2022. december 17. – 12:44
Ez a cikk több mint egy éve jelent meg, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
Felújították és látogatóközponttá alakították az egykori bányaőrházat a Pál-völgyi-barlang mellett. A napokban megnyitott interaktív kiállítás rögtön meghozza a kedvet a barlang mintegy 500 méter hosszú, bárki által megtekinthető részének bejárásához, ezért mintegy huszadmagunkkal lemerülünk a pokol bugyrait és a mesevilágot egyszerre idéző földalatti járatokba.
Ez a cikk 2022. decemberi, elképzelhető, hogy pár elavult infó is van benne. Ha ilyet látna, kérjük, jelezze.
A jegyet a 235 milliós uniós támogatásból épült új látogatóközpontban vesszük, indulás előtt van időnk körbenézni a teremben. A ritka kőzetek, denevérek, barlangász relikviák mellett az egyik legérdekesebb elem egy hatalmas kép a falon Buda központjának földtani metszetéről, amin jól látszik, hogy a fővárosnak ez a fele a föld alatt olyan lyukas, mint egy gigantikus ementáli sajt. Ennek a rengeteg járatnak a legnagyobbika a maga 31 kilométeres hosszával a Pál-völgyi barlang és csatlakozó rendszere, aminek ötszáz méter hosszú, látványos labirintusát lépcsők és létrák segítségével utcai ruhában be lehet járni.
A közeli barlang kapuján az egyik vezető, Dezső kalauzolja át azt a kisebb, nyolcfős csapatot, amelyik a hivatalos indulásról lecsúszott pár perccel. Lépcsőkön lépdelünk le egy nagyobb barlangterembe, ami az 1975-ös földrengés idején beomlott, ezért ma beton pillérek támasztják alá a mennyezetet, enyhe Mória-bányái hangulatot kölcsönözve neki. Innentől kezdve a falakon azonban nem lesz több mesterséges elem, a járólapokon és fémlétrákon kívül minden természetes az évmilliókkal ezelőtt kialakult barlangrendszerben.
A Pál-völgyi-barlang járatait alapvetően a föld mélyéből feltörő szénsavas hévíz oldotta ki a repedezett, mészköves talajban. A hajdani nagy kavargást több, a mennyezetbe mart gömbüst, gömbfülke jelzi a Keresztezés-teremben. Egy idő után, amikor a Duna vízszintjétől eltávolodott a barlang, az alulról érkező hévizek munkáját a felülről bezúduló csapadékvíz vette át, ezek tágították tovább a járatokat.
A föld alatti járatrendszer egészen 1904-ig titokban maradt a fővárosiak előtt, amíg egyszer csak jött egy birka.
A barlang felfedezése ugyanis annak köszönhető, hogy egy békésen legelésző birka alatt beszakadt a talaj, és az állat bezuhant egy mélyebb aknába. Kiemelésekor vették észre, hogy a lyukból további elágazások vannak, és Bagyura János vezetésével megkezdték a járatok felfedezését. Az ámuldozó kutatók olyan gyorsan haladtak, hogy 1914-ben már karbidlámpás bemutatót lehetett tartani a látogatóknak, 1924-től pedig bevezették a villanyt, hogy a füst ne tegye tönkre a barlang szép sárga cseppkő-formáit.
Elmegyünk egy nagy üregből kikandikáló száz tonnás kőtömb mellett: ez a Teknős-szikla, ami az 1911-es földrengés alkalmával szakadt le a boltozatról. A félhomályban meglódul a képzelet, a fények-árnyékok játéka állatokkal népesíti be a cseppköves formákban gazdag falat. Vezetőnk megnyugtat, nem vagyunk egyedül, az Állatkertnek nevezett falon sorra mutogatja a barlangászok által elnevezett kisebb-nagyobb formációkat: Krokodil, Skorpió, Elefánt, Medúza rajzolódik ki a barlang falán. Itt érjük be a többieket.
Pár méterrel odébb egy másik szakaszon tematikus váltás: a Színpad-teremnek nevezett tágabb részen kőből formálódott függönyrojtok lógnak a falon, egy sarokban cseppkőbe dermedve egy rokokó ruhás hölgy várja az előadást. Ennél a teremnél nyílik az átkötés a Mátyás-hegyi-, valamint a Harcsaszájú- és a többi szomszédos barlang irányába, amelyeket a 2000-res években sikerült összekötni, és felfedezni ezzel Magyarország leghosszabb barlangrendszerét.
A nagyobb termekből szűk és magas sziklafolyosókra érünk. Néhány helyen a lépcső már kevés, fém létrán kell váltogatni a természetes emeleteket. A szélesebb testalkatúak kellő dörzsöltséget szerezhetnek a keskeny, 15-20 méter magas repedések falai között. Az egyik kanyarnál egy kiugró mögött, karnyújtásnyira denevér lóg, saját szárnyába csomagolva magát: téli álmot alszik. Vigyázni kell rá, fel ne ébresszük, mert nem tud visszaaludni, táplálék hiányában pedig elpusztulna.
A Pál-völgyi-barlang legismertebb terme következik: a Meseország. A földből kisebb nagyobb cseppkövek állnak ki, őket Hófehérke és a nyolc törpének nevezte el a barlangász-fantázia. Gyanúsan sima felettük a mennyezet: vezetőnk elmondja, hogy nem itt keletkeztek, úgy hordták össze a barlang különböző helyszíneiről őket, ahol veszélybe kerültek valamilyen ok miatt. Nem volt olyan nehéz dolguk a szállítóknak, mert a cseppkövek eredetileg agyagba települtek, ezért könnyű volt felemelni őket. A törpék az Óperenciás-tó nevű kis barlangi vízfelület mellett álldogálnak, mellettük egy másik cseppkő csoportba Piroskát és a farkast lehet beleképzelni.
A hatalmas kőrepedésekben közlekedve lassan már csápokat hallucinálok magamnak, mint egy termeszhangya. Némelyik mélyebb, kísértetiesen ásítozó, ijesztőbb szájú akna mintha egyenesen a pokol bugyraiba vezetne. Egy ponton megállunk, a vezető lekapcsolja a lámpákat és megkéri a látogatókat, hogy tegyék el mobiljaikat, és ne neszezzenek, hogy át tudjuk élni a föld alatti tökéletes sötétet és csendet. Természetesen egy ekkora, több mint húsz fős csoportnál mindig van mocorgó, világító, suttogó ember, így a tökéletességet nem lehet elérni, de az ízelítő is elég meggyőző.
Lassan a bő fél órás barlangtúra végére érünk. Ha 1989-ben nem építik meg a barlangkutatók budapesti világkongresszusára ide lezúduló ezer barlangásznak az úgynevezett Ötösök-folyosóját, átkötésként a felső kijárathoz, akkor mehetnénk vissza az eddig bejárt úton. De mivel 1989-ben nem akartak forgalmi dugót a barlangban, öt barát, négy év alatt annyira kitágította az átjárót, hogy kényelmesen át lehet haladni a másik kapuhoz. A barlangból a napvilágra lépve kicsit nagyobb levegőt veszek, és megállapítom magamban, hogy bár számos magyarországi barlangban jártam már, a sétálóstól a kúszós-mászósig, a Pál-völgyi különleges formái egyikre sem hasonlítanak igazán.
A barlangi túrák időpontjairól, áráról a Duna-Ipoly Nemzeti Park oldalán lehet tájékozódni. A túrára 5 évesnél idősebb, 115 centinél magasabb gyerekeket már lehet vinni, ahogy elnéztem a csoportban sétáló néhány családot, eléggé lenyűgözte őket a barlang. Egy közeli, Hármashatár-hegyi sétával kiegészítve tökéletes hétvégi program.
Barlangi túrák, túrák barlangokkal a Szépkilátáson:
