Barlangok, odúk, mohos szarkofágkő: túra a Kevélyek misztikus oldalán

Barlangok, odúk, mohos szarkofágkő: túra a Kevélyek misztikus oldalán
Relax a monalovaci szarkofágkő ölelésében – Fotó: Martiskó „Amerika” Gábor

Másolás

Vágólapra másolva

A főváros északnyugati része felett terpeszkedő Nagy-Kevélyt sokan ismerik. Sok kiránduló keresi fel sziklás, szép panorámájú gerincét, a napos, déli oldalán található egri vár díszletromját, az érdekes formájú Teve-sziklát. Annál kevesebben tudják, mi van az árnyékosabb, északi oldalán a hegynek. Most megnézzük a Kevélyek misztikusabb felét, de figyelem! Sokszor jelzetlen erdei utakon fogunk túrázni, legendák és homályos történetek nyomában, rejtélyes odúk, kövek és barlangok mentén.

Mivel a címben említett barlangok, odúk és fura kövek elég nagy sűrűségben helyezkednek el a hegy oldalában, a zömüket feltáró túra ugyan ide-oda kanyarog, de hossza nem több 11,5 kilométernél, azaz 3-4 óra alatt megjárható.

Nézzük, mivel találkozunk:

  • A kalászi Ingó-kővel
  • Köbméteres erdei betonkockával
  • A Kristály-barlanggal
  • A Zöld-barlanggal
  • A Kápolna-barlanggal
  • Egy sziklaodúval
  • Az Ezüst-hegyi Kőkunyhóval
  • A Szabó József-barlanggal
  • Nyers kőtéglákkal kibélelt, beomlott hobbitlakkal
  • A szarkofágkővel
  • Fura, pinceszerű nyitott sziklavájat, Wb vésettel
  • Misztikus erdei Napkörrel
  • „Ős-Buda” kőoszlopaival

Budakalász határából, a Köves utca végéből indulunk. Itt le lehet tenni az autót, de ha busszal vagy vonattal (Lenfonó megállóhely) érkezik valaki, akkor a megállótól 1,5 kilométert kell még idáig gyalogolni. A zöld sáv (Z) jelű túraúton hatolunk be az erdőbe, és hamar elérjük az első érdekes pontot, a sokat sejtető nevű kalászi Ingó-követ.

Fentről lefelé: az Ingó-kő, a Betonkocka, kilátó a Kristály-barlangnál – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fentről lefelé: az Ingó-kő, a Betonkocka, kilátó a Kristály-barlangnál – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: az Ingó-kő, a Betonkocka, kilátó a Kristály-barlangnál – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: az Ingó-kő, a Betonkocka, kilátó a Kristály-barlangnál – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A valóságban inkább random leborított kőrakásnak tűnő sziklaegyüttes a bozótban rejtőzik, és tényleg van egy billegőnek tűnő nagyobb szikladarabja, amit azért a biztonság kedvéért gondos kezek az aljánál egy kisebb kővel ékeltek ki. El kell mondanom: a kalászi Ingó-kőnél csak a bakonyi Fingó-kút okozott nekem nagyobb illúzióvesztést, ahol a nevezetes víz alatti gázkiáramlást mindössze pár ritkán előbukkanó, borsszemnyi buborék reprezentálta.

Hogy kerül az erdőbe tonnányi betonkocka?

A bozótból visszatérünk a Z jelű útra, de nem sokáig, mert beljebb, az erdőben rejtélyes betonkockákat mutat a térkép, ahhoz pedig, hogy megnézzük őket, le kell térni egy jelzetlen erdei útra. (Mivel a hegyoldal nem tartozik fokozottan védett zónába, a Nemzeti Park tájékoztatása szerint le lehet térni a jelzett túraútról, mint azt később többször is meg fogjuk tenni.) Az egyik kanyarban valóban feltűnik a köbméternyi, tömör betonkocka a fák tövében. Azt, hogy, hogy a fenébe kerülhetett fel, 300 méternyi magasságba az erdős hegyoldalba, egyszerűen nehéz még elképzelni is. Hamarosan még egy példány felbukkan az út mellett, a moha már kezdi belepni.

A kitérőből megint a Z jelű túraútra érünk, de mielőtt továbbmennénk, kicsit menjünk vissza rajta, hogy a nagy betonkocka-kutatásban elkerült két barlangot megnézzük. 150 métert megtéve bele is ütközünk a Duna–Ipoly Nemzeti Park által kitett tájékoztató táblába, ami arról mesél, hogy a Zöld-barlangot már majdnem betemetette az idő és a föld, de barlangászok nemrég járhatóvá tették mindenki számára az első termeit. Ha bemegyünk, a nyitott kürtőn beömlő napfény a főváros környékének leglátványosabb formájú barlangját világítja meg. A belső, zegzugos terem olyan, mint egy sziklamászóka, gyerekeknek is elég biztonságos.

Fentről lefelé: a Zöld-barlang, a Kápolna-barlang, a Kristály-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fentről lefelé: a Zöld-barlang, a Kápolna-barlang, a Kristály-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: a Zöld-barlang, a Kápolna-barlang, a Kristály-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: a Zöld-barlang, a Kápolna-barlang, a Kristály-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Ha nem volt elég a Zöld-barlang, még 150 métert megyünk visszafelé, és odaérünk a Kristály-barlangot rejtő felhagyott kőfejtő sziklaudvaráig, ami előtt egy kényelmes, tűzrakós-esővédős pihenőhelyet is építettek nemrég, jó panorámájú kilátóterasszal. A Kristály-barlanghoz fel kell kapaszkodni a sziklafal melletti szűk ösvényen, a magasban nyíló, asztallapnyi bejáraton belül kisebb termecske és vas csapóajtó található. A csapóajtón szűk sziklajáratba lehet leereszkedni, ami még tovább szűkül, de nem megyünk lejjebb, mert a barlang védett. A barlangfalon a fejlámpa fénye kristályos foltokról verődik vissza. Innen jöhet a barlang neve.

A Kápolna-barlangból a Kőkunyhóba

Ha kibarlangásztuk magunkat, sziklaporos nadrágunkban tovaporzunk a Z jelű úton, immár az eredeti, északnyugati irányban. A túraút nagyjából szintben halad a Kevély erdős oldalában, amíg nem találkozik a P■-val jelölt úttal. Ez utóbbin egy szinte 180 fokos fordulót hajtunk végre, és elindulunk visszafelé, lényegében a Z túraút felett mintegy 50 méterrel a hegyoldalban. Itt figyelnünk kell a térképet, mert könnyen elmehetünk az út felett megbúvó, kis Kápolna-barlang alatt. A barlangot nem könnyű megtalálni, de megéri: falán egy fakereszt biztosít bensőséges hangulatot.

A Kápolna-barlangtól nem messze, a P■ túraút mellett sziklaodú nyílik a mélybe, de igen szűk bejárata nem túl bizalomgerjesztő ahhoz, hogy bemásszunk. A P■ ösvény az odú után nemsokára kiér a Kevély gerincére, jó 100 méterrel a Nagy-Kevély csúcsa alatt, nagyjából az Ezüst-Kevély magasságában, ahol rátérünk az Ezüst-Kevélyhez vezető P jelű, forgalmasabb túraútra.

A jelölt turistaút simán elmegy az Ezüst-Kevély 413 méter magas csúcsa alatt néhány méterrel, de mi figyelünk, és lekanyarodunk róla idejében. A csúcs északi felén egykori kőbányászok által kialakított mélyedésbe fordulunk be, ahol meglátjuk a sziklafalba vésett Kőkunyhót. A Kőkunyhó olyan, mint egy barlanglakás, rendes vasajtóval, bent áporodott szaggal és szétdobált, ismeretlen holmikkal. A kunyhóban a világháború előtt bányászati robbanószert tároltak, aztán a hetvenes évekig egy idős házaspár remetéskedett, majd barlangászok ideiglenes szállása volt. Most az alszik itt, akinek épp nincs jobb dolga.

Fentről lefelé: a Kőkunyhó, a Szabó József-barlang, beomlott bányászmenedék – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fentről lefelé: a Kőkunyhó, a Szabó József-barlang, beomlott bányászmenedék – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: a Kőkunyhó, a Szabó József-barlang, beomlott bányászmenedék – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: a Kőkunyhó, a Szabó József-barlang, beomlott bányászmenedék – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Innentől jelzetlen ösvényeken indulunk el lefelé az északi oldalon. Fura szikladarabok, köves mélyedések mohával bevont kőpadjai követik egymást a Szikla-völgy egy nehezen észrevehető zugában megbújó Szabó József-barlangig. Ez a barlang különleges bejárati termét egy hatalmas, valószínűleg a mennyezetéről leszakadt kőszikla tölti ki, ami mellett éppen hogy be lehet oldalazni a belső járat felé. A barlang az egykori Tölgyfa-kőfejtőben nyílik, Szabó József (1822-1894) bányamérnök, geológusról nevezték el. Megkülönböztetetten védett barlang, szikla mögötti szűk bejáratán csak engedéllyel lehet bemászni a belső részekbe.

A barlangtól nem messze hobbitházszerű, kővel boltívesen kirakott pince bújik meg egy földhalom alatt. Ablaka, ajtaja mögött alig van egy kis tér, kőlapok zárják le a belső részt. Amíg működött, valószínűleg kőfejtők, „ritzerek” éjjeli menedéke lehetett, még a régi időkben.

Pihenő az erdei kőszarkofágban, Napkör és a kőoszlopok

Tovább ereszkedünk az erdőben az egyre közelibb Budakalász felé, de a lakott terület határa előtt szinte szó szerint belebotlunk a 265 méter magas Monalovac hegybe. Ez az inkább dombnak számító kiemelkedés érdekes dolgok garmadáját kínálja: ott van először is az ösvény mellett az erdőben fekvő szarkofágkő, ami régebben állítólag egy leemelhető fedelű, darabosan megfaragott, koporsószerű kődarab volt. Mára azonban vandál kezek kettéhasították, és leginkább egy kőfotelre emlékeztet. Egész kényelmes amúgy.

Kicsit feljebb érdekes, pinceszerű, nyitott sziklavájat látható, az egyik kövébe régies „Wb” feliratot vésett valaki nagy műgonddal. Tőle nem messze a kisebb kövekből kirakott Napkör, közepén kőhalommal és kettőskereszttel, két negyedében napot és félholdat szimbolizáló faragott kődarabokkal. Régebbi fotók szerint úgy tíz éve még máglya állt a kőrakás helyén, faragott faoszloppal.

Fentről lefelé: Napkör, mohaszőnyeg, Ős-Budavár oszlopai – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fentről lefelé: Napkör, mohaszőnyeg, Ős-Budavár oszlopai – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: Napkör, mohaszőnyeg, Ős-Budavár oszlopai – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fentről lefelé: Napkör, mohaszőnyeg, Ős-Budavár oszlopai – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Nem messze innen, a Monalovac északi oldalában, a jelenleg is működő kőbánya végében fura kőoszlopok állnak, amik azt hivatottak jelezni, hogy egyes vélemények szerint ezen a területen lehetett egykor, a hun Attila idején és az Árpád-kor elején az Ős-Budának is nevezett Ős-Székesfehérvár. Ennek bizonyítéka például az elképzelés követői szerint a fentebb említett „Wb” (Weissenburg – Fehérvár) felirattal ellátott pilisi kődarab, mellyel a helyi sváb lakosság jelölte volna az egykori várrom széthordott köveit Mária Terézia idejében. Az elképzelés nem bizonyított, az egész Monalovac hegy hangulata viszont tényleg misztikus.

Ha feleszmélünk belőle, már csak egy kicsit kell visszasétálni a mostani bánya mellett, a közben újra elért Z jelű túraúton és visszaérünk a pontra, ahonnan elindultunk. A bányába sajnos nem lehet bemenni, konkrétan ki van táblázva, hogy „Turistáknak belépni tilos”, de azért annyit érdemes tudni, hogy nem akármilyen bánya ez.

Hoppá – Fotó: Martiskó „Amerika" Gábor
Hoppá – Fotó: Martiskó „Amerika" Gábor

Szakkönyvek szerint a Schréter Z. (1953) által kataszterezett és részletesen leírt Monalovac hegynél fekvő ún. harapovácsi édesvízimészkő-előfordulás kőanyagát már a rómaiak is fejtették, és ez az egyetlen olyan hely, ahol Budapest közelében még napjainkban is ezt a közkedvelt építőkövet fejtik. Ebből a kőből készült többek között az új Országház, a budai Vár, több pesti főgyűjtőcsatorna és a rakpart.

A túra térképe:

A túra hossza 11,5 km, ami nagyjából 3 és fél óra, de akkor nem számoltunk még a barlangok, kunyhók, mágikus helyek külső-belső felfedezésével. A szintkülönbség összesen 310 méter felfelé és lefelé is.

Több kép a túráról erre nézegethető >>

További telexes túraajánlók ide kattintva >>

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!