Kétségtelen, hogy József Attila kézírása – de vers-e a költő múlt héten előkerült nyolcsorosa? Az irodalomtörténészek körében komoly vitákat váltott ki az Edit című kézirat. Többen, köztük az egyik legjelentősebb magyar József Attila-kutató, azt mondják, hogy ez nem vers, csak verscsíra, ami felveti a kérdést, hogy akkor miért van datálva és aláírva. A költő egy másik jeles szakértője viszont hitelesnek és eredetinek minősítette a kéziratot.
Ahogyan a múlt héten elsőként megírtuk, nemrég, tizenhét év után előkerült egy új József Attila-kézirat. Az Edit című nyolcsoros írás 1935 tavaszán keletkezett, egy eddig ismeretlen verses notesz egyik lapján maradt fenn. A kéziratról tanulmányt készítő Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész szerint irodalomtörténeti jelentőségű a József Attila kézírásával írt, általa aláírt és datált szöveg.
Nem is vers, csak csíra
Amelynek előkerülése ugyanakkor nagy vihart kavart a magyarországi irodalomtörténészek között. Az életmű egyik legelismertebb szakértője, Tverdota György irodalomtörténész – egyben a József Attila Társaság elnöke és számos, a költővel foglalkozó könyv szerzője vagy szerkesztője – cikkünk megjelenése után lapunknak is jelezte aggályait, majd a társaság honlapján is közzétették a véleményét, amelyben több ponton megfogalmazza kétségeit.
A legfontosabb probléma szerinte az, hogy az Edit című szöveg nem vers. „Nem kész vers, hanem egy verscsíra, egy fogalmazvány, ami egy készülő vagy készíteni tervezett vershez írt első nekifutásnak tekinthető” – fogalmazta meg ezt lapunknak. Hogy ez a nyolcsoros szöveg nem kész vers, arra szerinte az is utal, hogy a költő két helyen vízszintes vonallal elválasztást is tett a sorok közé. Márpedig, folytatta a gondolatmenetet, ha ez nem egy kész alkotás, akkor a költő miért datálta és miért írta alá?
A honlapon megjelent véleményében azt is megjegyzi, hogy „József Attila bizonyos verskéziratai alatt találunk datálást, mások alatt nem”. Szerint az érthető, hogy egy szerkesztőségnek leadott szöveget aláír a költő, de „több, mint furcsa: gyanús, hogy miért datálna egy verscsírát, és miért írná alá a nevét?! Vagy esetleg arra gondolt volna a költő, hogy egyszer majd aukcióra kerül sor, és ezért felszereli fogalmazványát a kikiáltáshoz szükséges alkatrészekkel?”
Bókay Antal irodalomtörténész Tverdotához hasonlóan kétségbe vonja azt, hogy az előkerült szöveg vers lenne. A Népszavának azt nyilatkozta: az Edit „kétségtelen, hogy József Attila kézírásával készült, de nem vers: ötletek, verselemek vannak felsorolva, olyan, mint egy bevásárlólista, ami önmagában rendezetlen, szerkesztetlen”. Szerinte egy József Attila-kötetben nem versként szerepelne, hanem a töredékekhez vagy a Számvetéshez kapcsolt jegyzetekhez illesztenék be, még ha érdekes kérdéseket fel is vet.
Szeret, gyűlöl, nőzik, szeret?
Tverdota György szerint további aggályokat vet fel az, hogy a szöveg a datálás szerint 1935. március 8-án született. Gyömrői Edit 1934 őszétől volt József Attila pszichoanalitikusa, később szerelmének tárgya. Erről a szerelemről azonban az 1936 májusában megjelent Egy pszichoanalitikus nőhöz című vers előtti időszakból semmi nem tanúskodik (ezt a verset végül Gyermekké tettél címmel ismerhettük meg, a Nagyon fáj című kötetébe már így került bele).
Az új kézirat azt jelentené, hogy már 1935 márciusára fellobbant a szerelem József Attilában Gyömrői Edit iránt, majd nagyjából egy évig ennek semmilyen, a költői életműben megmutatkozó nyoma nem lenne. Sőt, az ekkor Szántó Judittal élettársi kapcsolatban lévő József Attila ebben az időszakban, 1935 őszén újra kapcsolatba lép korábbi szerelmével, Vágó Mártával, majd 1936 nyarán szerelmi viszonya lesz Sólyom Janka színésznővel.
Az Edit cím Tverdota szerint azért is meglepő lenne egy kész versnek, mert szintén 1935 tavaszán, áprilisban meglehetősen rideg hangvételű levelet ír neki József Attila. Ebben a megszólítása a vezetékneve (Kedves Gyömrői), ráadásul a költő sérelmezi a pszichoanalitikus egy szerinte inkorrekt lépését, és kilátásba helyezi a terápiás kapcsolat felmondását. „A gesztust így határozhatjuk meg: a bizalom megvonása. Beszámítva az emberi érzelemvilág dinamikáját is, szerelmi érzésről itt aligha beszélhetünk. Vagy márciusban még megvolt, de áprilisra eltűnt volna?” – teszi fel a kérdést Tverdota. A szakértő szerint a vers boldog hangvétele is szokatlan, mint véleményében írja: „ha van József Attila pályájának olyan szakasza, amely a kívülálló számára boldogtalannak látszik, hát 1935 ilyen időszak”.
A kutató szerint ugyanakkor ezek a kétségei nem azt jelzik, hogy szerinte a kézirat hamisítvány lenne, erről addig nem is lehet véleményt alkotni, míg azt az ember a kezébe nem veszi – erre viszont még nem volt módjuk, mivel az jelenleg Szegeden van. De ezzel együtt szerinte számos olyan aggályos pont merült fel a szöveg kapcsán, amiről beszélni kell. A társaság honlapján azt írják egyébként, hogy a kéziratról hamarosan újabb véleményeket is közölnek.
De mi a vers egyáltalán?
Egy irodalmi mű esztétikai besorolásánál azt, hogy mi a vers és az úgynevezett „verscsíra” közötti különbség, eléggé nehéz uniformizált szabályrendszerbe kényszeríteni, legtöbbször egyéni megítélés kérdése – reagált a kéziratot validáló tanulmányt készítő Bíró-Balogh Tamás. Mint fogalmazott, „szerencsére nem minden vers ugyanolyan, vannak kidolgozottabbak, vannak alkalmiak, vannak rögtönzések, de mindegyik vers, melyeknek persze más-más a szerepük az életműben”.
Ráadásul minden életműnek vannak jobb és kevésbé sikerült vagy éppen kevésbé kidolgozott darabjai – egy verseskötetnek sem ugyanolyan nagy mű minden egyes darabja –, de attól még azok is kész, egész alkotások. „Ebben a megközelítésben az Edit lezárt »vers«, így érthető a keltezés és az aláírás” – mondta Bíró-Balogh.
A datálásra és az aláírásra szerinte magyarázatul szolgálhat az egykori tulajdonos személye. Barta István szerepét lehet „túldimenzionálni” és lehet vitatni, utalt Tverdota írásának egyik sorára, az viszont kétségbevonhatatlan tény, hogy ekkor kapcsolatban állt József Attilával, hogy gyűjtötte és őrizte József Attila kéziratait, mondta a tanulmány készítője. Ebben az esetben, ha a költő eleve Bartának írta le a nyolcsoros verset, akkor a notesz egy sajátos emlékkönyvként funkcionál, ahol a bejegyzést szintén keltezik és aláírják. Ha pedig József Attila annyira előrelátó lett volna, hogy arra számít, „egyszer majd aukcióra kerül sor” – utal Tverdota iróniájára Bíró-Balogh –, „az összes könyvének összes példányát dedikálja és az összes kéziratát felszereli a kikiáltáshoz szükséges alkatrészekkel. De mint Tverdota György is írja, ez éppen nem így van.”
Bíró-Balogh az életrajzi kronológia alapján sem tartja ördögtől valónak azt, hogy 1935 márciusában József Attila egy ilyen hangulatú önerősítő és „helyzetjelentő” verset írt volna pszichoanalitikusához. „Sőt, véleményem szerint teljesen életszerű ez az eseménysor. Miután 1934 őszén megismerkedtek, már 1934 decemberében »régi szeretettel« dedikált neki. Márciusra kialakulhatott a költőben egy vélt vagy valós érzelmi kötődés, ami indokolja, hogy egy versben Editnek szólítsa őt, de amikor 1935. áprilisban megtudta, hogy pszichoanalitikusa elárulta, a bizalomvesztés miatt érthetően elhidegültek érzelmei”. Azaz szerinte valóban az történt, amit Tverdota György is ír: a szerelmi érzés „márciusban még megvolt, de áprilisra eltűnt”.
Ez magyarázza szerinte az áprilisi levél kemény megszólítását („Kedves Gyömrői”) és csalódott hangvételét, valamint azt is, hogy a következő hónapokban eltávolodott tőle. „Másfelé kereste a kapcsolatot, és majd csak egy év múlva tért vissza hozzá, és írta meg az ismert Edit-verseket” – mondja Bíró-Balogh. Szerinte a Gyömrői vs. Edit megszólítás hátterében az is lehet, hogy előbbit levélben, utóbbit versben alkalmazta, „hát milyen verscím lenne az, hogy Gyömrői?”. Ezt egyébként, mint megjegyzi, részletesebben is elemezte a kéziratról készített tanulmányában, és a kéziratot megvizsgálta az egyik legjelesebb magyar József Attila-kutató, Lengyel András is, aki szintén hitelesnek és eredetinek minősítette azt.
József Attila életműve, mint arról korábban is írtunk, viszonylag mélyen és alaposan kutatott témája a magyarországi irodalomtörténetnek. Ennek részben az is az oka, hogy már az ötvenes években elkezdték kutatni, irodalomtörténetileg és muzeológiailag feldolgozni, amikor még élt az irodalmi kapcsolathálózatának legtöbb tagja. Így a költő életének számos mozzanata jól dokumentált, és kéziratai is viszonylag könnyen eljuthattak múzeumokba – ezért is vált ki komoly érdeklődést a kutatókban, ha új, eddig ismeretlen kézirat kerül elő.