Mintha kicserélték volna a motort egy mozgó autóban

Az előző csütörtök a legtöbb ember számára valószínűleg semmiben nem különbözött a korábbi csütörtököktől, az internet egy része viszont egy emberként lélegezhetett fel (vagy szentségelhetett), hosszas húzódás után ugyanis sikeresen lezajlott a Merge, vagyis az Egyesülés az Ethereum platformon. Erről aznap írtunk is, de nem hibáztatjuk önt, ha a klikkelés után is úgy tért vissza ide, hogy fogalma sincs, mi a francról van szó, úgyhogy ebben a cikkben részletesen összefoglaljuk, hogy

• pontosan mi történt,
• mire volt jó ez az egész,
• miért örülhetnek azok, akik évek óta ácsingóznak egy új videokártya után,
• miért lehetnek szomorúak a kriptobányászok
• és mire lehet számítani a jövőben.

Mi ez az egész? Miért kellett átállás?

Mielőtt rátérnénk arra, hogy mi volt ez a Merge, először érdemes felidézni, hogy mi is az az Ethereum. Ez a második legnagyobb blokkláncalapú platform, melynek ötlete 2013-ban pattant ki az orosz származású Vitalik Buterin fejéből, a gondolatot pedig természetesen tett is követte, így a hálózatot 2015-ben megkezdte a működését. Az Ethereum egyértelműen a blokkláncalapú projektek ősatyjának számító Bitcoin nyomdokaiban járt, többek közt azért is, mert ugyanazt a proof of work nevű protokollt használta, melynek lényege, hogy a bányászgépeknek hatalmas számítási kapacitást igénylő, bonyolult matematikai feladatokat kell megoldaniuk az új blokkok generálásához, magyarán ahhoz, hogy az ember hozzájusson a platform ether (ETH) nevű kriptovalutájához.

Az Ethereum persze bizonyos tekintetben óriási előrelépés is volt a Bitcoinhoz képest, főleg a felturbózott okosszerződések miatt, amelyek a mai napig a platform legfontosabb erősségének számítanak. Nem véletlen, hogy a legutóbbi kriptoláz középpontjában álló NFT-k és a pénzpiaci közvetítőket okosszerződésekkel kiváltó decentralizált pénzügyi (decentralized finance, DeFi) szektor nagy része is ezen a platformon fut. Erről, na meg arról, hogy mennyire könnyű az okosszerződések hibáit, emberi mulasztásokat vagy az egyszeri befektetők hiszékenységét kihasználva dollármilliárdokat lenyúlni a DeFi szektorban, korábban itt írtunk, de ebből legyen is elég ennyi, a téma szempontjából ugyanis sokkal izgalmasabb az, amiben az Ethereum (egészen eddig) nem változtatott a nagy elődhöz képest.

A proof of work protokoll egyértelműen egy bizonyított, időtálló dolog, amit mi sem mutat jobban, mint hogy a Bitcoin még mindig messze a legnagyobb játékos a kriptopiacon, a piaci kapitalizációja több mint kétszerese az Ethereuménak, és majdnem 40 százalékos piaci részesedéssel bír. Ennek a protokollnak viszont nagy hátránya az, hogy a kriptovaluta bányászata durván szennyezi a környezetet – az Ethereum esetében évente nagyjából akkora károsanyag-kibocsátással lehetett számolni, mint egy közepes méretű országnál –, egyes országokban pedig komoly terhet ró az elektromos hálózatra is. A blokkok dekódolásához szükséges egyre növekvő számítási kapacitási igény másik fontos hozadéka az volt, hogy viszonylag hamar eljött az a pont, ahol már speciális bányászgépekre volt szükség.

A legnagyobb „kriptofarmokon” ilyen gépekből több százat, vagy akár több ezret is lehetett találni, ehhez pedig rengeteg, eredetileg gémereknek szánt videokártyára volt szükség, ami az elmúlt években a csiphiánnyal és a nyerészkedőkkel együtt óriási hiányhoz és elszálló árakhoz vezetett.

A protokollt használó platformokat éppen ezek miatt rendszeresen kritizálják is, az évek során pedig több olyan alternatíva is született, amely ezt a problémát igyekezett kiküszöbölni. A legnépszerűbb ilyen a proof of stake, ahol a „bányászok” a már meglévő kriptovalutáik egy részét helyezik letétbe a rendszerben, és minél több ilyenjük van, annál nagyobb eséllyel tudják dekódolni a következő blokkot. Azt régóta tudni lehetett, hogy az Ethereum is szeretne átállni erre a protokollra, ami a fentiek fényében nem is túl meglepő – úgy meg pláne nem, hogy más megfontolásokból is előnyösebb, erről később majd lesz is szó –, 2019-ben pedig közzé is tették az akkoriban még Ethereum 2.0-nak nevezett új változathoz vezető rögös út állomásait.

Ennek első és legfontosabb lépése volt az eredetileg 2019-re tervezett, végül 2020 decemberében útjára indított Beacon Chain, az Ethereum proof of stake protokollra alapuló leágazása, ami egészen a múlt hétig a proof of work-ön alapuló fő hálózattal párhuzamosan futott. A teljes átállás innentől kezdve gyakorlatilag állandóan terítéken volt, már tavaly márciusban is írtunk róla az NFT-kről szóló cikkünkben, tavaly decemberben pedig, amikor a videójátékok és az NFT-k elég véleményes viszonyát boncolgató cikkünk megjelent, éppen 2022 első felére jósolták a megvalósulását. És persze az ezzel járó megváltást is, ami a környezetvédelmi megfontolásokon túl például a videokártyák piacán is teljes átalakulással kecsegtetett.

Miért jó, hogy megtörtént? Egyáltalán mi történt?

Persze az, hogy a folyamat végül ennyire elhúzódott, egyáltalán nem meglepő, mert a fejlesztőknek nagyon nehéz dolga volt. Egyrészt meg kellett győzniük a projekt összes résztvevőjét, beleértve ebbe a legnagyobb játékosokat is, hogy ne tegyenek keresztbe az átállásnak – ha pár nagyobb szereplő összeállt volna, a hálózat számítási kapacitásának (hash rate) nagyobb részével felvértezve egy ún. 51 százalékos támadással jelentősen meg tudták volna nehezíteni a dolgokat –, másrészt pedig technikailag is komoly kihívást jelentett az egész. Justin Drake, az Ethereum Alapítvány nevű nonprofit szervezet kutatója úgy fogalmazott múlt héten a CoinDesknek, hogy az átállást, vagyis a korábban emlegetett proof of stake alapú Beacon Chain és a proof of work alapú fő hálózat összeolvadását nagyjából úgy lehet elképzelni, mintha menet közben kicserélték volna egy autó motorját.

Annyira mondjuk nem volt látványos a dolog, ha valaki kíváncsi arra, hogy élőben hogy zajlott az egész, ide kattintva megnézheti, hogy pontosan hogy zajlott az átállás – spoiler: többnyire az új blokkokat jelképező zöld négyzetek jelentek meg a képernyőn, majd bő tíz perccel később hivatalosan is ki lehetett jelenteni, hogy lezajlott a dolog. A zöld négyzetek azt jelentették, hogy az éppen aktuális blokk generálására kiválasztott validátor online volt és a megfelelő szoftvert futtatta, amiből jól látszik, hogy a közösségen is elég sok múlott. Ha üresen maradtak volna a négyzetek, az elég nagy probléma lett volna, de a részvételi arány még a korábbi teszteknél is sokkal jobb volt. A validátor a kriptobányász itteni megfelelője, olyasvalaki, aki letétbe helyezte a kriptovalutáit – az Ethereum esetében az új rendszerben minimum 32 tokent –, és ezzel benevezett a blokklottóba.

Egy nagyon egyszerű analógiával élve talán úgy lehetne elmagyarázni, mintha egy tanár elkezdett volna villámkérdéseket feltenni az óra elején, amire ellátogatott a Tankerület Fontos Embere™. A diákok nem hiányoztak az iskolából, és fel is készültek az órára, így majdnem mindenki ötöst kapott, a tanárt pedig feljebb minősítették.

A közel négyórás közvetítésben egyértelműen maga a Merge volt a legérdekesebb esemény, még ha nem is volt olyan látványos, mintha kicserélték volna a motort egy mozgó autóban, de az érdeklődők számára legalább ennyire izgalmasak lehettek az ezt megelőző elemzések és előadások, kiváltképp az, ahol Vitalik Buterin beszélt arról, hogy miért állnak át a proof of stake protokollra. Buterin elmondta, hogy a proof of work protokoll szerinte a lehető legdrágább módja a blokkok validálásának, a proof of stake pedig ugyanezt csinálja, csak (az ökoszisztéma számára is) sokkal olcsóbban, sokkal kevésbé környezetszennyezően – ezt elég látványosan mutatja ez a grafikon – és sokkal biztonságosabban. Így skálázhatóbbá is vált az Ethereum (könnyebben lehet növelni a számítási kapacitását), aminek nehézsége a blokkláncalapú technológiák egyik legnagyobb hátráltatója.

Ennek oka, hogy az új protokollnak köszönhetően sokkal könnyebben fel lehet darabolni az adatbázist kisebb elemekre, amelyek így gyorsabban és könnyebben kezelhetőek, és egyszerre több kiszolgálón tudnak működni. Ez az ún. sharding, amivel ki lehet váltani az adatbázis méretének növelését, a validátoroknak pedig nem kell maguknak tárolni az összes adatot. Így nincs szükségük erős hardverre sem, vagyis a platform kapacitását úgy lehet növelni, hogy közben továbbra is hozzáférhető marad. Az Ethereum esetében egyébként ennél kicsit bonyolultabb lesz a dolog, de a részletekbe most nem mennénk bele, ha valakit érdekel, ide kattintva olvashat még erről. Jelen állás szerint valamikor jövőre érkezhet majd meg az ezt magába foglaló frissítéssorozat, a fejlesztők pedig azt várják ettől, hogy előbb-utóbb egy laptopon vagy akár telefonon is lehet majd futtatni az Ethereumot.

Mi lesz így a bányászokkal?

A Merge legfontosabb hozadéka egyértelműen az, hogy az Ethereum hirtelen egy sokkal környezetbarátabb, biztonságosabb és a jövőre nézve nagyobb potenciállal rendelkező platform lett, mint eddig volt. Az energiahasználat drasztikus csökkenése kifejezetten olyan pozitívum, amivel nagyon nehéz vitatkozni, nem véletlenül mondta az Ethereum Alapítvány fejlesztője, a mostani frissítésben is fontos szerepet vállaló Tim Beiko, hogy most olyanok is elkezdhetnek foglalkozni az Ethereummal, akit eddig taszított a masszív környezetszennyezés és energiapazarlás. Ez a nagybefektetőknek is vonzó lehet, ahogy az is, hogy sokkal könnyebben beszállhatnak majd a pénzcsinálásba, mint eddig, de talán ennél is fontosabb az, hogy

most már nem kell dollármilliárdokat elpazarolni a bányászathoz szükséges áramra, ami azt jelenti, hogy kevesebb ethert kell létrehozni jutalmul, így a kriptovaluta értéktartóbb lehet, mint eddig.

Itt érdemes megemlíteni ugyanakkor, hogy az ether értéke jelentősen csökkent a Merge után, az átállás előtti helyzethez képest jelenleg durván 300 dollárral ér kevesebbet, ami közel 20 százalékos visszaesést jelent, pedig előzetesen sokan arra számítottak, hogy ettől kilőhet majd az árfolyam. A csökkenés önmagában persze nem annyira meglepő, elvégre a bitcoin esetében is megfigyelhető volt ugyanez, ami leginkább az általános gazdasági mélyrepüléssel és a továbbra is magas inflációval van összefüggésben, az ether azonban jóval nagyobb mértékben esett vissza.

Ennek hátterében többek közt az állhat, hogy sokan inkább most kivették a profitjukat, és a Bitcoinba tették át a pénzüket, ami a várakozások szerint a következő hónapokban jobban teljesíthet majd. A Fed újabb kamatemelése sem verte fel a befektetési kedvet, és az is érdekes fejlemény, hogy az Amerikai Értékpapír- és Tőzsdefelügyelet (SEC) elnöke, a blokkláncszakértő Gary Gensler múlt héten belengette, hogy a proof of stake protokoll szerint működő platformok a jövőben az értékpapírokhoz hasonlóan szabályozhatnák. Jason Lau, az Okcoin vezérigazgatója ugyanakkor a CNBC-nek néhány napja arról beszélt, hogy akik kitartanak, azok hosszú távra terveznek, ebben a távlatban pedig bőven van miért optimistának lenni, a Merge ugyanis csak a kezdete volt az Ethereum átalakulásának.

A jövőben tehát biztosan javulni fog a helyzet, azt azonban fontos kiemelni, hogy a proof of stake protokollnak is megvannak a hátrányai, élükön azzal, hogy a korán beszálló nagy játékosok nagyon nagy befolyásra tehetnek szert, és a legnagyobb pénzeket is ők kaszálhatják le. Annak ellenére tehát, hogy sokkal könnyebb lesz beszállni a buliba, továbbra is meglesznek a nagykutyák, csak a gigantikus bányásztársaságok helyett mások kezében összpontosul majd a hatalom. Az egyik ilyen központi szereplő a Lido nevű közösségi validátorkollektíva, amely több mint 30 százalékát birtokolja a letétbe helyezett ethernek, a három legnagyobb kriptotőzsde, a Coinbase, a Kraken és a Binance pedig szintén 30 százalékon állnak.

A bányászok is sokat tudnának mesélni a Merge hátrányairól, a videokártyás bányászat ugyanis egy csapásra elvesztette az értelmét (a dedikált bányászgépek esetében természetesen más a helyzet). Ahogy azt a Tom's Hardware összefoglalta a múlt héten, a WhatToMine adatai alapján jelen állás szerint – és ez fontos, mert ahogy az már sokszor kiderült, a kriptopiacon bármi megtörténhet – nincs olyan videokártya, amiből profitot lehetne kicsikarni. Még úgy sem, hogy a lehető legkedvezőbb, kilowattóránként 10 centes árammal számolunk, ami a rezsicsökkentés-csökkentés óta nem igazán reális Magyarországon, meg persze máshol sem nagyon. Nem véletlen, hogy bár egy prominens, az átállás iránt szkeptikus kriptobányász, Chandler Guo korábban csinált egy olyan leágazást (forkot) az Ethereumhoz, amely továbbra is a proof of work protokollon alapul, egy múlt heti interjúban arról beszélt, hogy az ennek tokenjét, az ETHW-t bányászók 90 százaléka rövid úton csődbe fog menni, és csak azok járnak jól, akik ingyen, vagy nagyon olcsón jutnak hozzá az áramhoz.

Persze nem ez az egyetlen alternatíva, ott van például Ethereum másik leágazása, az Ethereum Classic is, amely még 2016-ban jött létre, amikor az Ethereum Alapítvány visszacsinálta egy 150 millió dolláros hekkelés következményeit, ezzel pedig lényegében új hálózatot hozott létre. Az Ethereum Classicon viszont ez megmaradt, többen ugyanis úgy gondolták, hogy ez is része kell, hogy legyen a blokklánc megmásíthatatlanságának, és a proof of work protokoll sem változott, így nem meglepő módon sokan ebbe menekültek. A bányászok emellett számos altcoin közül válogathatnak ám ahogy azt múlt héten a Bloomberg is kiemelte, ezek mind szignifikánsan kisebbek az Ethereumnál, ha pedig hirtelen rájuk eresztenek 10 milliárd dollárnyi bányászgépet, nagyon hamar eljön az a pont, ahol a legtöbb bányásznak már nem éri meg a dolog.

Akkor most végre lehet videokártyát venni?

Ahogy azt a cikk elején is írtuk, az átlagember számára a Merge egy teljesen inszignifikáns esemény volt, és simán lehet, hogy mire idáig eljutott a cikkben, még mindig totálisan hidegen hagyja önt a dolog. Az Ethereum átállása viszont nemcsak a blokkláncfanatikusokat, a befektetőket és a bányászokat érintette igencsak komolyan, hanem a videokártyák piacát, következésképp a gémereket is. A kisebb-nagyobb kilengésekkel szűk két éven át tartó problémáról többször is írtunk a Telexen, júliusban pedig arról is beszámoltunk, hogy bár Magyarországon ezt nehéz volt észre venni, igazából véget ért a videokártya-pokol.

Ahogy akkor írtuk, a kriptopiac mélyrepülése miatt sok bányász már hónapokkal ezelőtt kiszállt a buliból, a használt kártyák nagy része pedig a használt piacon kötött ki. A használt kártyákat átböngészve jól látszik a Merge hatása, a Hardverapró például rogyásig van vállaltan vagy legalábbis valószínűsíthetően bányászgépekben használt kártyákkal, és az ár is csökkent valamelyest, az RTX 3070-nél például mostanra a pár hónapja még kivételnek számító 180 ezres ár lett a normális az előre sorolt hirdetések alapján. Itt most tényleg egymást érik a kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatok, de azt most is érdemes kiemelni, hogy a bányászkártyákkal nem árt óvatosnak lenni.

Az alapvetően játékra tervezett kártyákat a bányászat során egészen más jellegű igénybevétel éri, ami főleg a memóriacsipekre van negatív hatással, így vásárlás előtt mindenképpen érdemes bevizsgáltatni a használt kártyákat, hogy kiderüljenek a problémák.

Azt is érdemes kiemelni, hogy az Nvidia a várakozásoknak megfelelően a héten tényleg bemutatta az újgenerációs kártyáit (az RTX 4090-et, illetve rögtön kétféle RTX 4080-at is), amikről a bejelentés során nagyon röviden három dolog derült ki: elképesztően drágák, elképesztően nagyok és elképesztően erősek. Hogy ennek mi értelme, amikor sokan még a jelenlegi generációig sem jutottak el, azt a fene se tudja, de láthatóan bejött az a prognózis, hogy a gyártó egy nagyon kis rétegre lő az új kártyákkal, és egyelőre inkább arra fókuszál majd, hogy kipörgesse az óriási rajta maradt készleteket a 30-as kártyákból.

Éppen ezért ezen a ponton még mindig érdemes inkább kivárására játszani: az ünnepi időszakra valószínűleg még lejjebb mehet a legtöbb ember számára célul kitűzhető RTX 3060, 3060 Ti és 3070 új ára, és alighanem a használt piacon is lehet majd árcsökkenéssel számolni, ha az exbányászok azzal szembesülnek, hogy nyomott áron sem feltétlenül tudják eladni a kártyáikat. A Merge tehát ezt a problémát sem oldotta meg egyből, de ahogy az jelenleg az Ethereumra is igaz, hosszú távon azért most van miért optimistának lenni.