Sokáig Pilisnek nevezték a Budai-hegységtől északra, egészen a Dunáig elterülő teljes hegyvidéket. Aztán, mivel kiderült, hogy a terület egyik felének teljesen más a geológiai pedigréje, mint a másiknak, a Dera-patak és a Szentléleki-patak mentén kettéválasztották a tájat. A felső, vulkanikus eredetű, Duna-menti hegyekből álló fél lett a Visegrádi-hegység, az alsó, az Esztergom és a III. kerületi Csillaghegy között északnyugat–délkeleti irányban elnyúló, aránylag keskeny mészköves-dolomitos vonulat pedig a Pilis. Ez utóbbit oda-vissza keresztezi a Kéktúra vonala, ennek leírásával folytatjuk Kéktúra-sorozatunkat.
Az Országos Kéktúrának két szakasza is átszeli a Pilist. Az egyik északabbra, Pilisszentkereszttől a főváros határánál fekvő Rozália téglagyárig, ahol betér a Budai-hegységbe egy kanyarra. A másik délebbre, a Budai-hegység után, Piliscsaba és Dorog között. Folytassuk ott, ahol a legutóbbi szakaszt abbahagytuk: Pilisszentkereszten.
Megközelítés: Azoknak, aki távolabbról érkeznek, ajánlom a falu melletti Som-hegyi turistaházat, az ott töltött éjszaka után rögtön reggel nekivághatunk a kéktúrázásnak. Aki közelebbről érkezik, jöhet a pomázi HÉV-állomás vagy Esztergom felől távolsági busszal. A község központjában a vegyesboltnál vagy a Felső kocsma pultjánál bélyegezhetünk, és már lendülhetünk is neki a falu hátárában kezdődő szurdoknak, ami körülbelül egy kilométeren át kanyarog a sziklák között a Dera-patak mentén.
Túra: A patakról elnevezett Dera-szurdok az egyik legszurdokabb magyar szurdok, talán csak a Rám-szakadék szurdokabb nála. Aljában kiépített túraút visz. Kis fahidak, csobogók, meredek sziklafalak, néhány látványos szűkület: van minden, ami lenyűgözhet egy kisgyereket, vagy egy romantikus, rövid sétára induló párt. Egy baja van: hétvégén, jó időben egyszerre sokan akarják bejárni, ami tönkreteheti a táj élvezetét.
A szurdokból kilépve hosszabb erdei út következik, ami elhalad egy Budzsák nevű bozótos mellett, ami a neve miatt érdekes. Budzsák ugyanis egy történelmi régió (az egykori Besszarábia déli sarka) Ukrajna délnyugati részén. Természetesen nem a gagauzok szállták meg a Pilis zsombékosát, hanem a török néveredet közös: a budzsák szó jelentése ugyanis határvidék, sarok.
Csobánkához közelítve ráfordulunk a Hosszú-hegy széles gerincének alsó felére. Az emelkedőn félúton erdei kápolna áll egy finom, friss vizű kiépített forrás mellett, inni, pihenni, relaxálni tökéletes. A hely legendája szerint 1842-ben a Pilis erdőségében egy nyáját legeltető pásztornak megjelent Mária egy, a forrás miatt mocsaras helyen. A látomás után a falusiak ivásra és mosakodásra használták a forrás vizét, és a víztől többen csodálatos módon meggyógyultak.
A legenda egy másik változata szerint a favágók kivágtak egy fát, amelyen egy Mária-kép függött. A fa vérezni kezdett, és ennek hatására kezdődtek meg ezen a helyen a búcsújárások. Az 1800-as évek közepén egy budai és egy pesti német asszony kápolnát építtetett a forrásnál, amit Sarlós Boldogasszony ünnepén áldottak meg. Innen a kápolna mai neve. A kápolna után felérünk a gerincre, de nem a Hosszú-hegynek, hanem lefelé, a Macska-völgynek fordulunk rajta.
A Macska-völgy a Macska-barlangról kapta nevét, ami egy megkülönböztetetten védett barlang. Árpád-kori néveredete arra utal, hogy vadmacska tanyázhatott a környékén. A hegyoldalból lefolyó csapadékvíz néha kisebb vízesésként ömlik a barlang bejáratába. Nyitott elejébe be lehet menni, de bejárásához engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges. A kék jelzésű turistaútról letérve kis (félórás) kerülővel felfedezhető. A Macska-völgy túloldalán a misztikus Ziribári-hegy emelkedik, amit most kihagyunk, mert egy korábbi túrán már jól bejártuk.
A Csobánkai-nyereg felé tartó út neve azonban Ziribári út, még régebbről Római út. A törökök által elpusztított egykori kis magyar falvak (Borony, Kende) előtt rómaiak éltek itt, ezt bizonyítja az itt talált, tízévesen elhunyt kislány, Nemoratta, Speratus lányának sírköve. A kő jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum római kőtárában van.
A felfrissülésben reménykedők a nyeregbe érve csalódhatnak, a Kéktúra ugyanis nem tér be Csobánkára, az Oszoly sziklafalai is távol maradnak. Ehelyett elkezd felfelé kúszni a Kevély oldalában, sajnálatos módon elkerülve a fokozottan védett Mackó-barlangot. Mi azonban térjünk le a barlang felé, ha van rá időnk, és miért ne lenne?
A Mackó ugyanis az egyik legrégebben feltárt hazai barlang, északra nyíló, nagy, látványos bejárata népszerű kirándulóhely. Egész mélyen be lehet sétálni magas termébe. Már az őskorban is sokféle élőlény használta az itt talált csontok tanúsága szerint, a barlangi medvétől a gyapjas orrszarvún át az ősemberig. Ma már csak pókok lakják.
A barlang bejáratától már nem kell sokat kaptatni a Kis-Kevély és a Nagy-Kevély közötti Kevély-nyereghez (426 m). Tudom, hogy már unalmas, de itt is egy 1,5 kilométeres kitérőre biztatom a kéktúrázókat: a Nagy-Kevély (534 m) sziklás csúcsáról fejedelmi a kilátás minden irányba. Csak nem ezért ez a pökhendi név?
A Barcza–Thirring útikalauz (1920) is úgy számol be erről a helyről, mint amit „merész alakjáról joggal s találóan neveznek Nagy-Kevélynek”. Csakhogy más szerint a hegy lejtőit a törökök kiűzése után letelepedett szerb lakosság nevezte el „kovily”-nak, ami árvalányhajat jelent. Szerb nyelvterületen így nevezik azokat a hegyoldalakat, amelyek legeltetésre alkalmatlanok, és csupán árvalányhaj terem rajtuk. A „kevély” szó eszerint Faludi Ferenc nyelvújító leleménye és a „kovily” csak a 19. században lett kevély.
A hegyről lefelé elmegyünk az út fölött ásítozó Gyopáros-barlang előtt. Na jó, itt már tényleg csak a barlangrajongók álljanak meg. A Gyopárost régebben Szódás-barlangnak is hívták, mert a Szódás út fölött nyílik. Azért szódás, mert ezen az úton vitték fel a frissítő szódavizet a Kevély-nyergi (1992-ben leégett) turistaház vendégeinek. Ma már se turistaház, se szóda.
A következő állomás is közel van, igaz, az egri vár kulisszaromjához egy 700 méteres kitérőt kell tenni a Kéktúra vonaláról, de megint csak azt mondom, megéri. A rom nem valódi rom, hanem egy épített díszlet, ahol anno az Egri csillagok című klasszikus film csatajeleneteit forgatták. Az álvár falain, udvarán mindig elég sok kiránduló van, főként gyerekekkel, ami teljes mértékben érthető.
Ha jól bebarangoltuk, egyszerűbb a Teve-szikla felé visszatérni a Kéktúra nyomvonalára. A régen Ördögvárként emlegetett, teve formájú sziklaalakzatot és környékét alkotó fődolomit 220 millió éve képződött. Kövezetét kovás, forró vizes oldatok járták át, amitől roppant kemény lett. A kovás részek ellenálltak az eróziónak, míg környezetük szépen lepusztult. Ezt a természetes „bányaudvart” tehát nem az emberek csákányai, hanem a természet ereje alakította ki.
A sziklától már csak egy teveköpés Pilisborosjenő, ám a Kéktúra csak a település határutcáját érinti, aki enni-innivalót venne, annak be kell gyalogolnia a faluba. Mi inkább továbbmegyünk, mert a szép, de alacsonyka Köves-bérc erdeje után már csak a Bécsi úton és a vasúton kell átkelnünk, hogy elérjük a szakaszvégi pecsétpontot: a Rozália téglagyárat.
Ha valaki folytonosságában szeretné továbbolvasni a Kéktúrát, kattintson ide az innen következő Budai-hegységbeli szakaszhoz, amit egy korábbi cikkben írtam le. Ebben a leírásban viszont ezt most átugorjuk, hogy a pilisi rész kivezető szakaszán folytassuk, ami a piliscsabai vasútállomáson indul, ahova érkezhetünk vonattal a Nyugatiból vagy Dorogról.
A Kéktúra, ahogy a másik szakaszon, itt sem hág fel a bércekre, megelégszik a hegyek lábával, viszont épp ez teszi különlegessé: ilyen szűzies hangulatú árvalányhajmezőkön nem sok magyar tájon lehet keresztültúrázni. Azért van, ahol jobb megint csak a kerülőt választani, méghozzá rögtön a kezdőponttól. Ha itt a K▲ jelet követve indulunk el, nem pedig a kéken, akkor nem maradunk le semmiről a visszacsatlakozásig, ellenben megmászhatjuk a Nagy-Kopasz-hegyet és szétnézhetünk a Jenga-kilátóról.
A Pilis hosszú, vékony vonulata mellett, annak kvázi a „bögyén” van egy kisebb, hozzánőtt hegyvidék, ami a Zajnát-hegyek, a Fehér-hegy és a Nagy-Kopasz-hegy halmazából áll össze, Piliscsabát északkeleti irányból körbeölelve. Ennek a kisebb csoportnak a legmagasabb tagja a Nagy-Kopasz-hegy (nem keverendő össze a Budai-hegység Nagy-Kopaszával), aminek jelentőségét még egy 2014-ben átadott érdekes, Jenga játékra emlékeztető kilátóval is emelték.
Szóval döntés kérdése, a kilátó felé az első pár kilométer hosszabb (konkrétan 2 helyett 4 kilométer), de a panoráma azért a két plusz kilométert megéri. A folytatásban bebillegünk Piliscsévre, ahol frissíthetjük a testünket a helyi pubban, vagy a tudásunkat a Falumúzeumban. Innen erdőkön, réteken át visz a Kék Klastrompusztáig.
A Pilis-hegység délnyugati, meredeken lezuhanó sziklaszirtjei alatt fekvő, ivóvízzel ellátott területet már az 1200-as években felfedezték a pálos rendi szerzetesek, az itt épült Szent Kereszt kolostorban működött fennállása első ötven évében a rend központja. A kolostor a török korban elpusztult, és annyira romba dőlt, hogy még a helye is feledésbe merült. A 18. században szabályosan összekeverték a szintén elpusztult pilisi ciszterci apátsággal, ami mellett falut alapítottak Pilisszentkereszt néven. A romokat csak az 1950-es évek végén találták meg a régészek. A rom mellett fontos túraútcsomópont van pihenővel, a közelben ivóvízzel és a Tölgyfa büfével.
Némi aszfalt után ismét erdő következik, és a Kétágú-hegy lábánál kibukkanunk arra a hosszú, keskeny, hullámzó árvalányhajas mezőre, amit az előbb említettem. Tényleg olyan békés hangulata van, hogy ha örök ellenségek együtt sétálnak végig rajta, a végére ők is kibékülnek. A Kétágú-hegy nyerge alatt a Kéktúra ráfordul Kesztölcre, majd a településen áttörve következik egy rövid friss erdős szakasz (Nyáras), és beérünk a szép Dorogra, és hamarosan annak még szebb vasútállomására.
A túraszakaszról készült Bakancslista videó itt nézhető meg:
Szubjektív:
A szakasz kocsmája: Müllner Pub, Piliscsév – hideg sör, meleg fogadtatás, igazi turistafrissítő hely.
A szakasz vendéglője: Emma, Pilisszentkereszt – klasszikus magyaros ételek, plusz szlovák vonal piroggal, sztrapacskával, középáron.
Turistaszállások: Som-hegyi kulcsosház (Pilisszentkereszt), Tölgyfa vendégház-büfé (Klastrompuszta)
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
A Kéktúra sorozat további cikkei:
- Kéktúra: Zemplén, az érintetlen zöld
- Kéktúra: a Cserehát szelíd hullámain
- Aggtelek: a Kéktúra „legrémesebb” szakasza
- A kéktúrázás a Bükkben télen a legszebb és legkalandosabb
- Kéktúra, Mátra: Magyarország legmagasabb teraszán
- Sziklabudi, csigaház-vár és megvilágosodás: kéktúra a Kelet-Cserhát dombjain
- Kéktúra az ország egyik legnagyobb függőhídján át a Nyugat-Cserhátban
- A Börzsöny legderűsebb gerince, ahol mindig hűvös-szellős az idő
- Völgyzugoly kontra csernobili dzsungelhangulat a Visegrádi-hegységben
- Ha kéktúrázni akarsz, Budapesten kezdj bele
