2023. október 14. – 09:00
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A Cserhát az egyik legnagyobb kiterjedésű magyar hegység, a Kéktúra útvonala is majdnem 135 kilométeren keresztül kanyarog benne. Nyugati felében először történelmi emlékekkel megszórt álmos kistelepüléseken, majd a Duna bal partján magában álló, „nagy szál” hegy, a Naszály ösvényein, kilátópontjain és függőhídján trappolunk át. Már csak azért is, mert most szombaton van a kéktúrázás napja.
Keletről nyugatra járjuk végig az Országos Kéktúrát. Először a Zemplénen keltünk át, majd a Cserehát lankás dombvidéke következett. Tettünk egy kisebb kört észak felé az aggteleki karsztban és karszton, aztán lejjebb a Bükkön, majd a Mátrán másztunk át. Előző cikkünkben a Kelet-Cserhátot is kipipáltuk, most a nyugati oldal következik.
Megközelítés: A főváros központjából a két végpont, Becske és Nógrád is elérhető másfél-két óra alatt tömegközlekedéssel, az utóbbi a lassan már múzeumba kerülő Bzmot motorvonat használatával. Kocsival az út egy bő óra Becskére, Nógrádra már egy órán belül is el lehet érni. A két végpont légvonalban 30 kilométerre van egymástól, de a magyar vidéki tömegközlekedés sajátosságai miatt 2,5-3 órába is beletelik ennek az áthidalása, ha vissza akarunk menni a startnál hagyott autónkhoz. Akkor már inkább jobb Vácon parkolni, és onnan, valamint oda tömegközlekedéssel menni.
A hegység nyugati felében összesen 60 kilométert kell túrázni a szakasz teljesítéséhez, ekkora távon az 1880 méteres szintemelkedés/csökkenés nem olyan sok. Egy combosabb emelkedő lesz a Naszályra, egy kevésbé combos a Kő-hegyre, de hát a kilátásért fel kell menni a hegyre. A Becskétől 20 kilométernyi gyaloglásra fekvő Alsópetény tökéletes első szálláshelynek, több panzió is rendelkezésre áll, innen 25 kilométerre van Katalinpuszta, ahol szintén találunk szállást, az utolsó nap 15 kilométere Nógrádig már csak könnyed levezetés.
Izgalmasabb pontok az úton:
- Becskei Megvilágosodás-sztúpa
- Rákóczi törökmogyorófa (Romhány)
- Prónay-kilátó (Romhányi-hegy)
- Kékesi vadászház (Romhányi-hegy)
- Werbőczy-gúla (Alsópetény)
- Kopasz-tető, Násznép-barlang (Naszály)
- Naszály-csúcs, kilátó
- Látó-hegy (Naszály)
- Az ország egyik leghosszabb függőhídja (Gyadai tanösvény)
- Rockenbauer-emlékfa Katalinpusztánál
- Lokó pihenő (Nagy-kő-hegy)
- Nógrádi vár
Túraleírás: Becskéről indulunk, ahol a legutóbbi túrán már körbejárt Megvilágosodás sztúpa tornya búcsúztat. Egy darabig a Galga-folyó, azaz itt még inkább csak Galga-patak mentén haladunk egy erdősávban a völgyfőig, ahol ráfordulunk a 349 méter magas Cser-hát nevű „hegyre”, ami a hegység nevét adta. Régen ugyanis a Cserhát dombhátjait cseres-tölgyes erdők borították. Hogy a cserző vargáknak köszönhetően, vagy más okból, időközben megváltozott a tájhasználat. A cserfák eltűntek, helyüket pedig elfoglalta az agresszívan terjedő akác, a névadó csúcs, a Cser-hát tetején is friss akácos van. Nevezzük is inkább Akác-hátnak a nem különösebben magas, nem igazán karakteres tetőt, aminek oldalából egyenesen Kétbodonyba visz be az ösvény.
A hosszan elnyúló falu szinte összeér Romhánnyal, aminek fő természeti nevezetessége a község szélén álló, szépen körbekerített Rákóczi mogyorófa. Az egészséges, 300 éves fa a romhányi csatára emlékeztet: egyesek szerint a fejedelem sátra a fa közelében állt, mások szerint innen irányította az ütközetet, és van, aki szerint Rákóczi a száműzetésből, Rodostóból küldte a facsemetét, amit emlékfaként ültettek a csatamezőn. A K+ útvonalon közelíthető meg, vagy kitérővel, vagy a kék jelzés két kilométer hosszú alternatív variánsaként. Az utóbbi esetben sem hagyunk ki pecsételést, mert azt már a község hangulatát erősen tükröző Lila presszóban begyűjtöttük.
Romhányból a 200 méterre felette húzódó Romhányi-hegy nyerge felé vesszük az irányt. Az erdei kaptatásnak jutalma is van: a nyeregtől nem messze mered az égbe a Prónay-kilátó a Romhányi-hegy Kecske-kő nevű, 421 méteres csúcsán. Tetejéről a Mátra, a Börzsöny, a szlovákiai Szitnya, és a Naszály is jól látszik. Innen már csak egy kilométer az enyhén lejtő kéken a Kékesi vadászház. A kissé lepusztult épületbe sajnos nem lehet bemenni, a korábban beígért felújítás elmaradt valamiért, de a teraszán jó lehet bivakolni, vagy az udvarán sátrazni. Mi ezt választjuk a közeli alsópetényi panziók kényelme helyett, mert erdőben aludni mindig jobb.
A vadászháztól folytatódik az ereszkedés a hegyről, az erdőből kiérve az egyik kanyarban szép kilátás nyílik az alattunk fekvő Alsópetényre, ahová be is csattogunk negyed óra múlva. A településen sok minden fűződik az egykori birtokoshoz, Werbőczy Istvánhoz, aki az 1500-as években itt írta a Tripartiumot, azaz a Hármaskönyvet, ami a korabeli Magyarország szokásjogi gyűjteményeként maradt az utókorra, és a három részre szakadt ország egységét szimbolizálta.
Werbőczynek állít emléket a petényi Szent István király-templom haranglába melletti Werbőczy-gúla, amit 1791-ben helyeztek el. A község vendéglőjét sem nevezhették el máshogy, mint Hármaskönyv fogadó, ahol aránylag korrekt áron tájjellegű ételeket vehetünk magunkhoz. A palóclevest csekkoljuk, eléggé rendben van.
A Naszály még két település van hátra: Felsőpetény déli csücskét épphogy csak megcsípi a kéktúra útvonala, Ősagárdot viszont hosszában kettészeli. Felsőpeténynél az egykori agyagbánya üregei lehetnek érdekesek, régebben csoportok részére vezetést tartottak benne, most nincs túlreklámozva az egyébként érdekes lehetőség. Ősagárdra pedig lehetőség szerint augusztus elején fussunk be, mert ekkor rendezik meg évente a helyi agárfesztivált. A település ugyanis arról kapta a nevét, hogy az 1400-as évek első felében itt volt Zsigmond király vadászagarainak telephelye.
A község határában húzódik a föld alatt a Barátság kőolajvezeték, sárga oszlopok jelzik a kéktúrázóknak, hogy épp átlépnek felette. Beérünk az erdőbe, és nagyjából szintben haladunk dél felé egészen a Naszály keleti nyúlványának lábáig, ahol ráfordulunk a csúcsra vezető, szép hosszú kaptatóra. Kétszáz méterrel feljebb, 500 méter magasan az erdőt mészkő sziklagyep váltja fel, teli védett növényfajokkal (itt látható egyedül az országban például a Wittmann-repcsény) – a hely neve nem véletlenül Kopasz-tető. Mivel ezen a gerincszakaszon alig van fa, szép kilátás nyílik főleg keleti irányba.
A Kopasz-tető után kicsivel KΩ jelű ösvény ágazik ki lefelé, ez vezet a Násznép-barlanghoz, ahova télen 2000-3000, a barlangmentes Börzsönyből átruccanó denevér húzódik be aludni. Fontos: a denevérek nyugodt álma miatt a barlang szeptember 1-jétől április 30-ig nem látogatható! (Ha egy denevért télen felébreszt valaki, azzal egyben halálra is ítéli.) A barlangba be lehet sétálni egy kisebb részen, ezért nem baj, ha van a zsákban fejlámpa. A középkorban még nem voltak olyan szerencsések, hogy ezzel a kényelmes világítóeszközzel szaladgáljanak a sötétben, ezért gyertyával világíthatott az a komplett lakodalmas nép, amelyik a török időkben behúzódott ide a dúlás elől a legenda szerint. Róluk kapta nevét a barlang.
A barlangtól még egy 120 méternyi szintet, azaz kb 30 emeletnyit kell felfelé haladnunk a gerincen, mire odaérünk a tetőn álló egykori vasbeton geodéziai mérőtoronyhoz. Ezek a mérőtornyok a GPS elterjedésével funkciótlanná váltak, leginkább kilátónak használják őket a túrázók. Sok közülük eléggé elhanyagolt, ezért ki van rájuk írva, hogy felmászni rá balesetveszélyes, de a Naszály tetején állónak alapvetően stabil a belső létraszerkezete, a tetőn is magas, biztos korlát véd, ezért saját felelősségre meg lehet próbálkozni a feljutással, mint azt nagyon sokan meg is teszik.
A torony tetején velünk forog a szédítő körpanoráma: Budai-hegység, Pilis, Börzsöny, Mátra, Cserhát. Még éppen ellátni a fák koronacsúcsa felett, néhány év múlva ez már nem biztos, hogy így lesz.
A csúcsról lelépkedve a leginkább száraz Naszályi vaditató tónál kettéágazik az ösvény: jobbra megy tovább a Kék, balra 500 méternyire természetes kilátópontra visz a K▲ jelű túraút: a Látó-hegyre. Bár ez a pont 120 méterrel alacsonyabban van, mint a csúcs, páholyszerű elhelyezkedésének köszönhetően szebb kilátás nyílik a pesti síkságtól a Visegrádi-hegyeken keresztül a Börzsönyig terjedő félkörre, mint a fenti toronyból. A dolomitgyepes sziklakibúvás hangulata is sokkal derűsebb, meditatívabb, mint a szeles tető.
Innen lehet a legjobban látni a Visegrádnál a hegyek közül előbukkanó Duna fővárosig kígyózó, ezüstösen csillogó szalagját, és nem mellesleg kiváló uzsonnázóhely is. Nemrég általános riadalom tört ki, mert az itt álló fakeresztet valakik kidöntötték és feldarabolták, de kiderült, hogy csak új keresztet állítanak a régi helyén. A Látó-hegy panorámájába észak felől benyúlik kissé a 60 éve nyitott mészkőbánya, aminek tájsebe ma már meghatározza a hegy arcát a Duna felől. A bánya tulajdonosát törvény kötelezi a folyamatos csereerdősítésre, tájrendezésre és rekultiválásra, de még évtizedekig fogják innen bányászni a cement alapanyagát.
Miután a kitérőt megtettük, visszatérünk a Kéktúra útvonalára, és odaérünk a mély Szinlő-barlang sötéten tátongó aknaszájához. A hat méter mély akna alját lezárták, onnan csak speciális felszereléssel ereszkedhetnek le a barlangászok, de fölé hajolva érezhetjük a mélyből feltörő hideg leheletet. Késő nyáron viszont, amikor a denevérek násztevékenysége zajlik, akkor inkább ne hajolgassunk a barlang szája fölé, ha jót akarunk magunknak, mert ilyenkor csapatokban szoktak előáramlani belőle a denevérek.
Tovább ereszkedünk a hegyoldalban, és beérünk a Nagy-szál-erdőbe. A név azért érdekes, mert a hegy neve ugyanis régen Nagy-szál volt, ebből alakult ki a mostani Naszály elnevezés. Méghozzá állítólag azért, mert a Duna mellett az Alföld felől érkező, sík horizonthoz szokott kereskedők ezzel a nagy kőszállal találkoztak először, és mindig elcsodálkoztak: De szép nagy szál hegy!
Még a Nagy-szál-erdőben érkezik be a kéktúra nyomvonalába a népszerű Gyadai tanösvény, méghozzá rögtön az egyik legnagyobb attrakciójával, egy függőhíddal, ami az ország egyik legnagyobb függőhídja. Az öt kilométeres tanösvényt külön érdemes megnézni egyszer, lejjebb a Lósi-patak mentén mocsaras fűzliget bólogat, a Gyadai-rét pedig tavasszal teljesen virágba borul (Gyada egy itteni település volt a középkorban, mára már nem sok nyoma maradt.)
A Kéktúra és a tanösvény felső része együtt fut be a Katalinpusztai kirándulóközponthoz, ami egyben pecséthely is. Innen lendületből tovább haladhatnánk a közeli Szendehelyre, de milyen kéktúrázó az, aki nem látogat el a K+ jelű turistaúton az innen 600 méterre álló Rockenbauer Pál emlékfához? A neves tévésnek és Másfélmillió lépés Magyarországon című filmsorozatának köszönhetően ugrott meg a hetvenes években a Kéktúra népszerűsége.
Mivel a Katalinpusztai kirándulóközpontban már nincs hely, ezért a szendehelyi Legendák Völgye gyerektábor faházaiban alszunk. Enni jót lehet a szendehelyi Szepi fogadóban, vagy alacsonyabb árfekvésben a tábor melletti Fa-ló Büfében.
Utolsó nap egy könnyed, 15 kilométeres levezető menet vár ránk. Szendehely után a Keskenybüki-patak völgyében megyünk néhány kilométert Magyarkútig. A kéktúra nyomvonala nem megy be hivatalosan a faluba, azonban a falu szélén lehet beszerezni a pecsétet a játszótér-táborozóhely melletti Pipás kocsmában. A fogadóban ételpecsétet is szerezhetünk a túraruhánkra, ha beülünk kajálni egyet, de innivaló is van.
Magyarkúttól észak felé fordulunk, egy hosszú, négy kilométeres, szelíd erdei emelkedő következik a Magas-hegy (337 m), majd a Nagy-Kő-hegy (383 m) gerincén. A Nagy-kő-hegy csúcsán épült a Lokó pihenő erdei fapavilonja, itt szusszanunk egyet. A Lokó egyébként a Budapesti Lokomotív Sportklub Turista Szakosztályának beceneve. A szakosztály alapítója, a kereken száz évvel ezelőtt született Vizkelety László tekinthető a Kéktúra egyik atyjának, 1952-ben ő kezdeményezte az Országos Kéktúra mozgalom meghirdetését, majd 1953-ban elsőként teljesítette is. A pihenő melletti kilátópontról nyugat felé, a Börzsönyre nyílik szép kilátás.
A hegyről leereszkedve néhány kilométer múlva beérünk Nógrádra, ahonnan már messziről integet a nógrádi várrom a várhegy tetejéről. Ha van időnk, megnézhetjük (még egy darabig sajnos csak kívülről) a pecsételés után, vagy amikor legközelebb Nógrádba érünk folytatni a Kéktúrát. Mi eltettük későbbre, ezért a várról majd a következő szakasz leírásában lesz szó.
A túraszakaszról készült két Bakancslista videó ide kattintva érhető el: Sátorral a Cserhát legelhagyatottabb vadászházánál és Mintha a pokol kapuja nyílna itt.
Szubjektív:
- A szakasz kocsmája: Fa-Ló Büfé (Szendehely-Katalinpuszta)
- A szakasz vendéglője: Hármaskönyv fogadó (Alsópetény). A minőség korrekt, az étel tájjellegű, az árszint nem riasztó.
- Szállások: sátorral az elhagyott Kékesi vadászház terasza-udvara és a magyarkúti Pipás kocsma előtti füves táborhely-játszótér; tető alatt: Alsópetény panziói, Szendehely-Katalinpuszta kirándulóközpont vagy a Legendák Völgye gyerektábor faházai.
A szakasz nagyítható térképe:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
A Kéktúra sorozat további cikkei:
