Egy négy lapból álló notesztöredéken bukkant fel egy eddig nem ismert, a költő kézírásával írt József Attila-vers. Az Edit című, nyolcsoros vers szoros kapcsolatot mutat a Számvetés című versével, és ez József Attila első Edit-verse – állítja a kéziratról készült tanulmányában Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész. A lapok egy nagyobb, eddig szintén ismeretlen verses notesz részei lehettek, 1945-ben a költő egy zsidó barátjától kobozták el őket. Legutóbb tizenhét éve bukkantak addig ismeretlen József Attila-versre.
Egy négy lapból álló, iskolai füzetnél picivel kisebb notesz, vagyis notesztöredék első lapján József Attila kézírásával egy nyolcsoros vers, alatta dátum (Bp. 1935. március 8.) és aláírás, a többi három lap üres (leszámítva egy ceruzával írt nevet: Barta István). A vers címe Edit, a szöveg látszólag banális:
Ezért üldögélek / a világban. // Minden pillanat / édes, kellemes // Ezért a szivemen / már nem / sötét dolgok ülnek / kedvesem mosolygok.
Mégis ennek az úgynevezett autográf verskéziratnak, ami az Antikvárium.hu februári online árverésén kerül kalapács alá – a tételt már nyilvánosságra hozták az előzetes kínálatban, de a licitálás majd csak 18-án indul –, azon túl, hogy a magyar irodalmi-kulturális életben szenzációszámba megy a felbukkanása, irodalomtörténeti jelentősége is van.
Az ugyanis nagyon ritka, hogy még ismeretlen József Attila-vers kerüljön elő. „Bár elméletben soha nem teljes egy életmű, hiszen pár éve Janus Pannoniustól is került elő új szöveg, József Attilát korán, az ötvenes években kezdték kutatni, irodalomtörténetileg és muzeológiailag feldolgozni. Márpedig akkor még irodalmi kapcsolathálózatának legtöbb tagja élt, így könnyebben eljuthattak múzeumokba a költőtől kapott kéziratok” – magyarázza a most előkerült kéziratról tanulmányt író Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész, az SZTE JGYPK munkatársa. Ezért már önmagában az új kézirat ténye nagy dolog.
17 éve került elő az eddigi utolsó ismeretlen József Attila-vers
Utoljára 2004-ben bukkant föl az életművet újdonságként gyarapító József Attila-vers, amely a Központi Antikvárium árverésén cserélt gazdát. A háromsoros rögtönzés Klasszicizmus 3 rímmel címmel 1925 decemberében született, és a költő Babits Mihálynak, „örök mesterének” ajánlotta. A kéziratot a szegedi Móra Ferenc Múzeum vásárolta meg félmillió forintért.
A vers és a noteszlapok irodalomtörténeti jelentősége két tényezőből fakad. Az egyik az, hogy a most előkerült vers megszólítottja („kedvesem”) minden kétséget kizáróan Gyömrői Edit, József Attila analitikusa, egyike a költő nagy és reménytelen szerelmeinek. Őt 1934 végén ismerte meg József Attila, és több verset is írt hozzá, ezek egyike az életműve egyik legismertebb darabja, a később kötetcímadóvá lett Nagyon fáj.
A most megismert kézirat több mint egy évvel korábbi, mint a későbbi nagy versek. És bár a hangja eltér a későbbi daraboktól, mindenképpen
ez tekinthető az első Edit-versnek, vagyis mérföldkőnek számít az életműben
– mondja Bíró-Balogh Tamás. A szakértő szerint a vers „vélhetően egy korai, még rövid szerelmi fellángolásról tanúskodik”.
A szöveg azonban nemcsak azért fontos, mert az Edit-versek első darabja, hanem mert az életmű egy másik alkotásával, a Számvetés című verssel is szoros kapcsolatot mutat – olvasható a tanulmányban. Azt 1933 őszén írta, és Szabolcsi Miklós életrajza szerint „József Attila egész költészetében új hangot jelentő, nyitó vers” volt, amelyben „nemcsak a magatartás, a költői nyelv is más itt, mint a korábbiakban”. A Számvetés egy többszörös válságból fakadt, és van két sora („Ezért ülnek oly sötét dolgok, / oly hatalmak a szívemen”), amely már „majdnem az analízis szellemében interpretálható”.
A két vers szervesen összetartozik: József Attila előszövegként használta saját korábbi versét, annak szavait, frazémáit vette át, és azokból alkotott új szöveget. Az Edit nem más, mint a Számvetés „újraírása”, „kifordítása”, megerősítő modalitásúvá váltása – állítja Bíró-Balogh. Az „egy pillanatom nem volt nemes; / se langyos, édes, kellemes” sorokból nőnek ki a „minden pillanat / édes, kellemes” sorok, a „sötét dolgok ülnek szívemen” költői képből „a szivemen / már nem / sötét dolgok ülnek”. A vers megszólítottja pedig a semleges „rólad” helyett a pozitív „kedvesem” lesz.
Az igazi irodalomtörténeti szenzációt nem is csak a vers előkerülésének ténye, hanem a felbukkanásának körülménye jelenti.
A kézirat egy hivatalos okmánnyal, egy lefoglalási jegyzőkönyvvel együtt került elő: eredeti tulajdonosa a zsidó származású, bár kikeresztelkedett Barta István volt, aki József Attila jó barátjának számított, a költő több kéziratot is adott neki. A jegyzőkönyv szerint Bartát 1945 júliusában állították elő – egy évvel korábban még a zsidó származása miatt került munkaszolgálatra, ekkor a szovjetek küldték málenkij robotra –, és elkobozták tőle „József Attila Szép remények verses noteszét 1935”.
Márpedig „Szép remények című verses noteszét nem ismerjük József Attilának, az eddigi szakirodalomban még csak utalás sincs rá” – olvasható a tanulmányban. Bíró-Balogh szerint bizonyos, hogy
egy nagyobb kézirategyüttes (egy verses notesz) része került elő, és ezért nyilvánvaló, hogy valaha volt neki több lapja is, más versekkel. Hogy ez a többi darab fönnmaradt-e, nem lehet tudni, „de elképzelhető, hogy lappanganak valahol”.
„Egyelőre azt sem tudni, hogy ez a négy lap miképpen került külön a notesz másik, nagyobb darabjától” – tette hozzá.
Az irodalomtörténészt a kéziratot árverésre bocsátó Antikvárium.hu vezetője kereste meg azzal, hogy szeretne neki mutatni valamit. „Szerencsére rögtön el is hozta magával a noteszlapokat, vagyis azokat nemcsak fotókon láttam, hanem kézbe is tudtam venni. Ez nem a kultikus érintés miatt fontos, hanem mert így jobban meg lehet vizsgálni a kéziratot”. A portálnak már több éve ír az árverésekhez kistanulmányokat, korábban is szerepelt már náluk József Attila-tétel, több általa vagy neki dedikált kötet. Azokról is írt Bíró-Balogh, „de vitathatatlanul ez a verskézirat a csúcs köztük”.
A szakértőt nagyjából tíz éve keresik meg irodalomtörténeti jelentőségű dokumentumokkal, kötetekkel, „ezek mögött az esetek egy részében valami üzlet áll, az illető venni vagy eladni akar valamit, azért kéri ki a véleményemet, hogy megéri-e az adott kézirat az árát”. Járt már a kezében kézirat és dedikált kötet Radnótitól, Kosztolányitól, Adytól, Csáthtól, Aranytól, Kölcseytől; az egyik első tanulmányt egy újonnan előkerült Petőfi-dedikációról írta, amit aztán az évek során követett Petőfi-verskézirat és -levél is.
Sok olyan tanulmánya is van, ami nem jelenik meg, „sokszor kér a vevő vagy eladó titoktartást is”. Az is megesett, hogy egy adott dokumentum hitelesítésére egymástól függetlenül az eladó és a vevő is felkérte. „A piacon található egyre több hamisítvány miatt szeretne mindenki biztosra menni.”
Az irodalomtörténész legfontosabb dolga az eredetiség, a kézirat hitelességének a megállapítása. „Mondanám, hogy most ránézésre biztos voltam benne, hogy eredeti és »jó« a tétel, de mégsem volt ilyen egyszerű a folyamat”. Felkérték Lengyel Andrást, a szegedi múzeum nyugalmazott irodalomtörténészét – aki József Attila egyik legjobb ismerője, és az előzőleg felbukkant József Attila-versről írt tanulmányt –, hogy kontrollálja az elsődleges véleményt. Ezt követte a vers „vizsgálata”, mikor, milyen körülmények között írta a költő, azaz fel kellett deríteni az életrajzi kontextust, végül a szöveget kellett elhelyezni az életműben.
