Csehországnak nincsenek nagyon magas hegyei, viszont vannak varázslatos, misztikus sziklavárosai szűk hasadékokkal, labirintusokkal, mesebeli sziklaformákkal és látványos kilátókkal. Ezek közül is a leghíresebb a Hrubá Skála, ahová mikor kell menni? Természetesen tél elején, mert akkor szokatlanul kevés ott az ember.
A Hrubá Skála és a neki helyt adó Hruboskalsko Természetvédelmi Terület Budapesttől 6-6,5 óra autózásra fekszik, de tizenegy-tizenkét óra alatt busszal-vonattal is megközelíthető. Egy könnyű, pár órás, de látnivalóban elég tömény kirándulásnak számít, ami családdal is működik – a gyerekeket biztosan elvarázsolja. Össze lehet kötni egy prágai vagy brnói városnézéssel, sörözéssel, vagy további természeti látnivalóval, legyen az az ország teteje, a Sněžka, vagy más közeli sziklaváros.
Nyáron, jó időben a Hrubá Skála nagyon népszerű, így ha nem szeretjük a tömeget, jobb, ha tél elején érkezünk. A sziklavárost egy 8,5 kilométeres körtúrával teljesen be tudjuk járni, ráadásul a két szélén fekvő két várat is meg tudjuk nézni (kívülről biztosan). A természetvédelmi terület keleti oldalán fekvő Hrubá Skála várkastély parkolójában tesszük le a kocsit, a téli hónapokban ingyenesen.
A várkastély első verziója a 14. század közepén épült gótikus kastélyként, Skála (szikla) néven, a Hrubá (itt jelentése: nagy) név később csapódott hozzá. A vár a 30 éves háborúban eléggé leamortizálódott. Megroggyanva állt 1821-ig, amikor is az akkor divatos historizmus jegyében neogótikus stílusban újjáépítették és lakhatóvá tették. Jelenleg is kiváló állapotban van, annyira, hogy szállodaként működik. Aki nem vendég, csak az udvarra mehet be, esetleg a kilátótoronyba, ha éppen nyitva van.
A parkolóból a sziklaváros felé vesszük az irányt, aminek nevezetes bejáratát egy kurta lépcsőn gyorsan el is érjük. A bejárat a cikk címében is említett Egérlyuk (Myší díra), ami lényegében egy kis hasadék két böhöm nagy szikla aljában, ami egy hatvanöt méter hosszú, mély és keskeny szurdokban folytatódik. Itt kell bebújni, majd szinte a sziklafalhoz lapulva végigoldalazni a szorosban ahhoz, hogy bejussunk az óriási sziklavárosba, amit nem emberi kéz épített.
A sziklaváros hajdan ugyanis egy nagy, vastag homokkőtábla volt. Az idő előrehaladtával az eróziós (víz, jég, szél) és tektonikai mozgások hatására a tábla feldarabolódott. Ahol erősebb az anyag, ott hatalmas sziklakockák állnak egérlyuknyi sikátorokkal elválasztva egymástól, ahol gyengébb, ott pedig a gyorsabb felületi pusztulás lazábban elhelyezkedő sziklatűket, kőtornyokat alakított ki. Az Egérlyuk végén a sziklák közül kibújva egy túraút-kereszteződéshez érünk, és a kék jelzést követve mesterséges üreghez jutunk: Ádám ágyához (Adamovo lože).
A kőágyat nem a fáradt turisták kedvéért helyezték ide. A sajátos domborművet (vagy talán a homormű találóbb kifejezés) a bővérű František Adam z Valdštejn máltai lovag, a birtok utolsó tulajdonosa faragtatta a sziklafalba Chládek turnovi szobrásszal. Az alap a szerelem oltára volt egy szerelmespár és Ámor szobrával. A két (khmm, mondjuk úgy, hogy romantikázó) alak mellett egy faragott kanapé állt egy pár oroszlánnal. Ma már csak a heverőt lehet felismerni a falon, de az erősebb fantáziájúak kiveszik a szerelmespárt is. Ádám ágya környékén újabb hatalmas résen hatolunk be a sziklák között, majd a szűk járatok után végre egy szélesebb út következik a szabadban.
A szabadban persze azt jelenti, hogy nem közvetlenül a sziklaóriások lábánál, hanem aránylagos távolságban lépkedünk. Az út a Hrubá Skála központjához visz, ahol információs pavilon és kis arborétum vár minket – télen eléggé elhagyatottan. Innen csak egy ugrás a piros jelzésre váltva a Hrubá Skála öt látványos, kiépített kilátópontjának első képviselője, a Kapela-kilátó (Vyhlídka Na Kapelu).
A kilátópont neve úgy is fordítható, hogy a Kilátás a zenekarra. A zenekar tagjait természetesen az 50-60 méter magas, egymás mellett dülöngélő hósapkás sziklaoszlopok adják, akiket a legimpozánsabb, a Karmester (Kapelník) névre hallgató kőszál dirigál. Ahogy nézi az ember őket a hidegben, szinte megszólal a fejében a sziklaváros csikorgó szimfóniája.
Ahogy kiszédülünk a látványból, nem is kell sokat menni a következő sziklapadig: alig 500 méterre trónol rajta az Oroszlán-kilátó, amiről természetesen az Oroszlán-sziklát és köréje csoportosult kő-udvartartását szemlélhetjük meg a magasból.
A kőpöfetegek orgiája után jól is esik egy másfél kilométeres nyugodt séta a sziklaváros főútján a természetvédelmi terület északkeleti csücskén ülő Wallenstein (Valdštejn) várig. Sajnos a várkapun hiába dörömbölünk, nem nyerünk bebocsájtást: a kastély télen zárva.
Kénytelenek vagyunk ezért a várat később, egy jól sikerült 3D-modell alapján számítógépen bejárni. A Wallensteinek ősi fészke 1260 körül épült a sziklatornyok tetejére, hosszú ideig rablólovagvárként funkcionált, majd szintén leamortizálódott, mint a Hrubá Skála kastély a túloldalon. A megmentő itt is az Aerenthal család lett az 1800-as években, az újjáépítés stílusa pedig szintén neogótikus.
Ha a kastély zárva is, épp nyitásra készül mellette a hospoda, magyarul kocsma, ahol helyi specialitás, azaz csapolt málnasör, valamint palacsinta kapható. A málnasör izgató, de a jogosítvány fontosabb, ezért most kimarad. Wallenstein várától megfordulunk, és a visszautat ezúttal nem a fenti régiókban, mint idefelé, hanem lent, a sziklák tövéhez ereszkedve tesszük meg.
A P jelű útról az Utazó (Cestník) sziklájánál ágazik le a K jelzésű túraút, aminek rögtön az elején feszít büszkén a János-kilátó (Janova vyhlídka) a sziklatornyok tetején. Panorámája egyenesen a sziklaváros tornyaira nyílik, amiket itt a Világítótorony (Maják) nevű kőtorony dominál.
A kilátó után újabb hosszú lépcsők vezetnek magas, meredek-sima sziklafalak alá, amik mellett egyszerű kis törpének érzi magát a túrázó. Elmegyünk a Zenekar tornyai és a Karmester hatalmas kőszála alatt a sziklaerdőben, majd kiérünk egy aránylag levegősebb szakaszra, ahol egy halastó után források sorjáznak a felüdülésünkre. Az emlékkövekkel, szobrokkal körülvett százéves kutak némelyike simán elmenne egy gótikus metált játszó együttes lemezborítóján.
A Barbara-forrás (Barborin pramen) után rákanyarodunk a S jelzésű túraútra, és megkezdjük lassú emelkedésünket a lépcsőkön a starthelyünk felé. Egy hatalmas sziklafalon nevek sorjáznak: a cseh hegymászók szimbolikus temetőjéhez értünk, ami csak fokozza az amúgy is melankolikus hangulatot. A hátralevő úton még két kilátóhely van, a Mária-kilátó (Mariánská vyhlídka) és Kastély-kilátó (Zámecká vyhlídka), mindkettő a sziklaváros nyugati szélének változatos kőformációira néz, köztük például az irdatlan nagy Koponya-sziklára.
Mindkét kilátóról jól látszik a Hrubá Skála várkastély, természetesen a Kastély nevezetűről jobban és közelebbről, valamint a távolban kibontakozik a Cseh Paradicsom szimbóluma, a kettős bazalttornyon álló Trosky vár romja. A célegyenesben visszatérünk Ádám ágyához, és az utána következő szűk hasadékon, az Egérlyukon hagyjuk el a sziklavárost.
Az útvonal nagyítható túratérképen:
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További túrák Csehországban:
- Porladó sziklák: Európa legbizarrabb sziklavárosa
- A Kehely és a Keltető: misztikus sziklalabirintusok az elvarázsolt erdő közepén
- Sólyomfészek Európa legnagyobb sziklakapujában
- Kvargli, sör, vízhólyag: a legnépszerűbb cseh teljesítménytúrán jártunk
- Csónakkal Közép-Európa egyik legkülönlegesebb barlangrendszerében
