Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Túrázás szempontjából a Kis-Fátra számít az egyik legsűrűbb szlovákiai hegységnek: aránylag kis területén szakadékvölgyek, bejárható magashegyi gerincek, sziklatűk-sziklaormok-sziklacsúcsok zsúfolódnak össze. Bejártuk keresztül-kasul.
A Kis-Fátra kapuja, Terchová község (magyar nevén Terhely) 300 kilométerre, mintegy 4 órányi autózásra fekszik Budapesttől. A különféle szállásokkal bőven ellátott település jó kiindulópontja a hegység túráinak, legyen szó magashegyi gerinctúráról, szurdokmenetről, vagy sziklaösvényről.
Személy szerint háromszor fordultam meg a Kis-Fátrában, de a hegység látványos szurdokai mindhárom alkalommal szerepeltek a túramenün. Először a Kis-Fátra három, egymáshoz kapcsolódó szakadékvölgye ihletett meg, elsősorban nem is engem, hanem két, akkoriban 10 év körüli fiamat. A második alkalommal a hegység legszebb csúcsának, a Rozsutecnek a megmászása előtt, majd harmadszor a Kriván-Chleb-Grún gerinctúrát megelőzően is kitűnő bemelegítés volt bejárni újra ezeket a szurdokokat.
A Kis-Fátra három szakadékvölgye
Kezdjük tehát a Kis-Fátra szurdokrendszerével, ami három különálló, de mégis összefüggő szurdokból áll: Horné diery (Felső-szakadékvölgy), Dolné diery (Alsó-szakadékvölgy) és Nové dieryt (Új-szakadékvölgy). A szurdokokat a hegység belső völgyében fekvő üdülőtelepülésről, a Terchovához tartozó Štefanovából indulva lehet a legkönnyebben megközelíteni a sárga jelzésen. (Parkoló, busz van.)
Nagyítható térkép:
A szakadékvölgyek tavasszal és ősszel mindig izgalmasabbak, a hóolvadás, több csapadék miatt ugyanis több a folyó víz bennük. Ez egyfelől bővizűbb, látványosabb zuhatagokat, vízeséseket jelent, másfelől vízben gázolást, kisebb-nagyobb zuhanyt is, tehát a vízhatlan bakancs és az esőkabát alapfelszerelés ilyenkor. Gyerekekkel talán jobb nyáron menni, mert nem áznak ronggyá és nem változnak sárgolyóvá a szurdoktúra végére – bár hozzá kell tennem, hogy ez a két halmazállapot inkább a szülőket zavarja, mintsem a gyerekeket. A tavaszi és őszi túra mellett szól az is, hogy szinte mindegy, hogy milyen az idő, lehet köd, szemerkélhet az eső: csak rátesz a hangulatra.
Az eleinte mezőkön, majd erdőben, aztán hegyi legelőn haladó sárga jelű túraút a Podžiar kunyhónál ágazik tovább négy irányba. A kunyhó ősszel még nyitva szokott lenni, üdítő, kávé, tea, sör kapható, de ezek inkább visszafele úton jönnek jól. A négy irány pedig valójában kettő: mivel a szurdokok egy irányban járhatóak, ezért balra a Dolné diery oda- és visszaútja, jobbra pedig a Horné diery oda- és visszaútja nyílik. Kezdjük az Alsó-szurdokkal, mert rögtön mögötte fekszik az Új-szurdok is, így egyből két szakadékvölgyet is bejárhatunk.
Az immáron kék jelű ösvény egyre szűkülő sziklaszorosban vezet. Kis fém- és fahidak segítik a sziklákon és a patak mélyebb részein a kényelmes átkelést, de ahol nincs, ott nagyobb vízállásnál ugrálni kell a patakmeder kövein vagy belelépni a sekélyebb vízbe. A patak több helyen zuhatagként tör előre, kisebb-nagyobb vízesések zubognak. A szakadékvölgyet az utóbbi időkben nagyon jól kiépítették, ez a rész inkább felvezeti a következő, Új-szurdokban vezető, izgalmasabb létrás szakaszt.
Az Ostrvné nevű ösvény-kereszteződésnél ágazik ki a sárga jelű út, fel az Új-szurdokba, ami egy elég meredek, mászós, de rövid sziklaszoros. Mielőtt nekivágnánk, még érdemes röviden továbbmenni a kék jelzésen, mert a szakadékvölgy-rendszer egyik legszebb szorosán lehet átsétálni a kiépített, korláttal ellátott vastrepniken. Olyan 150 méter megtétele után, kiérve a szűk sziklaszorosból visszafordulhatunk, onnantól már kevésbé érdekes a völgybe vezető út.
A kitérő után a már ismerős Ostrvné kereszteződéstől a sárga jelű szurdokútra fordulva hamarosan egy nagyon szép szikla-létra kombinációba futunk. Érdekes, sőt eléggé élvezetes az örvénylő patakvíz felett a fémlétrákon lépkedni. Az Új-szurdokban is van egy szűk sziklaszoros, amit ráadásul a nedves falról a túrázó nyakába csöpögő víz fűszerez, dehát ezért visszük magunkkal az esőkabátot. A szakadék tetején visszafordul az út a Podžiar kunyhó felé. Az ösvény az Alsó-szurdok vállán halad visszafelé. Több kilátó is van közben, de a kilátást a mélybe már nem nagyon lehet élvezni, mert az odanőtt fák eltakarják. Innen egy 20 percnyi gyaloglás után érünk vissza kiindulópontunkra, a Podžiarhoz.
A Podžiartól jobbra lehet bejárni a Horné dieryt, azaz a Felső-szurdokot. Ez az útvonal egymagában ad ki annyi felfelé mászást-létrázást és vízen ázást, mint két másik társa, a vízesések pedig még látványosabbak. A harmadik vízesésnél, a szurdok felső végén ágazik ki a kék jelű szurdokútból a zöld jelű erdei levezető út, amin szép lassan leereszkedve ismét, de már farkaséhesen és -szomjasan a Podžiar-kunyhónál leszünk.
Ez tehát a szurdokkör, ami önmagában sem kevés: 8,3 kilométer hossz, 565 méter szintemelkedés, átlag 3,5 óra menetidő. Terchovától számítva simán eltarthat 4-6 órát a tempótól és konditól függően. Viszont kiegészíthető egy könnyebb és egy nehezebb kanyarral. A könnyebb kiegészítés lényege, hogy a Horné dieryből nem fordulunk vissza a zöld úton, hanem a kiszélesedő völgyben felhatolunk egészen a Kis-Rozsutec (Malý Rozsutec – 1344 m) és a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec – 1610 m) közötti szép, gyepes nyeregig, az 1200 méter magasságban fekvő Sedlo Medzirozsutcéig.
A Kis-Fátra legszebb csúcsának megmászása
Itt erőnléttől és időjárástól függően lehet választani a piknikkel körített füvön heverészést, vagy a két szép, sziklás csúcsból az alacsonyabbat vagy magasabbat. Novemberben már számítani kell arra, hogy a nyereg magasságában 5-6 centi hó van, feljebb haladva pedig tovább vastagodik a hótakaró. Mi a második kis-fátrai utunkon a nagyobb hegyet választottuk, az 1610 méter magas, de kellemes mászásélményt kínáló Nagy-Rozsutect. A túra részletes leírását külön posztban lehet elolvasni, ide kattintva.
Eddig a Kis-Fátra észak-keleti oldaláról, a Rozsutec-testvérekről és a Kis-Rozsutec tömbjéhez tartozó szakadékvölgyekről volt szó, idei őszi túránkon kicsit nagyobbat markoltunk: melegítésként ismét a fentebb ismertetett szurdoktúrát jártuk be megérkezésünk utáni délután, következő nap a Terchovától délre ívelő csúcskaréj gerincét túráztuk végig, majd harmadik nap levezetésként a meredek Rabló-ösvény sziklatűi között bújkáltunk át.
Kis-Fátra panoráma-gerinctúra
A Kis-Fátra gerincén mintegy 10 kilométer hosszú, átlagban 1600 méter magasan fel-le hullámzó és kanyargó, attraktív panorámájú túraösvény halad végig. Bár a gerincút közepe felé elhelyezkedő Veľký Kriváň 1709 méter magas, és a mellette láncban kiemelkedő csúcsok is majdnem mind meghaladják az 1600 métert, az útvonaltól nem kell tartani. Nincsenek meredek sziklaormok, meredező sziklafalak, szédítő szakadékok, az út inkább lustán-lankásan hullámzik a szélesen és kopáran púposodó csúcsok között.
Legtöbben ráadásul a Terchovától nem messze eső Vratna völgy felvonójával röppennek fel a gerincre, alig 200 méterrel a legnagyobb csúcs, a Veľký Kriváň alá. Ezzel a módszerrel a legmagasabb csúcs meghódítása egy 2,5 kilométeres, bő egy órás séta, ami idős nyugdíjasoknak, kisgyerekeknek lehet kihívás, de egy túrázónak nem. Ezért mi a felvonó aljában fekvő parkolóból indulunk, és jó ezer méter szintet emelkedve érünk fel a csúcsra. Az emelkedő először szép bükkösben, majd fenyvesben kígyózik felfelé, aztán szép kilátású, hegyi legelős szakasz következik, és bő két óra múlva már a teát szürcsölhetjük a felvonó felső állomásán, ráadásul a fejenként 12 eurós jegy ára is a zsebünkben marad.
A gerincre felérve már közel a Veľký Kriváň. Az indulást úgy kell időzíteni a felvonó állomásától, hogy elkerüljük a nagyobb felfelé igyekvő embertömeget, így a csúcson sem kell tülekednünk, mint a tömött buszon. Sajnos ősszel legalább 50 százalék az esélye annak, hogy a csúcsokra ráereszkedik a felhő. Így jártunk mi is, de szerencsére a felhőpaplan csak a csúcsok tetejét fedte be. A gerincen úgy éreztük magunkat, mint egy esküvői sátor buggyos, szürkés-fehér ponyvája alatt, de legalább előre és lefelé láttunk valamit.
A Veľký Kriváňról természetesen vissza lehet ereszkedni a felvonóval vagy a felvonó alatt gyalogolva, de az igazi gerinctúra kelet, majd észak felé, a Chleb (1646 m) – Hromové (1636 m) – déli Steny (1625 m) és északi Steny (1535 m) csúcsokon át halad. Ennek a szelíden hullámzó gerinctúrának különleges, megnyugtató hangulata van. A fel-le menetek ugyan még 200 méternyi összemelkedést tartogatnak, de ezt szépen elhúzva, igazán látványos természeti kulisszák előtt lehet megtenni.
Már mondanám is, hogy a lanovkával párhuzamos monoton meredek után már csak élvezeti túrázásra kell számítani, de sajnos nem. A gerinc utolsó kiemelkedése, a Poludňový grúň (1460 m) után kellemetlenül meredek, térdfacsaró lejtő jön, ami ráadásul sok helyen csúszik is. Túrázás közben elképedve néztem egy szlovák kismama-csapatot, akik teherszendvicsbe (elöl gyerek beülőben, hátul hátizsák) szorulva haladtak velünk nagyjából egyszerre. A meredek lejtőn párszor fenékre is estek, meg-megijesztve a beülőből pislogó babát, de annyira azért nem volt vészes a helyzet, hogy segítségként felajánlott túrabotomat elfogadják.
A télen egyébként fekete sípályaként üzemelő lejtő aljában szerencsére egy turistaház (Chata na Grúni) üzemel, ahol külsőleg és belsőleg is lehet kenegetni a combon, fartájékon keletkezett lila foltokat. Sőt, ha valaki elfárad nagyon, meg is lehet szállni. Innen azonban már egy szelíd lejtésű úton, nagyjából fél óra alatt vissza lehet érni a parkolóban hagyott kocsihoz. A gerinctúra kör hossza 13,4 kilométer, az összszintemelkedés 1215 méter. A túra átlagosan 6 óra alatt végigjárható, de számítsunk hozzá legalább egy óra pihenőt a turistaházakban.
Az utolsó nap első felére a nemcsak nevében vadromantikus Rabló-ösvényt (Zbojnický chodník) tartogattuk. Ez az út a Terchová mellett fekvő Vyšné Kamence falu Podolina nevű külső részéből indul a kék jelzésű úton.
Rabló-ösvény a Kis-Fátrában
A túraösvény nem teketóriázik, hamar meredek, de kiépített lépcsőkkel könnyített emelkedőbe csap át az Obšívanka-völgy oldalában, hogy gyorsan beérjen a Rabló-ösvény már messziről, a gerincről megcsodált, szaggatott sziklacsipkéi és sziklatűi közé.
A több helyen is acélsodronnyal biztosított sziklaösvényen egymás után sorjáznak a veszedelmes meredekségű sziklakilátók, amelyekről főleg a mély völgyre látni rá, vagy a szomszéd sziklafal látványos alakzataira. Körülbelül 400 méternyi kapaszkodás után egy-egy pontról jól ellátni észak felé, vagy miután átbukunk a hegyoldal meredek gerincén, befele a Vratna-völgybe a Fátra-gerinc irányába.
A sziklás hegyi szakasz mindössze 3,4 kilométer hosszú, de az 500 méternyi szint jól megdolgoztatja a lábizmokat felfelé és lefelé is. El tudom képzelni, micsoda zergeemberek lehettek annak idején a hírhedt haramia, Juraj Jánošík emberei, akik ennek a hegynek a barlangjaiban, üregeiben bújtak meg a hatóságok elől, megalapozva ezzel a ma használt Rabló-ösvény nevet.
A hegyi részről leérve a hegy lábát követve térünk vissza Terchová külső részét érintve a podolinai parkolóhoz. A Rabló-ösvény kör teljes hossza 6,2 kilométer és 540 méternyi szintemelkedéssel jár. Átlagosan három óra alatt megjárható. Aki nem szereti a hirtelen, meredek kaptatókat, lépcsőzést, annak nem ajánlom.
Nagyítható térkép:
Terchová a szlovákok Rózsa Sándorának, Juraj Jánošíknak a szülőhelye. Jánošík betyár az 1700-as évek elején a Rákóczi-seregben is szolgált, majd katonából rabőr, rabőrből pedig rablóvezér lett, amíg el nem fogták és ki nem végezték. Terchová környékén dúl a Jánošík-kultusz, sok szobor, patak, kocsma és mindenféle egyéb őrzi a rabló emlékét. Bár mi magyarok is tudunk történelmileg domborítani, de František Kašický szlovák védelmi miniszter húzását nehéz felülmúlni: a politikus sokak megrökönyödésére 2008-ban posztumusz őrnaggyá léptette elő a 300 évvel korábban kivégzett zsiványt.
Ha már Terchováról beszélünk, mindenképpen meg kell említeni a sztrapacskára specializálódott Haluškáreň vendéglőt, ahol jó áron különféle ízesítésű sztrapacskákat lehet enni, a káposztástól (ez az amit a szlovákok strapačkynak hívnak), juhtúróson keresztül (ennek a szlovák neve a bryndzové halušky), a baconos, füstölt, vagy spenótosig, sőt, csilisbabosig. A színvonal Szlovákiának ezen a részén már majdnem nyugati, az árak azonban szerencsére még nem szaladtak el nagyon, szállás páldául már 15-20 euróért kapható.
További képeket a túrákról itt lehet nézegetni >>
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További túracikkek a térségből:
- Nagy-Rozsutec: első hó a Kis-Fátra legszebb csúcsán
- A Holdról is látszik, miért hívták ezt a hegyet Orrkőnek
- A Rohácsi-völgykatlan legszebb tengerszemei
- A Tátra egyik legmeredekebb láncos párkánya
- Téli menet: hótalpszaggató vihar a Tátra-gerincen
- Csoda a Gyömbér-Chopok gerincen
Szlovákiai túráink térképen:
