A Brno melletti Morva-karszt különleges barlangrendszert rejt. Vendégszerzőnk, Elekes Balázs barlangászként, majd később a gyerekeivel kirándulva is végigjárta a patakokkal, cseppkőcsodákkal teli, szakadékos járatokat.
Csehországi családi körutazásunk során kerestük fel a Brnótól északkeletre fekvő Morva-karsztot. A csupán 500 méter magasságig törő hegység egy igazán különleges barlangrendszert rejt, amelynek több szakasza is látogatható.
A túra előtti estét az Olsovec-tó partján fekvő szép kempingben töltjük, ahonnan reggel tíz perc autózással érjük el a Skalní mlýn (Sziklamalom) turistaközpont parkolóit, ahol kiválthatjuk az online lefoglalt belépőinket. Érdemes a foglalást időben megtenni, mert a nyári napokon általában minden túra megtelik pár napra előre. Első kalandunk a Punkva-barlangba vezet, amelynek bejáratát a szurdokon keresztül húszperces sétával vagy gumikerekű kisvonattal lehet elérni.
A hegyeken áttörő Punkva-folyó barlangrendszere igazi geológiai kuriózum. Léte és kialakulása józan ésszel nehezen érthető, hiszen a folyó medre egy kilenc kilométer hosszú felszíni szurdokon kanyarog végig, ám szárazon! A víz ugyanis Sloup falu határában nem a kényelmes szurdokot választja, hanem beküzdi magát a föld alá, és a szurdok melletti hegyek mélyén harminc kilométert megtéve lép csak újra napvilágra.
A barlangrendszert az elmúlt 170 év alatt fokozatosan tárták fel. Természetes bejárata a víznyelőnél lévő Sloupi- és Sosuvka-barlangoknak, valamint a forrást alkotó Punkva-barlangnak volt. A közöttük feltételezett óriási, patakos járatrendszert víz alatti folyosók (úgynevezett szifonok) választották el az ismert részektől. A barlangkutató búvárok átúszási kísérletei 1955–1966 között számos halálos balesethez vezettek, ezért a hatóság a barlangászok számára megtiltotta a kutatást, és a feltárással az állami akadémiát bízta meg, amelynek mérnökei bányatárók hajtásával próbálták elérni a természetes barlangjáratokat.
Ám a brnói amatőr barlangkutatók nem adták fel ilyen könnyen. A víz alatti búvármerülések ellehetetlenülésével a rendszerbe vezető számos víznyelő titokban történő bontásával igyekeztek célt érni. 1969-ben a Cigány-nyelőn keresztül sikerült is nekik a rendszer főágába való bejutás, ezért róluk nevezték el a barlangot Amatőr-barlangnak.
Azóta a víz alatti járatok átúszásával sikerült a búvároknak összekötniük a különálló barlangokat, így a ma ismert teljes rendszer több mint 40 kilométer hosszú, és a Punkva-folyóba a hegy mélyén beömlő Bílá-patak révén egy hatalmas ipszilont alkot. Ám a búvárátkelések most is rendkívül kockázatosnak számítanak, az elmúlt 50 évben minden évtizedre jutott halálos baleset, a legutóbb 2020-ban.
A Punkva-barlang
A Punkva-folyó jókora sziklafal tövéből hömpölyög elő. Az indulásig hátralévő percekben a fogadóépület színvonalas kiállítását szemléljük és a barlangból kicsónakázó előző turnusokat lessük. Azután megindulunk a mélybe.
A Prední dom (Első-terem) tava fölött változatos állócseppkövek ékeskednek. Az utána következő Sztalagmit-csarnok pedig még annál is díszesebb. A tágas termek és folyosók után szűk járatok vezetnek át a Macocha-szakadék aljába, ezért a látogatókat egy kényelmesebb mesterséges tárón keresztül kalauzolják.
A 100 méter hosszú, 50 méter széles és 138 méter mély szakadék Közép-Európa egyik legnagyobb természeti látványossága. Ámulva jártatjuk végig a tekintetünket a szédítő falak ölelte hatalmas téren. Lent az Amatőr-barlangból előtörő folyó zubog, hogy a terem másik oldalán eltűnve a csónaktúra felé invitáljon minket.
A Macocha név egyébként mostohaanyát jelent. A legenda szerint egy gonosz mostoha a szurdokba taszította új férje kisfiát, aki csodával határos módon fennakadt egy faágon, így a falu lakói élve halászhatták ki onnan, majd végül a mostohaanya röpült.
Hosszú lépcsősoron leereszkedve érjük el a mélységi kikötőt, ahol a lapos ladikokba préselődünk. A révkalauz fiatalember bravúrosan navigálja a lélekvesztőt a sötét falak kanyargós útvesztőjében. Útközben kiszállunk az Üvegtermekhez (Sklenené Dómy) vezető folyosó torkolatában, hogy rövid látogatást tegyünk a cseppkővel dúsan felékszerezett csarnokokban.
Innen indul az a lépcsőzetes aknasor, amelyet alulról másztak ki a kutatók egészen 142 méter magasságig. A térképezés révén kiderült, hogy a kürtő teteje mindössze két méter távolságban van a felszíntől. Egy erős rádióadót cipeltek fel oda, és a felszínen egy vevő segítségével határozták meg a pontot, ahol új bejáratot nyithattak.
Sok évvel ezelőtt – a helyi barlangászok vendégeként – én is részese lehettem egy ilyen izgalmas átmenő túrának. Köteleken ereszkedtünk, kötélhidakon keltünk át, hogy végül a csónakút közbenső állomásához érkezzünk meg. Ide teli ladikok érkeznek ugyan, de a vezetőink szívbaj nélkül bezsúfoltak minket a turisták közé, sáros overallban, hevederben és égő karbidlámpával a sisakunkon. Emlékeimet felidézve tesszük meg az utolsó folyószakaszt a felszínig.
A Macocha-szakadék
A szakadék felső peremének megközelítése autóval és felvonóval is lehetséges, de mi a hagyományos gyalogutat választjuk. Közben elhaladunk az 1995-ben átadott kötélvasút épülete előtt, amely lényegében a mederben áll, ám jócskán megerősítve, mert a száraz kanyonon évente néhány alkalommal heves árvíz söpör végig. Olyankor a barlangi túraútvonal nagy részét teljesen kitölti a víz. (A látogatásunk előtt egy héttel is szünetelt a csónakázás a magas vízszint miatt, szóval érdemes jegyvásárlás vagy indulás előtt megnézni a honlapjukat.)
Másfél kilométeres sétával érjük el a szakadék északi oldalán beékelt Alsó-hidat. Innen kiválóan belátható a teljes, 138 méter magas sziklafal, a mélyben csobogó Punkva-folyó és a pöttyöződő turisták is. Azután felkapaszkodunk a déli fal tetején emelt kilátópontra. A turistaház teraszán legurított habos sör után a sárga jelzésen térünk vissza Skalní mlýn parkolójába, ahonnan átautózunk Sloup faluba.
A Sloup-Sosuvka-barlang
Miután az imént az előbújó Punkva-folyóval együtt csorogtunk ki a hegyből, most a beömlést nézzük meg. A gyönyörű templommal és remek vendéglővel bíró falucska határában, a sziklafal aljában eltűnő víz mellett tátong a Sloup-bejárat. (Összesen amúgy nyolc bejárat van csak ezen a szakaszon, egyszóval csupa lyuk a hegy.) Szemközt impozáns kődarab szolgál népszerű sziklamászó iskolaként.
A barlangtúrák közül a hosszabb, 110 perceset választjuk, ennyi időre aztán tényleg erősen javallott hosszúnadrágot és pulóvert húzni. Az első folyosók és termek megint csak a cseppkőcsodáikkal gyönyörködtetnek. Azután a Nagel-akna bődületes terének legtetejéből pillanthatunk alá. A lélegzetelállítóan hatalmas terem alja 80 méterrel alattunk tárul fel.
Ezután átérünk a Sosuvka-barlangba, ahol egy nagy kör során újabb fantasztikus képződményeket és alakzatokat láthatunk. A túra végül a Sosuvka-kijáratnál ér véget. A hatalmas barlangszáda eredetileg Kulna-barlang néven, jelentős őskori régészeti lelőhelyként volt ismert. Egy kiállítást tekinthetünk meg benne erről.
- Utazási idő Budapesttől: 4 óra
- Szállásdíj kempingben: 3000 forint/fő
- Jegyár a két barlangba összesen: 7800 forint felnőtteknek, 6400 a junior-, 4000 a gyerekjegy.
Elekes Balázs barlangász, hegymászó, blogger (kidkalandok.blog.hu)
Kommentelheted a posztot, ajánlhatsz más jó helyeket a Szépkilátás Facebook-oldalán is, és lájkold az oldalt, ha még nem tetted! Kérdések és tanácsok is ide jöhetnek. Vizuálisabbaknak ott a YouTube-, az Instagram- vagy a TikTok-oldalunk. A Szépkilátás heti túraajánló hírlevelére pedig itt iratkozhatsz fel.
További barlangos túracikkek:
