2023. november 4. – 10:31
A Börzsöny nem egy nagy alapterületű hegység, ezért az Országos Kéktúra aránylag fürgén át is szeli. Kelet felől, hegynek neki felhág a legmagasabb csúcsra, majd dél felé leereszkedik, begyűjtve a Duna-kanyar paszomány-hurkájának középpontját, a Hegyes-tetőt és kilátóját. Kevés település, sok vadon, látványos völgyek és gerincek – így lehet jellemezni ezt a szakaszt.
Keletről nyugatra járjuk végig az Országos Kéktúrát. Először a Zemplénen keltünk át, majd a Cserehát lankás dombvidéke következett. Tettünk egy kisebb kört észak felé az aggteleki karsztban és karszton, aztán lejjebb a Bükkön, majd a Mátrán másztunk át. Előző cikkünkben a Kelet-Cserhátot, és a Nyugat-Cserhátot is kipipáltuk, most a Börzsöny következik.
Megközelítés: A főváros központjából a két végpont (Nógrád és Nagymaros) egy órán belül elérhető kocsival, de alapvetően váci bázist választanék parkolónak, mert vonattal a starthely és a cél is jól megközelíthető, és így nem okoz gondot visszajutni az autóhoz se. Ennek megfelelően Budapestről (és átszállással az ország távolabbi pontjairól) a tömegközlekedés is rendben van, egy-másfél óra alatt le lehet zötyögni a túra kiindulópontjához.
A hegységben összesen 41 kilométert kell túrázni a szakasz teljesítéséhez, az ehhez tartozó 1750 méteres szintemelkedés/csökkenés nem kevés. A szint nagy részén Nógrádról indulva az első 12 kilométeren belül túl leszünk. Mindössze egy településen, Kóspallagon megy át az út, de több turistaház is kínál közben frissítést-pihenést.
Izgalmasabb pontok az úton:
- Nógrádi vár (jelenleg csak kívülről, mert felújítás miatt zárva)
- Három-hárs-Csóványos gerinc
- Kilátó a Csóványoson
- Csóványos kaldera + Dr. Bubó fája
- Nagy-Hideg-hegy és a turistaház
- Hegyes-tető, kilátó
- Remete-barlang (opcionális)
Túraleírás: Nógrádról, a vasútállomási pecsétponttól menetelünk kifelé, miután távolról megtekintettük a dombon álló várromot. A várrom területét balesetveszély miatt lezárták, a karbantartás még nem kezdődött el. Ha nyitva lenne, pár száz méteres kerülővel megnézhetnénk, és ha jókor érkeznénk, még a helyi hagyományőrzők pazar ágyúzását is meghallgathatnánk.
Ehelyett most a Kálvária-dombra gyalogolunk fel a kék jelzést követve, innen pedig a faluszéli mezőkön és a Fekete-patakon átkelve nekimegyünk a hegy erdős oldalának. Hosszú erdei kapaszkodón lihegünk felfelé, pihenésre az első alkalmasabb pont a Foltán-kereszt tisztása 710 méteren. A keresztet Foltán (Fultán) János erdész emlékére állították, akit 1853-ban agyonütött két megátalkodott fatolvaj.
A kereszttől már csak egy ugrás a 781 méter magas, erdővel borított Három-hárs csúcs, ahonnan a börzsönyi túrautak egyik legkellemesebb része, a Csóványos–Három-hárs gerinc indul. Ezen a szép szál bükkfákkal szegélyezett, tágas, füves gerincen már többször jártam nyáron, de akármekkora kánikula volt odalent, itt mindig kellemes hűvös uralkodott, lengedező szellővel. A Magas-Börzsöny bükköse egyébként a nyári hőségben gyakran élvezhetőbb klímájú, ment egy agyonklimatizált belvárosi iroda.
A gerinc a Börzsöny legmagasabb csúcsához, a 938 méter magas Csóványoshoz vezet (a csóvány régi tájnyelven a csalánt jelenti). A csúcson korábban vasbeton geodéziai mérőtorony meredezett, amit 2014-ben szerencsére barátságos, pazar panorámájú kilátóvá alakítottak át. Mivel a csúcs egy nagyjából érintetlen hegység közepén van, a civilizáció csak néhány helyen tolakodik be a természeti látképbe.
Nyugat felé láthatjuk, vagy inkább elképzelhetjük a Börzsöny tűzhányó-korszakából itt maradt hatalmas, teljesen beerdősült kráterét, melynek peremét több helyen kirajzolja a még kivehető kaldera. A Börzsöny 15 millió évvel ezelőtt ugyanis óriás ősvulkán volt, ami több hatalmas kitörés után, vulkáni bombákat és lávacseppeket okádva beomlott, az így keletkezett gigantikus kráter széleiből, kalderájából a mai hegység.
De mit jelent a Börzsöny? Személy szerint először Ken Follett Katedrális-trilógiájának egyik kissé népies-régiesre sikeredett fordításában találkoztam a vérbörzsönyös szóval, amivel, ha jól emlékszem, egy borissza/gutaütött szereplő arcának színárnyalatát írták le. A börzsöny vagy berzseny szó valóban vörös festékanyagot takart a régi időkben, vagy pedig magát a festékanyagot tartalmazó fafajtát. De van, aki a hegység nevét az Árpád-kori Belsun szóból származtatja, e szerint az elmélet szerint az alakult át Berzsen, majd Börzsöny névvé.
A Csóványosról az egykori kalderaperem mentén lépkedünk lefelé, ez egy-két ponton legalább olyan látványos, mint a Három-hárs felőli gerinc. Ha a Szabó-köveknél kiállunk a kaldera szélére – ami lényegében a sziklaperem – nem kell nagy képzelet ahhoz, hogy lássuk fortyogni a lávát az egykori, mára persze erdővel benőtt katlanban. Kontrasztnak pedig ott van a kőzetben az ember méretű, függőleges Haramia-lyuk, aminek az alján egy bokor nő.
A kövektől egy bő kilométerre, a kéken továbbhaladva elérjük a fákkal borított Égés-tetőt. Itt fut be a Kéktúra nyomvonalába dél felől a P● jelű út. Ezen az úton egy oda-vissza 20 percnyi kerülővel megnézhetjük a Börzsöny egyik legérdekesebb fáját, egy hatalmas, odvas-bütykös vén hársfát, aminek a túrázók nevet is adtak: ez volna Dr. Bubó fája. Nemcsak megnézhetjük, meg is nézzük. A fa valóban rendkívül impozáns a sok kiálló bütykével. Egymaga kiváltana egy játszóteret. (Frissítés: a fa sajnos legutóbbi ottjártunk óta megsérült.) Már csak azért is megéri a rövid plusz utat, mert innen már közel van a Nagy-Hideg-hegyi turistaház, ahol hosszabb pihenőt tartunk és feltankolunk forró babgulyással.
A lassan száz éve álló kőépület az ország egyik legmagasabban, (864 méteren) fekvő turistaháza. Igazi turistaház, messze minden lakott településtől. Nem lehet csak úgy felautózni se, gyalog vagy kerékpárral közelíthető csak meg. Ott lakó gondnok üzemelteti, általában mindig van étel, ital és szállás. Ha valaki hegyi menedékházban töltene el egy estét Magyarországon, nem sok ilyen akad.
A Belgiumból az 1800-as években Szobra települt Luczenbacher családról elnevezett erdei úton folytatjuk az ereszkedést a Magas-Börzsönyből. Az út egy bükkfákból álló erdei oszlopcsarnokon halad hosszan, egészen a Kóspallag szélén álló Kisinóci turistaházig. Itt szintén meg lehet állni pihenni, de az általában parkoló autókkal körített épület fele olyan vadregényes sincs, mint a nagy-hideg-hegyi.
A Kék innen nem nyílegyenesen a Kisinóci utcán hatol be a faluba, hanem kisebb kerülőt tesz, hogy a község fölötti panorámás Kálvária úton lépcsőzhessünk be Kóspallagra. Kóspallagról egy hosszabb, nem sok látnivalóval terhelt túraútszakasz kanyarog le erdőn-mezőn-réteken a Törökmezői-fennsíkig (egykori hegyi legelőig), ahol a kisállatkerttel, kalandparkkal, erdei iskolával, nagy étteremmel megáldott Törökmezői turistaház áll. Ezt a házat inkább nagyüzemi használatra tervezték, iskolás csoportok, táborok tartják megszállva az év nagy részében, ezért tovább is megyünk.
A hatalmas tisztás egyébként onnan kapta a nevét, hogy itt lehetett a Visegrádi várat ostromló szultáni hadak táborozóhelye. Egy órás kényelmes gyaloglásra újabb mezőbe botlunk: a Nagymaros fölötti Köves-mezőbe. A Kék nyomvonala leereszkedhetne innen a városba, de szerencsére a túraút tervezéskor gondoltak arra, hogy a Duna-kanyar U-alakú ívének központjában álló Hegyes-tetőt és szép kőkilátóját nem hagyhatják ki a látnivalók közül.
Ezért a túraút hat kilométeres kurflival a 482 méter magas Hegyes-tetőn álló Julianus barát-kilátóhoz vezet, útba ejtve előbb a Világos-tér nevű füves gerincet, majd a kilátó után a gyepes Ürmös-rétet, hogy a Hegyes-tetőt és a Szent Mihály-hegyet elválasztó Szent Mihály-nyeregben 180 fokos fordulatot véve visszakanyarodjon Nagymaros felé. A kilátóból régebben körben lehetett látni a Duna-kanyar vízszalagját, mára azonban eléggé benőtték a fák. Ugyan szűkebb a perspektíva, de még mindig pompás a kilátás.
A kilátó tetején állva eszembe jut, hogy ha a bős-nagymarosi vízlépcső megépült volna a kilencvenes években, akkor a szomszédos Szent Mihály-hegy tetején most nem erdő, hanem egy körülbelül egymillió köbméteres, öt hektár területű szivattyús víztároló lenne betonból. Az volt a terv, hogy éjszakánként, amikor alacsonyabb a villamosenergia-fogyasztás, nagy teljesítményű szivattyúkkal megtöltik a 350 méter magasan fekvő medencét, majd nappal a víz csővezetéken zúdul alá energiatermelő berendezést hajtva – így tartalékolva akkumulátorként az energiát. Szerencsére ez elmaradt.
A nyeregből közepesen hosszú kerülővel elmehetnénk a közeli Remete-barlanghoz, ami Magyarország legszebb, Dunára néző panorámabarlangja, de mivel itt már voltunk régebben, most inkább folytassuk a kéken. A hegyről lefelé a szelíden lejtő völgy bükkfái és csicsergő madarai kellemes lecsengést adnak a túrának. Nagymaroson a maga ócskapiacába ojtott skanzenjével a helyi színeket megtestesítő Diófa kocsmában, majd a vasútállomáson pecsételve zárjuk a menetet.
A túraszakaszról készült, szarvasbőgéssel megvadított Bakancslista videó itt nézhető meg:
Szubjektív:
- A szakasz kocsmája: Diófa (Nagymaros)
- A szakasz vendéglője: Nagy-Hideg-hegyi turistaház
- Szállások: a Nagy-Hideg-hegyi turistaház a legizgalmasabb (15 kilométer megtétele után), de lent a Kisinóci turistaház (20,6 kilométernél), vagy egy picivel tovább a kóspallagi vendégház valamelyike jobban felezi a távot. Három napos úton szóba jöhet még (30 km-nél) a Törökmezői turistaház vagy a Malom kulcsosház (ha még nyitva van).
A szakasz nagyítható térképe:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
A Kéktúra sorozat további cikkei:
- Kéktúra: Zemplén, az érintetlen zöld
- Kéktúra: a Cserehát szelíd hullámain
- Aggtelek: a Kéktúra „legrémesebb” szakasza
- A kéktúrázás a Bükkben télen a legszebb és legkalandosabb
- Kéktúra, Mátra: Magyarország legmagasabb teraszán
- Sziklabudi, csigaház-vár és megvilágosodás: kéktúra a Kelet-Cserhát dombjain
- Kéktúra az ország egyik legnagyobb függőhídján át a Nyugat-Cserhátban