Hétfőn adták át a Pilis Bike erdei kerékpárút-hálózat felújított, hosszabb szakaszait: mostantól jó minőségű erdészeti aszfaltúton lehet átszelni a Visegrádi-hegységet Szentendrétől Pilismarótig vagy vissza. Át is szeltük, ahogy kell: már most látszik, hogy népszerű lesz.
„Egyenesen biciklizzél!”
– förmed rá a szemből nagy lendülettel érkező morcos mamil (középkorú, szűk bringás ruciba csomagolt, öntudatos túrabiciklis) Árpira, akinek rajta maradt a szeme az út szélén valamin, ezért 40-50 centire eltért az optimális ívről a széles erdészeti aszfaltúton.
Ez a közjáték előre is vetíti az egyre népszerűbb Pilis Bike utak majdani problémáit, hiszen mord házmester-bringás találkozni fog még lejtőn nagy sebességgel érkező biciklis rajjal, az úton keresztbe-hosszába meanderező gyerekekkel, pórázfeszítő kutyasétáltatókkal – akkor vajon mi szó szökken ki majd a foga kerítésén? Mindegy is, mert egyelőre elszigetelt jelenség a dugó a Pilis Bike autómentes útvonalain. Hosszú szakaszokat lehet úgy végigszáguldani a hűs erdőben, hogy nem találkozunk szembejövővel. És ezt alaposan ki is élvezzük.
Mielőtt még a vérmes természetvédők leszednék a fejem az erdei aszfalt miatt: a Pilis Bike bringaút-rendszer nem újdonság. Évekkel ezelőtt határozta el a hatalmas erdős területet kezelő Pilis Parkerdő Zrt., hogy a Visegrádi-hegység korábban lezárt, és csak a szökőévenként közlekedő erdészeti járművek számára fenntartott, aszfaltozott erdei úthálózatát megnyitja a kerékpárosok előtt. Az ötlet bejött, az erdei aszfaltutakon egyre több a kerékpáros, tavaly a Telex színeiben is rácsodálkoztunk a jelenségre.
A mostani tesztelés apropóját az adja, hogy a Pilisi Parkerdő újabb, már erősen lekátyúsodott erdei útszakaszokat újított fel, lehetővé téve, hogy akár utcai biciklivel is simán el lehessen tekerni rajtuk az erdőben, akár oda-vissza átszelve a Visegrádi-hegység legvadregényesebb részeit. A hivatalos átadó hétfőn volt, de mi inkább külön járjuk be az utat, méghozzá úgy hogy végigmegyünk az összes felújított részen. (Két rövidebb különálló, a Pilishez tartozó rész most kimarad, oda legközelebb nézünk el.)
Aki unja a betűket, inkább nézze meg ezt a rövid videót, tökéletesen visszaadja a nagy gurulás hangulatát:
Az útvonal két vége Pilismarót és Szentendre, Dömör-kapu, pilisszentlászlói és pilisszentkereszti kiágazással. A teljes út hossza több mint 55 kilométer, méghozzá 1100 méteres szintemelkedéssel. A nem kevés szint és a szűkösebb késő őszi időkeret (odautazás, kevesebb világos óra) miatt ismét elektromos biciklik mellett döntünk. Kerékpárbérlési lehetőség Pilismaróton van, így adott a startpont is. A Dömör-kapu ugyan közelebb esik Budapesthez, de oda el kellene vinni valahogy a saját biciklit is, ami bonyolultabb feladat.
Pilismarótról már a túrakerékpáros jelzést követve gurulunk ki a Pilismaróti-malom-patak mentén. A település szélén tábla és sorompó jelzi az autósoknak, hogy ne tovább. A Malom-völgyből az Ördög küllője nevű hegy előtt kanyarodunk le, méghozzá a Küllője-völgy felé. Ez utóbbi völgyben kezdjük meg az emelkedést, kifogástalan aszfaltúton.
Az elektromos rásegítés teszi a dolgát, kényelmesen, nagyobb izzadság nélkül hatolunk egyre feljebb a térképen Rám-hegyi útként jelzett úton. Annak ellenére, hogy milyen a minősége, az úton alig találkozunk szembejövővel. Épp az egyik kanyarban megállva fotózok, amikor megnyílik az időkapu, és egy űrruhába öltözött android zümmög el mellettem elektromos monociklijén. Annyira szürreális a jelenet, hogy lefotózni is elfelejtem.
Lassan felérünk a Duna völgyét beborító ködréteg felső határáig, és olyan 450 méter magasságnál kiemelkedünk a ködfelhőből a szikrázó napfénybe. Felfelé 10-12 km/órás átlagsebességet tudunk produkálni, ezért csak nehezen szúr szemet a kanyarokban az útra szóródott kavics és kő. Elképzelni se tudom, honnan kerülhetett az útra, lefelé nagyobb sebességgel elég veszélyes lehet.
Elgurulunk a Három-forrás, majd a Rám-hegy alatt, ami gyalog egyébként nagyszerű túracélpont, majd kis fakunyhót látunk a fák között elbújva: a dobogókői sípálya alján álló őrbódét. Az oldalának támasztott tábla felirata szigorúbb, mint a cikk elején idézett mamilunk: A nyomvonalat elhagyni szigorúan tilos! – hirdeti nagybetűkkel. Még jó, hogy a síelőkre vonatkozik. Körülbelül itt van a szakasz teteje is, olyan 520 méter magasságban, innen már gurulunk, először lankásabb, majd meredekebb lejtőkön a Dömör-kapu felé.
A felújított (újra-aszfaltszőnyegezett) tükörszakasz a Királykúti-nyeregig tart. A csomópontból ágazik le egy út Pilisszentkereszt felé, erre majd visszafelé térünk rá. A nyeregben hirtelen megnő az egy négyzetméterre eső bringások száma, jól mutatva, hogy a Budapesthez közelebb eső Pilisszentkereszt és Szentendre népszerűbb starthely az erdei bringások számára mint a (nem is olyan) messzi Pilismarót.
A következő csomópont, „a Delta” 5 kilométerrel arrébb vár, a Rám-hegyi út pedig Sikárosi útként folytatódik odáig, elhaladva a névadó Sikárosi erdészház mellett. Itt már elfogyott az úthenger, csak az aszfaltút kátyúzására, legfeljebb nagyobb pótlásokra futotta, igaz, az út így is tökéletesen biciklizhető. A Delta csomópontból Pilisszentlászló irányába ágazik ki egy szárnyvonal, azt is felújították, de majd visszafelé nézzük meg.
Ha lenne pilóta a kerékpáron, itt jelentené be, hogy megkezdjük a süllyedést célpontunk felé. Mi csak egyszerűen észrevesszük, hogy nem kell tekerni, és egy szint után újra ködösebbé válik az erdő. A Dömör-kapuhoz közeledve egyre több a gyalogos az úton, családok, gyerekek, kutyák, sőt rolleresek bukkannak ki a kanyarok mögül, remélem mamilunkat nem üti meg itt a guta.
A sorompón túl, a Dömör-kapui parkoló csurig, rengeteg a kerékpárszállítóval felszerelt autó. Sokan sétálgatnak, a visszafogottan csobogó Dömör-kapui-vízesésnél mindig van pár turista. Mi is megnézzük, majd elindulunk vissza az úton a Delta felé, ahol egy jobbos bedőléssel becélozzuk a Pilisszentlászló határában, az erdőben álló Kisrigót. Az út itt is inkább kátyúzott, mint új, de ezzel az útminőséggel számos vidéki település megelégedne. A vendéglőben megtankolunk, ki gulyással, ki májgombóclevessel.
A forró leves jól jön, mert felfelé ugyan kimelegszünk, de a hosszabb lejtőkön megérezni a hűvös menetszelet. (Kesztyű, széldzseki jól jöhet.) Visszafelé újra a Delta, majd a Királykúti-nyereg következik, ahol bal felé borítunk: irány Pilisszentkereszt. Erre az útszakaszra is inkább a „jól kátyúzott” jelző illik. Emelkedővel indítunk, a csúcspont kissé feljebb a romantikusan hangzó Vörös-dagonya-nyereg (580 méteren), ami a mellette elterülő kies, Vörös-dagonya nevű tavacskáról kapta nevét. A nyereg túloldalán megkezdődik a Pilisszentkereszt külső részéig tartó lejtő.
A település centrumába nem megyünk be, mert már jól laktunk, és amúgy is szürkület előtt szeretnénk visszaérni Pilismarótra. Ezért a teljes útvonal egyetlen, 3 kilométeres országúti szakaszán bevetjük magunkat a nem túl sűrű forgalomba, és áttekerünk a Két-Bükkfa-nyeregig. A nyeregnél beöltözünk, mert tudjuk, hogy tíz kilométer hosszú, gyönyörű, kanyargós, lejtős erdei szakasz jön, szintén csak a kerékpároknak megnyitott, újraaszfaltozott erdészeti úton.
Ez a lejtő a jutalom a nap végén. A lemenő nap ferdén bevilágít a fák közé, az erdő friss avar illatú, a levegőt harapni lehet, a kerékpárgumi jókedvűen surrog az aszfalton. Bár az út elején ki van téve a 30 km/órás legnagyobb sebességre figyelmeztető tábla, nehéz néha véletlenül nem átlendülni ezen a tempón. Lényeg, hogy a kanyarok előtt azért annyira le kell lassítani, hogy ha mögötte kőfelverődés, taknyos levélréteg vár vagy szembejövő kerékpároscsapat érkezik, ne legyen csatt.
Ezen az úton ismét kevesebben vannak, azaz rosszul mondom, szinte senki sincs. Pedig a legjobb minőségű, legizgalmasabb kanyarvadász szakasz. A nagy gurulás végén kellemes tempóban érkezünk vissza Pilismarótra.
Az útvonal nagyítható térképen:
Mivel a sok lejtő és kanyar miatt nem éppen veszélytelen a Pilis Bike aszfaltján száguldozni, megkértem a túrakerékpárosokat is tömörítő Magyar Kerékpáros Turisztikai Szövetséget, hogy adjanak ajánlást, hogy közlekedjünk ezeken az utakon. Íme, az erdei kerékpározás 10 pontja:
- Az erdei utakon sok kerékpáros sportoló edz. Ők felfelé és lefelé is gyorsak. Általában hangosan és szóban jelzik, hogy melyik irányból terveznek kerülni „balról!”, „jobbról!”. Engedjük el őket.
- Az erdei aszfaltos utakon lefelé nagyon jó dolog suhanni, de ha nem vagyunk gyakorlott bringások, fékezzünk le olyan sebességre, amivel az addigi nyomvonalon tudjuk tartani a bringát.
- Beláthatatlan kanyarban semmiképpen ne menjünk át a menetirány szerinti másik oldalra, sem felfelé, sem lefelé. Ez a menetiránynak megfelelő oldalon haladás amúgy is kifejezetten ajánlott a teljes útvonalon.
- A kanyarokba lefelé ne rongyoljunk bele nagy sebességgel. Egyrészt az erdei aszfaltos utak kanyarjaiban nagyon gyakori a kavicsfelszóródás, amin elég könnyű elcsúszni, másrészt a kanyarbevétel nagy sebességgel kifejezetten csak annak ajánlott, aki nagyon sokat és jól nagyon bringázik.
- Mindig mind a két fékkel – első, hátsó – fékezzünk. A csak első fékkel való fékezés orra esést, a hátsóval fékezés farolást és kicsúszást okozhat.
- Tartsuk be a legnagyobb megengedett sebességet.
- A csomagolást, amiből az ételt kivettük, ne hagyjuk ott az erdőben, az erdei pihenőhelyeken sem, vigyük haza, vagy egy településen található köztéri szemetesbe.
- Ne hallgassunk üvöltő zenét sem hangszóróból, sem fülhallgatóval az erdőben.
- Az erdei kerékpáros utak megközelítéséhez használjuk a belépési pontoknál kijelölt parkolókat, vagy menjünk oda vonattal, bringával.
- Mindig legyen rajtunk sisak.
A kerékpárokat a pilismaróti Maróti Kiskert biztosította a teszthez.
További kerékpárostúrák a Szépkilátáson: