2023. szeptember 10. – 09:23
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A Cserhát nem tartozik a legmagasabb magyar hegységek közé, kiterjedése viszont az egyik legnagyobb. A Kéktúra útvonala is itt kanyarog a leghosszabban, majdnem 135 kilométeren. Több civilizáció, kevesebb vad természet. Ez itt a palócok földje: sok kis falu, barátságos népekkel. Ezen a szakaszon inkább az embereken van a hangsúly. Kéktúra sorozatunkban most a Cserhát keleti felén kelünk át.
Ez a cikk 2023. szeptemberi, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Keletről nyugatra járjuk végig az Országos Kéktúrát. Először a Zemplénen keltünk át, majd a Cserehát lankás dombvidéke következett. Tettünk egy kisebb kört észak felé az aggteleki karsztban és karszton, aztán lejjebb a Bükkön, majd a Mátrán másztunk át. Most a Kelet-Cserhát következik a Mátraverebély és Becske közötti 70 kilométeres szakaszon.
Megközelítés: A fővárosból Mátraverebély és Becske is elérhető másfél-két óra alatt tömegközlekedéssel, ha jól csípjük meg a nem túl sűrű járatok egyikét. Kocsival az út egy bő óra Mátraverebélyre és Becskére is. A túra végén a két település közötti 50 kilométeres táv áthidalása viszont kihívások elé állít: közel három órás zötykölődés a ritkán járó tömegközlekedési eszközökkel visszajutni a startnál hagyott autóig. Ennél akkor már egyszerűbb a két autós megoldás (nagyobb társaság, egy kocsi a startnál, egy a célban), vagy a busz-vonat kombó oda-vissza.
A lankás dombvidéken összesen 74 kilométert kell megtenni a szakasz teljesítéséhez, ám a sok dimb-dombon több mint 2350 méternyi szintemelkedést összeszed a túrázó. Alapvetően a Mátraverebély-Tepke (23 km), Tepke-Nógrádsipek (25 km), Nógrádsipek-Becske (25 km) napi felosztás tűnik ideálisnak, de ehhez be kell vállalni egy szabad ég alatti alvást a Tepke kilátójában. Kilátóban aludni nagy élmény: naplemente altat, napfelkelte ébreszt – de van egy buktatója, legalábbis a Tepkénél: ha esik, akkor nincs hova menekülni.
Izgalmasabb pontok az úton:
- Szentkút és a remetebarlangok
- Európa-hírű lávakőrétegek Sámsonházánál
- Tepke, kilátó
- Bableves csárda
- Isten tenyere kilátó
- Hollókő vára, ófalu
- Dobogó-tető (kilátás)
- Terény, a palóc falu
- Szanda vára
- Megvilágosodás sztúpa, Becske
Túraleírás: Mátraverebélynél elbúcsúztunk a Mátrától, Szentkúton, Sámsonházán és Nagybárkányon áthaladva elérjük a Kelet-Cserhát gerincét, aminek legmagasabb pontján, a Tepkén a kilátóban alszunk. Az 566 méter magas Tepke-gerinc a Kéktúrától függetlenül is szép túra, Felsőtoldtól indulva Garábon át fel a hegyre, majd Alsótold felé leereszkedve egy 18 kilométeres körtúrával kényelmesen be lehet járni.
Szerzetesek ősbudija és a Cserhát fúrótornya
De még egyelőre csak Mátraverebélynél tartunk, ahonnan néhány kilométer legyaloglása után befutunk a szentkúti nemzeti kegyhelyre, ami Máriapócs mellett a leglátogatottabb búcsújáró hely Magyarországon: 200-250 ezer ember látogatja évente. Nyilván a túlnyomó többség autóval jön és megy. Mi éppen egy hatalmas roma búcsúba csöppenünk bele, a színpadon zenészek gitároznak, az emberek énekelnek, óriási a tömeg. Van egy hangulata.
A Szentkút hideg vize frissítő, és állítólag még a némáknak is elered a szavuk tőle. Onnantól számít csodatévő helynek, hogy évszázadokkal ezelőtt egy néma fiú ivott belőle, majd mindenki csodálatára beszélni kezdett. Már a keletkezése is érdekes: a legenda szerint Szent László király akkorát ugratott itt a lovával, hogy ló patája vizet fakasztott a földből.
A kegyhely fölött egy lépcsőn lehet felgyalogolni a remetebarlangokhoz – a lépcsőzés a tömeg nagy részét szerencsére nem vonzza, így fent jóval kevesebben vannak. A zord sziklaüregekben a 18. század végéig éltek pálos szerzetesek. Az egyik barlang oldalában igazi évszázados, kőbe vájt budi látható, ahol képet kaphatunk arról, milyen lehetett egy panorámás reggeli elmélkedés a középkorban.
Innen a Bába-völgy erdejében megyünk tovább és pár kilométer után becsattogunk Sámsonházára. A kurta kis falu végén emelkedik egy kőfejtőből megmaradt nagy sziklafal, ahol a földtani érdeklődésű túrázók megnyalhatják mind a tíz ujjukat. Az Európa-hírű geológiai bemutatóhely vízszintes rétegsoraiban őskori vulkánkitörésből származó lávakőzet-rétegek (andezit és andezittufa) váltakoznak, azaz 20 millió éves kőzetet simogathatunk.
A következő falu, Nagybárkány az utolsó vízvevőhely hosszú ideig, bélyegezzünk, töltsük fel víz-, üdítő- és/vagy sörkészleteinket. Ennek a gyönyörű völgyben, közvetlenül a hegy lábánál fekvő falunak is megvan a maga sajátos hangulata: a vízelvezető árok szélén emberek üldögélnek – ez a boltkocsma „kerthelyisége”. A zsákfalu végén szinte nagyobb a gépkocsiforgalom, mint a pesti Nagykörúton.
Ha hosszabb ideig kell várakoznunk itt, megfigyelhetjük, hogy a népek négyesével-ötösével öreg autókba préselődve korzóznak fel-le, a lehúzott ablakon szól a zene. Egy ház előtt egy férfi „audiotuningolt” motorkerékpárját turbóztatja a szomszédok gyűrűjében. A megfúrt kipufogócső hangjától félő, hogy sorban potyognak le a verebek a villanydrótról – de mégsem, mert valószínűleg már rég megsüketültek. A hegyoldalban még sokáig elkísér minket a völgyből kiemelkedő, zöldbe burkolózó templomtorony látványa.
A Tepke-gerinc az 540 méter magas Varjú-bércnél kezdődik, amit sorra követnek a kisebb kiemelkedések az erdei ösvényen: Nagy-Kő-tető (550 m), Macska-hegy (572 m), Purga (575 m), Tepke (566 m). A kis csúcsokat általában benőtte a fa, néha egy-egy nyugati nyiladékon tárul fel a táj.
A Tepkén viszont az 1968-ban épült 22 méter magas fémszerkezetű kilátóra felmászva tökéletes körpanorámát élvezhetünk. Az egykori olajfúrótorony a helyi erdész szerint Szegedről érkezett a Tepkére, a csúcsra vezető ösvényt pedig régen Kábel útnak hívták, mert a torony kivilágításához szükséges vezetéket ott húzták végig az orosz katonák.
A kilátó jó időben tökéletes szálláshely, azonban a szélre vastagabb hálózsákkal kell felkészülni. Ha elered, az eső ellen nem sok mindent tehetünk, legfeljebb összepakoljuk szétázott cuccainkat, és vizesen levonulunk a hegy aljánál álló Bableves csárda eresze alá. A csárda 10-kor nyit, jöhet a forró bableves reggelire.
Ördögfiak és a világbajnok gombás-csülkös pacal
A közeli Alsótoldon már bolt is van, sőt, aki nem akar a hegyen éjszakázni, szállást is biztos talál itt (ehhez hat kilométerrel kell többet menetelnie első nap). A falu a közeli Hollókő turisztikai kisugárzásának köszönheti a fellendülést. Ahogy az egyik panziós mondja: húsvét körül van a kasza, rengeteg az ember, aztán az év többi részén már elketyegnek alapjáraton a kéktúrázókból, túrázókból álló vendégekkel.
Hollókő tényleg nincs messze, azonban a mellette domborodó Szár-hegyen még egy turisztikai látványosság mellett haladunk el: az Isten tenyere (egyszerűbb nevén a Kéz) kilátó 2020-ban épült. A Csíkszentmihályi Benjámin (fanyűvő művész) által megnyűvött faszerkezet egy kezet formáz, aminek nyitott tenyere adja a kilátó alapzatát. A fából készült isteni kéz négy ujja felfelé mutat, hüvelykujja majdnem vízszintes pozícióban helyezkedik el. Népszerű tereptárgy, elég sokan szokták felkeresni.
Nem csoda, hiszen a közelben van Hollókő, a magyar vidék első számú turisztikai célpontja. Egységes, szép faluképét lényegében egy tűzvésznek köszönheti: 1909-ben Hollókő porig égett, ám a tűz után eredeti stílusban, de a nádat cserépre, a vályogot pedig kőre cserélve építették újra, máig őrizve a palóc népi építészet stílusjegyeit. A skanzen jellegű Ófaluban mintegy harmincan laknak, az Újfaluban 320-350-en. Legérdekesebb akkor beesni ide, amikor a helyiek saját maguk szórakoztatására tartanak falunapot és főzőversenyt, mert akkor elkerüljük a turisták nagy részét, de még így is szívesen vagyunk látva. (Olyan gombás-csülkös pacalpörkölttel kínálnak meg, hogy Németh Szilárd a fél rezsicsökkentést odaadná érte.)
Persze az Ófalu mellett az egyéni szerkezetű hollókői vár is nagy vonzerővel bír. A vár a tatárjárás után épült, építői követték a szikla alakját, ezért néz ki úgy felülről mint egy csigaház. Szép legendája is van: a várúr beleszeretett a szomszéd várúr lányába, elrabolta, és bezárta a vár tornyába. A lány boszorkány dajkája szövetkezett az ördöggel, hogy kiszabadítsa a lányt: az ördögfiak hollókká változva hordták a toronyzárka falát. Azóta ismeri Hollókőnek mindenki a helyet.
A szakasz első felét érzékletesen foglalja össze ez a korábban készült videó:
Hollókő után ismét belevetjük magunkat a dombvidék erdeibe. Az első említésre méltó pont a Remete-hegy nyergénél vár, ahol egy 400 méteres kitérővel kilátóponthoz érkezünk. A Dobogó-tetői betontorony a megmaradt 107 geodéziai mérőtorony egyike. A tornyok zömét a hetvenes években építették a földmérők, de ma már nincs szükség rájuk, elhagyatva pusztulnak. Szürke zónás biztonsági területnek számítanak: belső vaslépcsőkön fel lehet mászni a tetejükre, de mindegyikre ki van írva a figyelmeztetés: balesetveszélyes! Néhányat szerencsére kipofoztak már, például a Pilis-tetőn vagy a Csóványoson, jó lenne, ha a többire is sor kerülne.
Távol hegyvidékek kékesszürke keretében
A következő húsz kilométeren három nógrádi falun is átmegyünk a Cserhát erdein, hegyein-dombjain csalinkázva: Nógrádsipeken, Cserhátsurányon és Terényen. Elég ha egyet kiválasztunk közülük az alaposabb megismerésre, és az egy esetünkben Terény lesz. Egyfelől az összkép itt a legvonzóbb, másfelől igazi kuriózumot találunk itt: a Csipke Múzeumot. Régebben itt működött még egy ritka magánintézmény, Nagy Vilmos orsósmagnó-gyűjteménye, de ez sajnos a tulajdonos halálával bezárt. Építészeti különlegesség a palóc házak között megbúvó, a hetvenes évek lakótelepi kő-üveg presszóstílusában épült Asszonybosszantó italbolt is, ami jelenleg sajnos átmenetileg zárva van.
Frissítés! A terényi Asszonybosszantót 2021 tavaszán megvásárolta egy baráti társaság, eredetileg a tulajdonviszonyok rendben tartása miatt egyesületként. Új neve: Paradicsomkocsma. Nyáron minden hétvégén klubszerűen működik a ház, hivatalos kereskedelmi nyitva tartás azonban nincs.
Terény után, Szandaváralja minitelepülést elhagyva felhágunk a mezőkön, majd az erdőn keresztül 527 méter magasra, ahol az egykori Szandavár bús düledékein megállék és visszamerengék. A lapos Cservölgypusztára néző várat nem az ellenség rombolta le 1551-ben, hanem maguk a magyar vitézek. Mégpedig miután trükkös módon visszafoglalták a törököktől: egy üregen keresztül bemásztak, majd levágták az őrséget. A falakat azért kellett felrobbantaniuk, mert akkoriban a török túlerő még nagy volt, és ezzel megakadályozták, nehogy újra az övék legyen az erődítmény. A várfalból már csak egy büszke rész magasodik, de a levegőből még jól kivehető az alaprajz. Szerencsés elhelyezkedésének köszönhetően Szandavár kilátása a Tepkéével vetekszik.
Szandavár hegyéről Zsembery Gyula írásából lehet legtöbbet tanulni (Turisták Lapja, 1901). Olyan jó olvasni, hogy egy az egyben idézem: „a környék fövénydombjai fölött mintegy 200 méternyire kimagasló karcsú hegy csúcsai épen elég magasak ahhoz, hogy a halmok fölött elláthassunk róla Közép-Magyarország összes jelentékenyebb hegycsoportjaira, de elég alacsonyak ahhoz, hogy a közeli lankás domboldalak még se lapuljanak egy síkká a közöttük kanyargó völgyekkel. Van a Cserhátnak még sok más, hasonlóképen vulkánikus eredetű hegycsoportja is, ezek közül nem egy magasságban túlhaladja a Szanda-várat, de egy sincs, a mely jobb áttekintést nyújtana a távol hegyvidékek kékesszürke keretébe foglalt Cserháton, a mély agyagszakadékokkal fölhasogatott hegyoldalokon, a sűrű erdőségeken, melyek mögött rommá dőlt erősségek búslakodnak az idő múlandóságán”.
A Szanda-hegyről még egy három kilométeres enyhe ereszkedőt kell megtennünk, és a túraszakasz becskei végállomásához érkezünk. Becskén a legnagyobb szám a Megvilágosodás sztúpa. A sztúpát kezelő buddhista tanító elmondása szerint az épület Buddhának ahhoz az életszakaszához kapcsolható, amikor elérte a teljes megvilágosodást.
Odamenni, látni, megérinteni, jó benyomást jelent mindenkinek. A sztúpa nem igényli, hogy buddhista legyen a látogató, bárki odamehet, nincs kerítése. A sztúpánál jót lehet pihenni, relaxálni, meditálni, sőt, mobilozni is, mert a környéken ott a legjobb a térerő.
A szakasz második felét hangulatosan foglalja össze ez a videó:
Szubjektív:
- A szakasz kocsmája: Asszonybosszantó Italbolt, új nevén Paradicsomkocsma (Terény)
- A szakasz vendéglője: Bableves Csárda (Alsótold). A minőség közepes (az egykori alvilági bosst sikerült jól felbosszantaniuk, ahogy ebben a szórakoztató videóban látszik), az erdei csárda hangulata viszont kárpótol.
- Szállások: Tepke kilátó vagy Alsótold panziói, Nógrádsipek vagy Cserhátsurány vendégházai
A szakasz nagyítható térképe:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
A Kéktúra sorozat további cikkei:
