Alpesi karácsony a Pilisben: a Labirintus-túrakör

2021. december 26. – 11:45

frissítve

Alpesi karácsony a Pilisben: a Labirintus-túrakör
Kilátás a Zajnát-hegyek gerincéről _ Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

A karácsonyi kajahegyek meghódítása-legyőzése után nem rossz ötlet egy igazi – bár megpocakosodottan egy aránylag könnyen megmászható – hegyen visszaszerezni az elvesztett kondíciót. Erre tökéletesek a Piliscsaba melletti Zajnát-hegyek, ahol a fenyvesekkel borított, szép panorámájú, sziklás hegytetők egyszerre idézik az elmúlt ünnepet és a messzi Alpokot.

A főváros környéki hegyek legtöbb kirándulóhelyét már sokan ismerik, most egy kevésbé ismert helyszínre, a Piliscsaba és Pilisvörösvár közötti Zajnát-hegyek felfedezésére indulunk. A terület érdekességeit megpróbáltam egy körútba sűríteni, amit végül az elején található titokzatos erdei kőspirálról Labirintus-körnek neveztem el.

Mit fogunk látni:

  • az erdei labirintust,
  • több sziklakilátópontot,
  • az impozáns Vércse-sziklát (Sas-sziklát),
  • hangulatos fenyveseket,
  • a Klotild-barlangot, amibe mélyen be lehet mászni.

A túra kezdőpontja a Pilisvörösvár határánál fekvő Kopár Csárda parkolója, ami mindössze 23,5 kilométerre fekszik a Clark Ádám téri 0 kilométerkőtől. Busszal és autóval is megközelíthető. Az itt áthaladó, piros jelű (P) túraúton induljunk el a csárda mögötti erdőbe.

A kanyargó ösvényen egy húszperces, nem túl meredek erdei kaptatón fel is érünk a hegy hátára, ahonnan egy kis út visz le a térképen jelölt, volt homokbánya gödrében fekvő, egyszerű, kövekből kirakott labirintusig. A kőspirált valószínűleg a közeli álomvölgyi meditációs központ kidolgozottabb labirintusa ihlette, ennek kapcsán olvastam, hogy bár minden útvesztő labirintus, viszont nem minden labirintus útvesztő.

Az ősi labirintusok ugyanis egy úton vezetnek be a középpontba, majd vissza ugyanúgy, tehát nem lehet eltévedni bennük. A végighaladás befelé felfogható egyfajta meditációs sétának, „a légzés lelassul, az elme kitisztul, egy új tapasztalat bontakozik ki”, a kifelé vezető út pedig már a magabiztos jövőbe visz.

Fent: a kőspirál labirintus, lent: sziklakilátó pont – Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fent: a kőspirál labirintus, lent: sziklakilátó pont – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fent: a kőspirál labirintus, lent: sziklakilátó pont – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Ezzel a tudással felvértezve ki is próbáltuk az erdei labirintus spirálját, de a kibontakozó tapasztalat esetünkben inkább arra mutatott rá, hogy nem szabad tempósan „labirintusjárni”, mert a spirál végére elszédül az ember. Kifelé ezért lassabban, a csigavonal kimozdult köveit visszaigazgatva sétáltunk, így azzal a tudattal fejezhettük be a körözést, hogy legalább valami hasznosat is tettünk.

Visszatérve a P jelű túraútra szinte rögtön elérjük az első pontot, ahonnan messzebbre kilátunk az erdő fái közül, majd kicsit letérve az ösvényről az első szép sziklákat. A sziklákra felállva már igazi panoráma bontakozik ki. Érdekes, új szögből mustrálgathatjuk a Hármashatár-hegyet és a mellette emelkedő Csúcs-hegyet, aminek innen nézve érthetővé válik az elnevezése is, valamint jól látszik a Nagy-Kevély és az Oszoly fehér fala.

Fotó: Tenczer Gábor / Telex Fotó: Tenczer Gábor / Telex
Fotó: Tenczer Gábor / Telex

A lapos, mintegy 350 méteres magasságban kígyózó hegygerincen meghatározóvá válnak a fenyvesek, aki mostanában jár arrafelé, eluralkodhat rajta a karácsonyi hangulat. Sőt, a fenyvesek és sziklák váltakozása, a távolban hullámzó hegyek sziluettje enyhe alpesi beütést is ad a környéknek, amit gondolom egy jelentékenyebb havazás még jobban felerősít.

Nem volt mindig fenyő ezeken a hegyeken, az 1800-as évek elejéig összefüggő tölgyes erdő borította a területet. Akkor azonban megindult a nagyüzemi fakitermelés, aminek következtében száz év alatt teljesen kopár lett a környék. Ekkor rájöttek, hogy a gyorsan pusztuló hegyeket csak visszaerdősítéssel, kopárfásítással tudják megmenteni, ezért óriási munkával feketefenyőket telepítettek, amik képesek voltak megfogni a talajt.

Ám a fenyőknek is meg vannak számlálva a napjaik, megtették a kötelességüket, most már mehetnek. A talaj már megfelelő a gyúlékony (és gyantás avarja miatt gyakran ki is gyulladó) fafajta őshonos cser és molyhos tölgyesre cserélésére, ezért, ha minden jól megy, pár évtized múlva várhatóan visszaáll a régi, 300 évvel ezelőtti természeti rend.

Ha kinézelődtük magunkat az első sziklákon, visszatérhetünk a pirossal jelzett túraútra, és folytathatjuk az utat észak felé. Néhány száz méter után egy pihenőhöz érünk, ahol az esővédő kunyhó áll. A kunyhónál kell letérnünk bal kéz felé a nem jelzett, de jól kitaposott ösvényen, ami a Zajnát-hegyek legszebb sziklás-panorámás részeihez visz.

Ez a rész lényegében három párhuzamos (egy gerincen vezető, és kettő alatta) ösvényen keresztbe-kasul be is járható, mi a gerincen és az északra eső ösvényen tettünk egy kanyart. Az északi út végében áll a hatalmas Vércse-szikla (ez a hivatalos neve), amit sokan inkább Sas-sziklának ismernek.

A 8-10 méter magas kőszál a formájáról kapta a nevét, szemben állva vele ugyanis úgy tűnik, mintha egy hatalmas kősas tárogatná a szárnyait. A sziklában két kaptárkő-szerű mélyedés is van, az egyik feltehetően a régmúltból származik. A sziklától visszafele jövet a teraszosra formált, faékekkel megtámasztott, lépcsős hegyoldal tanúskodik a kopárfásítás erőfeszítéseiről.

Ha a sziklák bejárása után ismét visszaérünk a P jelű túraútra, egy szép, kétoldalt fenyvesekkel kísért gerincen megyünk tovább észak felé, ahol egy újabb esőkunyhó elhagyása után a meredek hegyoldalból nyíló Klotild-barlang vár minket. A barlang nyitott, azaz fejlámpával be lehet merészkedni az első termeibe.

Ne lepődjünk meg, ha bent néhány denevért látunk lógni a falról. Ne menjünk közel hozzájuk, mert a belőlünk érkező meleg pára felébresztheti őket a téli álomból, ami halálos veszélyt jelent nekik. A barlang falán a tiszta esti égbolthoz hasonló, fehéren csillogó pontfelhő látszik, ha rávilágítunk a lámpával.

A Vércse-szikla – Fotó: Tenczer Gábor A Vércse-szikla – Fotó: Tenczer Gábor
A Vércse-szikla – Fotó: Tenczer Gábor

A falakon látható sima felületek és félgömbformák arra utalnak, hogy a barlangot valamikor áramló víz töltötte ki, olvasható a bejáratnál álló tájékoztató táblán. Ez a folyó-kavargó víztömeg hozta létre az üregeket a több mint 200 millió éves mészkő feloldásával. A barlang Piliscsaba Klotildliget nevű részéről kapta a nevét, a városrész pedig Klotild osztrák-magyar főhercegnőről.

A barlang a túra északi végpontja innen visszafordulva egy tükrözött firka B betű alakját veszi fel a túraút rajzolata, mert először a P+ jelű úton beereszkedünk néhány szép lejtőn Piliscsaba Fényesliget elnevezésű részébe, onnan pedig a sárga négyzet jelű ösvényen keveredünk vissza a P jelű útra, hogy azt a P↺ jelű úton elhagyjuk, majd visszaérjünk rá újra kevéssel a cél előtt.

A Klotild-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex A Klotild-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex
A Klotild-barlang – Fotó: Tenczer Gábor / Telex

Akinek sietős, a barlangtól visszamehet a P jelű úton is, ahogy jött, de úgy kevésbé kiadós és kevésbé érdekes a túra. A végére érve még tartozom a hegyek furcsa nevének eredetével:

A feltételezések szerint a hegyek Miklós fia Aynárd nevét őrzik, akinek egyébként nem messze, a Budai-hegység csücskében emelkedő Zajnát-tetőn 1200 körül egy fa-föld szerkezetű sáncvára is állt. Az Aynard-család a XII. században került Dél-Franciaországból Magyarországra, és III. Bélától kapták meg egyebek között Tinnyét és környékét. Aynard vára a nép nyelvén némi átalakulás után lett Zajnát vára, a kissé északabbra fekvő Zajnát-hegyek pedig hasonló névátalakuláson mehettek keresztül.

A túra nagyítható, böngészhető térképe szintekkel, itinerrel ide kattintva elérhető >>

Paraméterek: a túra 11,4 km hosszú, kényelmesen 4 óra alatt megtehető, összesen 450 méternyi fel-le szint van benne. Akinek kevés, opcionálisan kiterjesztheti a Nagy-Kopasz-hegyi Jenga-kilátóig, ami plusz 4 kilométeres, időben nagyjából még egyórás menetet jelent.

További telexes túraajánlók ide kattintva >>

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!