2022. november 5. – 14:00
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Véletlenül találtunk rá az elvarázsolt besedicei erdőben fekvő hatalmas, természetes sziklalabirintusra, ami Magyarországon alig ismert. A terület a Cseh paradicsom nevű védett természeti területhez tartozik, de északabbra van a turisták által elözönlött részektől. A magyar határtól 4 és fél, Prágától alig több mint egy órányira fekvő besedicei sziklák között kanyargó ösvény bejárása misztikus élmény.
Van, aki sörözni megy Csehországba, van, aki túrázni, és megint van, aki mindkettőért – mint például mi. A Prágában élő rokonokkal eredetileg Csehország legmagasabb pontját, a Sněžkát akartuk megmászni, ám a szottyos idő menet közben eltérített úticélunktól. Olyan helyet kellett találnunk, ami ködben és szitáló esőben is élvezhető.
A Cseh paradicsom (Český Ráj) nevű természetvédelmi terület északi része esett legközelebb, konkrétabban a Kalich (Kehely) nevű sziklalabirintust és a Chléviště (Keltető) nevű sziklavárost magában foglaló Besedicei-sziklák (Besedické skály). Hamarosan Besedice falu parkolójában csikorgott a fékünk.
Túra a besedicei sziklavárosban
Három és fél kilométer hosszú körutunk a falu parkolójából indul, ami mellett (jó időben még nyitva is tartó) cseh söröző is áll. A körút felfűzi a sziklaváros összes érdekes helyét, de a rengeteg nézelődés, bujkálás, mászókázás miatt 2-3 órát is rá kell szánni, főleg gyerekekkel. A sárga jelzést követve hatolunk be az őszi színeket felvett fenyves-bükkösbe. Az enyhe emelkedőn 15-20 perc az első látványosabb sziklaformákat felmutató rész.
Lényegében a terület legmagasabb pontjára érkezünk, az 562 méter magas Sokol nevű hegy csúcsára (aminek dél és nyugati lejtőjén terül el a sziklaparadicsom). Az itt kialakított sziklakilátóról látszik a legjobban a környék egyik legnagyobb attrakciója, az északra tornyosuló Suché Skály (Száraz-sziklák) ezernyi sziklatüskéből álló hatalmas kőfogsora. Sajnos, ha a leereszkedett köd átláthatatlanná teszi a kilátó és a sziklák közötti pár száz métert, azt el kell fogadnunk.
De nyomban érkezik a kárpótlás az ösvény mellett meredező hatalmas sziklaszálak képében. Az egyik egyik, szűk nyakon egyensúlyozó hatalmas sziklát Miroslav Tyrš cseh filozófusról nevezték el, aki nem mellesleg a túrázás és a testmozgás egyik első apostola volt az országban. A sejtelmes ködben óriási kőfejek bólogatnak, és figyelik a köztük elsétáló túrázókat. Egészen hátborzongató érzés. De ez még csak a kóstoló abból, ami következik.
A Keltető
Újabb negyedórás erdei séta után átérünk a térség Chléviště (Keltető) nevű sziklavárosába. Az elnevezés onnan ered, hogy a zűrzavaros időkben a falusiak a sziklák közé rejtették a jószágaikat, hogy az átvonuló csapatok ne vigyék el őket. A Keltető egy hatalmas sziklatömbön kialakított, vaskorláttal és fémlépcsőkkel ellátott kilátóponttal nyit, ami elvileg csodálatos kilátással bír a Jizera folyó völgyére és a közeli Frýdštejn-kastélyra.
Mivel a köd azonban függönyt von elénk, kénytelen vagyok arról írni, hogy a kilátó (Kinského vyhlídka) František Kinskiről, a sziklákon átvezető turistaút megálmodójáról és létrehozójáról kapta a nevét. A jelölt ösvény egyébként közadakozásból épült nem is olyan régen, kilátóit részben azokról nevezték el, akik jelentősen hozzájárultak a projekthez, például a szükséges vasat szállították hozzá.
Itt már egymáshoz egészen közel álló sziklák között bolyongunk, a magas falak néha majdnem összeérnek. Az ösvény mellett szűk sziklahasadékokba lehet bekukucskálni. A közlekedést a hatalmas tömbök között faragott lépcsőfokok, fémlétrák, korlátok segítik. Kőhidak alatt haladunk át, széles belső sziklateraszokra juthatunk fel, ahonnan fentről nézhetjük az alattunk téblábolókat.
Néhány ösvény külső teraszokra vezet, ezek végén általában kilátókat találunk. Az egyik legszebb, bár általunk a köd miatt nem megerősíthetően szép kilátású terasz a Kde domov můj (Ahol az otthonom van) nevet viseli – a prágai Cseh Filharmonikusok tagjainak javaslatára –, ami nem más, mint a cseh himnusz első sora.
A hatalmas sziklák közötti szűk járatok néha annyira egyenesek, szabályosak, hogy nehéz elhinni, hogy ez mind csak a természet műve lenne. Pedig ha hinni lehet az információs feliratoknak, a kerek és tagolt sziklablokkok természetes módon alakultak ki a belső erők és a külső erózió (szél, csapadék) hatására, a gravitáció hathatós segítségével.
A Kehely labirintusa
Az első labirintusból a Václav Sádovský-ról elnevezett sziklazsilipen jutunk ki (a névadó száműzött protestáns nemes a svéd hadsereg ezredeseként harcolt a Habsburgokkal nagyjából Thökölyvel egyidőben, hazája felszabadítására sereget is szervezett). A sárga jelű turistaúton folytatjuk az utat, és negyedórás séta után megérkezünk a Kalich (Kehely) sziklalabirintus nyitó látványosságához, a České bratří (Cseh testvérek) kilátóhoz.
A Cseh testvérek huszita eredetű reformációs (protestáns) mozgalom volt az 1500-as évek környékén, tagjait később kegyetlenül üldözte a katolikus ellenreformáció. Kelyheseknek a husziták mérsékeltebb ágát hívták korábban, sokan közülük később a testvériség tagjai lettek. A kelyhesek, testvérek sokáig itt, a sziklalabirintusban bujdokoltak üldözőik elől. Emléküket több száz éves vésetek (például egy kehely) és feliratok őrzik.
A kilátótól a kék jelű túrajelzést követjük. A titokzatos kőfolyosók, sziklaátbúvók, sziklalépcsők, termek labirintusa nagyon izgalmas szövevényt alkot, aminek a történelmi háttér ad misztikus-romantikus színezetet. A sziklafolyosók a Kehely-szentélynél futnak össze, ahol egy oltár és egy sziklába vésett kehely látható 1634-es évszámmal. Az útvesztőben a cseh turistairodalom szerint szívesen barangolnak párok, de családoknak is tökéletes, mert a gyerekek megőrülnek érte.
Személy szerint három olyan pontot találtam, ami lenyűgözött. Az egyik egy nagy, különleges alakú szikla, ami oldalról úgy néz ki, mintha egy alvó kőóriás arca lenne. A Másik egy szűk folyosó sarkában álló kisebb szikla, ami az egyik irányból egy majomkoponyát formáz. A harmadik pedig szintén egy szikla, ami estében valószínűleg megszorult a vágat szűk folyosójában, de olyan átmenni alatta, mintha bármelyik pillanatban a fejedre eshetne.
Majdnem egy órát bolyongunk a furábbnál furább alakú sziklák között, és még így is biztos van egy csomó látványos zug, amit nem fedezünk fel. A kehelyről elnevezett sziklalabirintust a Besedická vyhlídká-nál, azaz a Besedicei kilátónál hagyjuk el, ahonnan már látszanak a falu házai.
Konklúzió: a besedicei sziklavárost egy mindössze 3,5 kilométer hosszú túraösvényen lehet bejárni, ami önmagában nem igényelne egy óránál hosszabb menetidőt. Viszont annyi érdekes felfedezni való van benne, hogy még közepes tempóval is 3 órába tellett végigmenni rajta. A velünk érkező gyerekek kifejezetten bírták, fel- lemásztak a sziklákon, rohangáltak a folyosókban, igaz, a végére jól elfáradtak.
Az út lényegében egy tanösvény is, ami mellett 10 tábla áll, főleg a terület geológiájáról szóló, angol nyelvű információkkal, ábrákkal. Önmagában csak a sziklavárosért talán nem érdemes hat órányit autózni Magyarországról, de egy hosszabb hétvégére már érdemesebb elutazni, akár a Cseh paradicsom többi részével, akár egy prágai kanyarral összekötve.
A túra nagyítható térképe:
További hasonló túrák Csehországban és Szlovákiában:
