogolycserének köszönhetően visszakerültek az ukrán bajtársaikhoz, a sziget orosz kézen maradt, március vége óta pedig Ukrajna területének legnyugatibb megszállt pontja volt.

Csütörtök délelőtt viszont az ukrán fél részéről váratlanul arról jött jelentés, hogy elűzték az oroszokat a szigetről. „Az éjszaka folyamán a katonai művelet első szakaszának sikeres végrehajtásának eredményeként – amely során rakéta- és tüzérségi egységeink harci csapásokat mértek a Kígyó-szigetre –, az ellenség két motorcsónakkal sietve evakuálta a helyőrség maradékát, és valószínűleg elhagyta a szigetet. A szigetet most tűz borítja, és robbanásokat hallani. A művelet további eredményeit még vizsgálják” – írta a Facebook-oldalán az ukrán haderő déli parancsnoksága.

Nem sokkal később az orosz hadi vezetés is megerősítette, hogy elhagyták a szigetet – de ők úgy fogalmaztak, a „jó szándék jegyében befejezték a Kígyó-szigeten rájuk bízott feladatokat, és kivonták az ott állomásozó helyőrséget”. Moszkva szerint ezzel „demonstrálják a világnak, hogy Oroszország nem akadályozza az ENSZ azon erőfeszítéseit, hogy humanitárius folyosót szervezzen az Ukrajna területéről származó mezőgazdasági termékek exportjához”. Az ukránok később műholdképeket is kiadtak, amelyek szerintük igazolják, hogy a támadásaik után vonultak vissza az oroszok, és erről írt jelentésében a brit hírszerzés is.

Bár a lépés szimbolikus jelentőséggel bír, a harcok déli frontján ettől még nem várható komolyabb változás – mondta a Telexnek Rácz András Oroszország-szakértő. A Német Külpolitikai Társaság (DGAP) munkatársa szerint az tűnik valószínűnek, hogy

az ukránok olyan fegyverekhez jutottak, amelyek miatt az oroszok belátták: tovább már nem tudják tartani a szárazföldi frontvonaltól távol eső pontot a Fekete-tenger nyugati medencéjében.

Azt viszont Rácz szerint irreális volna várni, hogy a kibontakozó globális élelmiszerválságot megoldhatja a kivonulás.

A védők túlélték, a támadó hadihajó nem

A stratégiailag is fontos Kígyó-sziget Ukrajna déli partjától nagyjából 30 kilométerre található a Fekete-tengeren, és többször cserélt gazdát az elmúlt másfél évszázadban. A terület hovatartozásáról korábban éveken át vita volt Ukrajna és Románia között. Az ügyben végül a hágai Nemzetközi Bíróság Románia javára döntött, ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy Románia kapta meg a vitatott terület (a kontinentális talapzat) nagyjából nyolcvan százalékát, viszont egy ukrán bázis továbbra is maradt a szigeten.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök egy tavaly augusztusi interjúban azt mondta, a szigetet ugyanúgy Ukrajna területének tekintik, és minden erejükkel meg fogják védeni. A szigeten tizenhárom ukrán határőr állomásozott akkor, amikor február 24-én, néhány órával Vlagyimir Putyin bejelentése után megindult az Ukrajna elleni orosz invázió.

Másnap hozták nyilvánosságra a kommunikációt a szigeten lévő ukrán egység, és a velük kapcsolatba lépő orosz hadihajó között:

Hadihajó: „Itt az orosz hadihajó, azt javasoljuk, tegyék le a fegyvert, és adják meg magukat, hogy elkerüljük a vérontást és a fölösleges áldozatokat. Különben lebombázzuk önöket.”

Férfi hang: „Akkor ez ennyi volt… mondjam nekik, hogy húzzanak a faszba?”

Női hang: „A biztonság kedvéért.”

Férfi hang: „Orosz hadihajó, húzz a faszba!”

Február 25-én hajnalban Zelenszkij elnök azt jelentette be, hogy a sziget összes védője meghalt, de egyikük sem adta meg magát az oroszoknak. Ezt a hírt azonban később cáfolták, sőt, egy orosz–ukrán fogolycserével március végén vissza is juthattak Ukrajnába. Időközben viszont az Ukrajna Hőse címmel is kitüntették a védőket, és emlékbélyeget is kiadtak róluk, aminek rajzán egy katona a középső ujját mutatja fel a Moszkva cirkálónak.

A Fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajóját a fogolycsere után néhány héttel, április közepén egyébként ukrán rakétatalálat érte: Odessza ukrán kormányzója, Makszim Marcsenko úgy jelentette be az orosz hajó elleni ukrán támadást, hogy „a Moszkva cirkáló ma pont oda ment, ahova a Kígyó-sziget határőrei küldték”. Az egymásnak ellentmondó információk után az oroszok is elismerték, hogy elsüllyedt a Moszkva – és ahogy akkor írtunk róla, ezzel együtt Putyin terveinek egy része is egy időre kudarcba fulladt.

Nem tudták megtartani a szigetet az oroszok

Az elsüllyedt cirkáló helyét Ukrajna nemzeti kulturális örökséggé minősítette, és tovább folytatta offenzíváját a Fekete-tengeren. Május elején is érkezett már hír arról, hogy egy feltételezett ukrán dróntámadás miatt sűrű, fekete füst szállt fel a Kígyó-szigetről – ami után az oroszok persze hevesen tagadták, hogy az ő célpontjaikat találta volna el az ukrán hadsereg. Június végén újra arról adtak jelentést a kijeviek, hogy légicsapásaikkal „jelentős veszteségeket” okoztak az orosz erőknek, katonai műveletük pedig folytatódni fog.

„A sziget megtartása korábban is nehézségeket okozott Oroszország számára, több sikeres ukrán légitámadás is volt már a sziget ellen, meg néhány sikertelen is. Ukrajna folyamatosan támadta ezt a szigetet” – mondta a Telexnek Rácz András Oroszország-szakértő. „Ami változást hozott, az az, hogy az ukránok június 29-én és 30-án több tüzérségi és rakétacsapást is mértek a szigetre, és

úgy tűnik, szert tettek olyan tüzérségi eszközökre is, amelyekkel a sziget már a lőtávolságukon belülre került.”

Ukrán jelentések szerint a saját fejlesztésű Bohdana önjáró lövegeket vetették be a Kígyó-sziget orosz megszállóival szemben, bár Rácz szerint valószínűbb, hogy a nyugati országoktól kapott, nagy hatótávolságú tüzérségi rendszerek valamelyikét használták. Mindenesetre úgy tűnik, sikerrel is jártak: „A szigeten nincs fedezék, és innen nem lehet hova elvonulni – ha egy ilyen sziget a tüzérség lőtávolságán belülre kerül, onnantól tarthatatlanná válik. Mindenféle orosz dezinformációs narratívák röpködnek arról, hogy »ők ezt eleve így akarták«, és hogy ez a »jószándék jele«, vagy hogy akár ez valamiféle ukránoknak állított csapda lehet – de nem. Az a helyzet, hogy a Kígyó-sziget megtartásában Oroszország vereséget szenvedett” – mondja Rácz.

A szimbolikus jelentőségén túl ez olyan szempontból is eredmény az ukrán hadsereg számára, hogy az oroszok a Kígyó-szigetet feltehetően rádióelektronikai felderítésre is használták. „Ezek a rádiótechnikai felderítési eszközök most már nincsenek ott a szigeten, tehát a Fekete-tenger nyugati medencéjét az oroszok mostantól egy kicsit kevésbé tudják belátni. Ezen túl persze szimbolikusan is jelentős előrelépés a sziget visszaszerzése, de ez nem fordítja meg a háborút” – tette hozzá Rácz.

A szakértő szerint ugyanis érdemes óvatosnak lenni az esemény értékelésében: „Attól még, hogy a Kígyó-szigetről elmentek az orosz csapatok,

az a furcsa helyzet állt elő, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a szigetre újra ukrán erők tudnak települni – mert az orosz fekete-tengeri flotta rakétáinak lőtávolságán a sziget még bőven belül lesz.

Ukrán szempontból valószínűleg ugyanúgy tarthatatlanná válna a sziget. Nem biztos, hogy utána újra orosz megszálló erők érkeznének oda, de arra, hogy szétlőjék a szigetre települő ukrán erőket, az oroszok még képesek. Lehetséges, hogy a Kígyó-szigeten most egy ideig nem lesz érdemi helyőrség.” Rácz szerint elképzelhető, hogy a sziget most egy időre a senkiföldje marad.

Ez nem fogja megoldani a kikötők blokádját

Ráadásul a helyzet egyáltalán nem jelenti, hogy az orosz erők Kígyó-szigeti kivonulásával feloldódott volna Odessza tengeri blokádja: „Egyrészt az orosz fekete-tengeri flotta még mindig képes lenne támadni az Odessza kikötőjébe tartó vagy onnan távozó szállító hajókat. Igaz, hogy a fekete-tengeri flottát az ukrán hajó elleni rakéták fenyegetése a partoktól távolabb, hátrébb kényszerítette – ez így van a Moszkva-cirkáló elsüllyesztése óta –, de ezzel együtt a szállítóhajókat rakétával azért elérnék. Másrészt a megszállt Krím félszigeten is nagy számú orosz nagy hatótávolságú, hajó elleni rakéta állomásozik, ezek is képesek lennének támadni az Odesszából ki-, vagy oda behajózókat.”

„Vannak túlzó értékelések arra, hogy a Kígyó-szigetről az oroszok kiverése a blokád végét jelentené – nem ez a helyzet.

Továbbra is ott van az a probléma, hogy Odesszánál sok tengeri aknát telepítettek a harcoló felek: az oroszok azért, hogy akadályozzák, illetve veszélyeztessék a hajóforgalmat, az ukránok pedig azért, hogy az odesszai partokat védjék egy esetleges orosz inváziótól”

– mondja Rácz. A kikötők feloldásához szükség lenne a terület aknamentesítésére, ez viszont egyrészt hosszú hónapokba telne – másrészt a szakértő szerint „az orosz fekete-tengeri flotta ezt a folyamatot nyilván akadályozná”.

Az ukrán hadsereg is óvatosan fogalmazott az oroszok kivonulásáról: még nem tudják megmondani, mikorra térhetnek vissza a Kígyó-szigetre ukrán egységekkel. Ez pedig nemcsak a rakétatámadásokon múlhat, de azon is, hogy a szigeten mit hagytak hátra az oroszok – adott esettben akár aknákat is. „Az is benne van ebben, hogy ahhoz, hogy csapatokat tudjanak telepíteni a szigetre, egy minimális infrastruktúrára azért szükség van. Nem tudni, hogy mennyi maradt az infrastruktúrából az ukrán tüzérségi és rakétacsapások után.”

Volodimir Zelenszkij mindenesetre arról beszélt, hogy bár az oroszok kivonulása a szigetről nem jelent garanciát sem a biztonságra, sem arra, hogy „az ellenség nem tér vissza”, komolyan megváltoztatja a helyzetet a Fekete-tengeren. „Már jelentősen korlátozza a megszállók cselekvőképességét. Lépésről lépésre fogjuk őket kiűzni a tengerünkről, a földünkről és a légterünkből is.”