Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Ha valaki a kirándulásai során elvetődik a Rám-szakadékba vagy a Prédikálószékre, előbb-utóbb észreveszi a Duna-kanyar túloldalán meredező sziklafalban 200 méter magasan ásítozó nagy lyukat. Ez a Remete-barlang, bejárata előtt valószínűleg a világ egyik legszebb panorámájú barlangteraszával. Összekötve a Duna-kanyar ívének középpontjában álló Julianus-kilátóval kiváló túrát kapunk.
A Remete-barlangot először Dömös felől láttuk fiaimmal, számtalan Rám-szakadék-túráink egyikén, vagy éppen a Prédikálószékről visszafelé jövet, már nem tudom. Az biztos, hogy a fiúk figyelmét is felkeltette a sziklafalban jól látható nagy sötét lyuk, ezért nyilvánvaló volt, hogy oda fel kell majd másznunk. Az elmúlt években közelítettünk hozzá Zebegény és Nagymaros felől, valamint a Kéktúra kitérőjeként is, most a legideálisabb utat írom le.
Az pedig Nagymarosról indul, aminek főtere vonattal, komppal, autóval is jól megközelíthető. Tíz évvel ezelőtti, ugyanezen a nyomvonalon haladó túránkról az maradt meg, hogy a Julianus barát toronyból sajnos csak félpanoráma van a fák koronája miatt (plusz egy kisebb nyiladék nyugat felé), meg az, hogy a Remete-barlangban elköltött uzsonnánkhoz fél kiló port haraptunk, valamint az, hogy egyik fiam a túra vége felé kiguvadt szemekkel keresett egy vécét, ahol könnyíthet magán. Ugye-ugye, mi is a kezdő mászó 1-es számú törvénye?
Szerencsére visszafelé menet Nagymaros üdülőkörzetében találtunk egy hétvégi házat, ahol a kint ejtőző idős házaspár beengedte a fiamat a kertvégi budiba, a másikkal pedig megvendégelt 3-4 pohár szörpre. Az biztos, ha nyugdíjas leszek, valahol egy turistaút mellett kell telket vennem, hogy visszaadhassam azt a sok megvendégelést, amiben részünk volt az elmúlt években. Na de vissza a túrára.
A főteret a S■ jelű túrajelet követve hagyjuk el, és a lustán emelkedő Szamaras utcán majdnem 200 méternyi szintet gyalogolunk felfelé. Az utca nevéről jut eszembe egy régi legenda, ami a barlangban élő középkori remetéhez kapcsolódik. Ennek a remetének volt egy önvezető szamara, amelyik bizonyos időközönként lekocogott a Dunához, hogy onnan (valószínűleg a helyi lakosok segítségével) ivóvizet vigyen fel a gazdájának. A szamár egyszer valamilyen balsors folytán a folyóba fulladt, és mivel a remetének a fogadalma tiltotta, hogy elhagyja a barlangot, nem volt más választása, mint a lassú szomjhalál.
A Szamaras utca az utolsó víkendházak után beér az erdőbe, és ösvénnyé lényegül. Nagyon hamar odaérünk a Szent Mihály-hegy szoknyáján legyezőszerűen elterülő kis gerincek kilátópontjainak első példányához: a S■ túraútról egy rövid séta kitérő a Gánti-kilátó a 250 méter magas sziklaormon. A kilátót és pihenőt Dr. Prof. Gánti Tibor, a Duna-szoros szerelmesének emlékére alakította ki 2009-ben a helyi túraegyesület. A kilátónál már látszik, hogy a hegy népszerűsége az elmúlt tíz évben nagyot ugrott, számos túrázó bámészkodik a közelében, a fiatalabbak kiülnek egy orom szélére, az idősebbek az emléktáblánál álldogálnak.
A Gánti-kilátóról már látjuk a következő kilátópontot a nyugat felé fekvő szomszédos gerinc tetején. Az Ördög-hegy 300 méter magasan fekszik, kicsit szélesebb panorámával, másfél kilométernyi gyaloglással odébb. Ahhoz, hogy odaérjünk, a Gánti-kilátó után át kell váltani a hegy tetejére igyekvő S■ jelről a SΩ jelű útra, ez hullámzik végig a hegyoldalban az ormokat és a barlangot is összekötve. Az Ördög-hegy nyúlványa után a törpe fákkal és nagy kövekkel tagolt, füves Ördög-gerinc sziklakilátója következik a sorban, erről lehet a legteljesebb kilátást élvezni a Duna fölött.
Ezen a nyugodtabb ponton egy kicsit meg is pihenünk, mert átlátni a Remete-barlanghoz, ami körül ezer hangyaként szaladgálnak a túrázók. Van idő elmerengeni azon a régi vitán is, hogy a Szent Mihály-hegy a Börzsönyhöz vagy a Visegrádi-hegységhez tartozik-e, valamint hogy hogy a fenébe alakulhatott ki ez a sujtás, ez a dolmányzsinór-hurokforma, ahogyan a Duna itt megpöndörödik, magát a Duna-kanyart alkotva?
Kezdjük az első kérdéssel. Azt már egy korábbi posztból tudjuk, hogy a Börzsöny 16-14 millió évvel ezelőtt vulkán volt, nincs mese. Csakhogy ami nekem félig-meddig új: volt neki egy vulkán-ikertornya, a Visegrádi-hegységben (kb a Prédikálószék és Keserű-hegynél levő központtal).
A Duna még sehol nem volt, amikor a Keserű-hegyi-vulkán, nevezzük így, kitört, és beomlott, majd később még egyszer kitört, és még egyszer beomlott egy szélesebb körben, kettős vulkáni peremet, úgynevezett kettős kalderát maga után hagyva. A Szent Mihály-hegy ennek a vulkánnak a külső kalderáján, észak felé foglalt helyet. Azaz a geológusok szerint ez a hegység akárhogy is a Dunán túl van, a Visegrádi-hegységhez tartozik. Ezt a geográfusok egy más szemszögből nézve sokáig vitatták, mert hát mégis ott van a Duna, ami földrajzilag szétválasztja a két hegységet.
És ott is vagyunk a másik kérdésnél: hogy jött létre a Duna-kanyar? Ezt úgy sikerült összehozni a természetnek a vonatkozó források szerint, hogy Keserű-hegyi-vulkánt működése vége felé (15 millió éve) hatalmas hegycsuszamlás csorbíthatta, aminek eredményeként észak felé nyitott, úgynevezett lópatkó-kaldera jött létre – körülölelve a Szent Mihály-hegy keményebb andezit sapkáját.
A rákövetkező évmilliók során tengerüledék temette be a patkót, majd 2 millió éve, miután a Pannon-tenger kiszáradt, a térségben megjelentek a mai folyók ősei. Ezek szépen elhordták az üledéket, az Ős-Duna, később pedig a mai Duna szépen belesimult a patkóba. Valahogy így, ahogy az ábrán látható:
Akárhogy is, Magyarország egyik legszebb természeti csodája jött létre. Az Ördög-gerincről beereszkedünk a kurta Ördög-völgybe, ahol az erdei ösvény a lejtős hegyoldal, a nagy kövek és bedőlő fák miatt kissé kényelmetlenné válik. De nem tart sokáig az akadálypálya, és ki is érünk a Remete-barlanghoz. A barlang előtti téren egy 70 méter hosszú, 5-15 m széles mesterséges terasz található.
A teraszt az itt megtelepedő remeték alakították ki az Örökség című műemlékvédelmi szaklap 2006-os cikke szerint. A régészeti leletek arra utalnak, hogy egy egész barlangkolostor állt itt, a remeték két szinten tíz barlangot vájtak a terasz felett magasodó andezit sziklafalba. A legnagyobb, három fülkéből álló barlang alaprajza egy háromhajós templomra emlékeztet, valószínűleg a szerzetesközösség templomaként szolgálhatott. A 11. században kivájt barlangokat az egész középkorban használták, a remeték reggelente irigylésre méltó kilátásra ébredtek.
Bár 10-15 éve még egy-egy hajléktalan megpróbálkozott a beköltözéssel, ma már olyan turistajárás van a barlangoknál, hogy a legtürelmesebb remetét is menekülésre bírná. Hétvégi látogatásunkkor rajtunk kívül még kb két tucatnyi túrázó pihen a barlangok környékén, gyerekekkel, kutyákkal. Azért még így is bőven elférünk.
A barlangteraszról jól látni a Duna túloldalán fekvő Dömöst és hajóállomását, a mögöttük emelkedő hegyeket, a Prédikálószéket, Prépost-hegyet, Dobogókőt. A folyón néha méltóságteljesen lecsorog egy szállodahajó vagy egy uszály. Néhány barlangba benézünk még, majd (innentől a KΩ jelzésen) elindulunk a meredek hegyoldalban felfelé, hogy az oromsorozat utolsó elemét, a Dobozi-ormot útba ejtve felkapaszkodjunk a hegy tetejére.
A folyókanyar által átölelt hegytömb kettős csúcsú: legmagasabb pontja a Hegyes-tető (482 m), már ha beleszámítjuk a Julianus-barát kilátó kőépületét is. Ennek ikercsúcsa a Duna felé a Szent-Mihály-hegy a maga 484 méterével, de mivel ezen a hegyen erdő fedi a tetőt, kihagyjuk, és a füves Szent Mihály-nyeregből egyenesen a kilátóhoz megyünk.
A kőtoronynál is turista-nagyüzem van, fel se tud menni mindenki egyszerre a kilátószintre. A kilátóból Visegrád felé lehet a legjobban ellátni, a körben növő fák egyre nagyobb szeletet takarnak ki a panorámából. Ennek ellenére még sokáig érdemes lesz feljönni ide, a folyó és a hegyek együttes látványa különösen megnyugtató erővel hat.
A csúcsról két úton is vissza lehet menni Nagymarosra: észak felé tovább, majd a Köves-mezőnél keletnek fordulva, vagy visszatérve a Szent Mihály-nyeregbe, és onnan a lankás Templom-völgy bükk erdejének levélsátra alatt a Diófa utcáig, majd a főtérig. Az utóbbit választjuk, a szelíden lejtő völgy bükkfái és csicsergő madarai kellemes lecsengést adnak a túrának. Nagymaroson a maga ócskapiacába ojtott skanzenjével a helyi színeket megtestesítő Diófa kocsmában zárjuk a menetet egy üdítő itallal.
Összefoglalva: a 12 kilométer hosszú túra nem hosszú, de vannak kényelmetlenül köves, ferde vagy meredek szakaszok benne, amik némileg megnehezíthetik a teljesítést, főleg esős-saras időben. Legalább hat kilátópontjáról minden szögből megszemlélhetjük a Dunát és kanyarját, valamint a mögötte húzódó hegyeket, ezért a legszebb kilátással bíró hazai túrák közé tartozik.
A túraútvonal nagyítható térképe:
Kommentelheted a cikket, és ajánlhatsz más jó helyeket a Szép kilátás! Facebook-oldalán is, sőt lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek.
További Duna-látó túracikkek:
