Ez a vitorláshajó már nem is úszik, hanem inkább százzal repül a víz fölött
2021. március 13. – 15:01
A vitorlázó Amerika-kupa az egyik legnagyobb tradíciókkal bíró sportverseny, másrészt nagyon is újító, a hagyományokat lazán értelmező esemény. A párharcban részt vevő vitorlások űrtechnológiát használva, a vizet olykor alig érintve, szinte repülőgépként közlekednek félelmetes tempóval.
Az Amerika-kupa szeret úgy hivatkozni magára, mint a világ legrégebbi, folyamatosan megrendezett sportversenye, és való igaz, hogy nem túl sok vetélytársa van az 1851-ben indult regattának, hiszen például az újkori olimpiákat is csak 1896 óta rendezik. A folyamatosságot kicsit hümmögve elfogadhatjuk, olykor húszévnyi szünet is belefért két verseny között, míg mostanra beállt a három-négy éves követés.
Szükség is van ekkora időközre, mert az Amerika-kupa fegyverkezési verseny is. A regatta a folytonos újításokról is szól, egy-két kivételtől eltekintve nem ragad le ugyanannál a hajótípusnál, sőt egyre inkább az a jellemző, hogy minden versenyre új hajóosztályt találnak ki. Valaki szerint az Amerika-kupa sokkal inkább az innováció, a mérnöki tudományok és a dizájn versenye, mintsem klasszikus regatta, ahol csak a vitorlázó tudás számít.
Az előző két Amerika-kupán merevszárnyas vitorlákkal felszerelt katamaránok küzdöttek egymással, és úgy tűnt, ennél gyorsabb hajókat nem is igen lehet fejleszteni, de mostanra kiderült, hogy egy egytestű hajóval is lehet száguldozni a vízen a 100 kilométer per órát közelítve. Nem, nincs motor ebben a vitorlásban, se látványosan, se rejtetten.
A 75 láb hosszú, AC75 típusú hajó futurisztikusra sikerült, mintha két óriási molnárpoloska-láb nyúlna ki a hajó két oldaláról, amelyekkel aztán a víz felszínén lehet tapicskolni. Ezek az úgynevezett uszonykarok (Ruják István szakíró találóan csirkelábaknak is nevezi ezeket) a tőkesúly nélküli hajó stabilizálásában is segítenek, de a végükön lévő T-uszonyok a repülésben is fontosak.
Igen, ezek a vitorlások repülnek. Ha az AC75-ösök kellő sebességet érnek el, a hajótest kiemelkedik a vízből, és csak az uszonyaival érinti a vizet. A vitorlások akkor leggyorsabbak, ha a vízfelszín és a hajó feneke között kicsi a távolság. Mielőtt vízre tették ezeket a hajókat, a szimulációk 50 csomós (92,6 km/h) elérhető sebességet jeleztek előre, és ezt már a vízen is elérték, sőt túl is szárnyalták. Az Amerika-kupa előversenyén, a febuári Prada-kupán az amerikai csapat Patriot nevű hajójával 53,31 csomós (98,73 km/h) maximális sebességet ért el.
Ha már repülés, a T-uszonyoknál ugyanolyan fizikai jelenség játszódik le, mint a repülőgépszárnyaknál. Nem is véletlen, hogy az amerikai csapatnál a repülőgépgyártó Airbus is részt vett a hajóépítésben. Az uszonyoknál eltérő sebességgel áramlik a víz, az egyiken alacsony, a másik nagy nyomást hoz létre, a két oldal különbsége pedig emelőerőt hoz létre. A kiemelkedő, csak uszonyokon hasító hajónak pedig értelemszerűen kisebb a közegellenállása. Az uszonyokhoz hasonlóan a kétrétegű vitorla is szárnyként viselkedik, még inkább növelve a sebességet.
Hogy ezek a hajók működőképesek legyenek, az rengeteg tervezés és kísérletezés eredménye, és nem kevés pénzé. A mostani kihívónak számító csapat, az olasz Luna Rossa hajója 78 ember 90 ezer munkaórájának az eredménye. A hajótesthez hétezer négyzetméter szénszálat, négyszáz négyzetméter alumíniumrácsot használtak fel. A becslések szerint egy-egy hajó költsége nyolc-tíz millió dollár, míg egy teljes kampány legalább százmillió dollár, de inkább közelebb van a kétszázhoz.
Az idei Amerikai-kupán a címvédő új-zélandi csapat a Team Emirates New Zealand az olasz Luna Rossa Prada Pirellivel vív hét győzelemig tartó párharcot Auckland vízein. Az első napok alapján nagyon kiegyenlített a verseny, végig izgalmas lehet. Naponta két-két futamot rendeznek, amit a Youtube-on is lehet követni, itthon a kora hajnali órákban. Nemcsak a hajóknál, de a közvetítésben is kihasználják a modern technika minden lehetőségét, folyamatosan rengeteg adat érkezik a küzdő felekről.
