Hát minket meg ki pénzel? Jelentős részben az olvasók, ettől lehet a Telex az ország legnagyobb teljesen ingyenes független hírlapja. Köszönjük, hogy támogatásoddal segíted a munkánkat! Már a támogatónk vagy? Jelentkezz be! Beszállok! Elrejtés

A Gerecse veleje: ablakos barlang, mohos-sziklás erdő, sziklagyepes kilátók Budapest közelében

Legfontosabb

2025. január 30. – 17:40

A Gerecse veleje: ablakos barlang, mohos-sziklás erdő, sziklagyepes kilátók Budapest közelében
Kilátás a a mogyorósi Kőszikla tetejéről – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Annak ellenére, hogy a fővároshoz közel fekszik, és tele van természeti attrakciókkal, a Gerecse valamiért nem annyira népszerű, mint a Bakony, a Pilis, a Börzsöny vagy a Mátra. Az Országos Kéktúra nyomvonala önkéntelenül is orvosolja ezt a helyzetet, mert egy nagy kanyarral végigjárja a hegység szinte összes nagy vonulatát. Kéktúra-sorozatunkat most folytassuk ott, ahol a legutóbbi szakaszt abbahagytuk: Dorogon.

Túrainformációk
Nehézség:
Közepes
Útvonal hossza:
67,6 km
Szintkülönbség:
2235 m
Menetidő:
20,5 óra

Aki nekivág a 67,6 kilométer hosszú szakasznak, rögtön azzal a dilemmával találja szembe magát, hogy hány nap alatt, milyen hosszú részekben jusson át a Gerecsén. Ez sokáig nem volt egyszerű, de a péliföldszentkereszti zarándokszállás 2020 körüli megjelenésével sokkal könnyebbé vált a tervezés. Így mind az átlagos, komfort nélküli szállásoktól húzódozó és kényelmesebb távokban gondolkodó, mind a jobban kilépő, gyakorlottabb és spártaibb éjszakázást is jól elviselő kéktúrázó meg tudja oldani a szakasz teljesítését három nap alatt.

Ez a három nap ideális a tájegység átszeléséhez. Aki ráérősebben halad, az első nap Péliföldszentkeresztig gyalogol 6,5-7 óra alatt egy húszast, második nap szintén tol nagyjából egy húszast a vértestolnai panziókig (van egy rakás), és utolsó nap egy hosszabb, de könnyebb részen csorog be a szárligeti vasútállomásra. Aki bírja a kilépést, első nap a pusztamaróti kempingig menetelhet (28 km), ahol puritán, de olcsó faházban éjszakázhat, második nap elsuhan a sajnos nem épp legjobb formáját mutató Somlyóvár kulcsosházig (26,5 km), majd utolsó nap könnyű galoppban leüget a 12 kilométerre fekvő Szárligetig, így marad ideje bőven sörözni/üdítőzni.

Ezen az útvonalon abszolút jobb a tömegközlekedés (vonat), mint az autó, mert a kiinduló- és a célpont is egy forgalmas vasútállomás, ahonnan gyorsan el lehet jutni a fővárosba, és tovább. Az elején letett autóhoz visszajutni viszont kacifántosabb.

A Kéktúra-sorozat legutóbbi részében Dorogra futottunk be, most onnan folytatjuk. A teljesítő pecsét eleve a vasútállomáson van, ha tehát vonattal érkezünk, rögtön kezdhetünk, de ha valaki autóval indul neki, a dorogi állomás mellett kényelmesen le lehet tenni a parkolóban a kocsit is. Gyorsan átvágunk a kies Zrínyi Miklós lakótelepen, majd a még kiesebb városszéli ipartelepen, és neki is vághatunk a 457 méter magas Nagy-Gete emelkedőjének, amit a Kinizsi Százas teljesítménytúrázói különösen imádnak.

Kilátás a Nagy-Getéről a Gerecse belseje felé, és a hírhedt meredek-sziklás ereszkedő – Fotó: Tenczer Gábor / TelexKilátás a Nagy-Getéről a Gerecse belseje felé, és a hírhedt meredek-sziklás ereszkedő – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Kilátás a Nagy-Getéről a Gerecse belseje felé, és a hírhedt meredek-sziklás ereszkedő – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Nem mintha a 300 méter szintkülönbség olyan fárasztó lenne a start utáni friss állapotban, ráadásul jelentős részben erdőben megy az út. Az erősebb emelkedő a Gete lábánál, Csolnok fölött kezdődik, de ez is inkább egy nyugisabb gerincmenet a csúcs után következő sziklás lejtőhöz képest, amit egyébként sokan a Kéktúra egyik legkellemetlenebb meredélyének tartanak. De még messze nem tartunk ott, mert először elmegyünk a Kis-Gete (Gete-hegy, 380 m) szép kilátású kibúvója mellett, aztán felérünk a csúcskereszthez, a Nagy-Gete füves tetejére.

A csúcson egy olyan panorámájú természetes pihenőhely van, ahol sokáig el lehet üldögélni a tájat nézegetve. Innen jól látni a Kéktúra további állomásait: a Hegyes-kő kemény bimbóját, a Kő-hegyi sziklaperemet és az Öreg-kő sziklafalát, valamint ezeken túl a szélesen terpeszkedő Nagy-Gerecsét. Költői információként csak az olvasónak: a Nagy-Gete nevének őse állítólag egy, a középkorban magyarok által is használt német személynév, a Gethe. Egyes vélemények szerint ebből a névből eredt később német vonalon a nagy költő, Goethe neve is.

Lefelé az első a kellemetlen, köves, erdei ereszkedés, de a meredek után két szép kilátópont is segít feledtetni a bokanyúzó részeket. Így gurulunk be a szép nevű Sörház-völgyön át Tokod községbe. A nagyközség ingerszegény déli csücskén gyorsan áthaladunk (vízcsap és egy kora délután záró bolt van azért) és az erdőbe visszatérve gyorsan odaérünk a Hegyes-kő (311 m) alá.

A szép mészkőoromra a turistaútról öt perc alatt fel lehet mászni a sziklás ösvényen. A tetejéről rálátni Tokodra, megnézhetjük a Nagy-Gete púpját, ahonnan érkeztünk, jól látszik Esztergom is a Duna-híddal, a bazilikával és a hátterében a szlovák parton a Kovácsi-sziklákkal. A Hegyes-kő helyi viszonylatban népszerű hely, néha terepmotoros csordák is felmerészkednek rá.

A Hegyes-kő felé, a tetején, a kilátás róla Esztergom felé, valamint a tokodi pincesor – Fotó: Tenczer Gábor / TelexA Hegyes-kő felé, a tetején, a kilátás róla Esztergom felé, valamint a tokodi pincesor – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Hegyes-kő felé, a tetején, a kilátás róla Esztergom felé, valamint a tokodi pincesor – Fotó: Tenczer Gábor / TelexA Hegyes-kő felé, a tetején, a kilátás róla Esztergom felé, valamint a tokodi pincesor – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Hegyes-kő felé, a tetején, a kilátás róla Esztergom felé, valamint a tokodi pincesor – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Innen a kék jelzést követve lekocogunk a Bajnai út völgyébe, ahonnan a tokodi pincesor mellett visz fel az út a következő megálló, a mogyorósi Kőszikla felé. Január végén a pincesori üdülőhely kihalt, de nyáron elég nagy élet van itt. Szép komótosan emelkedik az erdei útba, majd ösvénybe váltó közút, és ha nem figyelünk, simán elmegyünk a Gerecse legszebb szirtje, a mogyorósbányai Kőszikla mellett. A meredeken leszakadó, tízemeletnyi sziklaperemhez egy nagyon rövid, kék háromszöggel jelzett turistaút vezet ki.

Az oromról északkelet felé nyílik kilátás, amit a Hegyes-kőről már nagyjából ismerünk, de itt nem is a panoráma az igazi vonzerő, hanem a Magyarországon ritkaságszámba menő, meredeken a mélységbe zuhanó sziklafal, aminek tetején biztosítókarikák mutatják, hogy itt régebben sziklamászó tevékenység is folyt. A sziklákat, csakúgy, mint a Gete csúcsát, nagy kereszt díszíti.

A szikláról szinte beesünk Mogyorósbányára, aminek központjában vízcsap, vendéglő és panzió is vár, ha erre vagyunk kiéhezve. Az egykori Kakukk söröző, ami mind a Kinizsi Százas, mind a Kéktúra kultikus megállóhelyének számított, sajnos a tulajdonos eltávoztával bezárt, kegyeletből azonban még mindig ott lehet pecsételni. Mogyorósbányáról fölfele megyünk tovább, be az erdőbe, hogy két kilométernyi ösvény elmorzsolgatása után az Öreg-kő (374 m) alá érjünk.

A Kéktúra nem megy fel az Öreg-kő tetejére, ami hiba, mert olyan látványosságok maradnak ki, amiből az egész országban kevés van. A hegyre egy mesterséges lépcsővel induló ösvény visz fel (a KΩ jelet kell követni), ami aztán átcsap lépcső nélküli, meredek sárcsúszdává. Nem egyszerű a felkapaszkodás, pláne kicsit esősebb időben, de meg lehet oldani. Először a Baits-barlang, majd egy kicsivel tovább a Jankovich-barlang következik. Utóbbi az érdekesebb, mert a nyolc méter magas bejárat mögötti barlangcsarnokot egy tág felső kürtőn beérkező fény világítja meg, mint egy bazi nagy tetőablak. A barlangot Jankovich Béla oktatáspolitikusról (1913–1917 közötti oktatási miniszter) nevezték el. Megéri azt a félórányi kitérőt.

A Jankovich-barlang tetőablaka és az erdő alatta – Fotó: Tenczer Gábor / TelexA Jankovich-barlang tetőablaka és az erdő alatta – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Jankovich-barlang tetőablaka és az erdő alatta – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Az Öreg-kőről enyhe lejtőn, némi erdős, aztán mezős rész után alig fél óra alatt Péliföldszentkeresztre toppanunk. A Szalézi Rendház által birtokolt területen kellemes büfé-söröző kínál jutalmat a nap végén, de szállást is találunk. Ha szerencsénk van, szomjoltás közben az egyházi énekeket gyakorló kórus kiszűrődő hangját hallgathatjuk. Aki úgy dönt, innen busszal visszamehet Dorogra, esetleg helyben megszáll, vagy folytatja az utat Pusztamarótig.

Mi folytassuk az utat, ami egy gyengébb dombon át egy majdnem végig egyenes erdei úton egészen a pusztamaróti pihenőhelyig tart, ahol a nevezetes Sólyomszem büfé pultosát csengővel kell előhívni, mint egy patinás szálloda recepciósát. A csengő megszólal, a gondnok, majd a sör és az üdítő is előkerül, klutty-klutty, mindenki boldog.

Pusztamarót nemcsak legendás tavaszi medvehagyma-lelőhely és lerobbant ifjúsági tábor az erdő közepén, hanem nemzeti emlékhely is. 1526-ban, a mohácsi csata után ugyanis itt semmisült meg teljesen a magyar sereg. A második Mohácsként is emlegetett maróti csata magyar áldozatainak száma elérhette a 25 ezret. A csata legerősebb motívumát, Dobozi Mihály legendáját – amiben a lóháton, feleségével menekülő nemes először feleségét szúrja le, hogy ne kerüljön török kézre, majd egymaga száll szembe a túlerővel – Kölcsey balladában, Székely Bertalan és Madarász Viktor pedig vásznon örökítette meg.

Pusztamarótnál egyébként egy-két kilométeren összefonódik az Országos Kéktúra és a Közép-dunántúli Piros, hogy aztán a Nagy-Gerecse tömbje előtt szétváljanak: a kék nyugat felé, a piros dél felé halad tovább. Nyugat felé az első állomás egy nagy rét felett a rendbe hozott Serédi-kastély, amit az egykori esztergomi érsek, Serédi Jusztinián építtetett körülbelül száz éve. A kastély mellett áll egy 34 férőhelyes turistaszálló, amihez egy jól felszerelt konyha és ebédlő tartozik, csoportokat is tudnak fogadni. Aki itt (a startponttól 31,4 kilométerre) fárad el, akár meg is pihenhet.

A pusztamaróti emlékmű és a csengős büfé, valamint a Gerecse északnyugati, vadromantikus oldala – Fotó: Tenczer Gábor / TelexA pusztamaróti emlékmű és a csengős büfé, valamint a Gerecse északnyugati, vadromantikus oldala – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A pusztamaróti emlékmű és a csengős büfé, valamint a Gerecse északnyugati, vadromantikus oldala – Fotó: Tenczer Gábor / TelexA pusztamaróti emlékmű és a csengős büfé, valamint a Gerecse északnyugati, vadromantikus oldala – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A pusztamaróti emlékmű és a csengős büfé, valamint a Gerecse északnyugati, vadromantikus oldala – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A kastély után a Gerecse egyik legszebb, legjellegzetesebb része következik. A hegy északnyugati oldalában, enyhén lejtő árnyékos, köves erdei ösvényen lépegetünk, a fák között elszórtan kisebb-nagyobb, részben mohával benőtt fehér sziklák világítanak. Az egyik kisebb kanyar után sziklába vájt minikápolna vár, odébb a 200 éves Sándl-hárs bólogat. Tavasszal medvehagymába borul a fák alja, télen faszállító traktorok dagonyáznak a sárban. Ezen a részen halad át a nevezetes Kinizsi Százas és a népszerű Gerecse50 teljesítménytúra is.

A vértestolnai bekötőúthoz érve ismét lehetőségünk van egy nagyot pihenni: ahogy a cikk elején írtam, ez a kényelmesebb teljesítési verzió második napjának a végét takarja, körülbelül 40 kilométernél. Innen, ha lenne időm, és nem ragaszkodnék mereven a Kéktúra útvonalához, amihez azért illik ragaszkodni, azt mondanám, hogy ne a Peskő-hegy aljában menjünk tovább, hanem a Kéktúrával párhuzamosan, a hegy tetején nyomuljunk az ösvényeken délnyugat felé. Ez kanyargósabb ugyan, de útba ejthetjük a Peskő-barlangot az ország legérdekesebb, sziklában képződött gyilokjárójával. Sajnos viszont itt még olyan hosszú rész áll előttünk, hogy jobb a hátralevő kilométerekre koncentrálni.

A Peskő sziklajárata, és egy lenti útelágazás – Fotó: Tenczer Gábor / TelexA Peskő sziklajárata, és egy lenti útelágazás – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Peskő sziklajárata, és egy lenti útelágazás – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A Peskőtől három kilométernyi erdei sétára fekszik a reménykeltő nevű Koldusszállás, ami az egyszerű túrázóban azt a képzetet kelti, mintha lenne ott valami olcsó hely, ahol megszállhat éjszakára. Már csak azért is, mert a távolság alapján pont a gerecsei táv kétharmadánál található, és official pecséthely. Egy vadászház valóban áll a nagy tisztás mellett, viszont a túrázók ott nemigen alhatnak, az erdészet hivatalos szálláshelyei között is hiába keressük. Sátorhelynek viszont alkalmas lehet nyáron, mert vizet elvileg kaphatunk.

Koldusszállás után kilenc kilométernyi gyaloglásra emelkedik a Déli-Gerecse legszebb kilátású hegye, a Somlyó (435 m). Az odáig vezető úton érintjük a környék meghatározó legújabb kori nevezetességét, az íves vonalvezetésű M1-es autópályát, és elhaladunk Tornyópuszta résztelepülés mellett. A hegy kilátópontjaira mindössze 130 méternyi szintet kell emelkednünk, ami csak nagy hőségben nevezhető izzasztónak. A csúcsról is szép a körpanoráma, de az igazán attraktív látványt a Kis-Somlyó és a Somlyóvár kulcsosház közötti füves tetőről kapjuk: északi irányba szinte az összes addig bejárt területet megvizsgálhatjuk távcsővel.

Mindkét hely napos, gyepes terület, a Gerecse top kilátópontjaival, ahol órákat lehet eltölteni a fűben heverészve, a panorámába feledkezve. Sajnos a távolabbról bájosan romantikusnak tűnő kulcsosház olyan állapotban van, hogy ha ingyen kínálnák, akkor sem aludnék benne. Érthetetlen, hogy egy ilyen frekventált helyen (ahol egyébként ismét összefonódik egy rövid szakaszra az Országos Kéktúra és a Közép-dunántúli Piros) miért nincs még felújítva ez a pihenő. Elszánt vándorok viszont a teraszán bivakolhatnak esőmentesen egy hálózsákban, másnap csak 12 kilométernyi résztávjuk marad a szakasz végéig.

Kilátás a Somlyóról, a Somlyóvár kulcsosház, és a kilátás a Nagy-Gerecsére – Fotó: Tenczer Gábor / TelexKilátás a Somlyóról, a Somlyóvár kulcsosház, és a kilátás a Nagy-Gerecsére – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Kilátás a Somlyóról, a Somlyóvár kulcsosház, és a kilátás a Nagy-Gerecsére – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Kilátás a Somlyóról, a Somlyóvár kulcsosház, és a kilátás a Nagy-Gerecsére – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Ebben a 12 kilométerben több horgásztó (az úgynevezett Nagyegyházi-tavak) közelében is elmegyünk, de csak egynek a partjára tudunk könnyen kijutni: a hideg logikával elkeresztelt Kettes-tóéhoz. Túl szép partja ennek sincs, de legalább látjuk a fodrozódó vizet, ami túrapszichológusok szerint nyugtató hatású. Nagyegyháza településre érve láthatjuk az 500 méterrel arrébb emelkedő Lófingató-hegy szép szikláit, de a Kéktúra útvonala pont az ellenkező irányba kanyarodik.

Nagyegyháza lényegében egy horgásztó és egy birkatelep között húzódó főutcából (Gesztenye sor) áll. A település végében átkelünk egy beton autópálya-aluljárón, közben szinte érezzük a tarkónk fölött átszáguldó kamionok szelét. A sztrádán túl utolsó nekirugaszkodás következik a 384 méter magas Zuppa-tető irányába. A Kéktúra útvonala ugyan sietősen elkanyarodik a csúcs alatt 50 méterrel, szerintem ha jó időnk van, botorság lenne kihagyni a két kilométeres kerülővel megjárható gyepes-sziklás hegytetőt.

Nagyegyházi-tavak, sztrádaaluljáró, és a Zuppa-tető – Fotó: Tenczer Gábor / TelexNagyegyházi-tavak, sztrádaaluljáró, és a Zuppa-tető – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Nagyegyházi-tavak, sztrádaaluljáró, és a Zuppa-tető – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Nagyegyházi-tavak, sztrádaaluljáró, és a Zuppa-tető – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Kevés ilyen derűsen békés panorámapont van ugyanis az országban. A réteges sziklák kiváló, napmelegített zsöllyét kínálnak a hatalmas természeti páholyban, ahol széles vásznon élvezhetjük a Vértestől a Velencei-hegységen át a Budai-hegységig tartó panorámát. A legmagasabb ponton egy rúdon tépett magyar lobogó lengedez, mellette fakereszt áll, felirata szerint a magyar vértanúk emlékére. Innen lényegében eseménytelen erdei úton ereszkedünk le a szárligeti vasútállomásig. A közelben resti, kocsma vagy vendéglő nincs az emlékeim szerint, de egy este 8-ig nyitva tartó ABC-ben be tudjuk szerezni azt, ami egy fáradt vándornak ilyenkor kell. Frissítés: pro tippként kaptuk, hogy Szárligeten a vasútállomástól 6 perc sétára található a Mezei Cukrászda, ahol széles ebéd menüből lehet válogatni.

A túraszakaszról készült Bakancslista-videó itt nézhető meg:

Szubjektív:

A szakasz legjobb vendéglője/kocsmája/büféje: Pusztamarót, Sólyomszem büfé

Értelmezhető turistaszállások: péliföldszentkereszti zarándokszállás, pusztamaróti kemping (nyáron), serédi turistaszállás, somlyóvári kulcsosház, nagyegyházi hangistálló

Az útvonal nagyítható túratérképen:

Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.

A Kéktúra sorozat további cikkei:

Vágólapra másolva
Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!