Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
„Az Ördög-árok a víz, és tán a földrengések borzasztó remekműve, vihartól felizgatott kőtenger. Az egész árok medréből háznyi nagyságú sziklák tornyosulnak – itt nem látsz talpalatnyi földet, minden lépted sziklára esik.” – írta 1860-ban Rómer Flóris régész, akadémikus, akinél jobban azóta sem foglalta össze senki a szurdok leírását, ahova túránkban törekszünk.
Ördög-árok kettő is akad Magyarországon. A budapestit ismerik többen, a Nagykovácsitól a Dunáig húzódó árok fontos útvonala volt mindig is a csapadékvíznek és a szennyvíznek a folyó irányába, egyszer be is jártuk teljes hosszában, az izgalmasra sikeredett videó itt nézhető meg róla.
De most nem a patkányok földalatti birodalmáról van szó, hanem a bakonyi Ördög-árokról, ami, mint a fenti Rómer Flóris idézet is bizonyítja, jóval monumentálisabb természeti látvány fővárosi névrokonánál. Ha már ott vagyunk, visszafelé kikerekítjük az utat egy másik árokkal, valamint egy szurdokkal, ami a büszke cseszneki vár(rom) aljában húzódik.
A körtúrára Csesznekről indulunk, a temető melletti parkolóból, a P (piros sáv) jelzés nyomában. A túraút először a földek mellett kanyarog. Ne mulasszunk el hátrafelé tekingetni, nyilván nem az ördögök és egyéb démonok miatt, hanem azért mert több pontról is nagyon szép szögből látható innen a cseszneki vár. Ha beérünk a hegyoldalt benövő erdőbe, akkor erre már nem lesz lehetőségünk.
Az erdei út 2-3 kilométeren át eseménytelenül kígyózik a fák között, izgalmat legfeljebb a kidőlt fatörzsek kerülgetése, átmászása okoz, majd odaérünk a (február végén éppen kiszáradt) Nagyesztergári-ér medréhez. A túraútvonal egy hajtűkanyart vesz, és meder mentén elindulunk befelé az árok irányába.
Már az egyre szűkülő völgyecske elején szép sziklaalakzatok tűnnek fel, majd az árok keskenyedik, a sziklák egyre közelibbek és vadabbak. Az ösvény jelentős részben a patakmeder kőgörgetegén bukdácsol, majd megérkezünk a nagy attrakcióhoz: az Ördög-gáthoz, másik nevén a Gizella-átjáróhoz.
A szurdokjáratot eltömő hatalmas sziklákat hatvan éve létrával és korláttal tették átjárhatóvá, amit 2009-ben felújítottak, új lépcsőfokokat és kapaszkodósodronyt beépítve. Valakinek odalenn a mélyben nem tetszhetett a dolog, mert 2010-ben olyan esővíz- és iszapár söpört át az Ördög-árkon, ami betemette, eltorlaszolta az átjárót, tönkretéve az egy évvel azelőtti munkát.
2011-ben azonban a helyi természetjárók több önkormányzattal és az erdészettel karöltve rendbe hozták az Ördög-gát környékét. Az új, erősebb kapaszkodósodrony és acéllépcső a sziklafal védettebb, keleti oldalára került, és ezzel megépült az első hazai via ferrata, igaz, mini változatban. (Két évre rá nyitott az első igazi via ferrata, méghozzá nem is messze, a Kőmosó-szurdokban, de arról akkor, ha majd odaérünk.) Ezt az Ördög-gáti miniverziót egy átlagos túrázó ferrata-szett nélkül is le tudja birkózni.
A gát szikláit jobbra hegyi ösvényen el lehet kerülni annak, aki nem akar kapaszkodni, viszont ez esetben könnyen elmegyünk a helyszín másik nagy száma mellett: a sziklák mögött lehet felkaptatni a meredek völgyoldalban a Sűrű-hegyi Ördög-likhoz. A szép napos ormon ásító fekete barlangnyílást nem én cicomáztam fel a címben olvasható hangzatos „pokol tornáca” címmel, hanem a Balaton-felvidéki Nemzeti Park tájékoztató tábláján nevezik így.
Mint írják: „a Sűrű-hegy mészkőtömbjébe vágódott, szeszélyesen kanyargó, vad hegyi patak által kivésett szurdokvölgyről a középkori népek joggal hihették, hogy a pokolba vezet. Mi más lehetne a völgyoldalban tátongó, félelmetesen sötét nyílás, mint a mélyben lakozó ördögök tanyájának lejárata?” Nyilván semmi egyéb, mint a pokol tornáca – teszem hozzá én is megengedően.
A barlang embermagasságú nyílása mögötti felső rész fejlámpával viszonylag kényelmesen bejárható. Három térdmagasságban elhelyezkedő lyukon tovább is lehet kúszni különösebb veszélyek nélkül, sajnos én azért nem ehhez öltöztem. Pedig az egyik kuszoda végén az igen ingerlő nevű Gyönyör-terem várja az oda bekúszót, legyen ez bármi is. Legközelebb esküszöm, begilisztázok oda, és beszámolok a tapasztalatokról. A másik lyuk az úgynevezett Kagylós-folyosó, ennek a végén egy rács óvja az óvatlan behatolót attól, hogy bezuhanjon egy mély akna tátongó torkába.
Amíg én a barlangot derítem fel, barátnőm jót napozik, szóval mindenki jól jár, elégedetten ereszkedünk vissza az Ördög-árokba, ahol még pár száz méter múlva egy újabb sziklaomlásos szűkületen kell áthatolni. Bizonyos szemszögből még hatásosabb is, mint az Ördög-gát, mert nagy fatörzseket úgy hajigált be a sziklák közé az ár ereje, mintha fogpiszkálókat pöckölt volna oda.
Lassan kiérünk a szelídülő Ördög-árokból, és ráfordulunk a Csesznek felé visszavezető Kőárokra a Z (zöld sáv) jelzésen. A széles árok az erdőben halad, nem mondom, hogy nem szép, de száz ilyen van a Visegrádi-hegységben vagy a Mátrában. Egyetlen érdekessége az iszonyatos sok kidőlt, az ösvényen keresztben fekvő fatörzs, amiken vagy átmászunk, vagy átbújunk alattuk, mindenesetre jól megtornáztatnak minket. A mintegy 2,5 kilométer hosszú Kőárokból kilábalva beérünk újra Csesznekre, ahol a vár alatt vár még minket egy kanyarra a kurta, ám annál izgalmasabb Kőmosó-szurdok.
Az hagyján, hogy a szurdokban több kisebb barlang van, de mint fentebb írtam, itt épült ki olasz és osztrák példára az első magyar via ferrata, azaz sziklafalba erősített biztosítósodronyos (vasalt) mászóútvonal. 2013-ban szinte elsőként volt alkalmunk kipróbálni két kollégával, azóta újabb pályákkal bővült.
A falakon vasárnap késő délután is csattog még néhány karabiner, a via ferrata az elmúlt tíz évben itthon is elég népszerű lett. A mászást most kihagyjuk, gyalogosan viszont 10 perc alatt végigjárható a Kőmosó-szurdok alul-felül, kívül-belül. A sziklafalak fölött feszítő cseszneki vár kapuja felé vesszük az irányt, hogy megnézzük, mennyit haladt 10 év alatt a felújítása, de a várkapu sajnos kora délután (négykor) bezár.
Miközben élvezzük, annyit érdemes megtudnunk a sok kézen megfordult erődítményről, hogy a tatárjárás utáni nagy várépítési korszakban épült. 1594-ben Győr elestét követően a vár török kézre került, de hamar sikerült visszafoglalni. Később meghódolt Bocskai István, majd Bethlen Gábor előtt. 1709-ben a császári hadak vették be. Egy ideig az Esterházy grófok barokk kastélyaként funkcionált, de az 1880-as évek elején egy földrengés, majd tűzvész döntötte romba. Jelenleg folyamatos felújítás alatt áll.
Tisztára a középkorban érzem magam szerencsétlen vándorként, aki már sötétedéskor érkezik a kapu alá, amit az óvatos várnépek ilyenkor már akkurátusan lezárnak éjszakára. A középkori vándor legalább felüvölthetett a várőrségnek pár elkeseredett mondatot, nekünk marad az, hogy a várdombon oldalt felkapaszkodunk egy sziklára, ahol a várral az előtérben élvezhetjük a naplementét. Azért az sem rossz. A sötétség leszállta után egy szarvasragu-levessel pótoljuk az elvesztett só és vízmennyiséget egy közeli vendéglőben.
Az Ördög-árok kör két árkon, a látványos Ördög-árkon, és a kevésbé megkapó Cseszneki Kőárkon, valamint egy többfunkciós kis szurdokon is átmegy, nagyjából 14-15 kilométert megtéve. Ha az Ördög-likat is útba ejtjük (és miért is hagynánk ki?), akkor azért egy jó öt órát rá kell szánni erre a szép túraútra. Ha valaki kihagyná a Kőárkot, Bakonyoszlop felől egy rövidebb úton gyorsan eléri az Ördög-árok szurdokrészét, a Kőmosó-szurdokot pedig külön is fel lehet keresni egy kis via ferrátázásra, a gyerek nehézségűtől az extrém mászásig lehet válogatni a pályák között.
A túraútvonal nagyítható térképe:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold a blogot, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
További Szépkilátás túrák a Bakonyból:
