Kis-Fátra: szakadékvölgybe le, gerinctúrára fel

Kis-Fátra: szakadékvölgybe le, gerinctúrára fel
Sziklaátjáró a Dolne dierynél – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Túrázás szempontjából a Kis-Fátra számít az egyik legsűrűbb szlovákiai hegységnek: aránylag kis területén szakadékvölgyek, bejárható magashegyi gerincek, sziklatűk-sziklaormok-sziklacsúcsok zsúfolódnak össze. Bejártuk keresztül-kasul.

A Kis-Fátra kapuja, Terchová község (magyar nevén Terhely) 300 kilométerre, mintegy 4 órányi autózásra fekszik Budapesttől. A különféle szállásokkal bőven ellátott település jó kiindulópontja a hegység túráinak, legyen szó magashegyi gerinctúráról, szurdokmenetről, vagy sziklaösvényről.

Személy szerint háromszor fordultam meg a Kis-Fátrában, de a hegység látványos szurdokai mindhárom alkalommal szerepeltek a túramenün. Először a Kis-Fátra három, egymáshoz kapcsolódó szakadékvölgye ihletett meg, elsősorban nem is engem, hanem két, akkoriban 10 év körüli fiamat. A második alkalommal a hegység legszebb csúcsának, a Rozsutecnek a megmászása előtt, majd harmadszor a Kriván-Chleb-Grún gerinctúrát megelőzően is kitűnő bemelegítés volt bejárni újra ezeket a szurdokokat.

A Kis-Fátra három szakadékvölgye

Kezdjük tehát a Kis-Fátra szurdokrendszerével, ami három különálló, de mégis összefüggő szurdokból áll: Horné diery (Felső-szakadékvölgy), Dolné diery (Alsó-szakadékvölgy) és Nové dieryt (Új-szakadékvölgy). A szurdokokat a hegység belső völgyében fekvő üdülőtelepülésről, a Terchovához tartozó Štefanovából indulva lehet a legkönnyebben megközelíteni a sárga jelzésen. (Parkoló, busz van.)

Nagyítható térkép:

A szakadékvölgyek tavasszal és ősszel mindig izgalmasabbak, a hóolvadás, több csapadék miatt ugyanis több a folyó víz bennük. Ez egyfelől bővizűbb, látványosabb zuhatagokat, vízeséseket jelent, másfelől vízben gázolást, kisebb-nagyobb zuhanyt is, tehát a vízhatlan bakancs és az esőkabát alapfelszerelés ilyenkor. Gyerekekkel talán jobb nyáron menni, mert nem áznak ronggyá és nem változnak sárgolyóvá a szurdoktúra végére – bár hozzá kell tennem, hogy ez a két halmazállapot inkább a szülőket zavarja, mintsem a gyerekeket. A tavaszi és őszi túra mellett szól az is, hogy szinte mindegy, hogy milyen az idő, lehet köd, szemerkélhet az eső: csak rátesz a hangulatra.

Az eleinte mezőkön, majd erdőben, aztán hegyi legelőn haladó sárga jelű túraút a Podžiar kunyhónál ágazik tovább négy irányba. A kunyhó ősszel még nyitva szokott lenni, üdítő, kávé, tea, sör kapható, de ezek inkább visszafele úton jönnek jól. A négy irány pedig valójában kettő: mivel a szurdokok egy irányban járhatóak, ezért balra a Dolné diery oda- és visszaútja, jobbra pedig a Horné diery oda- és visszaútja nyílik. Kezdjük az Alsó-szurdokkal, mert rögtön mögötte fekszik az Új-szurdok is, így egyből két szakadékvölgyet is bejárhatunk.

A Kis-Fátra szakadékvölgyei – Fotó: Tenczer Gábor / Telex A Kis-Fátra szakadékvölgyei – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Kis-Fátra szakadékvölgyei – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Az immáron kék jelű ösvény egyre szűkülő sziklaszorosban vezet. Kis fém- és fahidak segítik a sziklákon és a patak mélyebb részein a kényelmes átkelést, de ahol nincs, ott nagyobb vízállásnál ugrálni kell a patakmeder kövein vagy belelépni a sekélyebb vízbe. A patak több helyen zuhatagként tör előre, kisebb-nagyobb vízesések zubognak. A szakadékvölgyet az utóbbi időkben nagyon jól kiépítették, ez a rész inkább felvezeti a következő, Új-szurdokban vezető, izgalmasabb létrás szakaszt.

Az Ostrvné nevű ösvény-kereszteződésnél ágazik ki a sárga jelű út, fel az Új-szurdokba, ami egy elég meredek, mászós, de rövid sziklaszoros. Mielőtt nekivágnánk, még érdemes röviden továbbmenni a kék jelzésen, mert a szakadékvölgy-rendszer egyik legszebb szorosán lehet átsétálni a kiépített, korláttal ellátott vastrepniken. Olyan 150 méter megtétele után, kiérve a szűk sziklaszorosból visszafordulhatunk, onnantól már kevésbé érdekes a völgybe vezető út.

A kitérő után a már ismerős Ostrvné kereszteződéstől a sárga jelű szurdokútra fordulva hamarosan egy nagyon szép szikla-létra kombinációba futunk. Érdekes, sőt eléggé élvezetes az örvénylő patakvíz felett a fémlétrákon lépkedni. Az Új-szurdokban is van egy szűk sziklaszoros, amit ráadásul a nedves falról a túrázó nyakába csöpögő víz fűszerez, dehát ezért visszük magunkkal az esőkabátot. A szakadék tetején visszafordul az út a Podžiar kunyhó felé. Az ösvény az Alsó-szurdok vállán halad visszafelé. Több kilátó is van közben, de a kilátást a mélybe már nem nagyon lehet élvezni, mert az odanőtt fák eltakarják. Innen egy 20 percnyi gyaloglás után érünk vissza kiindulópontunkra, a Podžiarhoz.

A Kis-Fátra szakadékvölgyei – Fotó: Tenczer Gábor / Telex A Kis-Fátra szakadékvölgyei – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Kis-Fátra szakadékvölgyei – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A Podžiartól jobbra lehet bejárni a Horné dieryt, azaz a Felső-szurdokot. Ez az útvonal egymagában ad ki annyi felfelé mászást-létrázást és vízen ázást, mint két másik társa, a vízesések pedig még látványosabbak. A harmadik vízesésnél, a szurdok felső végén ágazik ki a kék jelű szurdokútból a zöld jelű erdei levezető út, amin szép lassan leereszkedve ismét, de már farkaséhesen és -szomjasan a Podžiar-kunyhónál leszünk.

Ez tehát a szurdokkör, ami önmagában sem kevés: 8,3 kilométer hossz, 565 méter szintemelkedés, átlag 3,5 óra menetidő. Terchovától számítva simán eltarthat 4-6 órát a tempótól és konditól függően. Viszont kiegészíthető egy könnyebb és egy nehezebb kanyarral. A könnyebb kiegészítés lényege, hogy a Horné dieryből nem fordulunk vissza a zöld úton, hanem a kiszélesedő völgyben felhatolunk egészen a Kis-Rozsutec (Malý Rozsutec – 1344 m) és a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec – 1610 m) közötti szép, gyepes nyeregig, az 1200 méter magasságban fekvő Sedlo Medzirozsutcéig.

A Kis-Fátra legszebb csúcsának megmászása

Itt erőnléttől és időjárástól függően lehet választani a piknikkel körített füvön heverészést, vagy a két szép, sziklás csúcsból az alacsonyabbat vagy magasabbat. Novemberben már számítani kell arra, hogy a nyereg magasságában 5-6 centi hó van, feljebb haladva pedig tovább vastagodik a hótakaró. Mi a második kis-fátrai utunkon a nagyobb hegyet választottuk, az 1610 méter magas, de kellemes mászásélményt kínáló Nagy-Rozsutect.

A nyeregből felvezető út egy tekergőző ösvény, néhány sziklásabb résszel, ahol láncok segítenek feljebb jutni. Különösebb mászótudásra vagy felszerelésre nincs szükség, de a havas-jeges szikla tud csúszni. Az úton egyre szebb kilátás nyílik az alattunk húzódó völgyekre, és a Kis-Fátra többi csúcsára. Nem véletlen mondtam, hogy a Rozsutec a Kis-Fátra legszebb csúcsa, büszke sziklaormaival ugyanis a hegység többi, láncszerűen elhelyezkedő, de lankásan púpos, lapos csúcsa nem veheti fel a versenyt, hiába magasabb több is nála.

Túra a Nagy-Rozsutecre – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Túra a Nagy-Rozsutecre – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Túra a Nagy-Rozsutecre – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A sziklaormoknak megfelelően a hegy déli oldalán a leereszkedés némi bonyodalommal jár, eljegesedett sziklákra, lefagyott láncokra számítva kell késő ősztől lemászni rajta. A melegebb lenti völgyben ráadásul a hólepel sárszőnyeggé változik, rendesen cuppognak a bakancsok. Ebből is látszik, hogy a késő őszi túra nem túl kényelmes, viszont a havas csúcsok látványa miatt megéri ilyenkor megmászni a hegyet. A völgyben ismét Štefanová üdülőfalu a végállomás, ahonnan beautózhatunk vagy buszozhatunk Terchovába. A túra hossza 11 kilométer, szintemelkedése 1106 méter, átlagosan bő 5 óra alatt meg lehet tenni, de ha a hegy havas, rá kell számolni tartalékidőt.

Eddig a Kis-Fátra észak-keleti oldaláról, a Rozsutec-testvérekről és a Kis-Rozsutec tömbjéhez tartozó szakadékvölgyekről volt szó, idei őszi túránkon kicsit nagyobbat markoltunk: melegítésként ismét a fentebb ismertetett szurdoktúrát jártuk be megérkezésünk utáni délután, következő nap a Terchovától délre ívelő csúcskaréj gerincét túráztuk végig, majd harmadik nap levezetésként a meredek Rabló-ösvény sziklatűi között bújkáltunk át.

Kis-Fátra panoráma-gerinctúra

A Kis-Fátra gerincén mintegy 10 kilométer hosszú, átlagban 1600 méter magasan fel-le hullámzó és kanyargó, attraktív panorámájú túraösvény halad végig. Bár a gerincút közepe felé elhelyezkedő Veľký Kriváň 1709 méter magas, és a mellette láncban kiemelkedő csúcsok is majdnem mind meghaladják az 1600 métert, az útvonaltól nem kell tartani. Nincsenek meredek sziklaormok, meredező sziklafalak, szédítő szakadékok, az út inkább lustán-lankásan hullámzik a szélesen és kopáran púposodó csúcsok között.

Legtöbben ráadásul a Terchovától nem messze eső Vratna völgy felvonójával röppennek fel a gerincre, alig 200 méterrel a legnagyobb csúcs, a Veľký Kriváň alá. Ezzel a módszerrel a legmagasabb csúcs meghódítása egy 2,5 kilométeres, bő egy órás séta, ami idős nyugdíjasoknak, kisgyerekeknek lehet kihívás, de egy túrázónak nem. Ezért mi a felvonó aljában fekvő parkolóból indulunk, és jó ezer méter szintet emelkedve érünk fel a csúcsra. Az emelkedő először szép bükkösben, majd fenyvesben kígyózik felfelé, aztán szép kilátású, hegyi legelős szakasz következik, és bő két óra múlva már a teát szürcsölhetjük a felvonó felső állomásán, ráadásul a fejenként 12 eurós jegy ára is a zsebünkben marad.

A Kis-Fátra gerinctúra – Fotó: Tenczer Gábor / Telex A Kis-Fátra gerinctúra – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Kis-Fátra gerinctúra – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A gerincre felérve már közel a Veľký Kriváň. Az indulást úgy kell időzíteni a felvonó állomásától, hogy elkerüljük a nagyobb felfelé igyekvő embertömeget, így a csúcson sem kell tülekednünk, mint a tömött buszon. Sajnos ősszel legalább 50 százalék az esélye annak, hogy a csúcsokra ráereszkedik a felhő. Így jártunk mi is, de szerencsére a felhőpaplan csak a csúcsok tetejét fedte be. A gerincen úgy éreztük magunkat, mint egy esküvői sátor buggyos, szürkés-fehér ponyvája alatt, de legalább előre és lefelé láttunk valamit.

A Veľký Kriváňról természetesen vissza lehet ereszkedni a felvonóval vagy a felvonó alatt gyalogolva, de az igazi gerinctúra kelet, majd észak felé, a Chleb (1646 m) – Hromové (1636 m) – déli Steny (1625 m) és északi Steny (1535 m) csúcsokon át halad. Ennek a szelíden hullámzó gerinctúrának különleges, megnyugtató hangulata van. A fel-le menetek ugyan még 200 méternyi összemelkedést tartogatnak, de ezt szépen elhúzva, igazán látványos természeti kulisszák előtt lehet megtenni.

Már mondanám is, hogy a lanovkával párhuzamos monoton meredek után már csak élvezeti túrázásra kell számítani, de sajnos nem. A gerinc utolsó kiemelkedése, a Poludňový grúň (1460 m) után kellemetlenül meredek, térdfacsaró lejtő jön, ami ráadásul sok helyen csúszik is. Túrázás közben elképedve néztem egy szlovák kismama-csapatot, akik teherszendvicsbe (elöl gyerek beülőben, hátul hátizsák) szorulva haladtak velünk nagyjából egyszerre. A meredek lejtőn párszor fenékre is estek, meg-megijesztve a beülőből pislogó babát, de annyira azért nem volt vészes a helyzet, hogy segítségként felajánlott túrabotomat elfogadják.

A Kis-Fátra gerinctúra – Fotó: Tenczer Gábor / Telex A Kis-Fátra gerinctúra – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Kis-Fátra gerinctúra – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A télen egyébként fekete sípályaként üzemelő lejtő aljában szerencsére egy turistaház (Chata na Grúni) üzemel, ahol külsőleg és belsőleg is lehet kenegetni a combon, fartájékon keletkezett lila foltokat. Sőt, ha valaki elfárad nagyon, meg is lehet szállni. Innen azonban már egy szelíd lejtésű úton, nagyjából fél óra alatt vissza lehet érni a parkolóban hagyott kocsihoz. A gerinctúra kör hossza 13,4 kilométer, az összszintemelkedés 1215 méter. A túra átlagosan 6 óra alatt végigjárható, de számítsunk hozzá legalább egy óra pihenőt a turistaházakban.

A Kis-Fátra gerinctúra nagyítható, böngészhető térképe szintekkel, itinerrel ide kattintva elérhető >>

Az utolsó nap első felére a nemcsak nevében vadromantikus Rabló-ösvényt (Zbojnický chodník) tartogattuk. Ez az út a Terchová mellett fekvő Vyšné Kamence falu Podolina nevű külső részéből indul a kék jelzésű úton.

Rabló-ösvény a Kis-Fátrában

A túraösvény nem teketóriázik, hamar meredek, de kiépített lépcsőkkel könnyített emelkedőbe csap át az Obšívanka-völgy oldalában, hogy gyorsan beérjen a Rabló-ösvény már messziről, a gerincről megcsodált, szaggatott sziklacsipkéi és sziklatűi közé.

A több helyen is acélsodronnyal biztosított sziklaösvényen egymás után sorjáznak a veszedelmes meredekségű sziklakilátók, amelyekről főleg a mély völgyre látni rá, vagy a szomszéd sziklafal látványos alakzataira. Körülbelül 400 méternyi kapaszkodás után egy-egy pontról jól ellátni észak felé, vagy miután átbukunk a hegyoldal meredek gerincén, befele a Vratna-völgybe a Fátra-gerinc irányába.

Kilátás a Rabló-ösvényről – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Kilátás a Rabló-ösvényről – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A sziklás hegyi szakasz mindössze 3,4 kilométer hosszú, de az 500 méternyi szint jól megdolgoztatja a lábizmokat felfelé és lefelé is. El tudom képzelni, micsoda zergeemberek lehettek annak idején a hírhedt haramia, Juraj Jánošík emberei, akik ennek a hegynek a barlangjaiban, üregeiben bújtak meg a hatóságok elől, megalapozva ezzel a ma használt Rabló-ösvény nevet.

A hegyi részről leérve a hegy lábát követve térünk vissza Terchová külső részét érintve a podolinai parkolóhoz. A Rabló-ösvény kör teljes hossza 6,2 kilométer és 540 méternyi szintemelkedéssel jár. Átlagosan három óra alatt megjárható. Aki nem szereti a hirtelen, meredek kaptatókat, lépcsőzést, annak nem ajánlom.

Nagyítható térkép:

Terchová a szlovákok Rózsa Sándorának, Juraj Jánošíknak a szülőhelye. Jánošík betyár az 1700-as évek elején a Rákóczi-seregben is szolgált, majd katonából rabőr, rabőrből pedig rablóvezér lett, amíg el nem fogták és ki nem végezték. Terchová környékén dúl a Jánošík-kultusz, sok szobor, patak, kocsma és mindenféle egyéb őrzi a rabló emlékét. Bár mi magyarok is tudunk történelmileg domborítani, de František Kašický szlovák védelmi miniszter húzását nehéz felülmúlni: a politikus sokak megrökönyödésére 2008-ban posztumusz őrnaggyá léptette elő a 300 évvel korábban kivégzett zsiványt.

Ha már Terchováról beszélünk, mindenképpen meg kell említeni a sztrapacskára specializálódott Haluškáreň vendéglőt, ahol jó áron különféle ízesítésű sztrapacskákat lehet enni, a káposztástól (ez az amit a szlovákok strapačkynak hívnak), juhtúróson keresztül (ennek a szlovák neve a bryndzové halušky), a baconos, füstölt, vagy spenótosig, sőt, csilisbabosig. A színvonal Szlovákiának ezen a részén már majdnem nyugati, az árak azonban szerencsére még nem szaladtak el nagyon, szállás páldául már 15-20 euróért kapható.

További képeket a túrákról itt lehet nézegetni >>

További telexes túraajánlók ide kattintva >>

Kövess minket Facebookon is!