Hamisítványnak tartja az új József Attila-kéziratot egy kutató

2021. február 18. – 16:03

frissítve

Másolás

Vágólapra másolva

Újabb József Attila-kutató mondott véleményt arról az eddig ismeretlen József Attila-versről, amelynek felbukkanásáról a múlt héten számoltunk be. Sárközi Éva a prae.hu-n megjelent írásában azt állítja, a címben még csak lehetőségként (hogy „lehet”), a szövegben már tényként, hogy a József Attilának tulajdonított kézirat hamisítvány, nem is a költő kézírása.

A szöveg, mint azt megírtuk, már a felbukkanása utáni napokban megosztotta az irodalomtörténészeket. Az egyik legjelesebb magyar József Attila-kutató, Lengyel András – ő írt tanulmányt a tizenhét éve előkerült József Attila versről – hitelesnek és eredetinek minősítette azt. Hogy versnek lehet-e nevezni a nyolc sort, azt megkérdőjelezte a József Attila Társaság elnöke, Tverdota György, de sem ő, sem a témában szintén megszólaló Bókay Antal irodalomtörténész nem vonta kétségbe a kézirat hitelességét. Bókay a Népszavának azt mondta: „kétségtelen, hogy József Attila kézírásával készült”, csak éppen szerinte nem vers ez a nyolc sor.

József Attila: Edit – Forrás: Antikvárium.hu

Sárközi Éva viszont ennél tovább megy. Az írásában egyrészt megismétli a korábbi észrevételeket, miszerint „a kéziraton szereplő sorok nem tekinthetők József Attila versnek”, csak az nem „lenne kizárható, hogy egy készülő vershez ötletek, gondolatok feljegyzései lennének – ha nem lenne ott egy pontos dátum és aláírás”, illetve azt is, hogy nem hihető néhány héttel egy rideg hangvételű levél előtt egy ilyen hangvételű verset írni ugyanannak a személynek. De tesz további állításokat is, például azt, hogy szerinte a szöveget hitelesítő tanulmányában Bíró-Balogh Tamásnak „sikerült a műelemzés professzionális befolyásolási technikáinak mesterfogásait felhasználva rámutatnia a referenciális olvasat problematikusságára”, illetve megjegyzi, hogy a versből hiányzik a disszonancia konszonanciája.

A legkeményebb kijelentése viszont az, hogy „a kézirat nem József Attila autográfja”, vagyis nem a költő saját kézírásával készült. Elismeri, hogy a papír és a tinta korabelinek látszik a képek alapján – ez arra utal, hogy a dokumentumot személyesen nem vizsgálta –, de azt írja, hogy

„a rajta lévő írás – tartalmi és formai kizáró okok miatt – biztosan nem a költőé”. Szerint az, aki a kéziratot készítette, „tanulmányozta József Attila írását és jó kézügyességgel rendelkezik”

– a jelen idejű szöveg azt sugallja, hogy a hamisítást mostanában, még élő személy követte el. Sárközi emellett azt is megjegyzi, hogy a kézirathoz mellékelt lefoglalási dokumentum hitelessége is bajos, mert azon 1945-ös dátummal egy olyan babérkoszorús Kossuth-címer van, amit akkor nem használtak (a Kossuth-címer valóban csak 1946-tól lett hivatalos, de a háború utáni hónapokban elég nagy káosz volt a hazai címerhasználatban).

A már említett Bíró-Balogh Tamás, a kéziratot hitelesítő tanulmány szerzője lapunk megkeresésére az alábbiakat közölte írásban:

„Sajnálom a kialakult helyzetet, ugyanakkor mélységesen megdöbbent az a szakmai hozzáállás, amivel egyesek a kézirat eredetiségét cáfolni igyekeznek, anélkül, hogy az eredeti dokumentum akárcsak egy percre is a kezükben lett volna. Hasonló helyzetekben ez a kutatói minimum – ahogy Tverdota György is írja –, enélkül cáfolni valamit a legteljesebb szakmaiatlanság. Az erre az alapvető szakmai hibára épülő vélekedést közzétenni pedig a közvélemény tudatos félrevezetése.

Márpedig arra, hogy a kéziratot megnézzék, bármikor lett volna lehetőségük a pesti kutatóknak. A Budapest–Szeged-távolság autóval másfél óra, vonattal két óra húsz perc alatt kényelmesen megtehető. Ha a tétel védettségét kezdeményező Műtárgyfelügyeleti Hatóság munkatársai és egész tévéstábok meg tudták tenni ezt a távot, talán a most ilyen-olyan okok miatt kételkedők is meg tudták volna. Aki a Mona Lisát látni akarja, elmegy Párizsba – a kép nem jön házhoz. A kéziratot nem titkos helyen őrizték, és aki jelezte szándékát, megnézhette, kézbe vehette. Hogy ezzel a lehetőséggel nem mindenki élt, az nem az árverező cég és a kéziratot korábban megvizsgáló irodalomtörténészek hibája.

Ugyanakkor felhatalmazást kaptam rá, hogy elmondjam azt az egyébként nyilvános, bárki számára hozzáférhető információt, hogy az antikvárium.hu soron következő árverésének összes tétele megnézhető az cég Budapest, 9. kerület Soroksári u. 18. szám alatti irodájában. Így a József Attila-kéziratot is láthatja bárki érdeklődő, az országos közgyűjtemények kézirattárainak munkatársai, valamint a József Attila Társaság elnökségének tagjai számára pedig kézbe vehető, megvizsgálható. Hadd győződjenek meg ők is a kézirat eredetiségéről.”

A dokumentum árverése egyébként csütörtökön elkezdődött. Cikkünk megírásakor 23 licit után 2,3 millión volt az ára.