A Visegrádi-hegységet régebben a közbeszédben is a Pilishez számították, holott vulkanikus születése miatt inkább a Börzsönnyel rokon. Egy ideje azonban külön tájegység, amit az tesz izgalmassá, hogy bár közel a főváros, mégis szinte civilizációmentes sziget, ráadásul szinte körülhullámozza a Duna. A folyó által átölelt hatalmas, zöld térségben mély, árnyas völgyek és erdővel benőtt bunkereket rejtő, magas platók váltogatják egymást. Ezen a vadregényes, viszonylag elzárt vadonon vezet át az Országos Kéktúra 30 kilométer hosszú szakasza, amit külön hétvégi túraként is megéri bejárni.
Megközelítés: ha a teljes utat veszem, akkor Nagymaros (Visegrád) vagy Pilisszentkereszt a túra két végpontja. Ezt a 30 kilométeres utat szakíthatjuk meg a közepén, Pilisszentlászlónál, hogy a következő vagy tetszőleges más napon folytassuk az utat. Mi most Nagymaros felől indulunk, mert legutóbb ott hagytuk abba a Kéktúrát. Nagymarosra könnyen, gyorsan el lehet jutni vonattal a főváros felől, de aki akar, hajókázhat, vagy mehet busszal is a szemközti partra, Visegrádra.
A Dunán komp visz át, de át lehet kelni a folyó alatt is. A 16 méterrel a Duna alatt húzódó közműalagutat minden áprilisban a víz világnapján megnyitja a vízművek. Idén sajnos ez a lehetőség már elmúlt, de aki jövőre a folyó alól indítaná a túrát, márciustól regisztrálhat az eseményre.
Visegrádon a kompkikötőben vár a pecsét, onnan a Kálvária lépcsőin kezdődik a Várhegy ostroma. Kétszáz méter a szintemelkedés a várkapuig, ahol eldönthetjük, hogy leperkáljuk a mintegy kétezer forintos belépőt, vagy kihagyjuk a látványosságot.
Ha még nem jártunk ott, azt ajánlom, térjünk be: a fellegvárban több kiállítás, valamint panoptikum is látható, de az igazi élmény kimenni a királyi panorámájú várfalakra. A kettős várrendszert (a fellegvárat és az alsó várat) IV. Béla király építtette az 1200-as években, Károly Róbert bővíttette, Zsigmond király tovább korszerűsíttette, fénykorát Mátyás király idejében érte el. A török időkben lepusztult, az 1800-as évek végétől dolgoznak a helyreállításán.
Sajnos a hegy teteje jelentősen elturistásodott, jó időben a turistabuszok, autók ontják magukból az embereket, néha úgy kell keresztülvergődni a szuvenírbolttól szuvenírboltig tébláboló tömegen. Elég gyorsan ki lehet érni a kritikus térségből, aminek utolsó bástyája a Nagy-Villámon álló Zsitvay-kilátó szép kőépülete.
A 377 méter magas Nagy-Villám-hegy kifejezetten alacsonynak számít a Visegrádi-hegységben, viszont olyan helyen emelkedik, ahol ez nem hátrány: Visegrád fölött, pont a Duna kanyarulatában. Lényegében a hegység egyik legszebb területét uralja stratégiai elhelyezkedésével, így hát nem is csoda, hogy 1933-ban dr. Zsitvay Tibor egykori igazságügyi miniszter javaslatára román stílusú, történelmi környezetbe illő kőkilátót építettek rá. A kilátótornyot a kezdeményező tiszteletére Zsitvay-kilátónak nevezik. Rossz hír: az épület október 15-től április 15-ig csak hétvégén van nyitva, igaz, április 15-től október 15-ig hétköznap is. (A belépő 800 forint.)
A kilátó után hosszú, lankás emelkedő kezdődik, az elején derűs, füves réteken, majd erdőben hasítunk a Wass Albert-idézettel ékesített Borjú-fő- szikláig. A szikláról szép panoráma nyílik észak felé a Duna irányába. Hasonlóan jó kilátást lehet élvezni egy kicsit feljebb, a Molnár Lajos emlékére kialakított Moli-pihenő padjánál. A Vízverés-nyeregnél már beérünk a hegység belső régióiba, mellettünk emelkedik az 593 méter magas, lapos tetejű, Urak asztala nevű hegy.
A szintén kiváló elhelyezkedésű hegy tetején a szovjet időkben légvédelmi rakétaszázad tanyázott, földi halandók meg se közelíthették. Most igazi időutazás a növényzettel benőtt silók és bunkerek között kalandozni – persze ha van időnk a Pap-rétről számított, oda-vissza 6 kilométeres kitérőre. (Korábban a Salabasina-túra leírásában említettem hasonló helyet: az aránylag közeli Lom-hegy tetején is ugyanez a csernobili dzsungelhangulat uralkodik.)
A széles Pap-rét egy kellemes pihenőhely a hegység közepén, kellemes erdei bútorzattal (rönkasztallal, padokkal). A Kéktúra-pecsét a pap-réti erdészház mellett himbálózik. A rétről enyhén lejtős erdei út ereszkedik be Pilisszentlászlóra. A falu határában egy kulturális geg: erdei telefonfülke fogad. A telefonon nem lehet beszélgetni, ellenben lehet verseket hallgatni az arra andalgó kirándulóknak. A 18 meghallgatható vers között Remenyik Sándor, Áprily Lajos vagy Grecsó Krisztián műve is szerepel.
Aki aznapra elfáradt, mehet a szállásra (amit jó előre lefoglalt) vagy hazautazhat Volánbusszal, Budapest nagyjából egyórányira fekszik. Indulás előtt az éhesebbek a Kis Rigó erdei vendéglőben, a szomjasabbak pedig a főtér melletti Jánošíkova krčma (azaz a Juraj Jánosík tót betyárról elnevezett kocsma) pultjánál tankolhatják fel kifogyóban levő testtartályaikat.
Akinek maradt még ereje, azzal folytatjuk Dobogókő felé az utat. A falu után a Kéktúra nyomvonala egy rövidebb darabon összefonódik a hegységen átkanyargó, kerékpárúttá minősített erdészeti aszfaltúttal, de alapvetően a szép nevű Öreg-Nyílás-völgy árnyas ösvényein halad.
A bükkfák árnyas sátorteteje alatt klimatizált séta jön a Sikárosi-rétig. A szép derűs rétek egykor tele lehettek érdes szárú, sikárló, kannamosó zsurlófűvel, innen jöhetett a név. Ma már inkább kellemes fű fedi a talajt, illatos mezei virágokkal. A rétek előtt egy patakkal párhuzamosan kígyózik az út az erdőben, néhol kis fahidakon átkelve rajta oda-vissza: a Kéktúra egyik legszebb része ez.
A Bükkös-patak völgyéből egy emelkedő hátán jutunk ki az Öreg-vágásra. A 645 méter magas Öreg-vágás lényegében egy kis halom, nem messze az úttól. Ezen a halmon üldögélhetett anno a ’48-as szabadságharc után a Komáromból hazafelé tartó öreg baka, aki a helytörténeti adatok szerint rossz időben volt rossz helyen, ugyanis egy nekikeseredett legény hátulról levágta az obsitjáért. Innen a név: Öreg-vágás, legalábbis a legendák szerint. Könnyen lehet persze, hogy csak egy régi tarvágás helyét jelzi a hely neve, mindenesetre nem ülnék le a baljós halomra, az biztos.
Az Öreg-vágást egy széles gerinc köti össze Dobogókővel, ami innen egy kellemes séta: elmegyünk a Makovecz Imre tervezte Zsindelyes vendégház és jurtái mellett, és már ott is vagyunk a Báró Eötvös Loránd turistaház mögötti Nagykilátónál.
Az 699 méter magas Dobogó-kő a Visegrádi-hegység legmagasabb hegye, ennek ellenére szép északi kilátással büszkélkedő tetejére a legkönnyebb eljutni. A hatalmas, kiépített terasszal körített Nagykilátótól száz méterre buszállomás, óriás parkoló fekszik, amit a népek alaposan ki is használnak. A hatalmas forgalomra büfék, vendéglátóhelyek települtek. Szóval készüljünk fel a sok emberre.
A kötelező bográcsgulyás, rétes, üdítő, és panorámanézés után megkezdhetjük az ereszkedést Pilisszentkereszt felé a Kanyargós-völgy oldalában. Nagyon hamar elérjük a túraút szintén nagy attrakciójának számító Zsivány-sziklákat. A látványos tömbök között sétálhatunk egyet, sőt az ösvény felvisz a látványos sziklafal tetejére is.
A látványos sziklakomplexumot egyébként hegycsuszamlás hozta létre, ami nagy árkokat szabdalt a területen. A Zsivány-sziklák területe a legenda szerint IV. Béla búvóhelye volt, a kincseit is itt rejtette el a sziklák között. A kincseket később zsiványok keresték bőszen, de nem sok sikerrel – állítólag innen kapta a nevét ez a hely.
A szikláktól egy kurta lejtő van még hátra az erdőben, és ki is lyukadunk végcélunknál, Pilisszentkereszten. A Szabadság utcán kocogunk be a főtérig, aminek környékén az Emma vendéglő várja az éheseket, a Felső kocsma a szomjasakat, egy cukrászda pedig azokat, akik se nem éhesek, se nem szomjasak, de el akarják költeni valami önjutalmazásra a pénzüket.
A busz és a pomázi hév bő óra alatt beér Pilisszentkeresztről a Batthyány térre, de aki inkább helyben aludna, az egy másfél kilométeres sétával elérheti az erdőben álló Som-hegyi kulcsosházat. A nemrég felújított menedékházat viszont ajánlott előre lefoglalni, ha nem akarunk hoppon maradni. Aki ott alszik, másnap neki is vághat az onnan kezdődő Pilis-hegység meredélyeinek.
A túraszakaszról készült Bakancslista videó itt nézhető meg:
Szubjektív:
A szakasz kocsmája: Jánošíkova krčma (Pilisszentlászló) – igazi falusikiskocsma-hangulat az erős szlovák nemzetiségből fakadó Jánosík-képekkel, -festményekkel feltupírozva. Korrekt italárak, természetesen magyarul beszélgető helyiek.
A szakasz vendéglője: Kis Rigó (Pilisszentlászló) – átlagos árak, normál ételek, erdei környezet, külön kisasztal betérő turistáknak, akik csak a saját szendvicsüket akarják elmajszolni.
Turistaszállások: Báró Eötvös Loránd turistaház (Dobogókő), Zsindelyes vendégház jurtái, Som-hegyi kulcsosház
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk.
A Kéktúra sorozat további cikkei:
- Kéktúra: Zemplén, az érintetlen zöld
- Kéktúra: a Cserehát szelíd hullámain
- Aggtelek: a Kéktúra „legrémesebb” szakasza
- A kéktúrázás a Bükkben télen a legszebb és legkalandosabb
- Kéktúra, Mátra: Magyarország legmagasabb teraszán
- Sziklabudi, csigaház-vár és megvilágosodás: kéktúra a Kelet-Cserhát dombjain
- Kéktúra az ország egyik legnagyobb függőhídján át a Nyugat-Cserhátban
- A Börzsöny legderűsebb gerince, ahol mindig hűvös-szellős az idő