Háy János: Gyerekvers

Din don diridongó. Már az első sor jelzi, hogy ez egy gyerekvers, de a biztonság kedvéért azért beleírtuk a címbe is. Egyre ostobább gyerekek születnek, akikből egyre ostobább szülők lesznek, akik még náluknál is ostobább gyerekeket nevelnek, és ez a folyamat, úgy tűnik, megállíthatatlan. Ez az a teleologikus rendszer, ami már a Bibliában is meg van írva, hogy a világ így ér véget, a világ így ér véget, ahogy a kezdetét sem vettük észre, a végét sem vesszük észre. Azt hiszem, ez most szétfeszíti egy gyerekvers kereteit. Gyerekvers, gyerekvers, szereti a keretet! Gyerekek, gyerekek, szétszedik a keretet! Rontom-bontom, de haragszom!

El-kezd-jük, el-kezd-jük újra, el-kezdjük, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs. Olyan jól indult, hogy érdemes így üldögélve is megismételni: din don diridongó. Rendkívül ritmusos, valamint egy állat nevét is megnevezi, a dongót, ami különben hangutánzó szó, a dongó hangját utánozza. A diri is egy hangutánzó szó, csak a diri már kihalt, hála istennek, mert nagyon ellenszenves állat volt, egy csípős bogár, itt van egy szép illusztráció a másik oldalon, és ott láthatjátok, milyen volt a diri, amikor még nem halt ki, és tudott dirizni. Így képen különben elég aranyos. Ez amúgy egy környezettudatos gyerekvers. Nem fogunk benne PET-palackokat és nejlonzacskókat dobálni. Miattunk nem fognak kihalni a jegesmedvék. A diri az kihalt, de arról mi nem tehetünk, mert még akkor halt ki, amikor még mi nem éltünk. Ha még ma is élne diri, biztosan nem halna ki.

Din don diridongó! Feszes ritmus, ez minden gyerekvers alapja. Szinkópa, vagyis nem annyira az, szóval teljesen más, mert ez kókó sziszi pápá. Persze a rímelés is fontos, mert erre már eleve számítunk, hogy itt van a tehén / ki nőtt föl a tején / hadd legyek én. De ki legyen az én? Kislány, kisfiú, vegyes? Különleges neve legyen, vagy a leggyakoribb? A leggyakoribb, mert azért az a leggyakoribb, mert a szülők úgy gondolják, különleges. Cickom, cickom, vagyon-e szép lányod, fiad? Erre a válasz a hat legnépszerűbb keresztnév: https://magyarnevek.hu/nevek/utonevstatisztika/.

Új versszak, a gyerekversnek rövidek a versszakai, vagy hosszúk, de ez itt rövid, majd lesznek hosszabb versszakok is azoknak, akik a hosszabb versszakokat szeretik, mert ez egy rétegvers, méghozzá úgy rétegvers, hogy minden rétegnek szól, ez egy mindenréteg-vers. A hosszúversszak-szeretők ugyanúgy megtalálják benne a számításukat, mint a rövid versszak rajongói. Min-den ré-teg! Csigabiga réteg, kerekes és édes. Megszólítjuk a mamit, a nagymamit, az aput, a nagypapit, a szomszéd nénit és a szomszéd bácsit, a bébiszittert, a doktor nénit, az óvó nénit, az óvó bácsit, a ház körül ólálkodó sorozatgyilkosokat, a házi kedvenceket, mert azok is tudnak verset olvasni, nem csak beszélni, minden fejlődik, még a mesebeli állatok is, és ha nem ér rá anyu vagy apu, ott a papagáj vagy a kutyus vagy a cirmos cicahaj. Na, mit mutat neked a bácsi, na, mit mutat? Erre most nem válaszolunk, a költői kérdés olyan kérdés, amire nem szokás válaszolni.

A címe legyen, a címe legyen, mert még nem volt címe, hogy Évszakok. Aztán kezdjük a januárral, nem baj, nem baj (a ritmus kedvéért kénytelen vagyok ismételni, annyira megy a fülemben a dallam), cirmos cica, haj. Nem baj, cirmos cica, ha a hónapok szerepelnek benne. Hülyegyerek úgyse veszi észre, a libát is lehet keverni a kacsával, mert az végül is ugyanaz, csak a kacsamáj kicsit olcsóbb, de csak azért, mert rosszabb a marketingje, meg a méhet a darázzsal, mármint keverni, az már tényleg nem különbözik. A fentebbi állatok mindenképpen szerepelhetnek benne, meg egy kutya, ez nem az, amelyik korábban verset olvasott a kis divatnevesnek, ez valójában farkas vagy farkas volt, lehetnek kismalacok is, a kismalacok nagyon aranyosak, meg a kiskecskék, meg a kisbárányok, egy juhászra is szükség van. Hú, de népes sereglet. Sereglet, sereglet, hú, de népes sereglet.

Új versszak, új korszak, honnan jön a borszag, a nagyapám hozta. A part alatt, a part alatt, három kocsma is van, három kocsma is van. Most meg lehet ismételni az összes állatot, nagyapával együtt, hogy én elmentem a vásárra félpénzzel, és vettem ott cirmos cicát, malackát, kacsát, libát, tyúkot, dirit azt nem kaptam, cickomot, kecskét, fecskét, ő új szereplő, de volt a vásárban, gondoltam, veszek, kutyafarkast, darazsat, méhet, meg még buzát (ugye nem kell mindig elmagyaráznom, hogy a ritmus miatt) buzát és békességet is, de ezt otthon a feleségem nem vette észre, és nem volt békesség, mert útközben elittam az összes dolgot, amit vásároltam, kivéve a békességet, mert azért nem adtak inni, pedig fröccsöt kértem, annak a kétharmada víz, szóval ingyen van, ez már majdnem népmese. Ez olyan gyerekvers, amiben minden fontos benne van, még a népmese is, valamint tele van szójátékkal, rímekkel. Nem baj, ha rossz rím, tudjuk, hogy minden sor végén kell lenni egy rímnek, hiába nem rímel, odahalljuk vagy rákenjük a másodikat az első sorra. Cirmos cica, haj, hová lett a rím? Nem látod, itt van a bajuszomon. Beletehetem a versbe? Bele.

Új versszak, vissza a címadó témához, majd az állatokat szóba hozom később, az állatok nagyon fontos kellékei a gyerekversnek. Évszakok. Tizenkét évszak van, január, február, és mit ad isten, még rímel is, így nem kerülhet a szövegbe az április, igaz, kimaradt a március is, de őt majd előhívja egy kis rímmel a június, július, aztán az év vége négyrímű évszaknév, szeptember, október, vember, cember. Szeptembertóbervembercember. Máris lett egy mondókánk is, meg egy találós kérdés, hogy melyik hónap maradt ki. A tavasz.

Jaj, de okos vagy, érdemes volt megkérdezni. Tüzelünk a célközönségre. Ég a gyertya, ég. Azért írunk gyerekverset, mármint a célközönség miatt, nem is a fióknak. A fióknak olyan verset írunk, amit még a fiók sem ért. Ez most egy kis kitérő, a végleges változatban majd ez is rímekbe lesz szedve. A gyerekvers, régiesen gyermekvers nem hiányozhat egy rendes magyar költő életművéből, ez, mondhatni, kötelező, akkor is elő lehet venni, ha az életmű többi része valamilyen okokból nemkívánatosnak bizonyul, valamint fajlagosan, fajlagos inkább kihagyva, a fajjal kezdődő szavakat jobb kerülni, valamint ez az a korosztály, amelyik még olvas verset.

A felnőttek nagy része is csak gyerekverset olvas, amikor felolvassa a gyerekeinek. Nincs már olyan anya, aki még értené a felnőtteknek írott verseket, annyi időt töltenek a gyerekeik és a gyerekversek társaságában, az apákat pedig ne is említsük, ők soha sem értették, miért olvas valaki verset. Itt érdemes pontosan körülírni, hogy valójában ki a célközönség. Gyerekek, gyerekek, szeretik a gyerekverseket. Na, ez egy helytelen állítás, mondhatni, a marketinges halála, ha ezt az állítást követi. Még véletlen sem a gyerekek a célközönség. A gyerekeknek nincsen pénzük, csak az anyukájuknak van, ha kérnek a férjüktől. Ez egy hagyományos család, apu tévét néz és sört iszik, anyu takarít, nagymama egy karéj kenyeret kanyarít, nagyapa épp italt vagy kertet kerít, a kutya meg csak alszik, és rá se hederít erre a kibaszott családra.

Itt behozok egy kis erőszakot a nyelvhasználat terén is, és megelőlegezek egy olyan lehetséges forgatókönyvet, hogy apa feláll a tévé elől, és szó nélkül rendez egy vérfürdőt. Minden családban az apa fürdet, különösen ha van lánygyereke is. Szóval az apa vérfürdőt rendez, s ezt a kutya sem ússza meg, csak a nagyapa, aki épp a kocsmában van, bár a versben már egyszer hazajött, de az még tegnap volt, ma újra elment. Ő találja meg a tetemeket, elborzad, micsoda rémmese. Valójában nem ezt mondja, hanem felüvölt: ááááááááááááá, végre meghalt.

Ám a felesége halála fölötti öröm, mert az ő tetemét látja meg először, nem tud kiteljesedni, mikor észreveszi, hogy a lánya és az unokája is ott hever holtan, vérbe fagyva.

A tragikus eseményeket az Élt egyszer egy Mehemed dallamára írom, hogy a könnyed ritmus mégis élvezetessé tegye az akciót. Ezt a kötetet, tele illusztrációval, minden két sorhoz tartozik egy kép, borítékolom, hogy az összes anyuka megveszi, mert ezt a mesekönyvet a válóper során kiválóan fel lehet használni. Ez egy többfunkciós mesekönyv. Ha kérdi a bíró, hogy miért válnak el, hát csak ezt a könyvet kell felmutatni. Azért, mert nem veszélyeztethetik a gyerekeik életét egy olyan férj mellett, aki némán sörözve ül a tévé előtt, s minden bizonnyal ezeket a rémes tetteket fontolgatja épp a fejében. Ez nem is válás, hanem gyerekmentés, hasonlatos ahhoz, amit Teréz anya csinált évtizedeken keresztül. Tehát mélyen keresztényi cselekedet.

A következő versszak az egyben és életben maradt családokhoz fordul. (Lehet, hogy kicsit hosszú lett ez a vers. Talán el kéne hagynom minden második sort, csak az a baj, hogy akkor megszűnik a rímelés, mert páros rímben írtam. Akkor esetleg minden harmadik sort?) Papa, mama, gyerekek. Ez a vers legkedvesebb része, tele mókás ritmusokkal, aranyos állatkákkal, a farkas megint kutya lesz. Anya szereti apát, apa szereti anyát, gyerek szereti szülő, tyúk kotyog, csibe csipog, nyúl nyuszog, bárány béget, róka ravasz, mi lesz ennek a vége? Ordas farkas, táncos medve, milyen neki most a kedve? Répa, retek, mogyoró, ritkán rikkant a rigó! Eper, málna, szamóca, szúnyog, légy és kabóca. Visszatér az indító din don diridongó. Lippiti klippiti, kitrákotty, kárikintyom, tente baba tente, holnap lesz becementezve a pofája. Gólya, gólya gilice, mitől véres a lábad? Gágágá, jönnek a libák, és/vagy kacsák, hú de húde, húde, húde ez a társaság. Hová mész te, ingyombingyom táliber? Nem látod, hogy tutáliber máliber. Télapó itt van? Hó a ruhája? Nem találta a piros otthonkát, kát-kát-kát, a piros othonkát? Hópihe, hópihe, kőpihe, kőpihe, táttiti, tátiti, pihekő, pihekő, tititá, tititá. Zakatol az ásó-kapa-nagyharang! Megy a gőzös, megy a közös Kanizsára. Törökkanizsára vagy Magyarkanizsára kér jegyet? Nyuszi ül a fűben. Füvezik, szundikál. Nyuszi hopp, nyuszi hopp. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni! Virágéknál ég a világ! Gólya, gólya, gilice, mitől véres a lábad? Nyihaha, röfröfröf, töftöftöf, gágágá, háphápháp, töftöftöf, brumm-brumm-brumm. Na, ez medve vagy traktor?

Búúúúúúú! Búúúúúú! Ez milyen állat? Te mit gondolsz, Mehemed? Honnét tudná Mehemed, sosem látott tehenet. Ezért aztán Mehemed, bombát gyártott eleget. A nagyváros főterén, csinált egy kis meleget. Eleget, eleget, csinált egy kis meleget. Zimmezum, zimmezum, recefice bumm-bumm-bumm, csinált egy kis meleget. Csigabiga, gyere ki, ég a pláza ideki! Kárikintyom, édes tyúkom, megmaradt a félpénzem.