Extrém fogyókúra a Forma–1-ben: még a festéket is lekaparják a kocsikról

Soha nem voltak még olyan nehezek a Forma–1-es versenyautók, mint az idén, a csapatoknak viszont így is gondot okoz, hogy a tavalyihoz képest 46 kilós hízással tartani tudják a 798 kilogrammos minimális súlyt – a szakírókhoz eljutott, meg nem erősített információk szerint minden csapat túlsúllyal küszködik, van, amely akár 20 kilóval is a limit fölött lehet. (A súlygyarapodás fő okai a fejvédő bukókeret, az oldalsó ütközéselnyelő zónák és a 13-ról 18 colosra növekedő kerekek.)

A túlsúly természetesen súlyos hátrány az F1-ben, hiszen itt minden gramm számít, nem véletlenül próbálkoznak újabb és újabb anyagokkal, ötvözetekkel, vékonyítással és egyebekkel. Az idén például pár csapatnál meglehetősen extrém megoldáshoz vezetett a súlyon való spórolás:

nemes egyszerűséggel elkezdték lekaparni a gondosan megtervezett festés egyes részeit.

Ezt jól láthattuk a hétvégi Emilia-romagnai Nagydíjon Imolában, ahol a Williamsen és az Aston Martinon is hirtelen megnőtt a fekete részek aránya – ezekről a részekről eltávolították a festéket, és csak a karbonszálas anyag alapszínét hagyták meg.

A Williams esetében a sötétkék festést az első és hátsó szárnyról, a pilótafülke előtti területről, az oldaldoboz egyes részeiről és a motorház borításáról is eltávolították a korábbiakhoz képest.

Hasonló megoldással élt a zöld színekben látható Aston Martin és a narancssárga papajasárga McLaren. Nem tűnik soknak a dolog, de az Aston Martin bevallása szerint az első és hátsó szárnyakról lekapart festékkel 350 grammot spóroltak az autón, ez akkora mennyiség, ami egy körön is érzékelhető gyorsulást eredményez.

Persze az Aston Martin esetében nem csak ennek köszönhető, hogy a szezonban először pontszerző helyen végeztek, ráadásul egyből mindkét pilótájuk a top 10-ben zárt, ez csak pluszsegítség volt amellé, hogy Imola vonalvezetése külön fekszik a csapatnak.

Ami a festékmentesítés jelentette előnyöket illeti, Dave Robson, a Williams-autók teljesítményéért felelős vezető azt mondta: „Nem hiszem, hogy tudnék számokat mondani, de ez elég sok – biztosan jelentős.”

Az érem másik oldala

A versenyautón látható festés egyes részeinek eltávolítása gyors, egyszerű, olcsó és könnyen kivitelezhető megoldás a súlycsökkentés érdekében, így a szezonra vonatkozó költségplafon szempontjából sem utolsó, hiszen nem jelent pluszkiadást. Fontos viszont marketingszempontból óvatosnak lenni, mert ha minden, a vártnál lassabb autóról elkezdik lekaparni a festéket, és mindegyik ugyanolyan fekete lesz, a szponzorok nyilván nem lesznek annyira boldogok.

De a mérnökök sem feltétlenül örülnek a festékkapargatásnak, hiába gyorsul valamennyit az autó. A sötét, szabadon hagyott karbonszálas részek ugyanis sokkal jobban elnyelik a hőt, mint a festett felületek. Ez pedig sebezhetővé teszi a motort, főleg az olyan pályákon, ahol amúgy is gondot okoz az autók hűtése.

Volt már erre példa

Az autók festése hosszú ideje már nem csak kozmetikai megoldás. A Red Bull például 2016-ban váltott matt színezésre – de az okokat nem közölték –, az őket 2019-ben követő Ferrarinál viszont nyíltan el is ismerték, hogy súlycsökkentési tényező állt a háttérben, ez a típusú festés ugyanis valamivel könnyebb, mint ha fényes pirosra festették volna az autót. Mattia Binotto csapatfőnök akkor is pár száz grammos különbségről beszélt, pont mint az Aston Martin kapargatása esetében.

De hasonló, a festéken való spórolás vezetett a Mercedes ikonikus becenevéhez, az Ezüst Nyilakhoz. A legenda szerint az eredetileg fehér festéssel versenyző Mercedes 1934-es autója, a W25 egy picivel a minimális súly fölött volt az az évi nürburgringi verseny előtt. Úgyhogy a csapat szerelői fogták magukat, és a verseny előtti éjjel lekaparták a festéket az autóról, ami így az alumíniumkasztni színében versenyzett. Az ezüstös szín megmaradt, ahogy a becenév is.

A csapat egyébként a fehér festésű gyökerei előtt tisztelgett a 2019-es Német Nagydíj előtt, a két autó speciális mintát kapott, a fehér kezdet a pilótafülke elején váltott át ezüstbe.